Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-31 / 26. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 31., vasárnap Mit jelenthet az önállóság — Hoz-e hasznot a szolgáltatás? — A verseny kényszere? Az AFIT „leányai" Akár több kérdőjelet is írhattunk volna a címek után. Az egész országra kiterjedő hálózattal rendelkező tröszt elhatározta, hogy üzemei önállóságát növeli, megadja a lehetőséget rugalmasabb gazdálkodásra. A központi rendelkezések adta keretek között leányvállalatokat, esetleg fogyasztói kisvállalatokat szerveznek a javítóműhelyekből. Ez az ötlet, ismerve működésük mostani módszereit, valóban szokatlannak tűnik és sok kérdésre ingerel. Az AFIT-ról, az Autófenntartó Ipari Trösztről van szó. ÓRÁNKÉNT zűdulnak rank a HÍREK, a friss információk. Szinte elfásul az ember, és néha bizony cserben hagyja szelektáló képiessége az újdonságok hallatán. Itt van mindjárt egy első hallomásra nem különösebben szokatlan hír: a baksai Ezüstkalász Mgtsz eredményes évet zárt. Zárszámadások idejét éljük, mitől lenne szenzációs ez a jelentés? Az viszont a feszített tervek és szigorú gazdasági szabályozók ismeretében már több mint érdekes, hogy a Baranya megyei szövetkezet 32 százalékkal teljesített többet a tervezettnél, miközben a költségeik csökkentek az előző időszakhoz képiest. Ám a hír attól lesz igazából izgalmas, ha fölidézzük, miért is emlegették az utóbbi időben szakmai vitákon, és a sajtóban is a baksai piéldát? Űjszerű és nem éppien kockázatmentes kísérletbe fogtak tavaly ilyentájt a bak- saiak. Bevezették a kiscsoportos munkaszervezeti és jövedelemelosztási rendszert. A lényeg, hogy a tsz tizennégy önelszámoló egységében a tagok önkormányzati elv alapján gazdálkodnak és az általuk elért nyereség- többlet jórészével szabadon rendelkeznek. Azaz, annak egy hányadát saját belátásuk szerint szétoszthatják maguk között, a többiből pedig eszközöket vásárolhatnak. A kis kollektívák lényegében gazdasági vállalkozókká léptek elő anélkül, hogy távozniuk kellett volna a szövetkezet kebeléből. Az eredmény önmagáért beszél. Azt, hogy nem a hagyományos keretek között gazdálkodók tartották el őket, hanem jócskán hozzájárultak a nem mindennapi nyereséghez, igazolja, hogy a tizennégy csoportból csupán egyetlen bizonyult veszteségesnek. EGY FECSKE NEM CSINÁL NYARAT, lehetett szerencséjük is — szállhatna vitába bárki a messzemenő következtetésekkel. Csakhogy a szabadabb, és a szocialista alapelvektől el nem térő vállalkozási formák között a baksai nem az egyetlen. Még azt sem mondhatnánk, hogy a legmerészebb. Igalpusztán piéldául, a tangazdaságban ki sem jelölték a vállalkozókat, házon belül bárki jelentkezhetett. A feladatra összeverődött csoportokon belül különbséget tettek vállalkozók és munkavállalók között és a vállalkozók — a szerződéses kiskocsmáknál már-már megszokott módon — licitálhattak. Aki magasabb összegű megtakarítást ígért, az nyert, és a szükséges feltételek biztosításával hozzákezdhetett a munkához. A győztes személyes jövedel, mének 35 százalékát elérő megtakarítás vállalásával jutott hozzá az önálló gazdálkodás lehetőségéhez. Sorolhatnám tovább a példákat, ahol a szocialista vállalkozók versenyeztetésével hihetetlen gyorsasággal megtérült a befektetés, vagy korábban halódó gazdasági egységek „támadtak föl”. Nem teszem, mert még valaki azt hihetné, hogy valamiféle „csodagyógyszerről” regélek, bűvös balzsamról, amitől meggyógyulnak a magyar gazdaság fájó pontjai. Szó sincs erről, hiszen a kísérletek még meglehetősen kezdeti állapotban vannak, és semmiképpen sem pótolhatják a nagyüzemek eredményeit. Mégis érdemes elgondolkozni a sikerükön. KULCSSZÓ LETT MUNKÁNKBAN A HATÉKONYSÁG. Ma már nem elég, ha képesek vagyunk eladni a termékeinket külföldön, dé elsőrendű szempont, hogy mennyi forintunkat emésztette föl az érte kapott dollár. Nem elég takarékoskodnunk, ha az ésszerűtlen „spórolással” más csatornákon több megy veszendőbe. A gazdálkodás feltételei szigorúbbak, ám egyértelműbbek is a korábbinál. Ebben a helyzetben nyújthat többletet, ha a szocialista vállalkozás egyelőre még halovány palettája új, élénkebb színekkel gazdagodik, és a verseny- szellem mindenkit, személye, sen érint munkája során. G. L. F. Heves megyében a XVI. számú Autójavító Vállalat három üzemegysége dolgozik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a napiokban vitatta meg a javaslatot, mely szerint az egri, gyöngyösi és hatvani üzemegység a jövőben leányvállalatként működik majd. A kisvállalatokra érvényes szabályozók alkalmazásával — úgy tervezik — színvonalasabbá tehetik a gépköcsijavítás, karbantartás szolgáltatásait, egyúttal lehetőség nyílhat rugalmasabb, ösztönzőbb gazdálkodásira, érdekeltségre. Mindezekről megkérdeztük az üzemegységek vezetőinek véleményét is. Papp István az egri üzemegység vezetője elmondta, hogy már korábban foglalkoztak hasonló javaslattal a tröszt keretein belül. Tudják, szükséges valamilyen módon korszerűsíteni, rugalmasabbá tenni ezt a nagyra nőtt Február 1-től két hétig A ruházati kereskedelem hagyományos engedményes vásárral búcsúzik idén is az őszi-téli szezontól. Az akció február 1-én, hétfőn kezdődik, és két hétig, február 13-ig tart. Az engedményes vásáron elsősorban olyan őszi-téli áruikat kínálnak, amelyek még szezonális cikkeknek számítanak. Megvásárlásukkal a lakosság divatos, változatlan értékű cikkeket kap olcsóbban. A vállalatok, szövetkezetek saját maguk jelölik ki az engedményes árusítást végző boltokat, önállóan döntenek a kedvezményes szervezetet. Figyelembe véve természetesen az előnyeit is, hiszen a vevőszolgálat, a szakemberek továbbképzése, a gyárakkal kialakított információs kapcsolat, az anyagellátás megszervezése tröszti irányítással, igen sikeresnek mondható. Az egri üzemegységben a legnagyobb arányú — több mint hatvan százalékot tesz ki ez a lakossági szolgáltatás — a személygépkocsik javítása. A mostani szabályozás viszont arra ösztönöz inkább, hogy a jövedelmezőbb közületi javításokat vállalják. Az új, kisvállalati forma előnyösebb lehet, s valóban a lakossági szolgál- tatásökra ösztönözne. Azért is érdemes új módszereken gondolkodni, mert kialakulóban van a verseny az ipar- ágba<ti; a nagyobb költségek arra késztetik az autósokat, hogy kevesebbet használják járművüket, és nem növekáruk köréről, s az enged, mény mértékéről is. A Centrum Áruházak — eredeti fogyasztói áron — a tavalyinál 15 százalékkal nagyabb — Budapesten 240 millió, a vidéki áruházakban 160 millió forintos — árualappal kezdik a kiárusítást, főként télikabátokkal, nőd ruhákkal, öltönyökkel és téli lábbelikkel, s idén első ízben kötöttárukkal várják a vásárlókat. A Skála-hálózatban a következő két hétben 193 millió forintos árukészlet értékesítését tervezik, a slágercikkek: női és férfi kabátok, ruhák, kardigánok, férszik a korábban tervezett mértékben a javító szolgáltatás iránti igény. A versenyt egyébként a mostani keretek között is igyekeznek felvenni: nemrég kötöttek szerződést az úgynevezett Olvicor alváz- és üregvédő anyag használatára. Olcsóbban, ugyanolyan garanciafeltételeket tudnak vállalni, mint a tőkés import anyagokra. Az ügyfelek megtartását célozza a szolgáltatások kiajánlása is. Mindezek asz ötletek bizonyára még jobban éreztethetik pozitív hatásukat megújult szervezeti keretek között. Ahogy Bártházi Istvántól, a gyöngyösi szerviz vezetőjétől megtudtuk, eddig három alkatommal tanácskoztak az önállósodás ügyében. Nemcsak a vezető beosztásban levők, hanem a beosztottak is tájékozódhattak minden eddigi kezdeményezésről. Várják az önállóságot, mert meggyőződésük, hogy fokozhatják vállalkozási lehetőségeiket, fogadhatják a megrendelők nagyobb körét. Javul majd az anyagellátás is, mert a beszerzést nem csuprán a központi raktárból fiingek és gyermekkonfekció, de olcsóbban adnak egyes ágynemű-garnitúrákat, méterárukat és téli sport- szereket is. Az Aranypók 65 üzletében a női és férfi fehérneműk, kötöttáruk és divatcikkek mellett kedvezményesen árusítják a bőrkesztyűket és a bőrdíszmű-árukat. A Szivárvány áruházakban főként méterárukból, sportruházati cikkekből és konfekcióból áll nagyobb mennyiség a vásárlók rendelkezésére. A vállalat 56 üzletében csaknem 50 millió forint értékű áru kiárusítását tervezik. oldhatják meg. Csökken majd az adminisztráció — remélik —, mivel nem kell mindent írásban „felfelé” jelenteni. A jövedelmük, nyereségük azért lehet nagyobb, mert nemi kell a központi alapiba is befizetni forintjaik egy részét. Több lehetőségre számítanak, hogy az üzem fejlesztését folytassák. Mindannyian azt remélik az önállóságtól, hogy előnyöket hoz személy szerint is. Még inkább mód nyílhat a megye AFIT-szervizeinek szorosabb együttműködésére, egymás segítésére. Hatvanban Kozma Jánost, az üzemegység vezetőjét kérdeztük meg. Az itteni kollektíva számára sem ismeretlen a kisvállalat megteremtésére irányuló törekvés. Véleménye szerint a trösztön belül maradva — tekintettel az anyagellátás nehézségeire — gazdaságosan dolgozhatnának a megyei leányvállalatok. Arra azonban nem érezte feljogosítva magát, hogy a vállalat miskolci központja, illetve a Pénzügyminisztérium állás- foglalásának ismerete nélkül bővebben kifejtse véleményét. A Fővárosi ruházati bolt 33 felsőkön fekció- és 22 Hófehérke üzletében az elmúlt évinél 20 százalékkal magasabb árualappal kezdi a téli vásárt. A vállalat idén először a Rákóczi úti Metropol Ruhaházban nagyméretű — 56-ostól 69-es méretig — női kabátokból is vásárt rendez. A kedvezményes árú cipőkből a Corso és a Fővárosi Cipőbolt Vállalat üzleteiben összesen 150 ezer prár férfi, női és gyermek téli lábbeli várja a vásárlókat. Az engedmény mértéke az elmúlt évekhez hasonlóan az áruházakban, ruházati és cipőboltokban 30—40, helyenként 50 százalékos lesz. Téli vásár a ruházati és a cipőboltokban 1951 óta változatlan a tarifa Szokott ön bliccelni? Megvallom, hogy velem már többször előfordult Vagy azért, mert éppien nem volt kétforintosom, vagy mert akkora volt a tömeg a buszon, hogy nem fértem az automatához. Vagy, ha már ott voltam, nem adott jegyet az a fránya gép. De olyan is előfordult már, hogy elbambultam, elgondolkodtam. Ellenőrrel azonban még soha, semmilyen konfliktusom nem volt. Ha egy kis önvizsgálatot tartunk, szívünkre tesszük a kezünket, bizonyára — ha senki másnak nem is, de önmagunknak — bevallhatjuk: legalább egyszer vagy ezért vagy azért, talán már mindannyian blicceltünk, s ilyenkor átéltük az ajtónyitás „borzalmait”. Becsületkassza-e a jegy- automata? Hogyan viszonyulnak az utasok az ellenőrök felszólításához? Hogyan történik a büntetések érvényre juttatása? — Ezekre a kérdésekre kerestünk feleletet utastól, ellenőrtől, s a Volán 4. sz. Vállalat szakembereitől. Az álellenőr — Kérem a jegyeket — hangzott a felszólítás egy fiatal fiú felé. — Tőlem kér jegyet? — mondta —, hiszen én is ellenőr vagyok. Egy pillanatra „megfagyott” a csend a környéken, de amikor elővette az ötvenest, s szó nélkül odanyújtotta, minden tisztázódott. A mellette álló kellemes külsejű fiatal lány viszont fülig pirulva kérdezte: — Mire volt jó ez az egész? — El akartam kerülni a kellemetlenséget, azt, hogy mindenki bennünket bámuljon részvéttel vagy gúnyosan mosolyogva. — jött a megérthető magyarázat. — Bár mindig ilyen simán zajlana a dolog — hallhattuk a napokban az ellenőrök kis csoportjától Egerben. — Többször a rendőrséget kell segítségül hívni — mondja Oláh Károly. — Az egyik esetben 28 személyi igazolványt szedtem össze kiránduló társaságtól. S bizony, ha nem jön arra éppen egy urh-s kocsi, köny- nyen bajba kerülhettem volna. — Előfordul, hogy tettlegesen is bántalmazzák önöket? — Nem is olyan régen történt — adja elő krimibeillő sztoriját Godó Károly —, hogy a Nagyváradi úton megtámadtak engem is meg a kollégámat, Antal Józsefet is. Míg a kedves utas a személyi igazolványát kereste, megállt a busz. Antalt belökte az ülések közé, s leugrott. Leszálltunk a következő megállóban, s gyalog sétáltunk visszafelé. Megismert bennünket, s nekünk esett. Bemenekültem a telefonfülkébe, értesítettem a rendőrséget. Így aztán a bliccelésből és az azt követő tettlegességből öthónapos szabadságvesztés lett. — Gondolom, hogy nem tartozik a gyerekkori dédelgetett álmok közé ez a pálya. Hogyan lesz valakiből jegyellenőr? — Mindnyájan a vállalat régi dolgozói vagyunk — magyarázza Brandovszky György. — Én éveken keresztül autószerelő voltam, majd csuklós autóbuszt vezettem. Sajnos kaptam egy olyan makacs reumát, hogy a bal kezemet alig tudom használni. A betegségem kényszerített arra, hogy fő- kalauzi állást vállaljak. De így vagyunk ezzel, szinte mindnyájan. Antal 28 éves sofőrködés után szívinfarktust kapott, a többiek pedig a kalauzi állomány megszűnésétől kezdve ellenőrök. — Szívinfarktus után nem egy idegnyugtató munkakör ... — Valóban nem az, de ma már én sem vállalnám, hogy a volán mögé üljek, s any- nyi emberért feleljek. Habár nem tudom, hogy melyik a veszélyesebb? — Mettől meddig tart az