Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
NÉPÚJSÁG 1981. december 31., csütörtök 3. Mit ér a forint, ha magyar? Mindenkinek van véleménye arról a pénzről, amely - lyel fizet az üzletben, s amelyért megdolgozik. Nemzeti fizetőeszközünk, a magyar forint az utóbbi időben egyre gyakoribb beszédtéma. Indulatokat vált ki, vitára ösztönöz, szidjuk, dicsérjük, hason lítgatjuk vagy kevesell jük; mindenképpen beszélünk róla. Hogy milyennek látjuk a forintot? Másként látja a bankszakember, másként a laikus. Az ellentmondás olykor skizofrén módon az állampolgár tudatában, is megnyilvánul, aki egy személyben gazdálkodó és fogyasztó, s személyes gyarapodását másként értékeli, mint saját hozzá, járulását a társadalom boldogulásához. Űjabban azért egy dologban kezd közelíteni egymáshoz a magán- és közvélemény: kevés a pénz, hovatovább általános a forintszűke. A közpénzeket és a munkajövedelmeket egyaránt visszafogottan adagolják. Ez pedig sok panaszra ad okot. Nincs elég pénz a jogos és indokolt közkiadásokra. Sok családi költségvetés pénzzavarral küszködik fizetés előtt. Többet költünk élelmiszerre, nő a rezsi, sokba kerül a tankolás,, drágább a cigaretta, a rövidital, kevés a zsebpénz. Pedig minden arra csábit, hogy költekezzünk. Mindent kapni akarunk— többnyire sorban állás nélkül — ami a napi megélhetéshez szükséges. A hasunkon egyébként sem spórolunk, a lakásrezsin pedig nem lehet. A ruházkodásban a divatváltozások, a lakásfelszerelésben az új igények — az energiatakarékos automata mosógéptől a hifi-toronyig — költekezésre csábítanak. Hogy nem áll rendelkezésre korlátlanul, az egyénileg lehet kellemetlen, mégis végsösoron valamennyiünk közös érdeke. A viszonylagos bőség ugyanis a jelenlegi gazdasági helyzetben nem teremthető meg nélküle. A forintnak azért is van értéke (árufedezete), mert kevés van belőle. A magyar gazdaságirányítási rend törvénye, hogy a vásárlóerő növekedése nem haladhatja meg az árualapok bővülését. Sőt, az a cél, hogy több áru legyen a piacon és kevesebb pénz, ha azt akarjuk, hogy a hentes előre köszönjön, s a sorban állás megszűnjön. A jó ellátás meghatározza az életszínvonalat, s gazdasági hatása is jelentős. Amelyik valutáért például hiánycikkek is beszerezhetők, az óhatatlanul felértékelődik a nemzetközi turizmus „szabad piacán”! De bárki tapasztalhatja, hogy a hiánynak nagyobb az árfelhajtó hatása, mint a rugalmas árpolitikának. Az áruellátás színvonalát egyebek közi mérhetjük a beszerzésre forditott idővel, a lakosság felvásárlási hajlamaival, az anyagi ösztönzés érvényesülésével. Csak olyan fointért dolgozunk többét, jobban, másként, amely segít bennünket vágyaink elérésében. Az anyagi érdekeltség hatásfoka attól is függ tehát, hogy a jövőről, az utódokról gondoskodó fogyasztó képes-e maga elé távlati célokat tűzni. A napi megélhetésért ma már nem kell túl nagy erőfeszítéseket tenni. Szorgos munkára késztetett viszont a személygépkocsi vagy a hifi-torony, sokakat a lakás, (vagy jobb lakás), £ kertes ház megszerzése. A virágzó mezőgazdaság megteremtésében, a szorgalmas közös és a háztá ji munkában főként a nagyszabású falusi építkezések teremtettek mozgósító erejű célt. A készülő új lakásrendelet, valamint a kistermelő szervezetek megalakítása a városi lakásépítésekben, illetve az ipar, a szolgáltatások fejlesztésében rejlő hasonló lehetőségek kiaknázását kívánja elősegíteni. A forintszűke a gazdasági, a piaci egyensúly fenntartásának nélkülözhetetlen eszköze. Ám hovatovább kimerülnek a javak elosztásában, újraelosztásában levő tartalékok. A beruházások tovább már nem csökkenthetők a jövő veszélyeztetése nélkül. Az életszínvonal megőrzése, a forint értéke, becsülete, árufedezete a mind nehezebb külgazdasági feltételek közt az eddiginél fegyelmezetebb és szervezettebb, rugalmasabb és