Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

t 6. NÉPÚJSÁG 1981. december 31., csütörtök Görögország és a NATO Kilátástalan követelések? Az atlanti blokk szokásos év végi „nagyhetét” a nem­zetközi élet számos feszült­sége ellenére egyetlen vita­kérdés árnyékolta be igazan: Görögország helyzete. Kide­rült, hogy még Spanyolor­szág felvételi kérelme sem független Athén magatartá­sától, hiszen Madrid belépé, se csak úgy válhat érvényes­sé, ha azt minden tagállam törvényhozása (beleértve te­hát Görögországot is) jóvá­hagyja. Minden jel arra mutat, hogy a NATO-nak 1982 első hónapjaiban szem­be kell néznie ezzel a ket­tős gonddal. A probléma magva a gö­rög kérdés, ezen belül a görög—török viszony. Gö­rögország 1974-ben vonult ki a NATO katonai szerve­zetéből, részben a katonai juntának nyújtott amerikai támogatás miatt, részben pedig azért, mert a NATO ölbe tett kézzel nézté Cip­rus egy részének török meg­szállását. A visszatérésre 1980 végén került sor — igaz, a Hellaszban levő ame­rikai támaszpontok a kilé­pés és a visszatérés között is zavartalanul működtek. Az imponáló többséggel hatalomra került, szociálde­mokrata jellegű Papandreu- kormány a nemzeti érdekek védelme szempontjából is radikálisabban lép fel előd­jénél. Papandreu (aki egy­ben hadügyminiszter is) je­lentős követeléseket hangoz, tatott a NATO-ülésen. Min­denekelőtt kijelentette: nem tartja elégségesnek azokat a biztosítékokat, amelyeket az előző kormány a NATO ka­tonai szervezetébe való visz- szatérés fejében kapott. To­vábbi feltételei a követke­zők voltak: 1. A 24 ezer fő­nyi török csapat-kontingens azonnali visszavonása Cip­rusról. 2. A görögországi amerikai támaszpontokról szóló egyezmény felülvizs­gálása. 3. A görög haderő külön státusza, azaz béke­időben a hadsereg kizárólag az athéni kormány ellenőrzé­se alá tartozna. 4. NATO- garanciák egy török támadás ellen. E követelések mögött Papandreu azon politikai értékelése húzódott meg, hogy Görögország számára „nemzeti és katonai fenye­getést nem a Varsói Szerző­dés országai jelentenek, ha­nem Törökország” — tehát a NATO egy másik tagálla­ma. A görög követelések tel­jesítetlennek tűnnek, noha elképzelhetőek bizonyos koz­metikai változtatások az amerikai támaszpontok hely­zetén és esetleg jóváhagyják a görög hadsereg kontroll­jára vonatkozó igényt is. (Egyik követelés teljesítése sem befolyásolná valójában a NATO stratégiai ütőképes­ségét.) Meg kell azonban ál­lapítani, hogy Papandreu kemény fellépése mögött a tényleges görög pozíciók gyengesége rejlik. Közvetve ezt jelzi, hogy a NATO- ülésen hangoztatott követe­lések eleve enyhébbek vol­tak Papandreu-párt válasz­tási programjánál, amiben még az amerikai támaszpon­tok felszámolásáról és — a NATO-tagság fenntartása mellett — a katonai szerve­zetből való kilépésről volt szó. A görög pozíciók gyen­gesége elsősorban abból adó­dik, hogy (különösképpen az iráni fordulat óta) a NATO- vezetés Ankarát fontosabb és egyben ütőképesebb NA- TO-szövetségesnek ítéli, mint a görögöket. Törökország ugyanis — különösképpen a jelenlegi katonai rendszer alatt — stratégiai helyzeté­nél fogva (közvetlenül hatá­ros a Szovjetunióval és el­lenőrzi a Fekete-tenger ki­járatát) az egész NATO egyik kulcsországa. Ez mutatkozik meg abban, hogy a NATO lényegesen több katonai segélyt ad Tö­rökországnak, mint Görög­országnak. A hivatalosan megállapított arány 10:7. Az amerikai érdekeltséget alá­húzta, hogy a decemberi brüsszeli NATO-ülésre utaz- tában Weinberger amerikai hadügyminiszter megláto­gatta Törökországot és erő­teljesen hangsúlyozta az An­karának nyújtott amerikai támogatást. A londoni Eco- nomist szerint: „így érzékel­tették a görögökkel azt, amit egyébként mindenki mindig is tudott. Nevezetesen azt, hogy ha a NATO-t válasz­tásra kényszerítik Görög- és Törökország között, akkor az utóbbit fogja