ellenőrök munkaideje, vagyis mikor lehet számítani rájuk? A kérdést Simon Antal vezénylőtisztnek tettük föl. Taxival olcsóbban — Hajnali négy órától éjfélig megtalálhatók a járatokon. De hogy mikor, azt senki nem tudja. Szúrópróbaszerűen végzik a munkájukat. Havonta egy-két alkalommal társadalmi ellenőrzéseket is végzünk, amikor bevonjuk a létszámemelés érdekében a gépkocsi- vezetőket is. Ilyenkor csak a hajnali órákban 30—40 büntetést is ki kell adni, de ezekben az esetekben is mindössze tíz százalékát tudjuk ellenőrizni a járatoknak. — Az egyik nap négyszer büntettem meg ugyanazt az embert — mosolyog Antal József, miközben Godó Károllyal együtt a 12-es vonalán végzünk szúrópróbaszerű ellenőrzést. — A negyedik alkalommal kínjában már németül válaszolt a felszólításra, de még ettől sem hatódtam meg. Ha aznap taxival utazgatott volna, biztos olcsóbban megússza. Volt olyan esetem, amikor azt mondta az utas, hogy velem nincs szerencséje, s gyorsan összeadta, hogy hányszor büntettem már meg. Mindezt nyugodtan elmesélhették, mivel minden rendben volt. Igaz, amikor felszálltunk, gyors egymásutánban lehetett hallani a jegyautomaták kattogását. 656 eset 32 800 forint — Szokott ön bliccelni? — A kérdésen nem kevésbé lepődött meg Nagy István, a Volán 4-es számú Vállalat forgalmi főosztályvezetője, mint mondjuk az az utas, aki nem váltott jegyet, s az ellenőr áll elé ugyanezzel. — Nem szoktam, habár már velem is előfordult. Sőt még az ellenőr is megbüntetett. Mindez Budapesten történt, s természetesen nem volt szándékos. Nem sejtettem, hogy már csak elhasznált jegyem van, s így nem tudtam lyukasztani. — Nem lenne megyénkben is szerencsésebb módszer a lyukasztógépek alkalmazása? — Kétségtelen, hogy több konfliktust megoldana. Remélhetőleg nálunk is hamarosan bevezethetjük. Egyelőre ebben az évben két megyeszékhelyen — Debrecenben és Szegeden — kísérletképpen ezeket a lyukasztókat szerelik fel. — Valóban becsületkassza a jegyautomata? — Sajnos, több esetben nem, pedig ha belegondolunk: az elv ugyanaz, mint az önkiszolgáló közértben. Tavaly 656 bliccelő 32 800 forint büntetést fizetett. A vállalatnak azonban, bármilyen hihetetlenül is hangzik, nem az ötven, hanem a két forint kell. Rengeteg gondot okoznak ugyanis a viteldíj nélkül utazók. Hátráltatják a munkánkat, s nemcsak azzal, hogy ügyintézést igényel szabálytalankodásuk. Nincs valós képünk arról, hogy valóban mennyien is veszik igénybe a helyi járatokat, nem tudunk a reális igényeknek megfelelően fejleszteni. Jelenlegi statisztikánk szerint 55—60 ezer a napi utazások száma. — Hogyan történik a büntetések érvényre juttatása, ha az utas nem tud a helyszínen fizetni? — Ilyen esetben az ellenőrtől csekket kap. Ha ezt két napon belül befizeti, nincs probléma. Ám ha nem, akkor bírósági eljárással behajtjuk azt. ami jár. Persze, ilyenkor már hatványrr- zódnak a büntetések. — Hogyan próbálják ezt megelőzni? — A jövőben is harcolunk a bliccelőkkel, mégpedig gyakoribb, s rendszeresebb ellenőrzésekkel. Ezt a vitel- díjat ugyanis 1951-ben állapították meg, azóta változatlan. A szocialista országokat is beleértve., talán nálunk a legolcsóbb a helyi közlekedés, s ez az államnak nagyon sokba kerül,.. Kis Szabó Ervin A vállalkozás tétje
