Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 3., vasárnap k* .’«Ml-Si. ■ •itS- -k... ­• • Üzen a szerkesztő Tóth József, Eger A minőségileg hibás áru cseréjére akkor kötelezhető a bolt, ha nyolc napon belül történik a reklamáció. Min­denesetre mi sem értünk egyet azzal, hogy egy 1200 Ft-os vásárlásnál kevesebb joga lenne a méltatlankodás­ra a vevőnek, mert az nem „drága” áru. Panaszát ki­vizsgáljuk, s az eredményről tájékoztatjuk, kérjük türel­mét. T. Andor, Eger Nem vállalkozunk arra, hogy igazságot tegyünk ab­ban, kinek jár előbb telefon, ugyanis a posta illetékesei sincsenek irlgylésreméltó helyzetben. Azzal viszont mi is egyetértünk, — s lehe­tőségeinkhez mérten igyek­szünk is segíteni, hogy pél­dául súlyos beteg emberek a besorolásnál előnybe ke­rüljenek. Azzal is egyetér­tünk, hogy még több nyilvá­nos állomásra van szükség, ám ez a beruházási keretek­től is függ. Mindenesetre levelét továbbítjuk az illeté­kesnek. F. Péterné, Eger Ismerős a szerkesztőségben is a csebokszári rendelők zsúfoltsága, s mi több, fog­lalkozik a problémákkal rendszeresen a város erre il­letékes egészségügyi osztá­lya is. Ám jelenleg egysze­rűen nincs lehetőség á bő­vítésre. Mindenesetre jelez­zük ismét a problémát az egészségügyi osztálynak. Ami levele végét illeti, hogy nem elégszik meg azzal'a válasszal, hogy nincs pénz, mert legyen! — kissé nehéz egyetérteni. Erre csak egy jó magyar közmondással felel­hetnénk, — anélkül, hogy a problémát kisebbítenénk; — minden ember olyan kalap­pal köszön, amilyen van ne­ki. S ha nincs cilindere, nem köszönhet azzal. Kovács Bertalan, Balaton Levelét megpróbáltuk ki­vizsgálni, — s mi tagadás, a kivizsgálás után egyetlen dolgot mondhatnánk; hívat­lan prókátornak ajtó mögött a helye! A panasz ugyanis valótlannak bizonyult, a le­vélben szereplő ember nem kért segítséget, mert nincs rá szükségé, s ő volt a leg­jobban meglepve, hogy írtak róla. Arról már nem is be­szélve, hogy a levél írójának kiléte szorgalmas nyomozás ellenére is homályban ma­radt. Nem találtuk meg önt. Ezek után mit üzenhetnénk? Más módját kell megtalálnia a vezetők „bevádolásának”, ha valami baja van velük. Esetleg a valós tényeket kel­lene megírni, hátha arra van orvoslás. Cs. Istvánná, Eger Amíg el nem készül végT legesen az új út, sajnos még van esély buszmegállóhe­lyek áttelepítésére. Mint annyi más utazótól, öntől is türelmet kérünk a végleges útvonalak megállapításáig. Annyit azonban' már most is mondhatunk, több buszt beállítani a helyi közleke­désre, mint amennyi van, teljesíthetetlen kívánság. „Tüzes“ évkezdés... Mintha csak tudták volna kedves olvasó­ink, hogy szerkesztőségünk már szombaton megkezdi idei munkáját, sokan kerestek ben­nünket telefonon. Elsősorban a „tüzes” év­kezdés miatt... Ügy tűnik ugyanis, hogy hiábavaló volt a televízióban, rádióban december 30-án el­hangzott felhívás: vigyázzanak a szilveszte- rezők a petárdákkal, rakétákkal. Országos je­lentés szerint emiatt sokak szeme világa ke­rült veszélybe. A mentők tájékoztatása sze­rint szilveszter éjszaka az óvatlanul kezelt és felrobbant petárdáktól többen megsérültek, és minden bizonnyal csak a véletlenen mú­lott, hogy nem súlyosabban. Ez a korántsem veszélytelen újév-köszöntési mód az utóbbi néhány esztendőben harapózott el, de az ügyeletes kórházakban, a szemészeteken, a szemészeti rendelőkben az idei ünnepen tűn­tek fel először, és kértek gyorssegélyt a „pe­tárdások”, vagy azok, akik véletlenül kerül­tek veszélybe. Megyénkben is hamar átvették ezt a „diva­tot” a „mókás kedvűek". Mégpedig olyannyi­ra, hogy már karácsonykor elkezdték az óvat­lan járókelők ijesztgetését. Sőt, néhol még szórakozóhelyeken is sor került „bevetésük­re". A robbantgatási mánia természetesen az új esztendő beköszöntekor tetőzött. Különö­sen a megyeszékhelyen, ahol az éjfél utáni egy órában az egész város — főképp pedig a Csebokszári-lakótelep — visszhangzott a pe­tárdáktól, s szinte nappali világosság volt az ■épületek ablakaiból kilőtt rakétáktól. Sebe­sülésről szerencsére