Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-07 / 5. szám
NÉPÚJSÁG, 1982 január 7., csütörtök 3. TÁRSADALMI BALESETVÉDELMI MUNKABIZOTTSÁG Az otthoni balesetek megelőzéséért Az eredményes felvilágosító munkának és az emberi elővigyázatosságnak köszönhető: az utóbbi tizenöt évben jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma. Több mint egy évtizede még az összes balesetek kétharmad része gyárakban, üzemekben történt. Azóta változott az arány, a munkahelyi balesetek egyharma- dát képezik az összes elszenvedett balesetnek. Egyre növekszik az otthoni, a háztartási munka közben előforduló sérülések száma. Ezek többnyire elesésből, el csúszás bó szár mazna k, illetőleg az elektromos háztartási gépek helytelen használatának a következményei. Gyakoriak a barkácsolás, és a különböző kerti munkák közbeni sérülések is. Ez utóbbiak közül a vegyszerek, permetek helytelen használata miatt jó néhány tragikusan végződött A másik jelentős balesetforrás a magánerős lakásépítés, amikor szakmunkát, szakismeretet igénylő tevékenységet hozzá nem értő emberek végeznek, illetve végeztetnek. Egy elrettentő számadat: egy év alatt 1151 halál származott csak az otthoni balesetekből: Becslések szerint pedig 6—8 millió azoknak a táppénzes napoknak a száma, amelyek az otthoni ki- sebb-nagyobb balesetek következményei. Ennek mind az egyén, mind pedig a népgazdaság kárát vallja. Sürgősen tenni kell tehát azért, hogy ezek a tragédiák kis gondossággal, odafigyeléssel, és nem utolsósorban eredményes felvilágosító munkával elkerülhetők legyenek. Ezért, ilyen meggondolások alapján hozza létre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1982 januárjában a Társadalmi Balesetvédelmi Munkabizottságot, amelynek elnökévé dr. Székely Lajost, az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolájának tanszékvezetőjét választották. A bizottság feladata lesz a balesetvédelmi tevékenységek összehangolása. A Népfront ugyanis minden településen megtalálható, jobban össze tudja fogni, hatékonyabbá teheti a balesetmegelőzést. Ha csak egy halálesettel lesz is kevesebb, már bizonyított létjogosultságuk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy azok az állami és társadalmi szervek, amelyeknek lehetőségük van arra, hogy az eredményes felvilágosító munkában bármilyen segítséget adjanak, azt meg is tegyék. Talán apróságnak tűnik, de nem mindegy, hogy a tartós fogyasztási cikkekre ráírják-e a helyes felhasználás módját Vagy a gázművek segítsége, amikor feltünteti készülékein a kezelésre és baleset elkerülésére figyelmeztető utasítást. Évek óta az Országos Egészségnevelési Intézet is kiadványaival, tv-filmékkel, plakátokkal, szórólapokkal stb. járul hozzá a megelőzéshez. Mindez azonban nem elég, mint az elrettentő statisztikai adat mutatja. A Társadalmi Balesetvédelmi Munkabizottság éppen ezért azt tűzte ki céljául, hogy minden olyan helyen, ahol valóban szükség van rá, segítik, irányítottan végzik majd felvilágosító, balesetmegelőző tevékenységüket. Elsősor ban különböző barkács-, hobbiklubok, a kertbarátmozgalom bevonásával az építők fórumain, előadásokon. Az ipar és a kereskedelem segítsége sem nélkülözhető, annyiban, hogy valamennyi gépen, szerszámon, vegyszeresen tüntessék fel a részletes használati utasítást. O. É. KILÓNKÉNT HAT FORINTTAL TÖBBET Növekvő exportérdekeltség a nagyüzemeknek 1982. január 6. — megváltozott a nagyüzemek vágómarha-tartásának és értékesítésének ösztönző rendszere. A korábbihoz képest módosultak az átvétel után kifizetett összegek: a meghatározott feltételek teljesítése esetén a nagyüzemekben hizlalt állatok minden kilója után 6 forinttal többet adnak a felvásárlók. Ezt a többlet árbevételt azonban nem valamiféle újabb központi forrásból biztosítják az üzemeknek; az összegeket a csökkentett mértékű tejprémium keretéből csoportosították át, ami ugyan némileg hátrányos helyzetbe hozhatja a speciálisan tej termelésire szakosodott üzemek egy részét, ám a kiesett árbevételt a termelés fokozásával viszonylag gyorsan ellensúlyozhatják. Ugyanakkor egyértelműen kedvezőbb lett a marhahústermelés jövedelmezősége, a