választani. Ogy tűnik tehát, hogy kö­vetelései ellenére a Papand- reu-kormány stratégiai po­zíciójában komoly gyenge­ségek mutatkoznak, ezért legfeljebb formális enged­ményekre számíthat Wa­shingtontól és a NATO-tól. (-i-e) f&Bim Allah mostoha- gyermekei „A férfiaknak hatalmuk van az asszonyok fölött, mert Allah az egyiket a másik fö­lé emelte” — olvasható az iszlám szent könyvében, a Koránban. Mohamed szülőföldjén Szaúd-Arábiában például a két nem elkülönítése a csa­ládi körtől az iskolán át a mecsetig mindenütt érvényes. A szaúdi nő a lakáson kívül talpig érő fekete ruhát visel, arcát fekete fátyol fedi. Az utcákon az erkölcsrendészet gondoskodik róla, hogy sem csupasz női kar, sem szaba­don hagyott boka ne kerül­hessen illetéktelen férfisze­mek elé. A diáklányokkal in­összeállította: Huppán Béla cselkedő fiúkat megvessző- zik vagy megkorbácsolják. Szaúd-Arábiában általános és megengedett a többnejűség, egy férfinak egyidejűleg négy felesége lehet. A fogamzás- gátlás tilos, még a külföldi nőket is letartóztatják, kiuta­sítják, ha antibébi tablettát kísérelnek meg becsempészni az országba. Elenyésző a dolgozó, mun­kavállaló nők száma. Egyéb tanulási lehetőség híján csu­pán az óvónői, ápolónői, ta­nári pálya áll nyitva előttük. A szaúdi vezetés újabban nem ellenzi, sőt bátorítja a nők foglalkoztatását, hogy ily módon visszaszorítsa a külföldi vendégmunkások egyre növekvő számát. De minthogy a nők nem vezet­hetnek autót és tilos olyan hivatalokban dolgozniuk, ahol férfi a főnök, a kör jószeri­vel bezárul. Hol is találhat­nának olyan munkahelyet, ahol nem férfi a főnök? A szaúdi királyság nem­csak a mohamedán szent he­lyek — Mekka, Medina —, hanem egyúttal az iszlám törvények, hagyományok őr­zőjének, letéteményesének is tekinti magát. Aligha vélet­len — mondják sokan —, hogy Mohamed próféta szü­lőföldjétől eltávolodva, a „fellazulás”, a modern idők­höz való alkalmazkodás sza­porodó jeleivel lehet talál­kozni. A szomszédos Kuvaitban például a hatvanas években szakítottak az általános fá­tyolviseléssel. Csupán az idő­sebb vagy beduin származá­sú asszonyok takarják el az arcukat. Az egyetemi hallga­tók hatvan százaléka, az or­vosok egyharmada nő. A pe­dagóguspálya meghódítása után a jogtudomány, a mér­nökképzés területére is be­törtek. Ami a közfunkciókat illeti, iszlám viszonylatban is párját ritkító eset, hogy akad egy női bankigazgató, továb­bá két minisztériumi állam- titkár-helyéttes, és asszony képviseli az országot az Arab Liga gazdasági tanácsá­ban. Nagy vívmánynak tekintik, hogy a törvény már a férfi­akkal egyenlő munkafeltéte­lekre, bérezésre jogosítja a nőket, de elégedetlenek az egyoldalúan igazságtalan vá­lási törvénnyel és a többne­jűség olyan korlátozásáért hadakoznak, hogy a férfi csak az első feleség bele­egyezésével köthessen máso- dik házasságot. Még nagyobb probléma az, hogy bár rég bevezették az országban a parlamentarizmust, a kuvaiti nőnek máig sincs szavazati joga, s nem jelöltetheti ma­gát képviselőnek. A legutób­bi nemzetközi nőnapon sok­szorosított röplap hirdette: „A kuvaiti nők nem alamizs­nát vagy ajándékot követel­nek, hanem elidegeníthetet­len jogaikért harcolnak”. A Perzsa-öböl többi orszá­gából nézve irigylésre méltó a kuvaiti nők társadalmi helyzete. Üde színfolt még Bahrein, ahol elsőként vezet­ték be a lányok alapfokú is­koláztatását, s ahol a har­minc rendőrlány küzd a pros­Ulrich Winterfeld „Az évszázad ötlete“ Medve­vadászat Londonban Beugratás volt-e a londoni medveriadó? Csak annyit tudni, hogy mintegy 50 rend­őr, nyomozókutyák falkája, és egy helikopter bevetésével sem leltek a titokzatos bun- dásra az East Enden. A hóban talált lábnyomok után ítélve mintegy két mé­ter magasnak vélt medvét három iskolásfiú hétfői beje­lentése nyomán keresik ott, ahol lábnyomait látták: Ke- let-Londonban, de szerte a fővárosban