nem érkezett hír. Ám, mint korábban írtuk, sokszor ez csak a vélet­lennek volt köszönhető. Legyen ez intő jel a következő szilveszterre! — sz — Az új év ajándéka: az öregek napközi otthona Az aldebrői községi közös tanács jelentős eredmények­kel zárta az 1981-es évet Feladatként jelölték meg a három község, Aldebrő, Fel- debrő és Tófalu vízművesí- tését. Feldebrőn teljesen el­készült a vezetékrendszer. Aldebrőn és Tófalun is le­fektetik a csöveket. Sor ke­rült az 1981-es évben a tó­falui orvosi rendelő és ta­nácsadó, valamint az aldeb­rői fogorvosi rendelő belső felújítására. Megkezdték az általános iskola melletti te­rületen egy új tornaterem megépítését is, ahol már áll­A Kossuth utcai Megyei Könyvtár időnként kiállítá­soknak engedi át pálmával díszített üvegcsarnokát. Leg­utóbb Molnár István fény­képeinek adott helyet. Mol­nár István polgári foglalko­zása szerint a városi tanács dolgozója, aki Eger városát a fényképezőgép optikáján keresztül mutató és szere­tő művész. Képeivel kereset­lenül is találkozhat az egri polgár, lévén bizonyára min­denkinek valami dolga a ta­nácsi hivatalokkal, legalább egyszer egy esztendőben. A tanács épületének lépcsőhá­zában az ő színes képei fo­gadják az emeletre igyek­vőket. Olyan fogadtatás ez, amelyben aligha részesül bárki is az ország bárme­lyik tanácsházán. Aki ide belép, láthatja, hogy itt be­csülik a múltat, szeretik a jelent és a jövőt. Nem szerethetjük igazán azt, akit nem ismerünk. Mol­nár István megyei könyvtár­beli tárlatán a felfedezés frisseségével mutatja a mű­emléki város egyes részlete­it. Nem futó élmények soro­zata ez. Hosszú időbe telik, míg a művész, szeme megfi­nak a vasvázas tartóelemek. Nem feledkezett el a tanács az utak felújításáról. Aldeb­rőn, a Rózsa Ferenc utcá­ban, a lakosság jelentős tár­sadalmi munkájával új, kor­szerű bekötőutat létesített. Hatszáz rózsatövet is ül­tettek a két község parkjai­ban. Az új év terveiben is el­ső helyen szerepelt a három község egészséges^ ivóvízzel való ellátása. Hamarosan sor kerül az aldebrői vízműte­lep és a feldebrői, 500 köb­méteres víztározó befejező munkálataira. , Előttük áll még az iskolai' gyeli, hogy a fény mikor, a napnak melyik hajlatában varázsolja elő legszebben a házak barokk formakincsét, a régi, görbe utcák hangu­latát. Ilyen érzékletes lepo­rellóra volna szükség, sok művészi látnivalóval, kevés jellemző szövegrésszel. Eger népe az utóbbi év­tizedekben megnőtt, lakossá­ga jelentékenyen felhígult a falvakból beözönlő népesség­gel. Az új lakók gyökerei­ket búzaföldekből, kiskertek­ből tépik ki, és egyelőre el­kápráztatja őket az összkom­fort s a gépkocsi. De meg kell érteniük, hogy itt a tör­ténelem és művészet földjé­re léptek, s ebbe kell átül­tetniük gyökereiket, külön­ben nem lesz ez a város iga­zi hazájuk. A múlt és jelen mélyebb és teljesebb megismertetése volt a célja ennek a kiállí­tásnak, megállítani a siető- ket, a nyüzsgőket, az érdek­teleneket; az egrieket —néz­zétek, ez a ti hazátok. A kiállítás elrendezése Csont István ízlését dicséri. Kapor Elemér tornaterem megépítése és át­adása. Továbbra is napiren­den levő téma az utak -kar­bantartása, felújítása. Az új évben a tófalui Rákóczi út, valamint a Széchenyi út és a Szabadság tér újrakövezé- séről gondoskodnak, de nem hanyagolják el a járdák fel­újítását sem. Az év második felére ter­vezik, hogy a volt aldebrői iskola helyiségeiben meg­nyitják az öregek napközi otthonát, a két község idős embereinek nagy-nagy örö­mére. Farkas Csaba, Tófalu Tanulva és szórakozva Gyöngyösön a KI ŐSZ- klubban az elmúlt év utolsó ülésén a körzeti alap&zerve- zet ifjúságpolitikai és szak­munkástanuló-bizottsága az alapszervezethez tartozó 61 kisipari szakmunkástanuló helyzetét vitatta meg. A szakmunkástanulók mestereikkel együtt évről évre nagyon sokat tesznek a szervezetért, mind a társa­dalmi munkavégzés, mind pedig a szervezeti élet más területein. A gondoskodás, amely megnyilvánul az alapszervezet vezetősége és bizottsága részéről is éppen ezért érthető. A téli