Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

NÉPÚJSÁG, 1982 január 7., csütörtök- NDK Társasélet egy bányász­faluban Az agyag- és kaolinbányá­szat hazájában, a meisseni tájon, aprócska hányás zfa- faluik sorakoznak egymás mellett. A 22 bányásztelepü­lés egyike Löthain. Mind­össze 350 lakosa van. Az it­teniek ősidők óta foglalkoz­nak agyag- és koalimbányá- szattal. A mai Löthain virág­zó felépülés, ahol — klub­jukban — a pihenés óráit is többnyire együtt töltik a fa­lu lakói. A klub vezetője már 15 éve az egykori bányász, Hans-Dieter Schnell, a Meissen-kömyéki koalinbá- nya igazgatója. Sokoldalú ember, aki a gazdasági is­mereted, szervezői képessége mellett művészi hajlamok­kal is rendelkezik. Szenve­délyesen rajzol, tervez, és segíti a helybeli népi együt­tes programjainak megter­vezését, összeállításait. A klub 1966-tban nyitotta meg kapuit, és azóta 7500 látogató írta be nevét a ven­dégkönyvbe. Schnell mun­káját 12 tagú klubvezetőség segíti. A legnépszerűbb szak­kör a fotósklub. Az ideva­lósiak életéről készített szí­nes diapozitívekből már gaz­dag archívummal rendelke­zik a falu. A legszebb fel­vételeket a különböző ünne­pi összejöveteleken mutatják be. A klubház 250 személyes előadótermének érdekes dí­sze van: 35 méteres falikép mutatja be a helyi bányái- szat történetét. A kompozí­ciót a klubvezető tervezte, kivitelezésében a 23 éves Pe­ter Hoffmann lakatos veze­tésével a klub tagjai vettek részt. A falikép 3400 diarab mozaikból készült el. A klub az értékes alkotásért állami kitüntetést kapott. Ha megkérdezik Hans- Dieter Schnellt, mire a leg­büszkébb, így válaszol: „Arra, hogy a fiatalok szí­vesen részt vesznék min­denben, érdeklődésük sok­oldalú, s bár szeretnek szó­rakozni, ez nem merül ki csupán a táncrendezvények látogatásában. Ezért remél­hetjük, hogy klubunk nem­csak ma, hanem holnap és holnapután is tartalmas órá­kat nyújt az embereknek...” Fiatal anya gyermekével (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) „A családtervezés eszköz az éhség és betegségek ellen — a boldogság egyik kul­csa’’ — hirdeti rendszeresen a vietnami sajtó. A problé­ma évek óta foglalkoztatja a demográfusokat és gazda­sági szakembereket. Az el­múlt 30 év alatt ugyanis a hallatlanul súlyos háborús veszteségek ellenére meg­duplázódott az ország la­kossága. S ha a népesség to­vábbra is így szaporodnék, úgy a jelenlegi 53 millióról az ezredfordulóra 10Ó mil­lióra növekedinék. Ez pedig — az ismeretek jelenlegi ál­lása szerint — lehetetlenné tenné a lakosság kielégítő táplálását. A kitartó felvilágosító munka és egészségügyi, in­tézkedések eredményeként az utóbbi 4 évben sikerült évi 3,2 százalékról 2,2 szá­zalékra csökkenteni a szü­letések arányát. Bár az ered­mény tekintélyes, még ez a szám is túl magas, hiszen azt jelenti, hogy évente 1,2 mil­lió új állampolgárt kell el­látni élelemmel. Egyidejű­leg óvodai és iskolai férőhe­lyek, új és új munkahelyek száz- és százezreiről is gon­doskodni kell. Kitartó felvi­lágosító munkával igyekez­nek meggyőzni a lakosságot, hogy a régi hagyomány, amely szerint a sok gyermek biztosítja ä gondtalan öreg­séget, a társadalmi viszo­nyok változása következté­ben ma már nem érvényes. A nőszövetség és az egész­ségügyi szervek felvilágosí­tó munkája arra irányul, hogy a városi családokiban két, a falusiakban maximá­lisan három gyermek legyen. Az asszonyoknak azt taná­csolják, hogy lehetőleg 20. és 35. életévük között szüljenek és az egyes szülések között legalább öt év szünetet tart­sanak. A felvilágosító mun­kát összekapcsolják a véde­kezés módszereinek megis­mertetésével és a szükséges eszközök rendelkezésre bo­csátásával. A sajtó azt hangoztatja, hogy a családtervezés jelen­tősen hozzájárulhat az élet- színvonal növeléséhez, nem­különben az anya- és gyer­mekvédelemhez. Az orvosi kutatások ugyanis bebizonyí­tották, hogy a gyakori szü­lés túlságosan igénybe ve­szi a nő szervezetét és emi­att különösen a szív-, a tü­dő- és a vesebetegségek szá­ma növekedett. A közvetlen cél, hogy a születési arányt az elkövet­kező években 2 százalék alá szorítsák. Különösen az or­szág elmaradottabb déli és hegyvidéki tartományaiban kívánják fokozni a lakosság felvilágosítását -.