Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1981. december 28., hétfő

MINDENNAPI

NYELVÜNK

Sportnyelvi

elszabadult

A felvizezett bor

A

KÉPERNYŐ

ELŐTT

s

______________1

982 februárjától

Szakközgazdászképzés Pécsett

Konc* Gábor, mint Vavcl gróf

idézőjelek

Közleményünk címe arra utal, hogy a sportbelá ese. ményekről írott cikkekben újabban nagyon elszaporodtak az idézőjelek. Nem azért, hogy jelezzék, illetőleg citálják valakinek vagy valaminek a gondolatait, a szó szerint megismételt szavait, kifejezéseit.

Hogy milyen szerepekben jelentkeznek a leggyakrabban, s olykor feleslegesen ezek az idézőjelek, arról alábbi példatárunk is tanúskodik: „A labda „eldugásá- vaV igyekeztek megelőzni az ellenfél játékba lendülé- sét” (Népsport, 1981. nov. 22.). — „Szerencsénk volt, hogy ellenfeleink ezeket az „áramszüneteket” nem váltották gólokra” (Népsport. 1981. nov. 22.). — „A tehetetlen kapus is csakszugge- rálta a gólvonal előtt elsuhanó labdát, amely nem maradt „érzéketlen” a könyörgő tekintet iránt” (Népsport. 1981. nov. 23.). „A kapus megfogta a „babaerős- séggel” meglőtt labdát” (Népsport, 1981. nov. 26.). — „A csabai csapat továbbra is „gyengén muzsikált” (Magyar Hírlap, 1981. nov. 29.). — ,,A támadások folytán a DVTK védelme „meg. ritkult”, és a debreceniek ezt jól kihasználták” (Népsport. 1981. nov. 29.). — „A keszthelyi legénység ,,oltást kapott” gólszerzés ellen” (Népszabadság, 1961. dec. 6.). — „A csatár igazi „pen. gés” gólja eldöntötte a két pont sorsát” (Magyar Hírlap, 1981. dec. 6.). — „Az irányító központ szerepére hivatott középpályás sorok egyszerűen „szétszedték", hatástalanították egymást” (Népsport, 1981. dec. 6.).

Példáink számát sokszorozni lehetne. De ez a néhány idézet is alkalmas arra, hogy megtudjuk, miért használnak oly sok idézőjelet sportújságíróink. Az olvasók általában érzékelik ennek az írásjelnek sajátos kifejező, közlő értékét. A leggyakrabban különleges szerepet vállalnak a szövegben. Tömören és röviden úgy minősíthetjük a legtöbbjüket. hogy a szerzők az idézőjelek gyámsága alá zárják gúnyolódó, ironikus ítéleteiket, vagy éppen nyo. másító célzattal megfogalmazott véleményüket.

Az idézőjelek igézetében leledző újságírónak nem azt tanácsoljuk, hogy szokjanak le az idézőjelezésről. csak azt, hogy módjával éljenek vele.

Bakos József

A CÍM, azazhogy a „jelző” — lopott. Jovánovics Miklóstól loptam, aki a Kritika című folyóiratban a minap aposztrofálta így a folytatásosokat a televízióban. Meg lehetne inni tisztán is azt a bort, egyszerre, kötszerre tán, de „felvizezik”, hogy több legyen, tovább tartson. Így aztán a vízből ugyan nem lesz bor — ezek a tűnődések már a sajátéim! —, de a borból le$z víz, különösen, ha nagyon hígítják. A névtelen vár című Jókai-regényből készült, Zsurzs Éva

rendezte hatrészes tévéfilmváltozatot nem

hígították nagyon és agyon. Olyan lett — aki így szereti, az igazán jól járt — mint egy fröccs, némi emlékeztető ízzel egykori bor mivoltára, buborékai jóvoltából még

jóleső bizsergést is okoz, csak felhevülést nem.

Az, hogy szeretem-e a folytatásos tévéjátékokat, vagy sem, az a magánügyem. Bevallhatom különben: jómagam nem kedvelem. Az azonban semmiképpen sem a magánügyem, hogy a mások iránti kötelező tiszteletet és a szükséges toleranciát figyelmen 'kívül hagyva, kisö- pörném-e a folytatásos tévéjátékokat, vagy sem a televízió műsoraiból? Mert nem tenném. Ha hatalmam lenne hozzá, akkor sem. Mert belátom, hogy a „folytatásosdramaturgia” milliók elfogadott, megszokott, sőt elvárt műfaja lett. Dehát voltaképpen nem is erről akartam én írni, csak ennek ürügyén, hörpintve e vizezett borból, a romantikáról inkább. A Jókai-féle, vagy ha úgy tetszik a Zsurzs Éva- féle román - tikáról szándékozom írni, a szerelmes, szép és látványos történetekről, amelyekben a hős rendszerint győz, de ha elbukik, azért az is szép, mert sími lehet miatta. Az olyan történetekről, amelyekben minden percben történik valami, azokról akarok

tűnődni most, a történetekről, amelyeket együtt élünk át a hősökkel, de mégis milyen jó, hogy nem a valóságban. ..

