Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

6.

ZÁ

..Silll

W

M

NÉPÚJSÁG, 1982. január 23., szombat

Ghana

Mindennapos utcakép Accráb an

Az új esztendő az újrakezdés reményét hozta el a mintegy tízmillió ghanai polgár többségének. A nyugat- afrikai országban 1981—82 fordulóján isimét a katonák álltak a kormányrúdhoz, s ahogy a fővárosból, Accrából érkezett jelentésekből tudjuk, az embereik utcai felvonulásokon ünnepelték, biztosították támogatásukról a hatalomátvétel szervezőit, végrehajtóit.

Akadnak persze, akik nem ilyen optimisták a helyzet, megítélésében, mondván, hogy a szilveszteri hatalom- átvétel csak egy a puccsok során, s mint ilyen, aligha hoz gyökeres változást a tömegek, az ország életében. Megint mások kifejezetten rossz szemmel nézik a 34 éves Jerry Rawlings repülőszázados vezette ideiglenes nemzeti védelmi tanács ténykedését. A New York Times egyik cikkírója szerint az USA-ban nemtetszéssel fogadták a ghanai változásokat, amelyek — így a washingtoni vélekedés — „kárt okoznak az Egyesült Államok és más nyugati országok érdekeinek”;

„Itt az ideje, hogy az ország a valóban demokratikus fejlődés útjára lépjen, hogy a nép valóban beleszólhasson a születő döntésekbe” — szögezte le január elején Jerry Rawlings százados. Szavai azért érdemelnék különleges figyelmet, mert személy szerint neki, kiemelkedő szerepe volt az utóbbi két év ghanai eseményeiben. Egy sikertelen próbálkozás után egyszer már 1979 nyarán társaival együtt hasonló céllal állt az ország élére. Akkor a korrupt Akuffo tábornok-elnököt és híveit űzték el. Harcot hirdettek a ta rsadalmi i gazságtala ns ágok felszámolására és törvényes

összeállította: Pilisy Elemér

Charles Bemard:

A megbuktatott elnök, Hilla Limann

választásokat ígértek. 1979. októberétől az Országos Néppárt vezetője, Hilla Limann lett az ország elnöke. A katonák a kaszárnyákból figyelték a polgári politikusok tevékenységét, és ha kivetnivalót találtak benne, hangot adtak véleményüknek. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy az átlagos képességű, meglehetősen befolyásolható Limann és a heves vérmérsékletű Rawlings között idővel megromlott a viszony. A fiatal tiszt néhány hónapjá egy francia újságírónak már így nyilatkozott arról az emberről, akit közvetetten ő maga segített hatalomra: „Limann rendszere minden előzőnél rosszabb...”

Szavait alátámasztották a nyugat-afrikai ország gazdasági helyzetéről érkező hírek. Annak ellenére, hogy az egykori Aranypart afrikai viszonyok között ma is a legfejlettebb államok közé tartozik, a tömegeket éhínség fenyegette. Egy év alatt megduplázódtak az árak. Soha nem tapasztalt módon virágzott-pusztított a korrupció, a feketepiac és a csempészés. Az általános hozzá nem értés és nemtörődömség következtében a hajdan híres ghanai kakaóJerry Rawlings százados

üil tét vények egy része is tönkrement.

A csődtömeg azonban nemcsak Limann és társai bűne. A bajok gyökereinek egy része a brit gyarmati időkre vezethető vissza, más részük viszont arra, hogy 1966-iban a hadsereg és a .rendőrség reakciós tisztjei megbuktatták Kwame Nkru- mah elnököt. A nagytekintélyű politikus irányításával akkor Ghana népe már elindult a maga választotta antiimperial ista, nem kapitalista úton.. Nkrumath hazai és külföldi ellenfelei — az elnök hibáit felnagyítva — az első puccsal éppen ezt az utat kívánták egyszer s mindenkorra eltorlaszolni a gha- naiak előtt. Katonai kormányok követték egymást, kétszer kísérleteztek polgári irányítással, a bajok azonban nem’fogytak — ellenkezőleg, szaporodtak Ghánában.

Az ország új vezetése első ' intézkedésed között mintegy 50 szálalékkal csökkentette az alapvető árucikkek, igya tej árát. Kimondta, hogy a gazdaság kulcságazataiban csak ghanaiak tevékenykedhetnek, a külföldieknek megtiltotta a kakaó, a kávé és más mezőgazdasági termékek felvásárlását, exportját. Bejelentette, hogy felülvizsgálják a külföldi társaságok befektetéseiről kötött megállapodásokat. Egyúttal minden eddiginél elszán tabb

harcot hirdetett a társadalmi igazságtalanságok, a korrupció és más törvénytelen gazdasági cselekmények ellen.

