Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
MINDENNAPI NYELVÜNK Szókombinatorika Közleményünknek ezt a címet is adhattam volna: A szó- és jelelemek variációja. Túlontúl komolynak tetszik mindkét cím. Pedig csak arról szeretnék írni. hogy a nyelvvel játszani is szabad és lehet. A címek tehát egyszerűen arra utalnak, hogy a szavakat szétbontó nyelvi játékosság nemcsak könnyed játszadozás, hanem a nyelvi ismeretterjesztésnek is hasznos formája és módja. Mindennapi nyelvhasználatunkban is gyakran szerephez jut pl. a poroszló megnevezés. Megyénkben egyik helységnek neveként is ismeretes. A népi jellegű szóláskészletben több olyan szólásforma található, amelyben kulcsszóként szerepel a Poroszló tulajdonnév. A szavakat elemeire bontó nyelvi játék nyomai is megtalálhatók ebben a példákban: Poroszló: itt terem a sok rossz ló. A szókombinatorikus játszadozás jellemző példáját nyújtja éppen a poroszló név jelelemeinek variációját bemutató szóbontás: poroszló-oroszlóros(s)zló-oszló-ló-ó. A kombináció eredményeként új je- lentéses szóalakok keletkeznek. De nemcsak toldalékos formák vannak a sorban, hanem ez a jelzős szerkezet is: rossz ló. Ez bujkál ebben a Heves megyei szóláshasonlatban is: Rossz a lova, mint a poroszlóiaknak. Azon sem csodálkozhatunk, hogy költői eszközként is a groteszkség, az irónia és a humorba oltott nyelvi játékosság jellemzésére, közvetítésére is felhasználják: „Nem vagyunk mi poroszlók, /amér’ látánk porosz lót. ... /Furcsa város a2 az Osló, /nincsen ottan kalács, foszló, /van sok jó autó, nincs rossz ló, ,/vagyon fjord is, ködbe oszló” (Szilágyi Domokos: Kozmopolita csujogtatók). Szécsi Margit e verssora is ide vonható: „Tudja, mért ló a poroszló” (Madár-e a deneyér). A játékos nyelvtantanítás számára is tartogat meglepetést a poroszló szóalak felhasználásával érzékelt nyelvi játék, illetőleg annak megmutatása játékos szellemességgel hogyan variálható mondatsorokba ez a szó-, illetőleg jelsor: aporoszlóbaktatott. A megoldás: 1. A poroszló baktatott. 2: A poroszló baktat ott. 3. A porosz ló baktatott. 4. A porosz ló baktat ott. Egy történeti adomában is kulcsszerepet kapott a szóelemekkel való játék. Mária Teréziától szolgálatukért csak három lovat kértek: Poroszló, Szoboszló és Aszaló. Három jól ismert helységről van szó. A szavakat elemeire felbontó játékra éppen népi jellegű szólásaink nyújtják a leggazdagabb példatárt. Dr. Bakos József Aki hű maradt a katedrához... Egy tartalmas életpálya állomásai Újsághír: Molnár Lászlóné, a pedagógus szakszervezet me- gyebizottságának titkára sok évtizedes alkotó munkásságának méltatásaképpen megkapta a megyei tanács közoktatási díját. Azt hittem, úgyszólván mindent tudok róla, hiszen több mint egy évtizede ismerjük egymást, és sokszor beszélgettünk, olykor vitatkoztunk -a nevelés gyakorlatú kérdéseiről. Ám amikor az ilyenkor illő — természetesen őszinte — gratuláció után pályájának állomásairól beszélgettünk, kiderült, hogy sok-sok jellemmeghatározó fontos mozzanatról egyszer sem esett szó közöttünk. A diskurzus során kibontakozott előttem egy tartalmas élet ezerszínű és hiteles krónikája. Az otthon által adott útra- valóra, az indíttatásra máig is frissen emlékezünk: — Ped a gógus csal ád leszármazottja vagyok, már dédapáim is tanítóskodtak. Apám Tótkomlóson dolgozott ugyanilyen minőségben, hivatásnak tekintve szakmáját. Nagyra becsültem