többletbevétel várhatóan felkelti majd az üzemek érdeklődését, és tovább növekszenek a marhahústermelésben is a hozamok. Ezzel azonban nem merültek ki a kedvezmények. Az export vágómiglrhá-értékesí- tés szerződéses rendszerét szintén módosították, mégpedig a mezőgazdasági nagyüzemek előnyére. Növekedett az export árnyereségben való termelői részesedés. A meghirdetett expor- felárak a piaci helyzettől függően számottevő többlet- bevételt eredményezhetnek a meghatározott felvásárlási áron felül, s ez mindenekelőtt a hústermelés szakosítását segítheti. Külföldön meghatározott fajtájú állatok, illetve azok keresztezései értékesíthetők a legelőnyösebben. Nyilvánvalóan azok az üzemek részesülnek majd nagyobb arányban az export hasznából, amelyek a kívánt típusú állatokat adták exportra. Ezért differenciálták az exportmarha után fizetett prémiumot. Igen jól értékesíthetők például a hazánkban honos magyartarka- fajta és a külföldi eredetű Limousin és Chárolais kereszteződésből származó utódok, amelyek kiváló húsformákat mutatnak, és jól alakul az értékes húsrészek aránya is. Ez pedig a külföldön elérhető magasabb ár egyik fontos feltétele. Ez a szerződési konstrukció mintegy 140 ezer vágómarhára vonatkozik, és így viszonylag széles körben javulnak a termelői pozíciók. nak, hideg, alattomos vízfolyásokba rántanak, s mindezt bántó, recsegő hangzavarban, hogy a sok kuvik jelriad, vaksin, rémülten repkednek ... Már-már attól -kell tartani, időtlen időkre rabul ejt ezt a világ, amikor végre, magad sem tudod hogyan, de útra találsz, és már közvetlen a halász kunyhója ' közelében vágy. Itt derül ki: nem a kéményből, hanem a szabadon rakott tűzről száll az égre a füst, s hogy ezt a tüzet sem könnyű megközelíteni, mert vicsorogva, támadásra készen állja utunkat egy csonka farkú kutya. — Nyughass, Gedeon! — szól rá halkan a halász és úgy tűnik, ennyi elég is, mert bár továbbra sem barátkozik, nem bánt már bennünket az eb. Letelepszünk a lángoló hasábok köré, csak Szabó János, a gazda nem akar leülni, ő tesz-vesz szüntelenül, most hálóval, most varsával bajlódik, most a ladikban, most a kunyhó ajtajában ... Ennek megfelelően szövődik a beszéd fonala is, ráérős Délre végétért a tiszai körút, behavazva pihent a két kikötött ladik A zsákmány jó volt, de abból sohasem elég. A varsázás kissé körülményes és nehéz, de gyakran eredményes módja a halászatnak (Fotó: Perl Márton) 'V&ZSSSéSSb1 Dél-keletről két megye — Szolnok és Heves — között a Tisza a határ. Fénysorompós vasúti híd íveli át Kiskörénél a folyót, és ha rajta vonat csattog át, zeng, remeg ez a roppant s mégis kecses ívű fémtest De most csend van, december, hideg, szürke csend nyújtózkodik a hídon. A víz felett enyhe pára, a pilléreknél szüntelen kavargás, örvénylő sustorgás, tajtékos, habos, százezer féle mozgás, szédítő, kiszámíthatatlan összevisszaság, amely éppen így és ezáltal teremti meg önnön harmóniáját. A part kétfelől — • csupa dzsungel. Sás, és ágaikkal szorosan összekapaszkodó füzek, szinte áthatol hatatlanok, jó búvóhelyet adva nappali álmukat alvó, lomha kuvikoknak. Fentről, a hídról, persze, egyetlen bagoly sem látszik. Csupán néhány, parthoz kötött ladikot hintáztat iszapszín hátán a víz, a távolabbi fák rej tekében pedig halászkunyhó körvonalai. Kéményéből vékonyka, kék füst kúszik fel a szürke, közönyös égre. Az egyik körei halászé, Szabó Jánosé a kunyhó, ahova a hídról leereszkedve mostan igyekszünk. A könynyűek éppenséggel fentről sem látszó terep percek alatt bemutatkozik, amint „toronyiránt” törtetünk a füsttel jelzett helyhez, miközben a fűzágak arculcsap- nak, ruhánkba kapaszkodnyugalommal, olykor csak szavakkal, félmondatokkal. — Mióta ... itt, a Tiszán? — Harminchárom éve. (Megkapó analógia: a halász 33 éve itt, a Tiszán, és ugyanennyi a legendabeli Megváltóé, és a jelen való hal szimbóluma s mindez — karácsony küszöbén...) — Tehát: harminchárom ... ? — Annyi, de lejön belőle háromszor három év, amikor elnökösködtem a halászati szövetkezetnél. i(Halk csörrenéssel hull a földre s darabokra törik a kialakulni készülő, könnyű misztérium. Marad a valóság: -lessük