Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
4. kjllL" JF *_S NÉPÚJSÁG 1981. december 31., csütörtök „TÉNV-KÉP”. Fotótörténeti kiállítás nyílt a napokban a Műcsarnokban „Tény-kép” címmel. A tárlat 1840-től 1981-ig mutatja be a hazai fotográfia fejlődését. A képen: Munkácsi Márton Sokoropátkai Szabó István karikatúra fényképe — 1926. (MTI fotó: Horváth Éva felvétele — KS) 5+2 az egészségügyben Mától új orvosiigyeleti rendszer Hova forduljak ezentúl, ha szombat éjjel lázasodik be a gyerek? Hová, ha vasárnap hajnalban tör rám a fogfájás? Ha a nagyapának péntek délután fogy el a „szívgyógyszere”? Nem kétséges; legtöbbünket, az ötnapos munkahétre gondolván az a kérdés foglalkoztat leginkább, vajon lehet-e ezentúl is folyamatosan számítani' a .„szolgáltatásokra”, azok közül is a legfontosabbra, az egészség- ügyi ellátásra. Arról, miként sikerült megszervezni megyénkben e területet, dr. Bükkerdő Pál, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának főorvosát kérdeztük. — Nyilvánvaló, ha valahol, akkor az egészségügyben kü- lönósen érvényesülnie kell annak az irányelvnek, hogy az áttérés megszervezése során a helyi körülményekhez kell igazodni. Milyen speciális feladatot jelentett ez az önök számára megyénkben? — Két adottságunk okozta a legnagyobb gondot. Az egyik, hogy Heves északi és déli része egészen más településszerkezetű. A másik, hogy a különböző járások eddigi ügyeleti rendszerei meglehetősen eltértek egymástól. így például voltak olyan falvak, Recsk, Péter- vására, Bélapátfalva, ahol váltakozva rendelt hétvégeken az orvos. Hatvanban és Gyöngyösön viszont már korábban kialakult az a köz. ponti ügyeletrendszer, amelyet valamiféleképpen most igyekszünk általánossá tenni. — Mit jelent ez konkrétan? — A megyét lényegében nyolc nagy egységre osztottuk, Hatvan, Gyöngyös, Heves, Eger, Füzesabony, Recsk, Pétervására és Bélapátfalva központtal. Az első négy helységben minden nap tartanak ügyeleti szolgálatot, a többi településen pedig a hétvégeken. — Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy éjjel és szombaton, vasárnap kevesebb orvoshoz fordulhat a beteg, mint eddig. Nem hoz ez majd túl nagy terhet a szolgálatban levőknek? Nem megy ez majd az ellátás rovására? — Bízunk benne, hogy nem. A napi rendelési idő, két ugyanis másfél órával meghosszabbíttattuk, hogy a pihenőidőre csak a valóban friss esetek „maradjanak”. A kórházakban ezen kívül hétvégi felvételes csoportokat szerveztünk, hogy a legkisebb, de gondot okozó betegségekkel azonnal beutalhassa az ügyeletes a pácienseket. — A központi ügyelet megvalósításához elengedhetetlennek tűnik a jól működő telefonhálózat, vagy az urh, illetve az eddiginél nagyobb gép- kocsipark ... >— Központi keletből négy új gépkocsit vásároltunk, ebből egy terepjáró. Néhány körzetben, például a hevesi járásban már eddig is bevált a telefonos segélyhívás. Ahol pedig nem, oda már megrendeltük az urh-rádióké- szülékeket. — Hogy mit nyer a beteg, az világosan látszik. Ezen túl a hét öt napján több időt foglalkozhatnak majd bajával, hétvégeken és este pedig 20 kilométeren belül egy fix ponton biztosan talált orvost, aki szükség esetén azonnal kórházba is utalhatja. Es persze talál pa- titkát is. De vajon mit nyernek az orvosok, illetve az egészségügyi dolgozók? — Véleményem szerint sokat. Hiszen például a falvakban dolgozók eddig minden nap minden órájában szolgálatban voltak. Legföljebb baráti alapon kérhették meg a szomszéd falu orvosát, helyettesítse őket olykorolykor. Most