és a szüle­tésszabályozás konkrét felté­teleinek biztosítását. g.i. SS5 w KAMBODZSA Három év Az újjáépítés során ismét megkezdte a termelést a kambodzsai ipar és kéziipar. A képen: A takarószövő gyár Phnom Penhben Három éve, 1979. január 7-én a hírügynökségi telex­gépek gyorshírben tudat­ták: összeomlott a Pol Pot- rendszer, a kambodzsai fő­város, Phnom Penh felszaba­dult. Új fejezet kezdődött a khmer nép történelmében: a kambodzsai nemzeti egység­front katonái a szomszédos Vietnam katonai támogatá­sát élvezve leszámoltak egy olyan rezsimmel, amelynek uralma a legszörnyűbb szen­vedéseket zúdította az or­szágra. Hárommillióra teszik e népíró rendszer áldozatai­nak számát. Üres városok, fizikailag és szellemileg meg­gyötört, megalázott emberek, éhség, betegség — ez volt a pol poti évek tragikus kö­vetkezménye, ezzel kellett megküzdenie a lassan for­málódó új népi hatalomnak. Tagadhatatlan, hogy az új­jászülető Kambodzsa még most is rendkívüli gondok­kal küzd, -ám az eltelt há­rom év alatt — ez is tény — nagy eredményeket értei. Leküzdötték az éhséget, új­ra vannak iskolák, kórházaik, működik a vasút, ismét van pénz. A választások nyomán megalakult a parlament, új alkotmányt fogadtak el, színre lépett a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt. A stabilizációt nem törheti de­rékba az sem, hogy Pol Pót megmaradt erői thaiföldi bá­zisokról szabotázsakciókat hajtanak végre az új hatá­lom ellen, miként az sem, hogy Kína és az Egyesült Államok nemzetközi blok- káddal próbálja elszigetelni A Pol Pot-rezsim idején a gyárak és vállalatok százait szüntették meg, a munkásokat nehéz testi munkára vidékre küldték, ma már a termelő üzemek 80 százaléka ismét dolgozik. A képen: Munkások egy villamos erőmű helyre- állításán dolgoznak Siemréap tartományában (Fotók: VNA — MTI — KS) a Kambodzsai Népköztársa­ságot, megakadályozva, hogy a kambodzsai nép törvényes képviselője elfoglalja he­lyét az ENSZ-ben. A stabi­lizáció jele az iss hogy ma már több mint 90 ország és nemzetközi szervezet tart fenn diplomáciai kapcsola­tot az ázsiai állammal. Az új Kambodzsát termé­szetesen az elsők között is­merték el a szocialista or­szágok. Lehetősége szerint Magyarország is igyekszik hozzá járulni a délkelet-ázsiai ország újjászületéséhez, a kambodzsai vezetés álltai új­ra és újra megerősített ne­mes célok megvalósításához: a békés, demokratikus, el nem kötelezett, szocializmus felé haladó Kambodzsa fel­építéséhez. (KS) CSEHSZLOVÁKIA flz ember és a bioszféra az esthajnalcsillag kisebb, miint a földi talaj sű­Az ember és a bioszféra — angol rövidítéssel MAB — világprogram megvalósí­tásában 74 állam természet- kutatóit egyesítő, 14 kutató- szervezet vesz részt. Az UNESCO, a világprog­ram koordináló szerve, a het­venes években az úgyneve­zett bioszféra-rezervátumok közé sorolta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság há­rom jellegzetes tájegységét: a tfeboni tővidéket, a Kflvöklát körüli dús erdősé­geket és a Szlovák Karszt- hegységet, azaz a dél-szlová­kiai mészkővonulatokat. A csehszlovák tudósok — zömmel ezeken a területe­ken, de másutt is — a ter­mészet és ezen beliül is első­sorban a mérsékelt égövi er­dei élővilág védelmét szol­gáló kutatásokat végeznek. összeállította: Gyurkó Géza Fontos feladatuknak tekin­tik például, hogy az ökoló­giai, viszonyok egyensúlyá­nak biztosítására ésszerű er­dő- és fagazdálkodási for­mákat dolgozzanak ki. Cseh­szlovákia erdőségeivel és fa­állományával Európában — Svájc után — a második he­lyen áll, ezért e tudományos elképzelések megvalósítására itt tág lehetőségiek nyílnak. Jelenleg az ország hét táj­egységén kísérik figyelem-, mel az erdőgazdaságok mun­kájának ökológiai hatását és következményeit A MAB-programban részt vevő szocialista országok tu­dósai Bmóban egyeztetik bi­oszférakutatásaik eredmé­nyeit. A 'bmói mezőgazdasá­gi főiskola erdészeti, fakul­tásának erdőökológiai inté­zete egyben a 2. számú MAB-program regionális tá­jékoztató központja is. Az intézet a KGST-országok számára rendszeres tájékoz­tató bulletint ad ki és gyak­ran rendez találkozókat a szocialista országok kutatói részére. SZOVJETUNIÓ Irány Még a múlt esztendőben, október 30-án, moszkvai idő