Ha ezeket az elhatározásokat nézzük, azt mondhatjuk: 1982 valóban az újrakezdés éve lehet Ghánában, még akkor is, ha nehéz esztendő lesz.

Kocsis Margit

A lengyelországi események amerikai visszhangját, a Reagan-konmány lengyel- és szovjetellenes lépéseit, Washington nyomását nyugati partnereire többé-kevés- bé előrelátható fejleménynek tekintették a szovjet fővárosban. Magától értetődő, hogy nemcsak a szovjet vezetés, hanem a közvélemény széles rétegei is felháborodással fogadták az amerikai lépéseket, amelyeket nemcsak cinikusnak tartanak — hiszen az Egyesült Államoknak ibőven lenne min felháborodnia a saját portája közelében is, — hanem olyan lépésnek, amely egyértelműen tovább élezi a helyzetet, súlyosbítja a nemzetközi problémáikat.

Több szovjet lap is egyöntetűen jutott arra a következtetésre, hogy Washington dühét számításainak kudarca váltotta ki. Az amerikai vezetés az elhúzódó lengyelországi válság nyomán egyrészt arra számított, hogy az országban sikerül politikai fordulatot elérnie, másrészt arra, hogy ezzel megbonthatja a szocialista közösség egységét, sőt az Európában, a világban kialakult egyensúly-helyzetet is. A mostani eseményeket viszont arra akarja felhasználni, hogy felújítsa szovjetellenes, kommunistaelLenes kampányát, s egyúttal elfeledtesse a nyugati közvéleménnyel azt, hogy a valódi kérdés napjainkban nem a lengyel helyzet, hanem az imperializmus szélsőséges köreinek tevékenysége következtében megnövekedett háborús veszély.

Ami a Lengyelország ellen hozott amerikai gazdasági szankciókat illeti, a szovjet vélemény szerint azok dúrva beavatkozási kísérletek az ország belügyeibe, de nyilván nem sok sikerrel kecsegtetnek, hiszen még Washington szövetségesei sem hajlandók teljes mértékben követni az amerikai lépéseket, bár rájuk is nagyarányú presszió nehezedik. A Szovjetunióval szemben foganatosított amerikai gazdasági intézkedések pedig — ismervén a két ország közötti kereskedelem mai helyzetét —, nem sok tényleges kárt okoznak a szovjet gazdaságnak. Viszont nyilvánvalóvá teszik azt a közismert tényt, hogy az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatait mindig a politikai céloknak rendeli alá, azokat a politikai nyomás eszközeként akarja felhasználni. Ez a magatartás nem sok babért termett eddig az Egyesült Államok különböző kormányzatainak, s nyilvánvaló, hogy a Reagankormányzat sem számíthat nagyobb sikerre.

A konkrét intézkedések közül egyik sem olyan, amely jelenleg bármiféle súlyosabb kihatással járna: a magasszintű technika szállí- tását korábban is korlátozták, (amennyiben szükséges, ilyen eszközöket tud a Szovjetunió más piacokon beszerezni), a tudományos-kulturális kapcsolatok jelenleg is mélyponton vanna, a gabonavásárlási tárgyalások felfüggesztése pedig aligha jelent fenyegetést: amikor annak idején a Carter-kor- mányzat gabonaszállítási embargót rendelt el, azonnal jelentkeztek eladók más országokból ... Ilyenformán az elrendelt intézkedések bumerángként sokkal inkább sújtják azokat az amerikai vállalatokat, amelyek jelentős megrendelésektől estek el, s nyilván kiszorulnak a szovjet piacról. Egyébként annak idején a Reagan-kor- mányzat is tisztában volt ezzel, hiszen éppen az amerikai farmerek érdekében oldotta fel a Carter-féle gabonaembargót. Ami pedig a Szovjetuniónak Nyugat-Eu- rópával kialakított gazdasági kapcsolatait illeti, Washington a- legerőteljesebb ‘nyomással sem tudta eddig elérni kívánt céljait.

