Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 16., szombat I. Felhívás jó munkára MEGBÜNTETTEK NÉHÁNY vállalatvezetőt: volt akit leváltottak, mások megúszták fizetéscsökkentéssel. A fegyelmi eljárásokat az Ipari Minisztérium kezdeményezte, az ok mindannyiszor: a vállalatvezetők nem fordítottak kellő figyelmet az exporttermékek minőségére! Gyenge minőségi szállítmányokat küldtek külföldre, amit ha átvett is a megrendelő, csak alacsonyabb áron. Emiatt aztán tetemes devizabevételtől esett el a vállalat, végül is a? ország. No végre — mondja az ember a hír hallatán, az elveszett százezreknek, a veszteségnek végre gazdájuk akad. S nemcsak a vállalatot, mint gazdálkodó egységet, vagy mint kollektívát marasztalják el általában, hanem megnevezik a felelőst, azt, aki a gyár élén áll. Igaz, csak néhány példa van erre, de az ember azt mondja: na végre! Hogy aztán később gondolkodni kezdjen. Jó, dicséretes módon leváltottak, illetve fizetéscsökkentéssel büntettek néhány vezetőt, helyükbe újak lépnek, illővé akik maradtak, bizo3 ára a jövőben jobban afigyelnek majd a minőségre — de ettől, csak ettől jobb lesz-e a minőség? Lesz-e változás, gyökeres változás termékeink minőségében? Felesleges most részletezni azt, hogy mit értünk a jó minőség fogalmán, ami egyébként is a mindenkori piaci helyzettől függően változik. A jó minőség az, amit a vevő — beszéljünk most csak a külföldi vevőről — az üzlet megkötésekor ott és akkor leszögez. Azaz: a legapróbb részletekig meghatározza, hogy mit kér. Ez a mérce, ehhez kell igazodni. Statisztikai adatok sora, s egy nemrégiben megtartott minőségügyi konferencia beszámolói és hozzászólásai bizonyítják, igen gyakori, hogy rossz minőség miatt nem veszik át cikkeinket, vagy ha átveszik is, csak alacsonyabb áron. S nem is feltétlen mindig a rossz alapanyag vagy maga a termék, hanem annak megjelenési formája, súlya, vagy épp csomagolása miatt. Ma már az esztétikus külső a minőség kategóriájába sorolandó. Fölösleges bizonygatni, hogy mekkora szükségünk van a külföldi piac anyagi elismerésére, arra, hogy jó áron vegyék meg termékeinket. S az erkölcsire is: a jó minőség erősíti a vállalat good-willjét, jó hírnevét, ajtót nyit egy újabb üzleti tárgyalóterembe. Nos, képesek vagyunk-e ' minden egyes esetben a vevő által megrendelt minőségi terméket produkálni ? EGY FELMÉRÉS SZERINT a minőségi hibák hatvan százaléka a figyelmetlenségre, hanyag munkára vezethető vissza. Azaz/ sokszor apró dolgok miatt buknak meg áruink. Figyelmetlent ség, egy leszakadt címke a csomagról, egy karcolás a terméken, egy ferdén beerőszakolt csavar a gépben, és oda a várt nyereség! Köny- nyű volna most azt mondani, hogy ha ilyen fontos a minőség, akkor ki kell javítani a hibákat! Egy korábbi minőségügyi konferencián mondta el a SZOT egyik képviselője, hogy amikor megvizsgálták néhány vállalatnál a rossz minőségi munka okait, kiderült: igazságtalan volna egyedül a dolgozók nyakába varrni a felelősséget! A dolgozók nagy része ugyanis azt a munkát végzi és úgy, ahogy azt előírják neki. Tehát a vezetők felelőssége. .. Akik kidolgozzák, kidolgoztatják, elfogadják a technológiát, megveszik az új gépeket, szervezik a munkát, betanítják a dolgozót, kézbe adják a munkadarabot és meghatározzák, hogy mit kérnek. Egy járműipari szakember érdekes dolgot mesél. Gyára igencsak exportérzékeny, náluk szükségszerűségből, s nem csak „felsőbb” elvárások alapján, kezdtek hozzá a minőségi hibák feltárásához. A vizsgálat során kiderült, hogy a minőségi hibák több, mint kilencven százaléka nem a gyárban keletkezik, hanem a gyárkapun jön be. Az alapanyagokban, félkésztermékekben sok esetben csak apró kis „mütyürökben” filléres alkatrészekben elrejtve. Azaz az ismert és ismeretlen partnerek — ha tudnak róla, ha nem — végül is a rossz minőség szállítójává válnak. Ha például a jármű minősége kifogásolható, vajon mennyiben vonható felelősségre a járműipari vállalat vezetősége? Hiszen hibás öntvényt, acéllemezt, műanyag terméket, bőriparu árut nem lehet jó minőségűvé varázsolni egy járműgyárban. A BÜNTETÉS az írásbeli utasítás — • sokszor régóta kiderült már — nem mindig hatékony ösztönző. Csak kiegészítője lehet egy olyan „éber” szabályozórendszernek, amely arra készteti a külföldi és a honi piacra termelő gyárakat, hogy jó minőségű árut gyártsanak. (M. G.) Mögöttünk van az első észtén, dó... Megvannak a tervek és hozzájuk az építőipari ka. pacitás... (Fotó: Perl Márton) Az új esztendő jötte mindig számvetésre ösztönzi az embert, miközben természetesen előre is tekint, kutatván a jövendőt, az elkövetkező évék, évtizedeik ígéretét. Ez a fajta határkő különösképpen elgondolkozásra készteti azokat, akikre — túl a családi köteléken — nagyobb közösség, egy üzem, egy gazdaság, vagy éppen valamely település életének formálása, e munka felelős irányítása tartozik. Így ültünk le rövid meditációira az évelőn Szokodi Ferenccel, az MSZMP Hatvan városi Bizottságának első titkárával, igyekezvén körvonalazni a település és környéke életét meghatározó várospolitika lényegét, a párt e téren kimunkált koncepcióját, a múltra és jelenre épülő ciklusterveket. — Várospolitika. A szónál álljunk meg néhány pillanatra, mert e fogalom tartalma más, mint ahogy sokakban él. Más, illetve több a városigazgatásnál, a város- fejlesztéssel kapcsolatos irányítási, szervezési, ellenőrzési feladatoknál. A várospolitika valós célja, hogy a társadalmi, gazdasági folyamatokat a legkedvezőbb irányban bontakoztassa ki egy olyan komplex fejlesztési program keretében, amely a mi rendelkezésünkre is áll — mondotta bevezetőben az első titkár. — Természetes követelménye e várospolitikának, hogy tekintettel legyen a lakosság életviszonyaira, munkakörülményeire, amelyek döntően befolyásolják a városhoz való tártozás tudatának erősítését. E politika alakítása, irányításának összehangolása pártbizottságunkra hárul. A célkitűzések megvalósítása viszont csak úgy képzelhető el, ha abból a tanácsi s zerveken kívül a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek is kiveszik részüket. Hogy mitől függ a fejlesztés. Elsődlegesen a népgazdaság anyagi helyzetétől, a központi és megyei szervek településfejlesztési intézkedéseitől, de nagymér.» tékben függvénye a város saját önfejlesztő képességének. Szükséges tehát a helyi gazdasági, szellemi potenciál teljes értékű igénybevétele, valamint a vezetés hatékonysága. — Mi jellemezte a századelőn Hatvant, illetve hogyan summázná a felszabadulást követő évtizedek fejlesztési törekvéseinek legfontosabb eredményeit, különös figyelemmel a foglalkoztatottságra, a kommunális igényekre? — A századelőn, a mező- gazdaság mellett, a cukorgyár, a konzervüzem, illetve a vasút határozta meg az akkori nagyközség társadalmi, gazdasági arculatát. Ebből ered, hogy foglalkoztatási struktúránk meglehetősen egyoldalú, egysíkú volt. A felszabadulással együtt elnyert városi rang, az építés szocialista jellege rövid időn belül éreztette hatását. Cipőgyár, műanyagipari üzem, kavicsbánya, fémipari szövetkezet létesült Hatvaniban, majd üzemegységet telepített városunkba a jászberényi Aprítógépgyár. Idővel exportképes, gazdaságosan működő üzemmé szerveződtek különböző kisipari szövetkezeteink, Heréd, Nagy- kökényes, Boldog csatlakozásával ugyanez következettbe a Lenin Termelőszövetkezetnél, a kereskedelem és a hitelpolitika felívelését eredményezte az áfé&zek, takarékszövetkezetek egyesülése, csaknem 300 millió forintértékű exportnövelő beruházással pedig milliárdos cég lett a konzervgyárból — válaszolt kérdésünkre Szokodi Ferenc. — Az említett vállalkozások sokban elősegítették a foglalkoztatottságot, megváltoztatták a város iparszerkezetét, és közvetve hozzájárultak egész sor kommunális feladat megoldásához, amiben a széles körű társadalmi összefogás is szerepet játszott. Gondolok itt előbb a járda- és ivóvíz- hálózat, később a strand építésére. A legutóbbi ötéves tervciklus során pedig a gyermekintézmények fejlesztésére, az ifjúsági tábor építésére, szilárd burkolatú úthálózatunk bővítésére összpontosítottuk a társadalmi munkaakciákat. Mindennek tulajdonítható például, hogy utaink 80, járdáink 90 százaléka szilárd burkolatú vagy hogy 1600 fogyasztónk használ vezetékes gázt, továbbá 1068 lakás épült a tervezett 758 helyett. — Szó esett a gyermekintézményekről, amivel szorosan összefügg az oktatás, a közművelődés, tágabb értelemben az egészségügy vagy éppen a kereskedelem. Kielégítő, ami e téren valósult meg az utolsó tervidőszakban? — Vannak, akiknek semmi sem elég. Vagy éppen Egerrel, Gyöngyössel mérik össze, amit itt teremtettünk. Én ehelyett néhány lényeges, új vonásra hívom fel a figyelmet. Az emlegetett időszakban épült fel például a minden • igényt kielégítő Damjanich Szakmunkásképző Intézet, a Szabadság úti tomatermes általános iskola, háromszázzal növeltük óvodai kapacitásunkat. Közös fenntartás segíti a közművelődést, jelentők társadalmi munka a galéria létrejöttét, építettünk három új orvosi rendelőt, anya. és gyermekvédelmi tanácsadót, központi gyógyszertárat, bölcsődét. Ellátás tekintetében ugyanekkor az áfész szerzett érdemeket 3645 négyzetméternyi üzlethálózat fejlesztésével, a Teleki út végén átadott húsüzemével. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a Horváth Mihály úti üzletsorával gazdagította a várost, üzletházat emelt az egyesült kisipari szövetkezet, a szolgáltatást pedig Tabán utcai textiltisztító szalonunk tette árnyaltabbá. De lépjünk át az új, a VI. ötéves tervciklusba. — Az első esztendő mögöttünk van, nem is kevés eredménnyel. A lakás- építési programhoz, amiben 206 célcsoportos, 554 OTP és telepszerű társasház, illetve 430 családi ház szerepel, szanálás útján már területet biztosítottunk. Meg vanak a tervek, és hozzájuk az építőipari kapacitás. A Bajcsy- Zsilinszfcy úton a meglevő iskolához nyolc tanterem társul, munkálatai folynak, a Mártírok és Széchenyi utcák kereszteződésében építendő hatodik általános iskolánk ügye szintén sínen' van. Ugyanezt mondhatom a Balassi utcában elkezdett száz- személyes óvoda munkálatairól. Itt az építők augusztusban végeznek, amivel elér jük,hogy valamennyi igényjogosult el. helyezéshez jut. Egészségügyi vonatkozású létesítmény a kórház udvarán emelt pavilon, ahová előreláthatólag márciusban már beköltözhet a fizikoterápiás részleg. — És hosszabb távon mire számíthatnak a hatvaniak? — Ismét egészségügy: az új, tizenhét munkahelyes rendelőintézet kiviteli tervének előkészítése megkezdődött 1981-ben. Az építkezés azonban függvénye a Gras- salkovich-kastély rekonstrukciójának. Az erre vonatkozó programot az Országos Műemléki Felügyelőség jóváhagyta, sőt, intézkedett az alapvizsgálatok megejtésé- ről. Amennyiben mindehhez anyagiakat is kapunk, az emeleti résszel kezdődik a felújítás, az új rendelőintézet belépése után pedig a földszinti résszel folytatódik, hogy hosszú távon oldja meg az egyébként magas színvonalú közművelődési munka tárgyi feltételeit. Enyhíteni igyekszünk a kereskedelem és vendéglátó- ipar gondjain is! Idén befejeződik a Park Étterem és Szálloda rekonstrukciója, az áfész pedig megtervezteti a Horváth Mihály útra kerülő önkiszolgáló éttermét Ezzel párhuzamosan peremkerületi kis ABC-ket szerepeltet programjában az áfész, a sztráda mellett pedig bisztrót, éttermet emel. Az UNI- SZERV gyorsjavító szolgálattal, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat pedig a Kastélykert úti lakótelepen létesítendő áruházzal segíti a lakosság ellátását — mondotta beszélgetésünk befejező részében Szokodi Ferenc. — Ami az ezredfordulóig várható fejlesztéseket illeti? Akkor további négyezer lakás átadásával, 33—35 ezer lakosú várost szeretnénk számon tartani, a gépipar és a könnyűipar egyidejű fejlesztésével, új szállodával, negyven újabb tanteremmel, strandunkon úszómedencével, fedett termálfürdővel, éspedig a környezetvédelem követelményeihez igazodva. Nem vagyunk gigantomániá- sak, inkább az itt élők életkörülményeit kívánjuk magasabb szintre emelni. Ez a várospolitikai feladatrendszer persze megkívánja, hogy. a lakosság folyamatosan ismerhesse lehetőségeinket, javaslataival és cselekvő munkájával támogassa a végrehajtást. Ehhez szükséges a mozgalmi szervek támogatása is, hogy azok az emberek, akik építették, építik és építeni fogják városunkat, valóban lássák céljaink beteljesülését. .. Moldvay Győző Hagyományőrző korszerűsítés ‘ Pályázat a falusi települések fejlesztésére Bányabélés, hófogó sövény Erdőgazdasági engedély melléktermékek gyűjtésére A falusi életmód gazdagodásával, a háztáji gazdáikon dás fejlődésével erőteljesen változik a kis települések építészeti arculata is, mindinkább kielégítve a lakosoknak a korszerűség iránti jogos igényét. A változtatások azonban sokszor megbontják a falusi környezet harmóniáját, csorbítják építészeti hagyományait. A falusi lakóépületek hagyományainak megőrzésével' is elérhető magas színvonalú korszerűsítés, fejlesztés megtervezésére hirdetett országos pályázatot az EVM, a MÉM, valamint a Baranya és Borsod megyei Tanács. Az a cél tehát, hogy a tervezők a meglévő falusi lakóépüle- ' tek korszerűsítésére, átépítésére, újabb lakóházak és gazdasági épületek telepítésére dolgozzanak ki olyan terveket, amelyek messzemenően kielégítik a falusi életmód változásainak igényeit, és az új létesítményeket harmonikusan beillesztik a történelmi faluképbe, a falusi településszerkezetbe. Példateremtő alkotásokat kémek, hogy ezeket a hagyománytisztelő korszerű megoldásokat az ország valamennyi falusi településén útmutatásnak vehessék az építők, a tervezők és az építésügyi hatóságok egyaránt. Fontos követelmény, hogy több építési ütemet tervezzenek a lakóházak és a gazdasági épületek létesítésére is. A tervezőknek helyszínrajzon kell bemutatni a háztáji gazdaság és a lakás elhelyezését, a különböző épületek megközelítését, kiszolgálását, tehát a porta egész belső forgalmát. Portánként legalább két állatfaj tartásának, a háztáji kertgazdálkodásnak és a kisgépesítéshez szükséges berendezés elhelyezési és közlekedési igényeinek feltételeit is meg kell teremteni a tervezőknek. Az érdeklődők az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium tervezési főosztályán már átvehetik a pályázati kiírást, s a kész terveket legkésőbb május 3-ig kell elküldeni a Baranya megyei Tanácsnak. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására 580 000 forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legkésőbb május végéig hirdeti ki a pályázat eredményét. (MTI) Balfi új diabetikus üdítő italok Ásványvízből diabetikus üdítő italok gyártását kezdték meg a Győr-Sopron megyei Szikvíz- és Üditőital- gyártó Vállalat balfi üzemében. Az új üdítő ital alapanyaga a szénsavval dúsított híres balfi ásványvíz. A cukorbetegeknek készülő narancs-, alma- és citromízű üditő italt literes palackokban hozzák forgalomba. Ára megegyezik a hasonló ízű üdítő italokéval, azaz palackonként 12 forintba kerül. Az ásványvíz alapanyagú diabetikus üditő italt nemcsak a cukorbetegek ihatják természetesen, hanem azok is, akik fogyókúráznak, vagy vigyáznak vonalaikra, s kedvelik az ásványvizet és az üdítő italt. A vállalat balfi üzemében naponta 24 ezer palackot töltenek meg a diabetikus üdítő italokból. A helyi erdőgazdaságoktól gyűjtési engedélyt kaphatnak azok, akik az Erdei Termék Vállalattal szerződést kötnek erdei melléktermékek és hulladékanyagok ösz- szeszedésére. A vállalat, amely az elmúlt öt évben megkétszerezte az erdők termékeinek feldolgozását, és több mint 20 millió forintos beruházással fejlesztette a szállítást is, „elfelejtett” termékek gyártását újította fel. Korábban keresett volt a bányabélés anyag, amelyet vékony ágakból és rőzséből „fontak” a vállalat bedolgozói/ Időközben mérséklődött az igény, mert a bányákban átmenetileg más anyagokkal helyettesítették a fát. Az olcsóbb fa azonban most ismét felkeltette a bányászok érdeklődését. Már az elmúlt évben több mint 400 ezer négyzetméter Vágatburkoló anyagot adott át a vállalat a megrendelőknek. Az idén hozzávetőleg további 50 ezer négyzetméterrel tetézik ezt az eredményt. (A jól záró faszövet egyébként megakadályozza, hogy a lehulló kődarabok hátráltassák a bányamunkát.) . A vállalat hófogó sövényei az idén szintén kapósak. 1982-ben várhatóan megkétszerezik a gyártást az elmúlt évhez képest. Ugyanúgy az árvízvédelmi töltések egyik fontos anyagát is az erdőkben gyűjtik össze, és kellő előkészités után terítik a veszélyeztetett töltésszakaszokon. (MTI)