megszűnik ez a „röghöz kötöttség”. —Am itt van a megnövekedett rendelési idő. Ezt hogyan fogadta az orvostársadalom? — Nincs ok titkolni, nem egyértelmű lelkesedéssel. Pedig szerintem belátható: mivel több idő jut a megelőzésre, hosszú távon megtérül a fáradságuk. Az újságíró megjegyzése. Nos, az új ügyeleti rendszer kész. Hogy miként válik be? Tény, hogy a legjobb művekben is föl lehet fedezni hibákat. Viszont az is igaz, az alaposan sokoldalúan fölkészült, jó szándékú alkotók sem tévedhetetlenek. Az átszervezés erényeinek próbája — közhely bölcsesség — csak az idő lehet. Ki- sebb-nagyobb korrekcióra — ha egyáltalán szükség lesz — nyilván találnak majd módot az illetékesek. Addig bízunk az eredetiben. A próba idejére azonban okvetlen kívánunk e rendszerhez sok sikert. Németi Zsuzsa Sokoldalú követelmények, rangosabb képzés Új utakon a szakmunkások szakközépiskolája Az elmúlt esztendők során sok mindent elmondhattunk a felnőttoktatásról, csupán azt nem, hogy e téren minden rendben van. Az olykori látszateredmények nem feledtették az egyre aggasztóbbá korosodott gondokat. Egyesek — ezek láttán — addig elmentek, hogy kétségbe vonták létjogosultságát. Nem kell különösképp bizonygatni, hogy jókorát tévedtek, s akarva-akaratla- nul, is átestek a ló másik oldalára. Nem vették észre — többek között — azt. hogy a képzésformák közül egy: a szakmunkások szakközépiskolája ha nem is maradéktalanul, de mégiscsak beváltotta a hozzáfűzött remények zömét. Megnőtt az érdeklődés, egyenletesen gyarapodott a jelentkezők szarná, akik három év alatt szerettek volna érettségi bizonyítványt szerezni. Más szóval: olyan iránytűre vágytak, amely eligazítja őket a világ dolgaiban, a műveltség birodalmában. Gyermekbetegségek Az egykori rajt nem ment könnyen. Nemcsak a minden kezdéssel járó nehézségek, hanem az öröklött ok- tatáísi „gyermekbetegség” a' túlzott liberalizmus miatt is. Igaz, jócskán akadtak lemorzsolódok, olyanok, akik sorozatos sikertelenség az elégtelenhullám után végleg búcsút mondtak az ismeretgyarapításnak. Ugyanakkor tetemes tábort alkottak azok, akik az alacsony mérce, a pedagógusok elnéző alapállása miatt folyvást megszerezték a továbbevickéléshez nélkülözhetetlen. sovány elégségeseket, esetenként a közepeseket is. Ezek valódi értéke azonban majdhogy a semmivel volt egyenlő. Végül is teljesülhetett a vágyálom megkapták az annyira óhajtott okmányt — sajnos ma már ez is beletartozik a státusszimbólumok körébe —, de nem váltak általános tájékozódással felvértezett emberekké. Ehhez hozzájárultak a rossz tankönyvek is. Elősegítette mindezt az is, hogy a tanulni kívánók választhattak például az egy- és a kétnapos levelező- hallgatóság között. Nyilvánvaló, hogy többségükben az előbbire adták voksukat. Az se sarkallta őket, a mind fokozottabb helytállásra, hogy a foglalkozásokra nem kellett eljárniuk. Legfeljebb az üzemből kéredzkedtek el, és élvezték a megszaporodott szabadidőt. Egészséges fordulat Szerencsére az illetékesek rájöttek arra, hogy a zabolátlan engedékenységgel az egész ügy veszélybe kerül, s ha kis késéssel is, de megtették a sürgős lépéseket. A Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézettel elkészíttette az iskolatípus nevelési és oktatási tervét. Ezt jóváhagyta, s bevezetését is elrendelte az új tanévtől. Külön öröm, hogy nem hiányoznak a lényegében jó elképzelésekhez mért, a célokat figyelembe vevő, nagyjából színvonalas, ráadásul tanulható — bizony napjainkban az utóbbi vonás is erénynek számít — tankönyvek sem. Ezt hangoztatják a nevelők, akik szintén szenvedő alanyai minden Oktatásügyi változás^ nak. Biztató, hogy a lehetőséghez szabva itt is polgárjo. got nyert a fakultáció. Ez azt jelenti, hogy az érdeklődők a N hozzájuk legközelebb álló tárgyak anyagát külön, órákon, elmélyültebben ta. nülmányozhatják. Így szerezhetnek az átlagosnál nagyobb jártasságot, így rakhatják le — türelemmel, 'kitartással — azokat az alapokat, amelyekre később bízvást építhetnek, olyany- nyira, hogy kalauz nélkül is feltalálják magukat a tudományok varázslatos világában. Jó, hogy mindenki számára kötelezőek az első osztályokban a szintrehozó, magyar nyelvi és matematikai gyakorlatok. Ezekre feltétlenül szükség van, ugyanis nem hoztak valamennyien annyi útra valót a tarsolyukban, amennyi elég a zökkenőmentes továbbhaladáshoz. Boldogulni viszont csak úgy képesek, ha hiányosságaikat bepótolják, különben aligha lennének úrrá a szó és az írásbeli kifejezés, a műelemzés, a logikus gondolkodás nehézségein. Néhány ellentmondás A rajt óta nem sok idő telt el. A néhány hónap arra azonban már elég volt, hogy egy-két ellentmondásra fény derüljön, A következetesség sajnos nem érvényesült hiánytalanul. Az egynapos ^levelezés szerencsére megszűnt, ám a kétnapos formánál most sem kötelező részt venni az egyes órákon. Ez ugyan pillanatnyi könnyebbség, de később meglehetősen keserű árat kell fizetni ezért a lazításért. Hivatkozhatunk egyéb aggályokra is. Helyes, a törzs — a számonkérhető — és a kiegészítő anyag elkülönítése a tan tervben. Az viszont elgondolkodtató, hogy esetenként az utóbbi körbe, a mellőzhető részbe az előbbi kategóriába tartozó tudnivalók, fogalmak kerültek. A közgazdasági és állampolgári -ismeretek című tárgyaknál nem lényegesnek minősítik a szocialista ember ideál kérdését, a legfontosabb tömegszervezetek társadalmi szerepét, a művészetek je. lentőségét és osztályjellegét, a köz- és magánélet erkölcsét, jelenlegi árrendszerünk sajátosságait, a KGST ^ szervezeti felépítését, a párt, a szakszervezet, valamint a KISZ rendeltetését a vállalatok tevékenységében. Folytathatnánk a sort, de nem érdemes, mert a nevelési. és oktatási terv — a hangsúly, a tudat, az ember- formáláson van — szabadságot biztosít a pedagógusoknak, s ők — eddig is így tették — élnek is ezzel az adottsággal, és menetközben iktatják ki a hibákat. A többi már a felnőtt diákok sokezres táborán múlik.. . Pécsi István A zsarnok szíve Magyar filmek Indiában Három, a közelmúltban készült játékfilmmel. vesz részt a hazai filmgyártás az indiai Kalkuttában január 3-án megnyíló nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában. Az ázsiai földrész egyik legrangosabb filmművészeti szemléjén Jancsó Miklós A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon, Szabó István Mephisto és Zsombolyai Jánosi Vámmentes házasság című alkotását vetítik. Emellett retrospektív vetítési sorozatot is rendeznek Jancsó Miklós műveiből: öt korábbi filmjét tekinthetik meg az érdeklődők. Újévi tárlatok Mindazoknak, akik hiába készítették síléceiket, szánkóikat január első napjaira, s persze azoknak is, akik kirándulni indulnak az ünnepek alatt, nekik válogattunk egy csokrot különböző kiállító termek tárlataiból. Nekik ajánljuk például a Tatán megnyílt őszi tárlatot a Kuny Domonkos Múzeumban. Ugyancsak nyitva tart majd Miskolcon a 11. országos grafikai biennálé a városi galériában és a József Attila Könyvtár kiállító termében. Szolnokon a galériában Popi Lajos és Somogyi József szobrászművész kiállítása