Kiss Csaba

Korlátlan

lehetőségek

Azt mondják az Egyesült Államok a korlátlan lehetőségek országa. Erre ad jó példát Dodd szenátor managuai nyilatkozata. Nicaragua fővárosában többen kérdőre vonták az amerikai törvényhozás odalátogató tagját, miért támogatják az elűzött somo- zisták szervezkedését. „Az Egyesült Államok demokratikus ország — hangzott a válasz — s ezért senki sem akadályozhatja meg, hogy területén máshonnan származó fegyveres csoportokat képezzenek ki. . .

Az amerikai elnök nem is olyan régen ..nemzetközi terrorizmussal" vádolta azokat, akik rokonszenvez- nuk a nemzeti felszabadítani mozgalmakkal, a na- mibiai SWAPO-val, a PFSZ- szel. vagy latin-amerikai gerilla erőkkel. Ellenforradalmárok tényleges fegyveres szervezkedése Amerikában viszont — a kijelentés szerint — a demokrácia diadala.

Az ilyesfajta korlátlan lehetőséget azonban éppen ideje lenne alaposan korlátozni.

r. a.

A rajnai AI Capone

Már húsz évvel ezelőtt is bo londult a fegyverekért

(Fotó — Stern — KS)

Hogyan fedezett tel Haig lakatlan területeket Európában?

Bizonyos amerikaiaknak furcsa elképzeléseik vannak Európáról, Nemrég Haig, az | USA külügyminisztere kijelentette, hogy a NATO tér. j vei az ún, figyelmeztető nukleáris robbantás meg- I valósításának lehetőségét I célozzák abból a megfontolásból, hogy , „ne engedjék | meg az oroszoknak, hogy I túlságosan meszire merészkedjenek”. Haig kijelentet- \ te azt is, hogy ezt a rob.

I hántást „Európa lakatlan I körzetében” lehet végrehaj- \ tani.

Érdekes lenne megtudni, j milyen tankönyvekből ta- j nulla a külügyminiszter a földrajzot, meglehet, hogy j miután elolvasta De Gaulle \ emlékiratait, Haig annak ! az epizódnak a hatása alá I került, melyikben a „pusz- | tán való átvonulásról" van ! szó. (Így hívják De Gaulle életének azt a szakaszát, amikor visszavonult az államügyektől, elhagyta Párizst és colombey-i birtokán telepedett meg, — A ford.) Mivel ez az „átvonulás” tizenkét évig tartott, ilyen.

formán a Colombey körzetében található pwztaság- nak nagyon nagynak kell lennie — nyilván így okoskodott Haig, És abszolút lo. gikus gondolata, hogy ha Colombeyben van pusztaság, akkor Európa más részein is lenniük kell lakatlan területeknek, Ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy kontinensünkön nincs hiány lakatlan pusztákban.

Hasznos lenne megtudni, hogy az USA külügyminisztere szerint hol vannak Európában ezek a nukleá. ris robbantás számára legideálisabb ember nem lakta körzetek. Mivel ezideig egyetlen konkrét területet sem nevezett meg, minden valószínőség szerint még maga sem oldotta meg ezt a kérdést, Így tehát pasz- szív védelmünket a helyzethez kell igazítanunk. Mikor majd riadót fújnak, nem az ablakokat kell elsötétítenünk, hanem ellenkezőleg, minden világítótestet megyújtanunk, hogy félűiről észrevegyék: az adott terület egyáltalán nem pusztaság, hanem emberek

lakják. Akinek pénzük vám, díszvilágítást is rendezhet, nek.

Egyébként ezek az óvóintézkedések elégtelennek bizonyulnak, ha az amerikaiak tényleg> a fejükbe veszik, hogy Európában vannak lakatlan területek, és ebből kiindulva fogják felépíteni a stratégiájukat. Akkor majd semmi sem tudja őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Eb. ben az esetben valószínűleg jobb lesz egy másik megoldás választanunk, nevezetesen azt, hogy magunk teremtsünk pusztaságokat néhány körzetben, miután ki. telepítettük onnan az embereket, Igaz meg lehet próbálni előbb meggyőzni a nyugatnémeteket, a belgákat arról, hogy pont náluk találhatók ideális feltételek a létrehozandó pusztaságok számára, De nincs kizárva, hogy a nemzeti egoizmusuk kerekedik felül, és elutasítják kérésüket.

Ennek okán a biztonságunk az követeli, hogy a le. hető leggyorsabban megteremtsük a tulajdon sivatagunkat, Elég kényes feladat. Nem olyan könnyű az or- j szágban olyan helyet találni, melynek lakosai készek ekkora áldozatra a nukleáris háború kedvéért. És azt sem lesz könnyű látni, hogy az elpusztított virágzó zöldborsó helyén a sivatagteremtők kaktuszokat ültetnek.