lelkiismeretességét, megtorpanásokat nem ismerő bizakodását és igazságos szigorát. Velünk sem kivételezett — hárman vagyunk testvérek, s mind az ő példáját követtük — ugyanazt követelte tőlünk, mint másoktól. Sőt, talán még többel. Ennek igazolására említem meg azt, hogy mehettem volna a szarvasi tanítóképzőbe — ez esett közel lakóhelyünkhöz — de mégis Cinkotára küldött, mert azt hallotta: ott magasabbak a követelmények. Utólag is egyetértek elhatározásával, hiszen ott olyan többletismeretekhez jutottam, amelyekre másutt aligha számíthattam volna. Ebben az intézetben néprajzot, népi táncot is oktattak miniszteri engedéllyel. Ezt annyira megkedveltem, hogy később olyan hobbimmá vált, amely befolyásolta sorsom alakulását. Színnel, változatossággal gazdagította napjaimat, s megajándékozott a sikerélmények nem feledhető regimentjével Amint megszerezte az oklevelet, hazament, s elégedett volt, mert szülőfalujá-. ban 'kapott állást. — Az örömöm nemsokáig tartott, mert az akkor érvényben lévő rendelkezésekkel élve feletteseim úgy határoztak, hogy Békéstarhoson kamatoztassam képességeimet. Nem ellenkezhettem, nem húzhattam az időt, hiszen három napon belül jelentkezni kellett új helyemen. Kezdeti tartózkodásom azonban hamar eloszlott, mert ebben a zenei gimnáziumban és konzervatóriumban nagyszerű lehetőségek sorából válogathattam. Idősebb kollégáim nem-őrizték féltékenyen tapasztalataikat, hanem készséggel átadták nekem. A gyerekek tudásszomja 'és ragaszkodása viszont arra sarkallt, hogy a tőlem telhető legtöbbet nyújtsam. Egykori tanítványaim ma is hálásak a törődésért. Jó né- háinyan országosan, sőt nemzetközi szinten is elismert művészekké váltak, de a régi kötődés megmaradt. Ha erre jár, akkor mindig felkeres — többek között — Mező László gordonka, Tarján Ferenc kürtművész, Tóth Béla, a KISZ Központi Művészegyüttesének karnagya. Természetesen nemcsak ez az elégtételt, hanem hogy hozzájárulhattam egy seregnyi zenetanár neveléséhez, akik most szerte a hazáiban jeleskednek. 1953-ban mégis búcsúznia kellett, mert erdőmémök férjét Mátrafüredre helyezték, s ő követte urát, remélve azt, hogy egy kisiskolában is feltalálja magát. Annál , is inkább, mert koraibban megszerezte a testnevelés szakos főiskolai oklevelet is. — Szerencsém volt, mert segítőkész kollektívába kerültem, olyan közösségbe, ahol minden ígéretesnek tűnő elképzelés zöld jelzést kapott. Rendkívül tetszett azt, hogy tanítványaimmal az elsőtől a nyolcadik osztályig foglalkozhattam, - így alaposan megismerhettem őkét, figyelemmel kísérve, támogatva fejlődésüket, felfedezve, kiaknázva adottságaikat. Ezzel magyarázható, hogy 17 esztendőt töltöttem itt. Kedvemet, ambíciómat csak fokozta az, hogy hódolhattam korábban már említett szenvedélyemnek. Népi tánccsoportot vezettem. Nemcsak itt, hanem a gyöngyösi művelődési központban is. Így lehettem egyik megalapítója a napjainkban már az országhatárokon túl is előkelő helyen jegyzett Vidróczki együttesnek. Jártam velük — többek között — Lengyel- és Olaszországban is. A kap: csoiat élő, akkor is, ha a hajdani ifjak meglett emberekké váltak, s az újabb nemzedék vette át a stafétabotot. Füreden szerzett, szakszervezeti tapasztalatokat, s mind aktívabban tevékenykedett a mozgalomban. 