is. A hóban talált lábnyomok csészealj nagysá­gúak, hatalmas karmokkal. A hatalmas állatnak — ha ugyan létezik — kedd reggel még szabadon kellett bo- lyongaina, bár a vadászat már hétfőn megindult. A rendőr­ség szóvivője szerint a hajsza folytatódik, s amint megta­lálják az állatot, nyomban kiirtják. Azért nem tekintik a lon­doni medvét kacsának, mert három héttel korábban egy közeli csatornában megtalál­ták két valóságos medve nyú­zott maradványait. Az álla-’ tokát valószínűleg a bőrü­kért csempészték külföldről N agy-Britanniába. Sikeres év Indiában Sikeres gazdasági évet zár India az idén, A PTI hír. ügynökség által közölt elő­zetes adatok szerint India ipari termelése 1981-ben több mint 6 százalékk&l nö­vekedett, különösen gyorsan fejlődött a kohászat, a gép­gyártás, az olajipar, az ener­getika1 és a műtrágyagyár­tás. Az idén' jó volt a- ter­més is — 133 millió tonna gabonát takarítottak be. Minden bizonnyal „az év­század ötletének” lehet ne­vezni az amerikai hadügyi­eknek azt a szándékát, hogy a stratégiai rakétákat föld alatti labirintusokban he­lyezzék el az ellenség meg­tévesztése céjából. Mint a Pentagon jól érte­sült köreiből jelentették, a rakétatechnika e forradalmi megújításához egy zoológus adta az ötletet. Ő tett emlí­tést a DéUAmerika sivatag­jaiban honos szürke vakon­dokról, amely váratlanul támad a föld alól esküdt ellenségeire, a kék sasokra. Ez az állat a föld alatti já­ratok egész labirintusát ássa, meglepetésszerűen kö­zelíti meg ellenségét és há­tulról támad rá. Ezzel meg. bénítja a sas akaraterejét, és megfosztja az ellenállás ' lehetőségétől. Nekünk is fel kell ké­szülnünk arra, hogy az el­következő évtizedekben qz NSZK-ban egy hallatlan méretű föld alatti építkezés veszi kezdetét. A Bundes­wehr „mélyépítési” hivata­lának, amennyiben tényleg el akarja érni a „rnegfé- lemlítési effektust”, circa az ország területének egyhar- madát kell alagutakkal át­fúrnia. A számtalan labi­rintusban éjjel és nappal (meg vasárnap is!) rakéták fognak közlekedni. Természetesen ezt a prog­ramot minden módon üd­vözölnünk kell. Építőipa­runk, amely ma nincs meg­felelő mértékben kihasznál­va, több évtizedre előre megrendeléseket kap. Nincs mit félni a külföldi konkur- renciától sem, mivel a ter­vezet katonai jellegű, ami azt jelenti, hogy a más or­szágokból származó legelő­nyösebb javaslatok is el lesznek vetve. Viharos fellendülés vár a nyugatnémet autóiparra is amely a szükséges vontató, kát és lövegUüpakat fogja gyártani. A termelés annyi­ra megnő, hogy teljességgel el fogja feledtetni a sze. mélykocsik iránti kereslet csökkenését is. Munkanélkü­liek ezreit fogják a szó szo­ros értelmében „az utcáról felvenni”, hogy a rakéták mozgatásáról gondoskodja. nak. Kétségtelen, hogy egyik­másik polgárnak lesznek bi­zonyos kellemetlen érzései a labirintusok építése és a rakéták mozgása során. Így el kell készülniük arra, hogy az építési technika minden nagyszerűsége ellenére épü. letek, falvak, s a városok egyes részei a tengerszint alá süllyednek, miközben mélyföldek keletkeznek. Am ott enyhe lesz az éghajlat, ami elfeledteti az egyéb kellemetlenségeket A törvényhozók a legrövi­debb időn belül megoldják a föld alatti utak forgalmú, nak szervezésével kapcsola. tos kérdéseket. Például, hogy két rakéta közül melyiknek van elsőbbsége a szabályoz­hatatlan útkereszteződéseken való áthaladáskor. A Nyu- gat.Európa alatt elhelyezen. dő rakéták ellen irányuló bármiféle polgári kezdemé­nyezéseket, amelyeket a kommunisták támogatnak, részünkről nem fognak meg­értésre találni. Elvárjuk, hogy politikusaink tömjék be a protestálni szeretők száját — ezt akár a föld alatti állomás főnöke is megteheti, persze, csak ak­kor, ha megfelelő fizetés kiegészítést kap. (Frankfurter Rundschau) Zahemszky László fordítása Múlt és Jelen (Fotó — MTI: Benkő Imre felvétele — KS) titúció és a fiatalkori bűnö­zés ellen. Elválok tőled, te asszony ... Az észak-afrikai Tunéziá­ban már hosszú ideje tön. vény tiltja a többnejűséget, s a nők számára is lehetővé teszi a válás kezdeményezé­sét. Változatlanul érvényben van azonban az iszlám ősi előírása, miszerint a férfinak a nőt megillető örökség két­szerese jár. De más téren még mindig a férfiak javára billen a mérleg. A tunéziai nők átlagkeresete harminc százalékkal elmarad a fér­fiakétól. Az öböl menti orszá­goktól eltérően, a tunéziai választási törvény egyenjo- gúsítja a nőket, értékét azon­ban némileg kérdésessé teszi, hogy az őszi választáson a tizenhét képviselőjelölt kö­zül csak három nő jutott be a parlamentbe. Egyiptomban is hosszú idő­be tellett, amíg a törvény — két évvel ezelőtt — meg­ajándékozta a nőt a válás jo­gával. A meggyilkolt Szadat elnök puccsszerűen vitte a parlament elé a kérdést, mert tudta, hogy az iszlám ha­gyományaira hivatkozó kon­zervatív erők szembehelyez­kedtek volna vele. A moha­medán vallási jogszokás sze- rint ugyanis -a házastársi kapcsolat csak úgy és abban az esetben szűnik meg, ha a férfi háromszor kijelenti a nő előtt: „Elválok tőled, te asszony.. Mint Szadat meggyilkolása is jelezte, Egyiptomban is tért hódít az iszlám funda­mentalizmus, a túlhaladott hagyományok mesterséges, erőszakos újjáélesztése. Érré utal, hogy külön női buszjá­ratokat indítottak Kairóban, s újra terjedőben van a fá­tyol, _az egész testet betaka­ró „erényes” lepel viselete. Vafika Szultán asszony, a katari televízió vezető be­osztású munkatársa régóta nem visel fátylat, amelynek szerinte semmi köze az isz­lámhoz, vagy az erkölcshöz. „Az arab nők az oszmán vi­lágbirodalom idején, a törö­köktől vették át ezt a szo­kást — mondja. — Legfőbb ideje megérteni, hogy nem a fátyol, hanem az iskolázott­ság, a személyiség fejlesztése garantálja az erények védel­mét.” Csador — nemzeti örökség? Iránban az iszlám forra­dalom győzelme után még a külföldi nők számára is kö­telezővé tették a fekete csa­dor viselését. Aatham Ta_ íeghani ajatollah lánya, az iráni parlament tagja, az irá­ni nőszövetség alapítója bej­rúti nyilatkozatában azt ál­lította, hogy a csador a nem­zeti örökség része, amely se­gít megőrizni a nő személyi­ségét: a lepel mögé rejtőző nő ugyanis azáltal válik egyenlővé a férfival, hogy a nőisége nem látható. Ez vi­tatható álláspont, miként az is, hogy a csador az imperia­lizmus elleni harc eszköze volna. Taleghani asszony szerint a forradalom minden utat megnyitott a nő előtt, beleértve a politikát, a gaz­dasági életet, sőt a hadsere­get is. „A nő nem áru töb­bé — mondja —, amelynek az árán megalkusznak. Sza­dat, független személyiség, maga dönti el, ki lesz a fér­je. A saját lányom is csak az utolsó pillanatban közölte velem, hogy férjhez megy, és hogy ki a választottja. Nálunk a hozomány is jelké­pessé vált.” A legtöbb mohamedán or­szágban még mindig az üz­letkötéshez hasonló a házas­sági szerződés. A menyasz- szony szülei olyan hatalmas összeget követelnek a vőle­génytől, hogy Kuvaitban, Ka­tarban, Bahreinban, az Egye­sült Arab Emirátusban be kellett vezetni a házasodási kölcsön intézményét. A nem ritkán öt-tízezer dollárig ter­jedő „hozomány” részben a fiatalasszony anyagi függet­lenségét garantálja, részben előzetes biztosíték a válás esetére. Ezt a kiadást főként azért hitelezi meg az állam, mert aggasztó arányokat kez­dett ölteni a lényegesen „ol­csóbb” külföldi feleségek im­portja. A társadalmi haladás útjá­ra lépett mohamedán orszá­gok — Szíria, Irak, Dél-Je- men, Líbia — természetesen előbbre tartanak a nők fel­szabadításában, az élet min­den területére kiterjedő egyenjogúsításuk megvalósí­tásában. Ezekben az államok­ban az „Isteni eredetű”, el­avult törvényeket mindin­kább kiszorítják az emberi törvények. Böcz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom