Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
Igaz mese három leendő testvérről Egy nagyközség meg egy kisebb... Ezt a mesét az élet írja, s évtizedek múltán talán így kezdik regélni: hol volt, hol nem volt..., volt egyszer a Tárná mentén 3 falu. Régen, nagyon régen mindegyik éldegélte a maga külön életét, aztán ahogy nőttek, növögettek, úgy kerültek egyre közelebb egymáshoz. Végül örök testvérek lettek hárman: Kál, Kompolt és Kápolna.- És ezután hogy hívták őket? — Mi lesz a neve a nagyközségnek? Az idős bácsi az út szélére állítja az olaj oskannákkal megrakott kétkerekű kocsit, fázósan a fejébe húzza a kucsmáját, és rám dörren: — Hát hogy hívhatnák másként, mint Kápolnának. . .1 A szomszéd faluban Há- mán Kató szülőháza előtt állok, a metsző szélben sietve böngészem az emléktábla szövegét, mígnem mellém ér egy helybéli. A kérdésemre csak ennyit mond: — A kompolti ember ebből a névből nem enged... ! Kaiban már fel sem teszem a kérdést, hiszen oly természetesnek tartják a falubeliek, hogy ez a név nem halhat ki. Legfeljebb — alkudnak meg a gondolattal — marad úgy, ahogy a villanymozdonyok dübörgésétől, a trillázó megafanoktól hangos, mindig nyüzsgő életű vasútállomáson van kiírva: Kál-Kápolna. — Mert így ismerik áz egész országban — mondja a váltót tisztogató vasutas. alakult, a káli—kompolti tanácstagok Oszlánczi Ervin, a kápolnaiak pedig Szabó Béla vezetésével tevékenykednek „szűkebb hazájuk” jövőjéért. — Mert szép jövő áll a „hármak" előtt, egyenletes fejlődést ígérnek az elkövetkezendő esztendők. Sajnos, ma még sokan vannak, akik nem így látják a dolgot... — A névválasztás gondja még odébb van — mondja Farkas Pál, a nagyközségi tanács elnöke. — És szerintünk nem is ez a legfontosabb most, amikor Kál és Kompolt évekkel ezelőtti egyesülése után csatlakozott a közös tanácshoz Kápolna közigazgatási testületé is. December 30. emlékezetes nap maiad a három település történetében. A Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke, Köröskényi Lajos a három községi népfrontbizottság nevében javaslatot tett a tanácsok egyesülésére. Az együttes ülés résztvevői egyhangúlag döntöttek e lépés mellett, így január 1-től az új tanács és az új közigazgatási apparátus kezdhette meg az immár 7900 lakosú nagyközség irányítását a három település földrajzi középpontjában épült, impozáns kivitelű tanácsházán. — A tanács hatvan tagú, a testületben mindhárom te. lepülést megfelelő arányban képviselik a korábbi tanácstagok — mondja az elnök. — Új végrehajtó bizottságot is választottunk, amelynek 11 tagja közül a kálinkat öten, a másik két községet pedig hárman-hárman képviselik. Az élet rendjének megfelelően két tanácstagi csoport is Aggodalmaskodók főként Kápolnán akadtak. A faluban híre járja, hogy „petíciót” kellene küldeni Budapestre, mert a vezetők eladták a községet... — Érthetetlen ez a szóbeszéd, mert az egyesülés előtt több helyen tartottunk a faluban úgynevezett réteggyűlést, s minden közösség, tömegszervezet külön-külön is megtárgyalta a tervet. Ezeken a beszélgetéseken, üléseken mindössze ketten ellenezték a közös utat. ök sem maradiságból, vagy valamiféle ellenségeskedésből, hanem inkább a hagyományok ápolása, az elért eredményeink megőrzése miatt — vélekedik két óra között az iskola igazgatói szobájában Szabó Béla, aki még hozzáteszi, hogy az emberek inkább arról szóltak: mit várnak az új évi „házasságtól”. — Többek között azt, hogy megfelelően alakítják ki a nagyközségi tanács helyi fogadónapjait, mert bizony, mostantól távolabbra került a hivatal... Aztán, meg kellene oldani az iskola központi fűtését, illetve az illemhelyek korszerűsítését. És megőrizni a régi jó hagyományokat, amelyek a lakosság segítőkészségét, településfejlesztő munkáját fémjelezték ez idáig... szünk, mert nekünk mindenütt van például járdánk, vizünk is csupán egy kis szakaszon nem a vezetékből folyik. Kápolna rendezett, tiszta község, most nyertük el másodszor a faluszépítés díját. .. Hát, kérdem én:: ha a sürgősségi szempontokat vesszük, akkor hová fogják majd nyomni a fejlesztésre szánt pénzt? Gondolom, kitalálta: Kálba, meg Kompolt- ra. És akkor Kápolna visszamarad. ..! ■. .és akkor Kápolna visz- szamarad — motoszkál a füleimben a mondáit, ahogy vé. gigmegyek a válóban szép utcákon, hogy eltaláljak Kökényért Gáborék házához. A takaros, épület szinte tőszóm, szédja az egykori tanácsházának ahol éppen az első fogadónapot hirdeti a felirat Újdonság még ez, nincs is semmi teendője a nagyközségi tanács két ügyintézőjének. A hideg napon, ráér egy kis beszélgetésre Kökén,yesi Gábor is, aki harmincévi munka, országjáró körút után tért vissza szülőfalujába., A nyugdíjas esztendőkre visszahozta a szíve. — Bárhol is éltem, mindig ide vágytam vissza — mondja, s már ebből a mondatból is kitűnik, hogy egy igazi lokálpatriótával talál— Beszéljünk őszintén — vág a dolgok közepébe Kerek István, a kápolnai 11. körzet tanácstagja, amikor elmondom, hogy mi szél hozott hozzá — Amikor a tanács és a népfront közös megbeszélésén szót kértem, ott is őszintén elmondtam az aggodalmamat. Én elleneztem ért az egész egyesülést, mert úgy tartom : nehogy azt mondják az utódok', hogy könnyen odaadtuk a falut. Nem volt könnyű döntés, s én azért szóltam a házasság ellen, mert ismerem a kápolnai népet. Az itteniek egészen mások, mint a káli- aki meg a kompoltiak. Félek, hogy mostohagyerekek lehoztam. — Tudja, milyen szép történelmi hagyományokkal rendelkező falu ez? Persze, hogy tudja, hiszen Európa-szerte ismerik az 1848-as kápolnai csata históriáját, vagy 1919 eseményeit, amikor Károlyi Mihály földet osztott itt... Hogy amikor elbukott a Tanács- köztársaság, az emberek eldugták, elrejtették és féltve őrizték a földosztás kairóit, amelyekkel 1947-ben újra felparcellázták a nagybirtokot. Ezt a történelmi légkört féltem én, nem a pénzt, ami eddig jutott a fejlesztésre. A falumúzeumot szervező Kiss László kezdeményezését, Szabó Béláné könyvtáros honismereti munkásságát, vagy a hársfákért annyit harcoló Magyar Margit néni elszántságát féltem, amely elveszik majd egykor, ha a feledés homályába kerül a Kápolna név... Az utolsó lehetőségünket, hogy megőrizzük a község történelmi örökségeit, nem szabad elszalasztanunk, de vajon gondolnak-e majd erre az egyesülés után? Hát, ezért aggódtam én, kérem, ezért...! Munka nélkül maradtak télre az asszonyok Kápolnán, amikor megszűnt a dohányfermentálás a Dunántúli és Duna— Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat dohánybeváltó üzemében. A Duna Csokoládégyárral léptek ekkor kapcsolatba — harminc asszony talált újra munkát a második szezonját kezdő csomagolóüzemben. Képünkön Marmel Józsefné és Rajnai Józsefné a közkedvelt Mesetéglácskát mérlegeli. — ... szép jövő áll a „hármak" előtt — mondta korábban a nagyközségi tanács két vezetője, Farkas Pál elnök és — a korábban kápolnai vezető — Kelemen Gyula vb-titkár. De mielőtt erről esnék szó, egy mondat erejéig visszaugrunk a múltba. — Nem új keletű dolog ez az egyesülés, mert már 1971ben ismert volt a koncepció, akkor hoztuk létre azt a közös pénzügyi alapot, amelyből megépült például a jelenlegi tanácsháza, s kialakult a földrajzi középpontban a jövő települési magja. — Ezért a magért, s egyáltalán az egyes települések sajátos életének, formájának jövőjéért sokan aggódnak mindhárom helyen. Van-e ok a borúlátásra? — A három község együtt alkotja az úgynevezett .kiemelt alsói okú központot”, amelynek kialakítása a célunk — mondják. — S miután tisztában vagyunk a fel. adatainkkal, úgy érezzük, túlzott ez az aggodalmasko- dáa. Kápolnán például biztosított heti három alkalommal a helyi ügyintézési lehetőség, s hasonlóképpen élhetnek majd a fogadónapok adta előnyökkel a kábák is. Ha igény lesz rá, akár naponta biztosítjuk a két településen a tanácsi ügyeletet. Ami még a kápolnai terveket illeti: a faluszépítési verseny győztesének járó pénzből megcsináltatjuk a Petőfi utca páros oldalán, illetve a Szabadság tér—Béke út vonalán húzódó vízivezeték tervét. Központi fűtést kap az iskola, s megoldódik az intézmény W. C.-problémája is. Szeptembertől egy újabb iskolai napközis csoport kezdi meg működését a községben. .. — És mit kap Kompolt? — Itt bővítjük az iskolát, s a központi részen épül majd fel a korszerű, közös tűzoltószertár is. — Melyek a káli tervek? — Most fejeződött be az iskola fűtésének korszerűsítése, egy napközis csoporttal itt bővül az intézmény. Oj gyógyszertár épül, korszerűsítjük az óvodát, s bővül majd a sármentes utak, járdák hossza. Tervezzük a hi- ganygőzös világítás kiépítését a kompolti Volán-teleptől egészen a község Erdőtelek felé eső széléig. S ami még lényeges: a közeljövőben megszűnik a putrikból álló cigánytelep, új otthont kapnak a ma még ott élő családok... A három település földrajzi középpontjában: az új tanácsháza — Elnök elvtársi Gondolja, hogy ez a három faluközösség — amely egy olyan távoli kérdésben, mint a névválasztás, már most nem hajlandó engedni — egyszer közös nyelven fog beszélni? — Már most is, egy nyelven beszélünk, csak, még egy kis „tájszólással”. Ám én art gondolom, ahogy szépen sorjában születnek majd meg á közös eredményeink, úgy kopik el, fakul meg ez a bizonyos tájszólásumk... Szilvás István