vakáció kellemes és hasznos időtölté­se céljából közös összefogás­sal hasznos és szórakoztató programokat biztosítottak a szervezet klubjában a fiata­lok részére. A vakáció egyik érdekes­sége volt a budapesti prog­ram, amelynek során a fia­talok a főváros nevezetessé­geivel ismerkedtek. A hasznos időtöltésről nemcsak ilyen formában gondoskodott a bizottság. Számolt azzal is, hogy a gyengébb tanulmányi előme­netelő és hátrányos helyzetű tanulóknak komoly' segítsé­get nyújtson elsősorban ma­tematika- és fizikakorrepe­tálások alkalmával. "Varga Gyula Eger Derecskéi napok Elkészült Mátraderecskén az 1982. évre szóló népművelési terv. Djdonságot jelent, hogy „derecske! kulturális napok” rendezését tervezik. Ezeken a napokon kerül sor arra, hogy a kultúrházban működő kisebb csoportok, szakkörök, mint például a citerazenekar, az irodalmi színpad, a tánckör bemutatkozzon a község lakói előtt. Elkészült és jóváhagyatott a község új évi költségvetési és fejlesz­tési terve Is. Maruzs János Mátraderecske Kiállítás egrieknek — Egerről Ez aztán a hibrid Pintér Endre noszvaji olvasónk udvarán kaparjál ez a sok lábú kakas. 1981. áprilisában kelt ki a tojásból, s már ötkilós. Javaslat, aki szereti a „kaparót” ilyen lábú csirkéket neveljen. Pintér Endre felvétele Leveleink között tallózva Dicséret illeti őket Többször ’ is elővettem, s ugyanannyiszor félre is tet­tem a levelet, mely „egy apa” aláírással érkezett a szer­kesztőségbe. Amiért félre­tettem, az a számomra — de sokunk számára — érthetet­len dolog volt, miért kell névtelenül küldeni olyan le­velet, melyben egy hasznos, kedves kezdeményezésrŐL ír­nak. Ha azzal végződik ez írás, hogy kérem, a nevem ne közöljék, az emberileg érthető, hiszen ki tárja szí­vesen ország-világ elé csalá­di szerencsétlenségét, neve­zetesen azt, hogy a gyermeke testi fogyatékos. Ezt a kí­vánságát tiszteletben tarta­nánk, mint annyi más eset­ben. Amiért újra és újra elő­vettem, annak oka, hogy végtére is úttörők kedves, meleg szívre, segítő kezde­ményezésre utaló dolgáról íródott. íme a levél egy részlete: „A minap három ismeretlen iskolás lány csöngetett be hozzánk. Kislányunkat ke­resték. Küldetésük volt. Az egri X-es száimiú iskola hete­dik osztályos gyermekei ugyanis elhatározták, hogy karácsony előtt megajándé­kozzák a körzetben lakó mozgássérült gyerekeket. S ezzel át is adtak egy gon­dosan becsomagolt, selyem- szalaggal átkötött csoma­gocskát. Cukor volt benne, s egy linómetszet, amit maguk készítettek. A lányok gyor­san el is mentek, meglepeté­sünkben még a nevüket sem kérdeztük meg.” Így a levél, melynek ürü­gyén több dolog is tolira kí­vánkozik. Elsősorban a di­cséret szavai, hiszen kedves volt az ötlet, s maga az is, högy felkutassák az alig ti­zenéves gyerekek, kik azok a társaik, akiknek nem ada­tott meg a velük tanulás, játszás, a szabad mozgás örö­me. S az is, hogy zsebpén­zükből, idejükből áldoztak arra, hogy meglepetést ké­szítsenek számukra. A má­sik egy óhaj: vajha ne ér­ne végjét a rokkantaknak szánt nemzetközi évvel a ró­luk való fokozott gondosko­dás, törődés sem. S még egy. Milyen jó lenne, ha leg­alább a dicséretekre, a jó­nak említésére névvel vál­lalkoznánk. Egy országos ta­nácskozáson, ahol a szer­kesztőségekbe érkezett leve­lekről, az olvasók által szó- vátett gondokról tanácskoz­tunk, szó esett arról is, hogy nőtt a névtelen levelek szá­ma. S ami a meglepő, sőt megdöbbentő, nem a bíráló, a hibákat ostorozó névtelen lévelek száma, hanem a di­csérő, az eredményeket meg­érdemelten szóvá tevőké. Vajon valamiféle járvány ez? Legalább a „pozitív” írásokat, a dicséreteket vál­lalnák névvel és bátran. Mert egy személyeskedő név­telen levelet esetleg papír­kosárba dob az ember, na' de ha jó az, amiről írnak! Azt kinek van szíve tudo­másul nem venni, köszönet nélkül hagyni?! — d. — J EGRI Centrum Áruház JANUÁR 3- 16 ig Fehér hetek 500 FT. FELETTI ÁGYNEMŰ ES FÜGGÖNY VÁSÁRLÁSKOR ZSETONT ADUNK'. HÚZÁS 17-EN NYEREMÉNY 1 db AUTOMATA MOSÓGÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom