Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 16., szombat Egy életre szól... Beszélgetés a MOSZ főtitkárával A Szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében virágzik az egyik legszebb trópusi növény, a iepkeorchlden. Hófehér szirmai óriáslepke szárnyaihoz hasonlítanak. (MTI Fotó: Tóth Béla felvétele) Nyaralás Parádfürdőn — buszok kirándulásra — több támogatás „házon belül” Számvetés a segítségről Kelemenné Szakonyi Júliát mostanában nem könnyű megtalálni: ingajáratban van a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége, és második munkahelye, a pszichiátriai utókezelő között. Mostanában — vagyis amióta a szövetség megalakult... . — Én ezt tekintem az ENSZ által meghirdetett világméretű akció, a rokkantak éve legfőbb hazai eredményének, s a további munka biztosítékának — kezdi a beszélgetést a MOSZ főtitkára. Noha megbízható számok helyett csupán becsült adatokkal rendelkezünk — ezek szerint az egészségükben tartósan vagy véglegesen károsodott emberek száma hazánkban egymillióra, köztük a mozgás- korlátozottaké mintegy 360 ezerre tehető —, annyi bizonyos, hogy problémájuk milliókat érint, vagyis társadalmi méretű. Ezért is tartjuk olyan jelentősnek azt a tényt, hogy a rokkantak éve megadta a végső impulzust a MOSZ megalakításához. — Gondolom a szövetség létrejöttének voltak már más, korábbi előzményei, indító céljai? — Bármily különös, a mozgáskorlátozottak ügyének felkarolása a sportmozgalommal kezdődött. Először sportegyesületeink alakultak Budapesten, Miskolcon, majd Szombathelyen, s az eredmények láttán az OTSH 1976-ban életre hívta * a Mozgásgátoltak Testnevelési és Sportbizottságát. Ettől 'kezdve sportmozigalmunik töretlenül fejlődött. Sportegyesületeink nemzetközi tekintélyre, hírnévre tettek szert, 12 országgal van rendszeres sportkapcsolatunk, és jó néhány tehetséges versenyzőnk asztaliteniszben, úszásban, vívásban, íjászatban, ülő röplabdában és a rollkocsis atlétika különböző ágaiban. Sportegyesületeink élvezik az OTSH rendszeres támogatását, versenyzőink utaztatását is az OTSH költségkeretéből fedezik. — Az első érdekvédelmi szervezetünk 1977-ben Szombathelyen alakult. Ezt később további 23 megyei, városi, illetve városi-járási hatáskörű egyesület követte, ám ahhoz, hogy szövetségbe tömörüljenek, egészen tavalyig hiányzott a szükséges anyagi-erkölcsi támogatás. Most viszont, mint az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályának egyik költségvetési szerve, évi 2,5 millió forintos költségvetéssel, hat főállású alkalmazottal és 11 tagú elnökséggel működünk. Mégpedig úgy, hogy a főtitkárt kivéve a 24 tagegyesület és az országos szövetség valamennyi tisztségviselője — társadalmi munkás. — Milyen számottevő eredményt könyvelhetünk el az 1981-es esztendőre? — A kiemelkedők közé soroljuk a Hycomat gépkocsival rendelkező mozgás- korlátozottaknak biztosított ingyenes benzinellátást; a Magyar Televízió pécsi stúdiójának havonta egyszer sugárzott színvonalas, a rokkantak helyzetével foglalkozó 25 perces műsorát, örvendetesen kiszélesedett a rokkant gyermekek üdültetési akciója, amit 1978- ban a Vas megyei Vörös- kereszt kezdeményezett. Tavaly már 14 megyében nyaraltattak rokkant gyerekeket, s a társadalmi szervek akciójához a SZOT is csatlakozott: mozgássérült gyerekek számára alakította át a vajtai gyereküdülőjét. A Centrum Áruházak, a Szivárvány Áruház Vállalat, a Vas- és Edénybolt Vállalat — kísérletképpen — úgy alakította át néhány vidéki és fővárosi üzletét, hogy azokat a vakok és a mozgássérültek is látogathassák. Az ország néhány városában — Pécsett, Szegeden és a főváros pesthidegkúti részén olyan kiképzésű lakások*-épülnek, amelyekben mozgáskorlátozottak is tudnak élni, közlekedni. — Külön fejezetet érdemel az IBUSZ, amely az Ország-Világjárók Baráti Köre mellett 1981. márciusában életre hívta a Mozgássérültek Turisztikai Munkacsoportját. A munka- csoport feladata a mozgáskorlátozottság fokának, illetve a képességnek megfelelő komplex feltételrendszer biztosítása, a lehetséges utazási biztonság megterem, tése a rokkantak számára. Különböző egészségügyi intézményekkel karöltve, színes képekkel illusztrált előadásokat rendeztek a mozgássérülteknek az ország fővárosáról, illetve legjelentősebb idegenforgalmi tájegységeiről; 18 autóbusszal városnéző autóbuszos körsétákra, illetve Duna-kanyari kirándulásokra vitték a mozgássérülteket. A fővárosi XIII. kerületi KISZ-esek társadalmi munkájából származó pénzből a 20. számú Volán Vállalat fiataljai egy tolókocsisok szállítására is alkalmas autóbuszt készítettek, s az IBUSZ-nak adták azzal a céllal, hogy hasznosítsa az egészségügyi intézmények, illetve a lakóterületi mozgássérültek turisztikai céljaira. Az IBUSZ -idei belföldi programfüzete már mozgássérülteknek is ajánl autóbuszos országjárásokat, illetve hy- comatos autós túrákat és üdülési lehetőségeket. — Ezzel elérkeztünk a további tervekhez. Mit lehet — és kell tenni — annak érdekében, hogy a rokkantak évében felkeltett közfigyelem, érdeklődés ne lanyhuljon, hanem tovább kamatozzék a mozgássérültek hasznára? — Folytatni kell a tavaly megkezdett akciókat, realizálni a különböző hasznos terveket. Például a Fővárosi Háztartási és Illatszerből Vállalat, valamint a XIV. kerületi tanács közös elgondolására egy olyan szaküzlet megnyitásáról van szó, ahol úgynevezett testtávoli gyógyászati segédeszközöket fognak árusítani a mozgássérülteknek. Ezek megkönnyítik a mozgássérült számára a közlekedést, a tisztálkodást, a házimunkák elvégzését. Szeretnénk ezek készítésére gyártót találni, jelenleg ugyanis legtöbbjüket az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tanműhelyében készítik, egyedi megrendelésre. — Gs aki nem ismerős ebben a tanműhelyben? Egyáltalán: honnan tudja egy nyírségi asz- szony, honnan szerezhetne, betegemelő készüléket, járókeretet vagy egyéb gyógyászati segédeszközt rokkant férjének vagy mozgássérült gyermekének? — Az ő tájékozódását is megakarjuk könnyíteni azzal a kézikönyvvel, amelyet közösen szándékszunk kiadni az idén a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósággal. Ebbe éppen a különböző testközeli — művégtagok, járógépek, fűzők, hallókészülékek stb. — és testtávoli gyógyászati segédeszközök beszerzéséhez igyekszünk segítséget nyújtani az érdekelteknek. Nyíri Éva Lemezbemutatók — előadások — vetítés — találkozók Könyvtár a sörözőben Toilna megyében ez ideig egyedülálló, de az otrszág- ban sem mindennapi kezdeményezésire váMalkozitak a dombóvári művelődési köz- pánit és a helyi áfész vezetői. A város északnyugati részén levő Zásiz sörözőben, kiskönyvtárat rendeznek be, amiből a nyitva tartás ideje alatt kedvükre válogathatnak az érdeklődők. A könyv- kölcsönzésem kívül a többi között lemezbemutatót, ka- maraelőadásokat, filmvetítést és író-olvasó találkozót is szerveznek a váro6részí- ben élők szórnám. A közművelődést segítő újszerű megoldással a kertváros több ezer lakójának szeretnének a szórakozás mellett kulturális lehetőségiét bdzto- sítani, mivel a környéken még nem' működik sem könyvtár, sem más kulturális intézmény. Dombóvár húszezer lakója közül, mintegy nyolcezer állandó látogatója van a művelődési központnak. 