hatékonyabb munkát követel. A forint értékállóságát, az áruellátás színvonalát tehát alapvetően a munkahelyeken teremtik meg. Mit ér a forint, ha magyar? Napjainkban már ismert a válasz. A magyar forint értéke ugyanis kifejezhető holland forintban, angol fontban, francia frankban, japán jenben, NSZK márkában svájci frankban, svéd koronában, román leiben, kubai pesoban, lengyel zlotyban, NDK-márkában, szovjet rubelben, vietnámi dongban. Az újságok, hetente közlik az éppen érvényes hivatalos árfolyamokat. A forintnak három hónapja egységes árfolyama van. Ahogyan az a heti közlésekből is kiderül, a turisták, a vállalatok, a közületek számára azonosak az átszámítási kulcsok. Nem titok, hogy nemzeti fizetőeszközünk külső konvertibilitásának megteremtésére törekszünk. Vagyis nincs szó teljes konvertibilitásról, arról, hogy a központi jegybank minden pénztulajdonos — vállalati vagy magánszemély — nemzeti valutáját korlátozás nélkül átváltja más valutára. Csupán külföldi szállítók — áruik, szolgáltatásaik fejében — juthatnak konvertibilis forinthoz, amiért magyar árut, szolgáltatást vásárolhatnak. Vagy éppen átválthatják más konvertibilis valutára, s ha úgy akarják, elhelyezhetik megőrzésre a Magyar Nemzeti Bankban. Ezek a betétek pótlólagos hitelforrást teremtenek a magyar népgazdaság számára. A magyar vállalatok forintban köthetnek majd üzleteket külföldi partnereikkel, s így mentesülhetnek a tőkés valuták rapszódikus értékváltozása által előidézett árfolyamkockázattól. Ám a forint konvertibilitásától önmagában még egyet, len hazai terméket sem .lehet könnyebben eladni a világpiacon. Nem lehet tehát csodaszernek tekinteni a konvertibilitást. Viszonylag stabil nemzeti fizetési eszközünk csupán szerény nemzetközi szerepet vállal majd: a tőkésországokikal folyó külkereskedelemben konvertibilis valutát pótol. (A KGST- országokkal továbbra is transzferábilis rubelben számolunk el.) Az MNB 1981. december 1-i hivatalos árfolyamán 100 dollár 3443 forintot ért. Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyar külkereskedelemben egy dollárnyi bevételre átlagosan 34 forint 43 fillér kiadási ráfordítás jut. Érdemes megemlíteni, hogy egy dollár „kitermelés” 1968-ban. még 60 forintba került. Ilyen mértékben javult volna a magyar termékek versenyképessége az amerikaiakéhoz viszonyítva? fíem, gazdaságunk , versenyképessége a eserearányromlás hatására inkább romlott. Az ellentmondás magyarázata egyszerű a dollárárak a legutóbbi 10 esztendőben Csaknem megkétszereződtek, míg a forintárak nem egészen 50 százalékkal növekedtek. A Magyar Nemzeti Bank aktív árfolyampolitikája pedig kiszűrte és kiszűri a tőkéspiaci inflációs hatásokat, tehát felértékelte a forintot az inflálódó devizákhoz, köztük a dollárhoz képest. Szolgáljon mindez szerény bizonyságul arra, hogy a magyar forint viszonylag stabil. Kovács József 1981—1982 Mit kapott az Ó-tó/, az Új-tól? mit vár A körzeti orvos Az igazi orvos nemcsak kitűnően felkészült, nemcsak jó diagnoszta, hanem egyéniségéből fakad az emberséggel társult közvetlenség, a kapcsolatteremtés bi- zalomkeltési készsége. A Márkázom tevékenykedő dr. Tibi Mária ilyen megnyerő alkat. Ráadásul még vonzóbbá formálja' a pályakezdőikre jellemző, bensőből fakadó segítőkészség, tettvágy. — 1976-ban szereztem diplomát Szegeden. Kará- csondi vagyok, ezért szülőfalum közelébe akartam kerülni. 1978-ig Peíőfibónyán dolgoztam, majd ide jöttem. Elhatározásomat nem bántam meg, mert hamar gyökeret vertem, és túlzás nélkül állíthatóim, hogy tartalmason töltöm napjaimat. 