a halász szavait, miközben csendben, szinte észrevétlen elered a hó.j — Háromszor beszéltek Tá, háromszor vonzott visz- sza a víz. Hiába, siheder koromtól ez az életem. Más pályára akkoriban errefelé nem is igen lett volna lehetőség, no meg aztán, tulajdonképpen én ezt akartam. Soha sem bántam meg. — Pedig: munka az van vele rengeteg. i—Végezni kell, ha egyszer ráádja fejét az ember, nem azt nézi, hajnal van vagy nappal, vagy éppen éjszaka... — S ha szerencsés kezű is hozzá a halász? — Nem hiszem, hogy ráfizetne — feleli az ember. Erről, mármint a mesterség jövedelmezőségéről ékesszóló bizonyíték, hogy az egyik legszebb porta Kiskörén — Szabó Jánosé. — Mikor legtöbb a munka? — Abból sosem elég, de például így, karácsony Körül nincs az a hal, ami elég lenne. — Ma jó volt a fogás? — A kollégámmal, Baksa Sándorral 12 mázsát fogtunk. Elég szép, ebben az időben. Erősödik a havazás, a mutatóban — szimbólumként — nyársra húzott egyszem keszeg is szépen megsült már a csendesedő tűz fölött, mindenki — Gedeon kutya is — kap egy-egy falatot. Még feljegyezzük, hogy Hidalja vagy Suhogó névre hallgat ez a romantikában nem szűkölködő hely, a halász kalyibája pedig a 401- es és a 402-es folyamkilomé- ter közötti szakaszon áll. 'Lépésnyire a bejárattól lomhán, lustán nyaldossa a partot a megáradt Tisza. Családias, meghitt nyugalommal hintázik hátán a fekete ladik, közben a nekibátorodott puha havazás szépen fehérre festi a világot. B. Kun Tibor A kiskörei termelőszövetkezet 1981, tavaszán a Buda" pesti Műanyagipari Vállalattal lépett „szövetségre”. Az új kisüzemet a — már — meglevő épületeinek átalakításával a központi telephelyén létesítette. A műanyagüzem rekonstrukciója egymillió forintba került. Az évet eredményesen zárták, hiszen a tervet teljesítették, 10 ezer darab Trabant sárvédő készült el. 1982-ben 4 millió forint árbevételre számítanak, és az ütemes termeléssel összhangban 680 ezer forint nyereséget érhetnek el. S hogy a melléküzemág mit jelent a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyoknak? Erről beszélgettünk közülük néhánnyal. Magda Istvánná már 11 éve a növénytermesztésben dolgozott, mégis az elsők között jelentkezett, amikor a műanyagüzem beindult. — Itt mindig van munka — mondta —, nekünk ez a legfontosabb, hiszen idáig a téli hónapokban otthon ültünk, tétlenkedtünk. Néhány hétig ugyan akadt dolog, a dohánycsomózással, aztán semmi. Most már nem kell tömd a fejünket, hogy miből Három asszony az üzemből: Magda Istvánná, Berényi Jó- zsefné és Patkó Andrásné (Fotó: Perl Márton) lehetne pénzt csinálni, a lehetőség- adott, dolgozná keli. — Hát, nagy könnyebbség, hogy itt helyben létesítették ezt az üzemet — vágott közbe Patkó Andrásné. — Eddig kapával, villával jártuk a határt. Hajnaliban keltünk, este 3—4 kilométer kerékpárral házáig. Tikkasztó forróságban kapáltunk, ha meg az eső úgy istendgazá- ból neki kezdte, akkor nem lehetett dolgozni. Most reggel fél nyolcra bejövünk, előtte útnak indítjuk a gyerekeket, délután négykor lezuhanyozunk, s aztán ki-ki a dolgára, marad idő az otthoniakra is. — Persze itt is .piszkosak, porosak leszünk — vette át a szót Berényi Józsefné, — Mégis nyugodtak vagyunk mert tudjuk, hogy holnap is lesz munka. Teljesítményben dolgozunk így aztán néha „veszekszünk”, nógatjuk egymást, mert az az igazság, mindenki igyekszik senki nem akar lemaradni a másiktól. Az elején lázongtunk, mondtuk vigyék vissza ezeket az orvosi ládákat, nem tudjuk megcsinálni. Néhány hét múlva úgy kitanultuk, hogy 140 forintot is megkerestünk egy nap. Ügy néz ki, hogy a termelőszövetkezet vezetődnek ötlete bevált. A műanyag- üzemben olyan termékeket állítanák elő, amellyel nagyobb üzemek nem foglalkoznak, így ezzel hiánypótló szerepet tölt be a tsz. Másrészt fontos, hogy harmincöt asszonynak állandó elfoglaltságot ad, nem utolsósorban pedig jelentős nyereséghez juttatja a termelőszövetkezetet. A „melléküzem” népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint, hogy nyáron a kinti munkákban a nőknek is be kell segíteni. Mit mondjunk: ennek bizony nem mindig örülnek... (tereny) Asszonyok téli munkán