1956- tól bizalmiként dolgozott, rá négy esztendőre már központi vezetőségi .tag lett. Ezzel az aktivitással indokolható, hogy 1970-től félállásban, majd egy év múltán függetlenített megyebizottsá- gi titkárként bizonyíthatta rátermettségét Egerben. Az a tot a eltelt időt így értékeli: — Mindig a valósághoz kötődtem, folyvást elleneztem az íróasztal mellett született ötleteket, döntéseket. Lehetőségeimhez képest igyekeztem mindent megtenni több ezer kollégám élet- és muinkakö- rülményeink javításáért. Annál is inkább, mert saját élményeim alapjain jól sejtettem, hol . szorít a cipő, mi a legégetőbb gond. Megnyugvással tőit el az, hogy szélesedett, terebélyesedett a demokratizmus, s a bizalmiak testületé révéin terítékre kerülnek, felvetődnek a leg- aggasztőbb nehézségek, a legtalpraesettebb, a megvalósításira . leginkább méltó javaslatok. Arra törekszem, hogy a tisztségviselőket minél sokoldalúbban készítsük fel teendőik maradéktalan ellátására. A magánélet? Jó, hogy két fiam — az egyik állattenyésztési üzem-, a másik faipari mérnök — elérte célját. A kevés szabad időt kézimumkázással, zenehallgatással, hangversenyekre járással töltöm. Felemelő érzés számomra az, hogy ezén a poszton sem szakadtam el a katedrától, s. hű maradhattam azokhoz az elképzelésekhez, amelyekkel felvértezve ifjú tanítóiként rajtoltam a máig is hivatásnak tartott pályán... Pécsi István Bőszen Boszev: A város .főutcája fölött három méterrel száguldoztak a légpárnás autók, úgy ahogyan a KRESZ előírja. Az egyik épp a város közepén megállt, és a vezető, anélkül, hogy a hallhatatlan infrahangú dudákra ügyet vetett volna, nekiállt, hogy fölpumpálja a leeresztett légpárnát, és látszott, hogy igyekszik a munkát mielőbb befejezni. Meg is volt rá az oka, mert Viktor Sztanojev — a Csillagközi Utazások Felsőfokú Főiskolájának a tanára — a saját előadására sietett A segélyszolgálat megjelenő helikoptere meglengette üdvözlésképpen a légcsavarjait, egy kampóval fölemelte a professzort, és hamarosan lerakta a főiskola tetejére. , A professzor a légi út után rendbe szedte magát, és lement az előadóterembe. A padsorokban már türelmetlenül várták a holnap kozmonautái. A professzor rámosolyodott a fiatalokra, és elkezdte az előadását: i— Ma nagyon fontos dologról, a RAZ-típusú csillaghajó építéséről és üzemeltetéséről fogok önöknek beszélni. Hogyan tarsam meg az előadást — alvás közbeni módszerrel vagy hagyományos módon? Az előadóterem mennyezetén zöld és piros lámpács- kák gyulladtak ki — jelezve a hallgatók véleményét. De bárhogy is alakult, a profeszoir így folytatta: — Rendben van, az előadást kombinálva adom elő. Aki az álom közbeni tanulást helyezi előtérbe — kapcsolódjon be a tudat alatti érzékelés hálózatába, és aludjon el. Néhány perc múltán ütemes hortyogás töltötte be az előadótermet. i— -Most pedig — folytatta a professzor és azok felé fordult, akíK az ébren való hallgatást választották — ma megvizsgáljuk a BAZ belső szerkezetét. Az előadóterem tetején újabb lámpák villogtak — a BAZ tervrajza: különböző színű huzalok kászálódtak egymásba, és kirajzolták a fűtőanyag és a végtermék útját, a professzor pálcája pedig elindult a kirajzolódó terv bonyolult cirkalmain. A séma után formulák tucatjai tűntek elő, és a hallgatók — az alvók és az ébrenlevők egyaránt — nagy igyekezettel raktároztak el mindent az emlékezetükben. Azután a csillaghajó különböző részei jelentek meg, hisz az egyszerű egybekovácsolt kocogó is több száz alkatrészből állt. Igaz, hogy bonyolult szerkezet volt, de a holnap űrhajósainak uralkodni kellett rajta. A szerviz már rég kicserélte a professzor kocsijának a párnáját, a „Sam- poan” mesterséges nap már régóta fölkelt, de a profesz- szor csak beszélt és beszélt. Hirtelen az órájára pillantott, és mikor látta, hogy már csak tíz perce maradt, köhintett, kis szünetet tartott, majd folytatta: — Most pedig ismertetem a rakéta tűzvédelmi berendezéseit. Amennyire ismeretes számunkra, .ott valamilyen ultramodern tűzoltó szerkezet van beépítve, de az sajnos nem fért bele a tananyagba. A tananyagban egy másik készülék szerepel. Itt ez az aggregét, amit látnak, az úgynevezett kézi permetezőtartály. A professzor néhány energikus mozdulattal vizet csiholt a készülékből, és a sugár ráfröccsent az alvókra, akik kinyitották a szemüket. — Van egyéb tűzoltó készülék is, de az — ki tudja miért — nem működik, lehet, hogy nem is alkalmazható. Tűz esetén a csillaghajóban hathatós eszköz a csákány és a lapát is — valamikor még meg kell mutatnom ezeknek a szerszámoknak a használatát is. Az előadóteremben kék fény áradt el, amely az óra végét jelezte. A professzor elhagyta a termet, és az érdekes előadásról hazafelé tartó diá-. kok felajzottán vitatták a kocogót és a különleges tűzoltó készüléket. — Ez koholmány. — mondják majd azok, akik idáig olvassák a leírtakat, — Ilyesmi sohasem történhet meg. Nem vitatkozom Önökkel. Csak azt mondom, hogy sok főiskolánkon, ahol a holnap szakembereit, a csaknem kozmikus technika irányítóit oktatják, a bonyolult formulákon kívül csupán néhány egészen- egyszerű tűzvédelmi eszközt mutatnak be, amelyeket senki sem fog használni. Akkor miért elképzelhetetlen, hogy a kézi permetező túléli a századokat és piros teste majd a kozmikus intézmények előadótermeiben is felvillan? Migray Ernőd fordítása mr 1 ^ 1— felvillantásakor — az egyik i»,. , ». . ... fordulat váltja a másikat — Uj Úton, véletlenül a mindannyiunkiban szunynyadó, de kiiaknáizatian jóságra céloz, humánusabb Tisztelem a néprajzosokat, emberré akar faragni vala- de egyáltalán nem rajongok mennyiünket. Persze hivatá- ezért a tudományért. Épp sának egész fegyvertárát ezért sok fenntartással fi- latba vetve, gyeltem a Teknyőkaparó cí- nem tempózhat minmű műsort, a szegedi körzeti hen tollforgató, de a mesestúdió produkcióját Szűk mondók ábécéjét kötelező körnek szánt, amolyan szak- megtanulni. A jövővé ser- mai csemegére számítottam, dűlő jelen, az if jakká növő így aztán kellemes meglepe- kicsik érdekében. tés ért, mert a stáb elgon- (pan) dolkodtató alkotással lepett meg. Ez akkor is erény a javából, ha nem ez volt az eredeti szándék. A téma Énekeljünk! azonban öntörvényeit követte, s ők akairva-akanatlan engedtek a parancsnak. Hangsúlyozom: hidegen Két héttel ezelőtt ezzel a hagytak a század húszas- felhívással fordult kiözönsé- harmincas esztendeiben te- a tévé csinos bemonvékenykedő dél-alföldi teknő- dónője és okosan még meg vájó „táltos” összeeszkálbált, ''s toldotta: ha csak annyi bibliai elemekből ötvözött, haszna maradna ennek az szellemszegénységgel meg- ötperces műsornak, hogy a tűzdelt jóslatai. Az viszont nézők egy része a dallamot megdöbbentett, hogy mekko- megjegyezné, az máris siker ra zűrzavar uralkodik nem- lenne. csak az idős, hanem a kö- Sokan azt mondják, minek zépkorú falusiak — ők már akasztja meg a főidőben a ebben a rendben nőttek fel— tévé a szórakozást egy ilyen egy részének tudatában. Er- népi csacsisággal? ről máskor nem beszélünk, Valóban, a tévének nem s ha valaki felveti, akkor elsőrendű feladata nepdalok■mélyeket hallgatunk, és- mi- ra tanítani a közönséget. De helyt lehet, semleges vizekre az ,seín ar^, közművelöevezünk. Ezért megkaipó ez dési és egyéb okok követ a mű. Akkor is, ha a formai keztében valaki, vagy valaköntös túlságosan puritán: m* pótolni igyekszik egy talán emiatt is megkapó az naSy mulasztást: meg kell élmény. A forgatókönyvíró újból tanítani az embereket, Polner Zoltán ösztönösen a hogy daloljanak, hogy dailalényegre hibázott, s a járat- makra emlékezzenek, hogy lan úton is feltalálta magét. azokban ■ gondolkodjanak. Szembenézett a valósággal, Századunk az újabb techni- nem riadt meg tőle, hanem kai meglepetések tömegével jó érzékik^, megnyerő biz- — rádió, tévé, lemez, magnó tonsággal ' fel is térképezte általánosította a konzerv- azt. Ha eddig eljutott, te- muzsikának is nevezhető gévóbb is mehetne, felvillant- P* zene hatását. Ezzel az va az okokait, kutatva a egyébként sokasok technikai megoldás módozatait. jóval visszaszorította és ta(pécsi) Ián elsorvasztja az emberben azit a belső folyamatot, amely nemcsak egy sóhaj erejéig, de egy-egy dallam Frakk és Lala szépségéig is arra késztet, hogy indulatait, érzéseit, szenvedélyeit kidalolja magáiból. Ha jól ubánagondo- Nem vélötlenül említem lünk, lelki zavaraink és együtt ezt a két remekbe ügyetlenkedéseink mára jói szabott figurát. A televízió felszaporodtak; hogy menyugyanis ■■ gondolt a téli szün- . nyire nincs vagy gyérül az idejüket töltő iskolásokra, összekötő kapocs az ember és mesedömpinggel árasztot- és ember között. Mennyire ta. el őket. Ez önmagában . színtelenedüek, mert az em- örvendetes, az viszont el- bér sokoldalúsága, érzékeiszomorító, hogy a minőséget nek és készségeinek ellankajoggal kifogásolták, nemcsak dásia folytán — ha nem a tízen aluliak és felüliek, edzik, elsatnyuii — megszületnem az érdeklődő felnőt- nik az igény is, amely öntek is. Az erőszakoltsiág, a magunk jobbik, szebbik fantáziaszegénység, a külön- megmutatására késztetne böző vérszegény sztorikra minket. rákónyszarített, sántító ta- Bizonyára szakemberek, nulság sajnos az év többi hét- pedagógusok, pszichológusok köznapjáira adagolt progra- ajánlották ezt a műsort, a mókát is jellemezte. Ezek néprajzosokkal együtt, hogy ellenpontja lett a méltán sivárosodó tudatunkat, annak népszerű Frakk najzfilmsoro- romló színképét .élénkítsük, zat Karácsonyi angyalkák Az eddigi két népdal, a című darabja, amely széllé- hozzájuk megteremtett életímességével, ford u latosságá - képszerű mozgás szemmel vad szórakoztatva tanításé- láthatólag átgondolt törekval bilincselte le a figyelmet, vés eredménye. A mai emSzabó Magda nem véletle- bér gazdagítására, a kreatív nül egyik legkiválóbb írónk, képességék felserkentésére hiszen vérbeli, lélekbúvárként szólítják most a főműsorban tudja, mi kell a fiatalnak és ezt a „nevelési formát” a a felnőttnek egyaránt Tel- közönség elé. Hiszem, hogy jesíti az óhajt, s az emberré eredménnyel! váló tündérikináQyfi sorsának (farkas) KAPUVÁRI BABÁK. Á népművészeti babakészítés nagy mestere Sipőcz Györgyné, kapuvári nyugdíjas. Több mint tíz éve hódol kedvenc hobbijának. Babák hűen őrzik a kapuvári népviselet hagyományait (MTI fotó: Matusz Károly felvétele — KSj