szerint 9 óra 04 perckor el­indult távoli bolygóközi út­jára a Venyera—13. szovjet automatikus űrállomás. Ez- redmásodperces pontosság­gal rajtolt a bajkonuri űr­repülőtérről, Az űrállomás­nak a 300 millió kilométeres távolságot 121 nap alatt kell megtennie, és 1982 március elején, hét hónap múlva ta­lálkozik a Vénusz bolygóval. Az irányító központ szakem­bereinek véleménye szerint a Venyera—13. rajtja tökélete­sen sikerült. A Vénusz bolygó irányá­ba az első űrállomást a Szov­jetunióban húsz évvel ez­előtt 'bocsátották fel. A Ve­nyera—1. űrállomás körülbe­lül 100 ezer kilometer távol­ságra haladt el a Vénusz mellett, öt évvel később a harmadik szovjet Vénusz- rakéta leszálló egysége az űrkutatás történetében első­ként érte el a bolygó felszí­nét. Ezt követően egy év múlva pedig a Venyera—4. leszálló egysége levált, és ej­tőernyők segítségével sima leszállást hajtott végre, s eközben adatokat közvetített a bolygó légkörének összeté­teléről. A kutatások fejlődésével a tudományos műszerek egyre tökéletesebbé váltak, nőtt az űrállomások hasznos térfoga­ta és. súlya. Amíg az első szovjet űrállomás súlya alig valamivel több mint 643 ki­logramm volt, az 1972-ben indított Venyera—8. súlya már csaknem kétszerese volt az első szovjet bolygóközi űrállomás súlyának. A Vé­nuszhoz 1975-iben új típusú űrállomások indultak: A Ve­nyera—9. és a Venyera—10. Súlyuk egyenként körülbelül 5 tonna volt. Ezeknek az űr­állomásoknak a leszálló egy­ségei, is sima leszállást haj­tottak végre a 'bolygó felszí­nére. A tudomány először jutott a Vénusz felszíni dom­borzatát ábrázoló felvéte­lekhez, amelyek adatokat szolgáltattak a talaj sajátos­ságairól, valamint kiegészítő információkat a Vénusz lég­köréről. A leszálló egységek megbízhatóan működtek a bolygó felszínén. Ez a tech­nika nagy eredménye, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a Vénuszon a hőmérséklet mintegy 460 Celsiusi fok, a légnyomás pedig átlagosan 90 atmoszféra. A bolygó átmérője 12104 kilométer, a felszíni ■ réteg sűrűsége köbcentiméteren­ként 5,24 gramm (valamivel rűsége.) Jellegzetességeit te­kintve a Vénusz talaja a föl­di homokra, vagy a kemény kőzetekre emlékeztet A leg­utóbbi tudományos vizsgála­tok azt mutatták, hogy a Vé­nusz légkörét mintegy 97 százalékban szén-dioxid al­kotja, a légkörben 0,5—1 szá­zalék a nitrogén, a kis meny- nyiségben — körülbelül 1 százalékban — jelen van a légkörben az oxigén is. A Vénusz bolygón mágneses teret és sugárzási övezete­ket nem találtak. A Vénusz ebben is lényegesen különbö­zik a Földtől. Még egy jellemző sajátos­sága a Vénusz bolygónak — a rendkívül vastag — felte­vések szerint 20 km — fel­hőréteg. A felhőzet alsó 'ha­tára mintegy 50 kilométeres magasságban húzódik. Az egész felhőréteg három sa­játos szintre oszlik. Ezek kö­zül a legfelső szint a fényt megtörő részecskékből, s 80 százalékos kénoldatból áll. Feltételezik, hogy kis meny- nyiségben koncentrált víz­gőzt is tartalmaz. Százszáza­lékos kénsavat tartalmaz a felhőzet alatti; könnyű köd is — 32—47 kilométeres ma­gasságban. A felhőréteg kö­zépső és alsó szintjén való­színűleg a sósav sói is jelen vannak. A Vénuszon számos, hatal­mas méretű, 20—25 kilomé­ter széles és 800 kilométer hosszú képződmény találha­tó. A magasság 'különbségek a bolygón 1—1,5 kilométert tesznek k i,de vannak ma­gasabbak — 2,5 kilométeres — képződmények is. A Vé- nusz-sífcságök felszíne az igen erős légköri folyama­tok eredményéként erősen le­csiszolt. . Természetesen még nem minden rejtélyt sike­rült megoldani. Többek kö­zött megerősítésre vár az a tény, hogy a bolygón hatal­mas viharok vannak. Ezt a jelenséget az egyik kísérlet során regisztrálták. A Venyera—13. automa­tikus űrállomás útja során széles körű programot való­sít meg: vizsgálja a bolygó­közi térség jellegzetességeit, a röntgen- és a gammasugár­zást, a mágneses teret, a napszelet. Ezekben a kutatá­sokban a szovjet tudósok mellett francia és osztrák szakemberek is részt vesz­nek. A Venyerar—13. fe­délzetén olyan műszerek is vannak, amelyeket ebben a két országban1 készítettek. Ausztria számára ebben a munkában való részvétel az első kozmikus szereplést je­lenti. Mihail Csernisov

Next

/
Oldalképek
Tartalom