1981 — s ez következik az előbbiekből — harmonikusan, kiegyensúlyozottan telt el. A munkahelyi elégedettségen túl sok örömet okozott nekehi és férjemnek — ő anyaggazdálkodó a Tho- fez Küifejtéses Bányaüzemben — két lányunk. Az ikrek öt és félévesek és megaranyozzák hétköznapjainkat. Az új esztendőtől sokat vár, s mint kiderül, reményei nem is alapozatlanok: i- Az első negyedévben megkapjuk a hordozható EKG-készüléket. Ez rendkívül sokat jelent a betegeknek — az ő érdeküknél nem tudok fontosabbat elképzelni —, hiszen ilyen jellegű vizsgálatokra ezen túl nem kell a városba utazniuk. Ez különösképp a nehezen mozgó idősebbeket terhelte. Ügy is mondhatnám ; a korábbi időszaknál jóval színvonalasabb ellátást biztosítunk majd. Az egyéni óhaja? — A rendelőben továbbra is igyekszem a tőlem telhető legtöbbet, nyújtani. Nehézségek lesznek, ezek közül elég csak az ötnapos munkahétre való áttérést említeni. A Tljoreznél tartunk — hét község számára — ügyeletet, szombat reggeltől hétfőig. Fárasztó helytállás vár mindannyiunkra, de ezt a hivatást választottuk, ezért a kötelességteljesítés egyben az öröm forrása is. A magánélet? A kicsik szeptemberben mennek iskolába, remélem különösebb zökkenő nélkül veszik majd az ilyenkor gyakori akadályokat... (pécsi) Tizenötmillióval gazdagabban Andomdktálya már-már összeépült a megyeszékhely tihaméri iparvidékével. Hogy ez jó-e, avagy sem? Erről megoszlanak a vélemények. Mindenesetre az évek során annyit fejlődött, hogy lassan elmosódnak a határvonalak, már ami a falu és Eger között létezik. A nem könnyű buktatókkal teli, de mégis sikeres út egyik részese Kardos Lajos tanácselnök. Majdhogynem egyedülálló pályafutással büszkélkedhet. Az eddigi 29 éves munkaviszonyából 25-öt töltött ezen a poszton. Tősgyökeres andornaktályai, ott lakik ma is az Alkotmány utcában, ahonnan a közéletbe indult. — Hadd kíváncsiskodjam. Mivel telt az a négy év, ami „hiányzik?” — Benne volt 38 hónap katonaság. A leszerelésem után pedig egy pár hónapig munkanélküli segélyből kellett megélnénk mivel az 56-os zűrös időkben mozgalmi munkám miatt a Finom- szerelvénygyárat elfoglaló ellenforradalmárok elküldték több munkással együtt. Ezt követően részt vettem a községi pártszervezetek újjászervezőében, majd megválasztottak tanácselnöknek. — Hogyan lehetne röviden összefoglalni a búcsúzó, 1981-es évet? — Kitűzött céljainkat maradéktalanul teljesítettük. Községünk 15 miliő forinttal gazdagabb lett. Többek között utat, óvodát építettünk. Elértük, hogy minden óvodáskorú gyermeket el tudunk helyezni. Öröm ez, de tudjuk: nem állhatunk meg, s már gondoltunk a jövőre is. 1982-ben a legnagyobb tervünk, hogy a városkörnyéki községekkel közösen megoldjuk a szervezett szemétszállítást. Három kis utcánk van még, amit szilárd útburkolattal kell elátni s ez is a jövő évi feládatok egyike. — Hol, s hogyan szilveszterezik a község, s a tanácselnök? — Általában az a szokás, hogy szilveszterkor összejönnek a családok, baráti társaságok, rokonok, s együtt ünnepelnek. Ennek ellenére mindig teltház van a tsz- vendéglőben, valamint az áfész-étteremben is. Néhányon Egerbe mennek búcsúztatni az óévet. Én most Jászberényben töltöm a szilvesztert. Ott él az unokaöcsém, s már kilenc éve gyakorlattá vált, hogy egyik évben nálunk, a másikban pedig Jászberényben jön ősz- sze a rokonság. Mit tehetnénk mindezekhez hozzá? Kívánjuk, hogy a jövő évi számvetésnél is elmondhassa az elnök: céljainkat, terveinket, maradéktalanul megvalósítottuk. (kis szabó) Fiatalon, sok felelősséggel Aligha mondhatnánk el, hogy az utóbbi két esztendő túlzottan könnyű lett volna Fábryné Dobai Ilona számára. Éppen elég munkaija volt ugyanis technológusként a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, amikor — váratlanul (?) — a 80-as év „beütött”... — A választóktól kapott bizalom: országgyűlési képviselő lettem, 13 községből állt a körzeteim. Ezek legtöbbjében már'jártam. Célomat — a választókerületek gondjainak, problémáinak megismerését — ily módon mór meglehetősen sikerült elérni, kivételt talán csak a város környéki