látható. Több érdeklődőt várnak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban nyílt Desing-sorozat című tárlatra is. Sopronban japán miniatűr faragványok láthatók a Lágasházban. Akik Bicske környékén járnak, feltétlen tekintsék meg a Gyermek világa című fotókiállítást a Kossuth téri művelődési központban, illetve a tatabányai bányász képzőművészeti kör tárlatát. S ne feledkezzünk el magunkról sem, hiszen Egerben a Megyei Művelődési Központban, a fafaragó stúdió kiállítása, a várban pedig bolgár ikonok láthatók. Annak is eljött az ideje, hogy Gavrilov megnősüljön. Gavrilov nem akart megnősülni, nagyon is jól érezte magát agglegényként. De valaki beleültette a bogarat a fülébe: — Vénséged. re megbetegszel, és nem lesz senki, aki adna egy pohár vizet. Akkor éjszaka azt álmodta Gavrilov, hogy takarítatlan, elhanyagolt szobában, mocskos ágyon fekszik, Öreg, elhagyta minden ereje; borostás arcán könnyek gördüli nek végig, s közben elfúló hangon lihegi: Vizet! Vizet! Másnap fejben végigvette az ismerős nőket, s rövid töprengés után Zoszja mellett dijntött. Gavrilov agglegénylakása teljesen átalakult: a napfényes szobát teljesen betöltötte az a holmi, amit a felesége hozott magával. Heverő, ágy, fuff, étkészlet, kerámiaszobrocskák (fehér kis elefántok, szürke orrszarvúk, sárga kis csibék, tüllruhás balerinák) —, ezek a holmik szorítottak ki minden levegőt a szobából. A konyhá. bán viszont halomszámra álltak a lábasok, kislábasok, fazekak, serpenyők. Az odaégett tej, kifutott leves szaga végérvényesen beette magát a falba. Ám mindez semmi volt ahhoz képest, hogy Zoszjá. val együtt beköltözött vaksi nénikéje, és Lábacska és Praclicska, a két álmatag, nyáladzó öleb, s Marcipán, az elhízott macska. Gavrilov arcán ideges rángós futott végig, ha bármelyikőjük is a szeme elé került. De a képzeletében felme. rülő pohár víz * látványa kárpótolta a mindennapok nagy és még nagyobb szenvedéseiért. A mosdóban, a kádban örökké ruha ázott — ő rájött, hogy meg lehet borotválkozni az előszobában; az asztalon örökké állt valami — ő a virágtartóról evett. Csak egy valamihez nem tudott hozzászokni; ahhoz, hogy a felesége mind termetesebb lett; végül már olyan vastag volt, mint egy hirdetőoszlop. És Volt egy rossz szokása: szeretett mo. dern gyermeknevelésről szóló cikkeket olvasni; s ahogy olvasott, óhatatlanul elpi- tyeredett, s úgy kopogtak a könnyei a papíron, mint az érett gyümölcs. Hát így élt, éldegélt Gavrilov, ahogy mondani szók. ták, bizonyos kompromisz- szumok árán. De aztán csak eljött az ő ideje; megöregedett, elerőtlenedett, megbetegedett. Párnákkal körülvéve feküdt Gavrilov, szemlátomást napról napra fogyott. Érezte, hogy fogy életereje, de legnagyobb csodálatára csöppnyi félelmet sem érzett. Sőt... „Épp eleget szenvedtem, épp ideje...” — gondolta. Soha többé nem hallja az ölebek leszármazottjainak vonyítását, soha többé nem látja felesége hirdetőoszlop-szerű törzsét, nem rongálja szervezetét az örökös konyhai bűz-.. soha többé nem sulykolja a gőz- kalapács az agyvelejét... , Megbékélt mosoly játszott az ajkán. Valami hirtelen feltört szeszélyes vágy hatására rá akart zendíteni egy dalra, levegő után kapkodott, és ajkán feltört: „Vizet! Egy pohár vizet!” ’ Hát igen, helyes tervek alapján építette fel, szervezte meg életét. Zoszja ott ült az ágya mellett, s ahogy meghallotta férje bágyadt kérését, odanyújtotta neki a már régóta az asztalon álló pohár langyos vizeit. Fordította: Bratka László eoi/ARJ) neDVl&KíH : a pohár VÍZ /