Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 3., vasárnap 3 Kiegyensúlyozott ellátás, növekvő export I Élelmiszertermelésünk 1982-es Szakszervezeteink szerepe az életszínvonal-politika alakításában terve * A Minisztertanács december 19-i ülésén megtárgyalta ési jóváhagyta a jövő évi népgazdasági tervet. Ez az idei évi fejlődésre alapozva a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalának folytatását tűzte célul. A kormány ülését követő napokban és az új esztendő első hónapjában Heves megye mezőgazdasági üzemeiben is elkészítik az 1982-es tervet. Az érdekek azonossága Ez a folyamat egyben az idei eredmények számbavételét is jelenti. 1981-ben, a VI. ötéves terv első esztendejében tovább romlottak a gazdálkodás külső és belső feltételei. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink a közgazdasági szabályozók változását időben megismerték, és az 1980-as kedvezőtlen őszi időjárás hatását figyelembe véve, reális tervet készítettek. Számolva a nehezebb tavaszi indítás feltétem leivel, az üzemi termelési érték 7,9 százalékos növelése mellett, 12 százalékkal kevesebb nyereséget irányoztak elő 1980-hoz képest. A termelési érték 1981-ben több mint 4 százalékkal haladta meg a múlt évit, de nem éri el a tervezettet, ösz- szességében a kevesebb búza- és szőlőtermelés miatt a mezőgazdasági alaptevékenység árbevétele csökkent, a melléküzemágak bevétele ugyanakkor növekedett. Mindezek mögött szorgalmas, fegyelmezett munka és javuló szervezettség van! A gondok ellenére is eredményes esztendőt zárt tehát Heves megye élelmiszer-gazdasága. A jövő évi tavaszi indítás feltételei jóval kedvezőbbek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Az 1982-es terv a mezőgazdasággal szemben még nagyobb követelményeket támaszt. Ez kettős, egyrészt gondoskodni kell a lakosság további kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásáról, ugyanakkor az üzemeknek fokozniuk kell a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához szükséges agrárexportot. Ezért fontos, hogy Heves megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben és társulásaiban is a népgazdasági. illetve üzemi érdekek a közgazdasági szabályozók keretei között egybeessenek a tervezésnél. A növekvő feladatokat megfelelő szervezéssel, a lehetőségek jobb kihasználásával, az alkotókész kollektívák mozgósításával érhetik fel. Ot-hat százalékkal növekedjen Ennek alapja a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának további növelése. Az eredményesebb gazdálkodás megköveteli, a ráfordítás-ho- zamviszonyok további elemzését, a költségek csökkentését. Fontos, hogy a tervfeladatok megvalósításáért 1982- ben Heves megyében a mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal növekedjen! A hozamok emelése mellett cél a minőség, a versenyképesség és a gazdaságosság fokozása is. A január 1-től változó közgazdasági szabályozókhoz igazodva elengedhetetlen, hogy a növénytermeléís az átlagosnál jobban növekedjen. A gabonatermelés ösztönzése nyomán már az őszi hetekben több búzát vetettek megyénk gazdaságai. Emellett fontos, hogy a tavasszal elvetésre kerülő ipari növények, különösen a cukorrépa és a napraforgó ezeken kívül a kukorica hozama is növekedjen egységElfojtották a Csütörtökön, déli egy óra előtt néhány perccel elcsendesedett a föld morajlása: az Algyő 683-as számú fúrásponton 74 órás küzdelem árán sikerült a kútjavítás közben, műszaki hiba folynyi területen. A takarmány- termelés korszerűsítését jelenti 1982-ben a rétek éis legelők további felújítása és intenzív hasznosítása. A gazdaságok a zöldség- termelésben a piaci igényekhez való vetésszerkezet kialakítására törekedjenek. A termelés biztonságát a helyi vízforrá'sok felhasználásával és fajtaváltással is javíthatják. Megyénk történelmi borvidékein az üzemek tovább folytatják a VI. ötéves tervi elképzeléseknek megfelelő szőlőtelepítési és felújítási programot. Van teendő az állattenyésztésben is. Főleg ai tenyésztői munka további javításával, a fajták teljesítményének növelésével, a takarmányhasznosítással és az állategészségügy fejlesztésével. Kiemelt feladat az olcsóbb tömegtakarmányok ésszerű termelése és felhasználása, a hús- és a tejtermelés további növeléséhez. A beruházások noha továbbra is szűkösek maradnak az üzemekben, mégsem hanyagolható el az olcsóbb, az energiatakarékosabb technológiák bevezetése és alkalmazása. 1982-ben is folytatódik az elhasznált erő- és munkagépek felújítása, valamint cseréje, továbbá a melioráció és az ültetvénytelepítés. Tudással és szorgalommal A szövetkezeti erdőgazdálkodásban a fakitermelés növelése a cél. Ennek érdekében legfontosabb az erdőkben levő, úgynevezett feltá- róutak kiépítése, a rakodás gépesítése és a faifeldolgozás korszerűsítése. A fejlesztések része az is, hogy a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok kapcsolata tovább javuljon 1982-ben. A gazdaságok járuljanak hozzá a nagyüzemiig művelhető háztáji, szőlő- és gyümölcsfélék telepítéséhez, a kézimunkaigényes zöldségfélék, főleg a paprika, paradicsom és az uborka háztáji termeléséhez. Ezenkívül segítsék elő’ a sertéstenyésztés fejlesztését és a kisüzemek szarvasmarha-állomány fenntartását. 1982-ben is nagy szükség lesz a mezőgazdasági termelésen kívül az üzemek úgynevezett melléküzemági tevékenységére. Különösen a hiánycikklistákon szereplő termékek körének csökkentésében vállalhatnak további fontos szerepet. Ez pedig része lehet a jövedelemkiegészítésnek egy-egy gazdaságban. A jövő évi tervfeladatok eredményes megvalósítása megköveteli, hogy az edigieknél nagyobb erőfeszítéseket tegyenek Heves megyében a mezőgazdasági szakmunkásképzésre és továbbképzésre. Ezért a termelőszövetkezetek területi szövetsége segítse elő a közös gazdaságokba kihelyezett szakmunkásképző tanfolyamok szervezését és indítását. A jövő évi terv reális, de nagyobb erőpróbát igényel, mint korábban. Megfelelő tudással és szorgalommal, a képességek kibontakoztatásával üzemeink eredményesen meg valós íthat ják. Mentuss Károly gázkitörést tán keletkezett gázkitörést elfojtania a szegedi, orosházi, szolnoki és hajdúszoboszlói brigádokból egyesített gyakorlott kitörésvédelmi csapatnak. Interjú JAKAB SÁNDORRAL, a SZOT főtitkárhelyettesével Az életszínvonal-politika az a fontos terület, ahol talán a leginkább megmutatkozik az állami és a szak- szervezeti érdekek egysége és különbsége, az állam- igazgatás és a szakszervezetek által képviselt általános, illetve részérdekek összefüggése és ellentmondása. Feltehető, hogy az elkövetkezendő időszakban az élet- színvonal ideiglenes szinten tartására kényszerülő, s a gazdaság intenzifikálására törekvő gazdaságpolitika a korábbinál több problémás helyzetet eredményez. Ezért kért lapunk megbízásából Aczél Gábor interjút Jakab Sándortól, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesétől. — Társadalmi rendszerünkben az államnak és a szakszervezeteknek lényegében azonosak az érdekei. Miként mutatkozik meg ez az érdekazonosság az életszínvonal-politika alakításában, különös tekintettel arra, hogy az élet- és munkakörülményeknek a gazdaság teljesítőképességével arányosaknak kell lenniük. — Az állam és a szakszervezet kétségtelenül létező és alapvető érdekazonossága mellett társadalmi mechanizmusunk munkamegosztásában jól körülhatárolt és érzékelhetően különböző szerepet, funkciót töltenek be. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, az állam — pontosabban az államigazgatás vagy • gazdaságirányítás — a társadalom, a gazdaság egésze átfogó folyamatainak irányításáért, az össztársadalmi, összgazdasá- gi érdekek érvényesüléséért felelős. A szakszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az átfogó érdek és a legkülönbözőbb részérdekek kellő összhangban érvényesüljenek, a jogosnak ítélt részérdekek kifejezésre jussanak. A feltett kérdés logikájával egyetértve, rendező elvként fogadható el, hogy az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan alakíthatók. Nem lehet gazdasági-társadalmi következmények nélkül tartósan eltérni — mégpedig egyik irányba sem — ettől az alapvető arányossági követelménytől. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy rövid távon az élet- és munkakörülmények alakítása terén is rendelkezünk bizonyos döntési szabadsággal, amellyel — a társadalmi folyamatok alakulását figyelembe véve — adott esetben élhünk is kell. Amikor a gazdaság teljesítőképessége — az ismert külső és belső okok miatt — elmarad a fejlődés során kialakult társadalmi igényektől, gyakoribbá válhatnak a különböző érdekütközések és előtérbe kerül a rangsorolás követelménye. A szakszervezetek úgy gondolják, hogy — bizonyos konfliktusokat, feszültségeket vállalva, azok következményeinek elhárítására felkészülve — a társadalomban el kell kerülni az érdek- ellentétek gyakori kiéleződését, és szükség esetén konkrét intézkedésekkel, az ezeket megalapozó tartalékokkal kell mozgásteret teremteni a részérdekeknek a társadalmi érdekbe való integrálódásához. Végül is az állam és a szakszervezetek ál-' tál képviselt érdekek azonossága a gazdaságpolitikának abban a sarkalatos célkitűzésében valósul meg. amely szerint az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények területén meg kell őrizni az eddig elért szintet. — Az extenzív gazdaságfejlesztési korszakot követően, egyfelől mind nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok, másfelől — éppen ezért — növelni kellett a szakszervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti szerepét, ide értve a dolgozók életszínvonaláról való gondoskodást is. A megváltozott helyzethez igazított és bővített szak- y szervezeti jogok milyen új vonásokkal gazdagították a szakszervezeti munkát? — A kérdés rendkívül fontos, alapvető tendenciákra utal, a világos válasz érdekében azonban — úgy vélem — egy másik összefüggésből célszerű kiindulni. Nevezetesen abból, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése társadalmunkban az elmúlt 25 év következetesen érvényesülő tendenciája. Ez magában hordoz ésszerűségi elveket (a gazdaságirányítás reformja, a vállalati önállóság és érdekeltség növelése stb.j, valamint mély társadalmi-politikai törekvéseket, olyanokat, mint a dolgozók tulajdonosi tudatának fokozása, a szocialista értékek érvényesítése és így tovább... E fő folyamat határozta meg a szak- szervezeti jogosultságok fejlődését, az üzemi demokrácia kibontakozását. A döntési és beleszólási jogok észszerű decentralizálásában a szakszervezetek mindenkor érdekeltek voltak és lesznek. A demokratizmusnak a mind közvetlenebb formák irányába való fejlesztését alapvető politikai kérdésnek tartjuk. A szakszervezeti jogok bővülésének legfontosabb jellegzetessége az alapszervezeti munka: a bizalmi intézményének középpontba állítása. Ennek megfelelően, a bizalmi egyénileg, az őt megválasztó kollektíva érdekeinek képviseletére széles körű, konkrét beleszólási jogot kapott az élet- és munkakörülményeket érintő döntésekbe. A bizalmiak pedig — mint testület — a vállalat, tröszt egészét érintő kérdésekben részesei a döntéseknek. Mindez természetszerűleg az iparági, ágazati és területi szervek és a SZOT munkáját is gazdagította, pontosabban új módok, gyakorlatok érvényesítésére késztette és készteti. Előtérbe kerül munkánkban az irányító. szemléletformáló jelleg, a hosszabb távú, stratégiai kérdések megfelelő kezelése, a gazdaságpolitikai döntések következetesebb befolyásolása. A hosszú távú társadalmi tervezés megvalósítása és az abban való, aktív közreműködés — a bizalmi szerepének kiemelése mellett — a szakszervezeti munkát gazdagító, másik legfontosabbnak ítélt tényező. — Milyen érdekvédelmi és érdekképviseleti szerep hárul a szakszervezetekre a szocialista építés megújításának mintegy három éve tartó folyamatában milyen szerepet töltenek be a bérből és fizetésből élőket érintő hatások, következmények előzetes számbavételénél, mit tehetnek és mit tesznek az esetleges feszültségek idejében való feloldása érdekében? — A szocialista építés megújulását célzó, de bizonyos gazdasági kényszerből is adódó gazdaságpolitikai törekvéseket a szakszervezetek is támogatták és támogatják; nem láttunk más alternatívát, mint az egyensúly helyreállítását és az azt szolgáló gazdasági hatékonyság javítását középpontba állító gazdaság- politikát. Az életszínvonal „megőrzését”, a fogyasztás „szinten tartását”, a termelés „stagnálását”, a beruházás „visszafogását” és az ezekhez kapcsolódó gazdaság- irányítási lépéseket a szak- szervezetek sem tartják hosz- szú távon is érvényes stratégiai céloknak. Ugyanakkor nem térhetnek ki — és nem is akarnak kitérni — a mindezekkel járó politikai felelősség elől sem. Mindezek ellenére bizonyos döntési szabadság maradt, és nem minden esetben fogadható el. hogy adott kérdés megoldására csak egyetlen — kényszerű —• lehetőség van. Mindenesetre az ilyen „döntési helyzetek” várhatóan gyakoribbá válnak, sőt nem ritkán olyan esetek is lehetnek, amikor valamiért valamiről le kell mondanunk. Éppen ezért, nagy jelentőséget tulajdonítunk a szükségessé váló intézkedések kihatásai előzetes, tüzetes vizsgálatának. Lehetőleg el kell kerülni az indokolatlanul irritáló részintézkedéseket és biztosítanunk kell, hogy indokolatlanul egyetlen kollektíva, egyetlen dolgozó jogos érdekei se szenvedjenek csorbát Kicsit konkrétabban: el szeretnénk kerülni, hogy élet- színvonalat, reálbért, fogyasztást érintő „megszorító” intézkedések többszörösen és tartósan azonos rétegeket érintsenek. Nagy figyelmet kívánunk fordítani á többszörösen hátrányos helyzetűek, az alacsony jövedelműek problémáira. Úgy véljük, hogy társadalmunknak a közeljövőben is kell hogy ereje legyen egyes rétegek helyzetének viszonylagos és valóságos javítására. Fontosnak tartjuk, hogy őszinte, egyértelmű tájékoztatást kapjon mindenki a társadalom, a gazdaság problémáiról; nehézségeinkről, sikereinkről. Szükséges, hogy gazdasági fejlődésünk kedvezőtlen külső feltételeit figyelembe véve minden egyes dolgozó érezze, hogy szocialista építőmunkánk eddigi eredményeinek, értékeinek megőrzése — így az ellátás, foglalkoztatás, jövedelembiztonság stb. megtartása és erősítése — korántsem lebecsülendő cél. — Bővülnek-e, s ha igen, milyen módon bővülnek a szakszervezeti teendők a kisvállalkozások gyarapodásával, különös tekintettel a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak élet- és munka- körülményeire, valamint arra, hogy a vállalkozók jövedelme a vállalkozás társadalmi hasznosságával és munkájukkal arányos legyen? — A gazdasági szerkezet átalakítása, alkalmazkodóképességünk fokozása számos gazdaságirányítási intézkedés alapja. Ezek között egyik igen érdekes, a társadalmat élénken foglalkoztató kérdéskör a kisvállalkozások kibontakoztatása címszó mögött levő intézkedéssorozat. A szakszervezetek egyetértenek a gazdaságirányításnak a vállalkozókedv élénkítését célzó törekvéseivel. Ezek mögött egyesek a szocialista termelési viszonyok háttérbe szorítását látják. Ez téves nézet, hiszen a szóban forgó intézkedések éppen a szocialista tervgazdálkodásban rejlő előnyök kihasználását, a szocialista építés intenzív szakaszának kibontakoztatását szolgálják. A kisvállalkozások többsége a szocialista szektoron belül (kisvállalat, kisszövetkezet, szakcsoport) illetve azzal szoros kapcsolatban (vállalati munkaközösség, szerződéses üzem) fog létezni. Ebből következik, hogy a szakszervezeti feladatok átcsoportosulnak, „átstrukturálódnak”, de nem változnak meg lényegesen. A rendező elv, hogy az itt dolgozó munkavállalók érdekei kellően kifejezésre jussanak, élet- és munkakörülményeik megfelelő színvonalon alakuljanak, s hogy az érdekképviselet, érdekvédelem szempontjából ez a réteg az egyéb kollektívákhoz hasonló helyzetbe kerüljön. Nagyon fontos feladatnak tekintjük, hogy a bevezetést követően, figyelemmel kísérjük a jövedelmi arányok alakulását, hogy a többletmunkával megalapozott többletkeresetek létét jogosnak és helyén valónak kezeljék mindenütt. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munkával alá nem támasztott, kiugró jövedelmek ne szaporítsák a feszültségek számát. Ügy véljük, hogy az új szervezeti formák egyfelől társadalmi-gazdasági igények kielégítését szolgálják, másfelől a dolgozók részére magasabb teljesítményeknek megfelelő többletkereseti lehetőségeket teremtenek. Törekszünk arra,' hogy a kisvállalkozások elterjedése a gazdasági verseny megteremtését is szolgálja belső pia- cunkon, ami az ellátottság javítása mellett a jövedelmi arányok stabilitását is biztosítja. Pisztrángszaporítás Garadnán, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pisztrángtelepén néhány hete megkezdődött a pisztrángok mesterséges szaporítása. A művelet a halak „fejésével" kezdődik: elveszik a nőstény ikráját, és hozzákeverik a hím állat „tejét”, majd a megtermékenyített ikrát kikeltetik. A telepen évente egymillió ivadékot nevelnek. Az ivadékokat az ország hegyi tavaiba és patakjaiba telepítik (MTI fotó — Kerényi László felvételei — KS)