És mégis meg kell tennünk! Azután, hogy az újsütetű sivatagot beültetik kaktusszal, néhány tevét is ide kell szállítani. A tevéket végig kell vezetni a sivatagon, hogy felülről jól látható legyen, miszerint a sivatag éppen ebben a körzetben van. Aztán már csak várni kell.., Mert logikus feltételezni, hogy itt kell majd lezajlómig az ún. figyelmeztető nukleáris robbantásnak.

Ha semmit sem c.inálunk, a robbai. ást bárhol végrehajthatják. Miért is ne Párizs b an augusztusban, amikor az egész város elnéptelenedik, mert mindenki nyaralni megy?

(Le Canard enchainé) Zahemszky László fordítása

Későre járt már azon a tavaly novemberi estén, amikor az egyik nyugatnémet kisváros1, Betnsfaeim elhagyatott utcáján egy férfi ballagott. Kutyáját sétáltatta, s eközben elhaladt a takarék- pénztár épülete előtt is, Majd gyanús zörejt hallott: mintha fűrészeltek volna odabent.

Betörés! — villant árt rögtön a kutyasétáltató polgár agyán. A legközelebbi telefonfülkéből felhívta a rendőrséget. Nem sokkal később négy rendőr közelítette meg óvatosan az épületet. Gyanútlannak hitték a betörőt, azonban súlyosan, tévedtek.' Pár méterre voltak már csak a bankfióktól, amikor lövések dördültek. Rövid pisztolypárbaj után a betörőnek sikerült elmenekülnie, a véres tűzharccal végződött akció aktájára azonban nem került rá a „tettes ismeretlen.” felirat. A rendőrség ugyanis elfogta a rablásnál falazó szőke nőt, aki percek alatt bevallotta, hogy a takarékban az Észak-raj na- Vesztfália rendőrsége számára régtől fogva ismert nehézsúlyú bűnöző, a 46 éves Bernhard Kimmel „dolgozott”, akit vagy húsz esztendeje „rajnai A1 Caponénak” neveztek. Hírnevéhez méltó fogadtatás várta a gengsztert még azon a hajnalon a lakásán : különleges rendőrségi kommandó szállta meg az egész épületet. Kimmel elfogásához azonban nem volt szükség újabb lövöldözésre. A betörtő két helyen is megsebesült, s a súlyos vérveszteség annyira legyengítette, hogy ellenállás nélkül megadta magát.

Kimmel, aki már tízéves korában vonzódott a fegyverekhez és a robbanóanyagoikhoz, még kiskorú volt,

amikor bandát szervezett pajtásaiból. Sorozatban követte el társaival a betöréseket, bankrablásokat. 1958. és 1961. között több mint kétszáz (!) súlyos bűncselekményt követtek, el több százezer márkát zsákmányolva. „A1 Capone-bandának” nevezték magukat, s a rendőrség, no meg a sajtó is átvette a nevet. Kimmel még ügyes propagandát is csinálj, mert a rablott pénzből időnként néhány ezret bedobáltak szegény családok kertjeibe. 1960. szilveszterén azonban műhibát követtek el. Az egyik rablásnál valamelyik ideges bandatag lelőtt egy nyomdászt. Rabló" gyilkosság! Ezzel már nem lehetett elrejtőzni, hiszen jő- néhányan tudták, hogy .$z éjszakai bandavezér a napközben rendesen dolgozó lambrechti posztószövő.

Bernhard Kimmel. Barátnőjével, „Revolver Tilly‘,-vgl együtt letartóztatták, pár nap múlva azonban vakmerő hozással megszöktek s napokig bújócskáztak a rendőrökkel a pfalzi erdőben.

Végül csak a bíróság el éj kerültek. Kimmel 14 évet kapott, de csak tízet ült le. A börtönben példásan viselkedett, ezért 1970-ben feltételesen szabadult. 1976-ban ugyan bíróság elé állították azzal a gyanúval, hogy egy társával bankbetörést tervezett, de bizonyíték híján felmentették. S Kimmel látszólag derék polgárként éldegélt. Hogy valójában hány ki nem derített bűncselekmény írható a számlájára — máig is titok. A rajnai bűnüldözők szerint azonban bizonyos, hogy a helyi A1 Capone nem tétlenkedett az elmúlt tizenegy esztendőben sem.

A. K.