Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 30., szombat LEI Az ©lmúlt év végén — még az ünnepi utazások előtt — népi ellenőrök jelentek meg megyénk vasútállomásain, megállóhelyein. Vizsgálatuk célja annak megállapítása volt, hogy mennyire biztosi, tottak a közegészségügyi feltételek a MÁV területén, — és a helyzet javítására milyen további intézkedések szükségesek. A vizsgálat a MÁV miskolci és debreceni igazgatóságához tartozó 29 állomásra, valamint 23 megállóhelyre terjedt ki. A népi ellenőrökkel tartottak a KÖJÁL alkalmazottai is, és jelen voltak a helyszíni vizsgálatokon a IvlaV állomás, főnökei, illetve dolgozói. A vizsgált MÁV-állomások, megállóhelyek épületeinek többsége rendezett és megfelelő állapotú. Az állomások jó része vagy új, vagy a közelmúltban felújított épületben nyert elhelyezést, (Makiár, Ludas, Mónosbél, Szilvásvárad, Kisköre, Poroszló). Kedvező, hogy a megye területén ma is kilenc MÁV- ál lomás átépítése van folyamatban (Lőrinci, Recsk— Parádfürdő...). Amit az utas is lát... Ugyanakkor hét állomás átlaga nagyon rossz, még a külső falazatok is felújításra szorulnak. Az egerfarmosi megállóhely életveszélyes állapotú — képünk bizonyítja ezt. A megállóhelyek elhanyagoltságára utal, hogy például a mákófalvi, a sírok —kőpusztai, a „kétútközi” egykori vasúti épületéből az ajtókat, ablakokat kiszedték, helyiségei használhatatlanok. A keletkezett szemét ösz- szeszedését, tárolását és elszállítását 21 helyen nem oldották meg elfogadhatóan. A Mátra vidéki Erőműnél a keletkezett szemetet az állomás épülete mögötti szemétdombon tárolják. A tapasztalat az, hogy a szemét elszállításánál két héttől három hónapos időtartamok is előfordulnak. A várótermek fűtését részben olajkályhákkal, részben fjedig széntüzelésű kályhákkal oldották meg. Az ellenőrzött állomások közül kilenc helyen nem volt fűtési A várótermek tisztántartása a követelményeknek általában megfelel. Néhány állomáson a mennyezet beázik, a meszelés indokolt volna. A füzesabonyi állomás várótermének falazata poros, pókhálós. Bár 1981 szeptemberében már a Népújságban kifogásoltuk, ez ügyben azóta sem történt változás. Pedig az utascsamokot azóta már beállványozták — az állványt elbontották, a pókháló maradt. A takarítás egyetlen t űzöl tófecskend övei, vegyszeres vízzel néhány óra A* egerfarmosi MÁV-állomás csaknem romokban hever alatt megoldható — talán az akarattal lehet baj... Az illemhelyek tisztasága sem felel meg a kívánalmaknak. Az 52_ből 19 helyen voltak minősíthetetlenül szennyezettek a vécék, sok helyen használhatatlanok. Az állomások közegészség- ügyi helyzetét tovább rontja, hogy a kézmosás feltételei sem biztosítottak. Dicséretes azonban, hogy Adócsőn, illetve az egri állomáson a takarítást naponta elvégzik, a vécé tiszta, a kézmosási lehetőség biztosított, — még a nagy számú idegen sem találhat kifogásolni valót. Sajnos, az állomások jelentős részében az ivóvízellátás sem megoldott. ... és ahol az utast ellátják A megyében hat állomáson üzemelnek az Utasellátó Vállalat vendéglői, büféi. A vizsgálat megállapította, hogy az éttermi rész mindenütt tiszta, rendezett. Az ételek minősége is általában jó, Füzesabonyban' kitűnő. A konyhák viszont az előírásoknak nem felelnek meg Konyhai előkészítővel nem rendelkeznek, a fekete-fehér mosogató közös és itt történik a zöldségelőkészítés ’is. Előfordult az — Vámosgyörkön —, hogy a konyhai közlekedőből nyílt a vécé és ennek előterében süteményed ládát tárolnak, de innen ny'lik az élelmiszerraktár is. Az előcsarnok büfédbe kihelyezett áruk tárolása kifogásolható. A nem is mindig friss szendvicseket, pogácsákat szabadon, szennyeződésnek kitéve tartják. Az ételital árusító automatákat a vásárlóiéiból töltik fel. A feltöltéshez használt tiszta poharakat az automata mögött, a földön tartják, a süteményeket, szendvicseket kézzel pakolják az automatába — és különösen a hétvégeken az automaták rendszerint üresek. A büfék zsúfoltak, korszerűtlenek, legtöbbjük italbolt jellegű. Az utasellátó dolgozóinak szociális helyisége a gyöngyösi és hatvani állomáson biztosított A többi helyen e feltételek nem kielégútőek. A vámo6györki állomáson például az öltözők szőkék, mosdó, zuhanyzó nincs, Kál- ban pedig az iroda és az öltöző egy helyiségben van. Füzesabonyban nincs mosa- kodási lehetőség. A népi ellenőrök végezetül javaslataikat is összefoglalták. Felvetették például, hogy a MÁV igazgatóságok és a körzeti üzemfőnökségek vizsgálják felül a körzetükhöz ‘tartozó állomásokon a szeméttárolás és elszállítás jelenlegi rendszerét Gondoskodjanak a karbantartó részlegek munkájának jobb szervezésével az épületek és bútorzatuk karbantartásáról, illetve a rendszeres nagytakarításról. Meg kell oldani az illemhelyek korszerűsítését és rendszeres takarítását. Ebben azonban az utasok segítsége nélkül nehéz az előrelépés — a kulturáltsághoz elsősorban az ő kulturált viselkedésük szükséges. A MÁV-állomásokon az utasellátó egységeken indokolt a konyhák, az előkészítők folyamatos korszerűsítése, illetve a szociális helyiségek kialakítása. Mindezen javaslatok hatását egy később meghatározandó időpontban utóvizsgálattal ellenőrzik majd a megye népi ellenőrei, mindany- nyiunk megbízottai. Kőhidi Imre Társadalmi igényeink és szükségleteink alapján Uj vállalkozók, újfajta vállalkozások Mint ismeretes: 1982. január 1-vel léptek életbe hazánkban azok a jogszabályok, amelyek törvényes lehetőséget biztosítanak az úgynevezett kisvállalatok, kisszövetkezetek, gazdasági társulások, valamint gazdasági vállalkozások létrehozásához és azok működtetéséhez. Lapunk múlt év decemberi számában „Mit várunk a kisvállalkozásoktól?” címmel, négy részből álló sorozatban foglalkoztunk azokkal a szükségletekkel és lehetőségekkel, amelyek társadalmi méretekben tették indokolttá az új vállalkozási formák megteremtését. Az említett sorozat folytatásaként most dr. Vasas Joa- chimmal, az MSZMP Eger városi Bizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy gazdasági, politikai életünkben milyen helyet foglalnak majd el az újfajta vállalkozók, az újfajta vállalkozások. — Mindenekelőtt említsen néhány olyan tevékenységi formát, amely az úgynevezett kiegészítő gazdaságba tartozik. — A mezőgazdasági kistermelés — nem tartozik ebbe a termelőszövetkezetek melléküzemágaiban folyó munka —, a magánkisipar, a magánkiskereskedelem, a szolgáltatási javítások döntő többsége, a különböző társulások — például a kis sorozatú alkatrészek gyártása, szabadalmak, szellemi értékek hasznosítása — és á háztáji tevékenység. Ezek külön-külön, vagy komplexen egymásra hatva, egymást kiegészítve és különböző módon és formákban jelentkeznek gazdasági életünkben. A kiegészítő gazdaságban működő azonos, vagy más-más profilú szervezetek alapvető feladata az lesz, hogy elsősorban azokon a területeken vegyenek részt a lakossági és társadalmi szükségletek hatékony kielégítésében, ahol a szocialista nagyüzemi szervezetek ezeket nem, vagy nem kellő hatékonysággal tudják kielégíteni. — Mind jak ki őszintén: gyakran találkozhatunk megyénkben is olyan véleményekkel, hogy sokan a kapitalizálódás jeleit vélik felfedezni az említett kisvállalkozá-' sokban. Mi erről a véleménye? — Szó sincs erről. A kisüzemi szervezetek nem alkotnak elkülönült önálló szektort gazdaságunkban. Ezeket a tulajdonformák viszonylagos sokfélesége: állami tulajdon, szövetkezeti tulajdon, egyéni tulajdon, illetőleg ezek társulása, együttműködése, észszerű munkamegosztása jellemzi. A termelőeszközök döntő többsége továbbra is állami tulajdonban marad, még akkor is, ha egyik-másik állami vállalat szerződéssel bérbe adja, vagy ha a kisebb közösségek gépeket kölcsönöznek, vagy berendezéseket vásárolnak. Mint a bevezetőben említett konkrét példák is bizonyítják: az új szervezési formák többsége az állami és a szövetkezeti tulajdonhoz kapcsolódik. A kisüzemi termelés együttműködése a nagyüzemi szervezetekkel újabb lehetőséget teremt a szocialista tulajdon egészének hatékonyabb funkcionálására és a társadalmi öntevékenység kibontakoztatására. Az ide sorolt tevékenység jellegével kapcsolatban továbbá megállapíthatjuk, hogy szocialista viszonyok között folyik, bizonyos korlátozás mellett történik és állami ellenőrzéssel valósul meg. Szeretném aláhúzni, hogy ezek a jelenségek nem újak a marxizmus—leninizmus tanításában. A marxizmus— leninizmus ugyanis elméletileg már választ adott ezekre a tevékenységekre és tételesen megválaszolta az ezekkel összefüggő kérdéseket. Gondolok itt elsősorban a szocializmus építésében az áruviszonyokról, a kisáru- termelés szükségességéről, az anyagi érdekeltségre vonatkozó marxista—leninista tételekre, a jövedelem szocialista elosztására vonatkozó elvi útmutatásokra. — Vagyis feleslegesen féltjük szocializmusunkat az említett új vállalkozásoktól, vállalkozóktól... — Határozottan az a válaszom, hogy igen. Mert -az eddig elmondottakon kívül köztudott az is, hogy a mimika nélkül, és a munkával nem arányos jövedelmek ellen társadalmunk mindig is fellépett és ezután is fellép majd. E tevékenység kapcsán azonban politikai és elvi magatartásról is szó van. Az állami intézkedések, valamint a lakosság reális véleményei hatékonyan elősegíthetik a helyes magatartási normák kialakítását. — A lakosság egy része mégis az új vállalkozók gyors meggazdagodásáról beszél elsősorban. — A közvélemény megítélésében igen nagyfokú egyoldalúság tapasztalható, alapvetően a nagyobb jövedelmek megszerzéséről beszélnek. Ugyanakkor kevés szó esik arról, hogy azok, akik a másodlagos gazdaságban tevékenykednek, valójában mennyit is dolgoznak. Döntő többségük naponta több mint nyolcórás munkát vállal és tevékenységük intenzitása is — legalábbis túlnyomó többségüknél — igen magas. A nagyobb jövedelmekért lényegesen többet és hatékonyabban is kell tehát dolgozniuk. Márpedig, ha ez így történik, akkor senki se sajnálja tőlük a magasabb jövedelmet. — A jelenleginél jóval nagyobb bér- és jövedelemkülönbségek nem okoznak-e majd olyan arányú bérfeszültségeket, amelyek elsősorban a szocialista vállalatoknál jelentkeznek majd gondokként? — Erről már volt szó, de szeretném ipég egyszer elmondani — amiről talán keveset beszélünk —, hogy jelenleg is van bérfeszültség, s ez talán nagyobb, mint amit a másodlagos gazdaság okoz vagy okozhat. A még mindig meglevő egyenlősdi- ről van szó, ezen a téren is van feladat, s nem is kevés. A szocializmusnak nem alaptörvénye, hogy egyenlő vagy közel azonos szinten — s ráadásul jól — tartsa el a jó vállalatot, szövetkezetét, téeszt és a gyengéket. Vágy a jó művészt, írót, pedagógust stb. és az átlagon aluli teljesítményt nyújtókat. A végzett munka szerint kell, hogy részesüljenek az emberek a megtermelt javakból. Ezért ennek a munkának jobban kell, illetve kellene érződni a fizetésekben és természetesen az életszínvonalban is. — Elsősorban gazdasági vezetők mondják: majd a legjobb szakembereink mennek el tőlünk ... — Hát igen, ezzel is reálisan számolni kell. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a nagyvállalatoknál is meg kell találni a módját és lehetőségét annak, hogy a legértékesebb dolgozók jobban kereshessenek és élhessenek is. Ez többek között azt igényli, hogy a szocialista vállalatoknál is tovább kell keresni és hasznosítani a belső tartalékokat és meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek következtében egyrészt mindenki képességei szerint dolgozhat, másrészt biztosított a többletmunka vállalása és így természetesen a többletjövedelem megszerzése is. Megítélésem szerint a képességek szerinti munkavégzés, s a többletmunka vállalásának reális feltételei nagyüzemeinkben is megvannak Meggyőződésem, ha dolgozóiknak a szocialista vállalatok megfelelő munkát és a termeléshez megfelelő körülményeket biztosítanak, akkor nagyon kevesen fogják a nagyüzemet otthagyni. Természetesen mindezeket a gyakorlatban nem lesz köny- nyű megvalósítani. Ahhoz azonban kétség nem férhet, hogy ha a meglevő és kellően eddig ki nem használt anyagi és szellemi erőforrásokat társadalmunk fokozódó igényei alapján kamatoztatjuk, akkor végül is valamennyien jól járunk, hiszen az egész ország látja és élvezheti majd hasznát. — Köszönjük a beszélgetést. Koós József Harc a fagy ellen Rekedten, csúnyán csörög a telefon, rosszat sejtve veszi fel. — Kovács vagyok — mondja, majd egy hosszú percen át némán hallgatja a vonal túlsó végiéről hadarásam érkező szavaikat. Közben, az arca elsötétedik, kicsit olyan, mintha nyáron, a delelő nap bukna le hirtelen az égről, vagy egy ablak nélküli szobában oltanák el a villanyt. Amikor megszólal, a hangjában sincsenek átmenetek: ordít Jölzőit a legmodernebb folyóirat is csak pironkodva közölné. Valahogy úgy kezdi, hogy „de azt a kutya min- dendt, olyan aztán nincs... !” És a továbbiakban úgy leszedi a nemlétezó szenteltvizet az emberéről, hogy az- bizonyára holta napjáig megemüegeti. Időnként gyenge kísérleteket tesz a védekezésre, de Kovács Antal, a főagronómus valósággal lehengerb : — Olyan nincs! Nem érdekel... Víz legyen, nem holnap, nem majd, hanem még ma. Most, rögtön, azonnal fogjatok hozzá, dfe víz legyen! Egyáltalán mit képzeltek ti ott.. ! ? Lecsapja a kagylót, csak úgy csattan, ő pedig tovább füstölög. — Még hogy nincs víz, hogy holnap a brigád megjavítja. .. Mindez meglehetősen ért- hetelennek tűnik, s kicsit úgy érzem, mintha magam * is ludas lennék egy általam ismeretlen vétségben. Észreveszi, és elmosolyodik. — Elnézést, de ez az ember azt mondja nekem, hogy befagyott a vízvezeték, és most nem tudják megitatni a szarvasmarhákat. Én magyarázzam meg felnőtt szakembereknek, hogy a jószág elpusztul víz nélkül... Később visszatérünk eredeti, és a telefonlbeszélgétés- nél lényegesen kellemesebb témára. Arra, hogyan sikerült várakozáson felül jól az elmúlt esztendő a kiskörei Vörös Hajnal Mgtsz számára. Megfelelő vetésszerkezet, mehoráeió, melléküzemágak. halastó, szakemberek. .. Szakemberek. Amikor a felsorolásban ideérkezik a főagronómus, megint eszébe jut az előbbi telefon. — Méghogy szakemberek! Szakembereknek nevezik magukat, és belenyugodnának, hogy nem itatják meg a jószágot. .. ! A helyzet jobb megértéséhez: a termelőszövetkezet saját brigádja épített vízvezetéket a szarvasmarhatelephez, a talajviszonyok miatt azonban ideiglenesen csak úgy tudták megoldani a helyzetet, hogy a vezeték néhány helyen nem a föld alatt, hanem a felszínen „fűit”, ami átmeneti megoldásnak még elfogadható lett volna, de a mínusz 20 fok körüli hideget nem állhatta: befagyott. Még kétszer csengett a telefon ebben az ügyben, és túlzás lenne azt állítani, hogy irigylésre méltó helyzetben lettek volna azok, akik a vonal túlsó végién tartották fülükhöz a kagylót... De: minden jó, ha jó a vége. Kovács Antal „elsuttogta” — található egy régi, ásott kút a telepen. Azonnal ki kell bontani, fertőtleníteni a vizet, és itatni, itatni, itatni... ! Végre jelentik: minden rendben. Hát azért — mosolyodik el a főagronómus, s miközben leteszi a kagylót, még házzá teszi: — vagy mit gondoltok, mi vagyok én, Szent László... ? Nem tudni, hallják-e ezt a vonal túlsó végén, de nem is fontos. Lényeg az, hogy Kiskörén ezen a délelőttön győzelemmel végződött a harc a fagy ellen. (kt)