települések képeznek. Remélem, ezek sem sokáig. Valamivel jobb lehetne az arány, ha több testületi ülésre sikerült volna eljutnom, de — sajnos — egyszerre minden nem megy. — Valami talán azért mégis ? — Ha nem hangzik szerénytelenül: akadtak gondok, amelyeken — az érintettekkel összefogva — segíteni tudtunk. Gondolok például Demjénre. A kerecsen- di társközség kapcsán sikerült bizonyítani, hogy a társközségek sorsa semmiképpen sem föltétlenül a háttérbe szorulás. Ott évek óta gondot okoz, hogy a gyenge trafó miatt igen rossz az áramszolgáltatás, s ez különösén csúcsidőben sújtja a helybelieket. Az ÉMÁSZ természetesen tudott róla, és szeretett is volna segíteni a problémán. Most úgy néz ki, egy kis pluszként kapott keretből ugyan, de sikerül. Kétségtelenül összefügg ezzel, hogy fogadónapjain a választók bizalommal fordulnak a fiatal képviselőnőhöz, méghozzá egyre töibb közügyben. Most arra törekszik, hogy a lehetőségekhez mérten a jövőben még gya- koribbbá tegye a választókkal való találkozást. Nem lesz könnyű, a szalmára meglehetősen sűrűre sikerült december hónap újabb változást hozott az életében. — Azt a nehéz és megtisztelő feladatot kaptam, hogy töltsem be a vállalati pártbizottsági titkári funkciót, függetlenített munkakörben. Ugyanolyan tiszta elszántsággal vállaltam, mint amilyennel megbíztak vele. És mit is várhatnék leginkább 1982-től, mint azt, hogy *— nem egyedül, hanem együtt, munkatársaimmal, elv társai mai közösen — megfeleljünk majd a nehéz feladatsorozatnak, melyek közt kiemelkedően fontos vállalatunk . gazdasági stabilitásának megteremtése. (ku-ti) „Vissza, ahonnan elindultam. — Sokak szerint 180 fokos változást hozott Füzesabonyban Blahó István számára a most búcsúzó 1981-es esztendő. így igaz? — Majdnem — hangzik a válasz, amely mögött nem lehet nem kiérezni a megbúvó mosolyt. — Mérnök lévén ugyanis kicsit kényesnek kell lennfem a számokra, így pedig — ha mi most egyre gondolunk — azt kell mondanom, hogy nem 180, hanem 360 fokról lenne szó: vagyis, ott folytatom, ahonnan elindultam. Mivel pedig nem születtünk mindanyian mérnöknek, vagy matematikusnak, kénytelen bevallani az ember, miszerint ez ügyben további magyarázatra szorul. 1— Az Agrártudományi Egyetemen szereztem 1967- ben mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát, és afféle elindulásként a Makó melletti Kiszombor községben dolgoztam egy téglagyári rekontsrukción. Ennek persze, még semmi köze a fentebb említett fokokhoz. De annak már annál inkább, hogy 1969-jben a korábbi gépjavító állomás füzesbanyi telep helyén új gyár létesítését határozta el a Mátra- vidéki Fémművek. Ehhez szakemberek kellettek, fiatal mérnök számára, aki magam is voltam, ez pedig olyan házi feladatot jelentett, ami mindenképpen csábító erőpróba volt. . . Nem mondja végig az egészet, hiszen szakmai körökben ismert tényekről van szó. — Hanem: mi is a helyzet azokkal a bizonyos fokokkal? — Nos, ha a példa nem is. egészen jó, de valamelyest talán kifejező, az első 180 fokot az jelenthette, hogy a gyári technológusi, majd üzemvezetői beosztásomat követően a nagyközségi párt- bizottság titkára lettem. Ezzel azonban lényegében nem szakadt meg kapcsolatom a Fémművékkel. Blahó Istvánt 1974-ben választották meg a nagyközségi pártbizottság titkárának, 1981. júniusától pedig ismét korábbi munkahelyén, a Fémművek füzesabonyi gyárában dolgozik igazgatóként. — A kör tehát bezárult. 1— így igaz. És nem mondhatom, hogy nagyon nehéz dolgom lenne. Vállalatunk is és a mi gyárunk is talán eddigi legjobb eredményét hozta, nyereségtervünket, termelési tervünket egyaránt túlteljesítjük — hála jó szakembereinknek, munkás- garnitúránknak. Ha tehát most az lenne a kérdés, mit szeretnénk az új esztendőtől, azt válaszolhatom: csak olyan „rósz” legyen, mint ’81 volt... (kt)