1981 a rokkantak nemzetközi éve volt aiz ENSZ felhívásának jegyében. A Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa mellett működő Társadalombiztosítási Tanátes tagjai arról készítettek számvetést, hogyan sikerült azoknak a megsegítése a megyében — gyermekeket és öregeket is beleértve —, akik áz élet árnyékos oldalán vannak. Az első dolog, amit örömmel lehetett megállapítani az, hogy van változás az emberek szemléletében. A segítőkészség nem a szánalom kifejezési módja lett, hanem emberséges támogatás, ami kijár azoknak, akiknek élete önhibájukon kívül nehezebb. Megyénkben a rokkantak támogatását szolgáló pénzügyi alapra 1981-ben közel másfél millió forintot fizettek be. A Vöröskereszt szervezésében 60 mozgássérült gyermeknek sikerült feledhetetlen élményt nyújtani a parádfürdői üdülésen. Az egyes üzemek, szocialista brigádok is, jelentős segítséget adtak. A Felső-magyarországi Vendéglátóipari Vállalatnál például a hajdúszoboszlói és a bükfürdői üdülőhálzalkiban mozgássérült dolgozóknak biztosították a helyet. A kereskedelemben — beleértve az Áfész- és a Centrum-áruháza,kát is — kedvezményes vásárlási lehetőséget nyújtottak a rokkantaknak. Az építők társadalmi munkával segítettek, az ÉDOSZ-hoz tartozó alapszervezetek autóbuszokat biztosítottaik kirándulásokra. A Finommechanikai Vállalatnál a rokkantkocsikat javították társadalmi munkáiban, vagy kedvezményesen, a Vízmű vállalat valamennyi strandját ingyenes,en vehették igénybe. Külföldi utak szervezésére is volt példa az elmúlt évben. Nehéz lenne felsorolni, mennyi segítőkészség mutatkozott akár apróbb szolgáltatásokról, szívességről volt szó, akár intézményes támogatásról. Amiben nem sikerült igazán élőbbrelépni, az a foglalkoztatás jobb megszervezése. A bizottság értékelve az elmúlt év eredményeit, javasolta, hogy a nemzetközi év elmúltával se kerüljön le napirendről a segítség. Változatlanul szükség lesz az idén is nagyobb támogatásra az üdültetéshez, s jó lenbe, ha a megyei tanács nyitva hagyná a számlát, melyre a rokkantak segítésére befizethetnék különböző kommunista műszakok, társadalmi gyűjtések összegét. Előbbre kell lépni a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának: megszervezésében is. 1982 az öregek éve lesz. Többet és jobban kell törődni idős társainkkal. De az lenne az ideális, ha nem a rokkantak helyett, hanem mellett fordítainánk na- gyobb gandot rájuk is. Annus József: ■Várakozók Tatarozzák az Iparművészeti Múzeumot Holnaptól nem fogad látogatókat az Iparművészeti Múzeum: a kió'llí tótermeket, a csarnokot szerelő szakem- berek vették birtokba. Kárpótlásként a Nagytétényi Kastélymúzeumban az idén hat kamarakiállítást rendeznek, hogy nágy értékű gyűjteményes anyaga a nyilvánosság előtt szerepeljen. Kínai porcelánokat, római fald csempéket, rokokó szelencéket, táblajótékokat, mar gyár rék- és csipkéket, valamint keleti kelméket mutat be a XXII. kerületi kastélymúzeumban. A tervek szerint tavasszal megnyitja kiapuit az Iparművészei Mú*- zeum társintézménye, a Hopp Ferenc Ketet-ázsáai Művészeti Múzeum, amely egy év óta zárva tant Az első, az indiai művészetet bemutató tárlat előkészületei már megkezdődtek. Az Iparművészeti Múzeum a létrehozása óta eltelt 85 esztendőben, jelentős gyűjteményre tett szert: több mint 60 ezer műtárgyat őriznek a patinás faiak. I. Szombat dél. A kis falusi állomáson mind többen gyülekeznek. Persze, a kútfúrók is megjöttek már, lehetnek vagy tízen. Letelepednek a vaslábú padokra, csöndesen ülnek. Hiába, egy hét munkájának húzása a karokban, derekakban. Nem lármáznak most, mint hétfő reggel szoktak. Az adóügyes, aki két hete összekülönbözött velük a hangoskodás miatt, most is tartja a haragot. Odébb áll meg, kint a mor- ton-kút mellett, s távolra néz, el a váltók felé, mintha bizony arról jönne a vonat. Itt van már a három fiatal tanító néni, akik együtt laknak a volt jegyzőlakásban, s jön apró lépteivel a plébános úr is. Köszönget jobbra- balra. Aki nem ismeri, meg nem mondaná, hogy pap. Szürke öltöny, legényesem kigombolt ^ ballonkabát, éppen csak a táskája furcsa valamiképp. Nem is táska az, inkább mulatságosan kicsi, fából készült barna bőrönd. Csend van. Néha puffan valami, reccsen egy ág. Rit- kásan esnek az ütések: öregember munkálkodásának hangja. — Nézd, az meg keresztapám — mondja az ünneplős középkorú férfi a feleségének. Bent állnak a gesztenyefa alatt, az asszony kezében süteményes üvegtál, a férfiéban demizson. Lakodalomba készülhetnek. Nagyobbacska fiuk kabátot szorongat a hóna alatt. — Fogd ezt még — nyújtja neki apja a kötött üveget. — Megnézem az öreget. — Elindul a rakodó irányába. Ott, közel a szertár sarkához hajladozik a nagy fejszével Balogh Mihály. — A fenéért csámborogsz el, mindjárt jön a vonat... — Hol van az még — legyint az asszonyra a férfi. — Hol van, hol van. Váró vonatot még nem láttál... Egy hosszú, nagy csontú, inas kútfúró is elindul a lakodalmas ember után. Ki-' váncsiságbóL Neki nem jutott hely a pádon, gondolja, megmozgatja kicsit a lábait. — Aprítja ám, keresztapám ! Adjon isten... — áll meg az ünneplős férfi. — Te vagy az, Misukám? Hát aprítanám, de nem köny-» nyen adja ám meg magát, a teremtésit... — Japán akác, ugye? — Az, a fene a fajtáját, azért olyan szívós. Tudod, ideadta a főnök mindiből. Vegyem ki, oszt vigyem. Nem kell máma már a vasútnak részt adni. Nekem meg jól jön... — A tuskóval mért kínlódik? El kellett volna fűrészelni a tövinél, aztán kalap. .. — szól most bele a hosszúra nőtt kútfúró. \ — A, az olyan nem munka — ingatja a fejét az öreg. — Kár is a tüsköt benne hagyni, meg ki tudja: kihajt a gyökér, nem győzik irtani. Majd mondják akkor, hogy na, az öreg Balogh csak a színét szedte meg a levesnek. .. Aztán hová ? — kérdi a keresztfiút. — Lakodalomba — mondja amaz közömbös hangon. — Hát az jó, Misukám! — Tudja a fene. Nem hiányzik. Tudja, nem úgy van már, mint valamikor. Valahogy nem ácsingózik rá úgy az ember fia. — Aztán kihez? — Rózsinknak a lánya ment férjhez. Tudja, az asz- szony nénjié. — Jól van az, na. Azt mondják, nem az a fontos, ki a halott, hanem hogy mit eszünk a torban... — Mosolyog, heherész az öreg a saját tréfáján, aztán beleköp a tenyerébe, nekiveselkedik újra. Egy oldalt induló, majd hirtelen lefelé görbülő gyökeret csapkod, de bizony nem sok sikerrel. Ügy rúgja az vissza a fejszét, mint a gumi. Apró, sárga forgácsok válnak le róla, akkorák csak, mintha bicskával faragnák... — Szívós egy fa ez, úgy nézem —• szól ismét a kútfúró. — Az, hallja. Ilyet még igaz, tán soha nem vettem ki, de nem hittem volna. Azt mondjuk, ugye, a rendes akácnál nincs erősebb. Hát én azt nézem, hogy ez nehezebben adja meg magát... (Folytatjuk)