A ROMANTIKUS tévéjátékokról akarok egy-két sort írni, hogy A névtelen vár csetléseit-botlásait nem is érintve, a színészi játékot tisztelettel és örömmel elfogadva, hogyan vált műfaján belül végül is kellemes, jó és sikeres alkotássá. Ügy, hogy a kellő takarékosság mellett, nem fukarkodott sem a helyszínekkel, sem a kosztümmel, sem statisztával, és semmiféle tőle telhető látvánnyal. A jó emlékű Vátikonyi Zoltánnak majdnem bukása lett az Egri csillagok, egyszerűen azért — s ez nemcsak Szófia beszéd —, mert a kelleténél jobban meghúzatták vele a nadrágszíjat. Márpedig kosztümös, történelmi filmet, legyen- az „hiteles” történelmi, vagy csak egy adott korszakban történő, jelzett díszletekkel, talmi ruhákkal eljátszani és eljátszatni nem lehet. A romantika eltűri Hányd Istókon a panyókán hordott „nemtudommicsoda bőrt”, de nem tűri el, hogy kopott, a kelléktár mélyéről előhúzott párduckacagányt viseljen a huszárkapitány; elbírja Hamupipőke maszat- ját, toprcngyos saruját, de nem bírja el, hogy a gonosz mostoha, ne legyen igazán mostoha és nagyon gonosz, a királyné meg nagyon szép és nagyon drága kelmékbe öltözött.

Zsurzs Éva érti és tudja, és alkalmazza ezt a — nevezzük így — módszert Kéthárom évenkint készít csak egy-egy ilyen tévé-monstre alkotást, de akkor megadja és megadatja számára e téren* is azt, ami dukáL Színek, fények, ruhák, kelmék, bútorok, erdők és nádasok, bércek és zúgó patakok. Ami kék az igenig kék, a piros sem restell annak látszani, a felhők bodor fehérek, a fák olyan zöldek, hogy csak no...

... egyszóval olyan mesevilágot teremtett a rendező, amelyben a felnőttek sem szégyenkeztek, jelesen Jókai- mesét látni és hallgatni. Sőt minden kockáját akár el is hinni. A regény és az adaptáció jó néhány hibáját na- ivságát, botlásait figyelembe se venni, ha igen, azt megbocsátani, és ha kell a kritikust, aki ennek az írásnak az elején kissé fanyalgott, a pokolba küldeni.

KELL-E NAGYOBB dicséret egy tévéfilmsorozatról?

Gyurkó Géza

Szakközgazdász-képzés indul 1982. februárjában Pé. esett. A továbbképzés a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetének pécsi regionális bizottsága és a pécsi tudományegyetem közgazdaság- tudományi kara közösen szervezi. Kellő számú jelentkezés esetén a követke. ző két szakon indítják meg az oktatást:

— vállalati komplex tervezés-elemzés,

— vállalati komplex szervezés-vezetés.

A képzési idő mindkét szakon négy félév. A kéthetenként kötelező 14 órás foglalkozásokat Pécsett tartják. Az államvizsgát — a szakdolgozat benyújtása után — a negyedik félév végén kell letenni. Eredményes államvizsga esetén a hallgatók szakközgazdász oklevelet kapnak, sikeres disszerTöbb mint 1,6 milliárd forintot költöttek eddig a budavári palota rekontsruk. ciójára. Épületek sorát állították helyre, melyekben köz- és kulturális életünk néhány igen fontos létesítménye kapott helyet, így a Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Történeti Múzeum és a Várszínház. A hátralevő rekonstrukciós építkezések még további hosszú éveket vesznek igénybe. A gazdasági helyzet ellenére az Állami Terv bizottság úgy döntött, hogy az elmúlt időszakénál gyorsabb ütemben kell folytatni a budavári palota helyreállítását, s határozatot hozott a további teendőkről. Ezt szerdai ülésén a Minisztertanács is megerősítette.

A tervbizottság határozata alapján a VI. ötéves tervidőszakban kereken 500 millió forintot lehet felhasználni a nagyberuházás folytatására. Az erőket elsősorban az Országos Széchenyi Könyvtárat magába foglaló épület felújítására összpontosítják. Annál is inkább sürgető ez a feladat, mivel a nemzeti könyvállományának jelentős része szétszór.

táció esetén pedig a doktori címet is elnyerhetik. A képzés során a hallgatók orosz, angol és német nyelvet is tanulhatnak, amelyből ál- lamvizsgázhatnak, továbbá ideológiai tárgyat is felvehetnek.

A jelentkezés feltételei a következők:

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vagy a pécsi tudományegyetem közgazdaságtudományi karán szerzett oklevél, illetve külföldön szerzett és honosított közgazdaságtudományi oklevél. Két év szakmai gyakorlat, Munkáltatói javaslat.

Az érdeklődők bővebb felvilágosítást és jelentkezési lapot az MKKE Közgazda, sági Továbbképző Intézetének pécsi regionális bizottságánál kaphatók. Címe: Pécs Rákóczi út. 80. 7622 Telefon: 11-044 és 11-960.

(MTI)

tan, rossz körülmények között van elhelyezve, s ez nem teszi lehetővé a könyvtár rendeltetésszerű használatát. A könyvek mintegy 35—40 százalékát már az új helyen tárolják, s beszerezték azokat a nagyértékű könyvállító berendezéseket is, amelyeket majd az új könyvtárban fognak használni. Az építkezést legkésőbb 1983. december végéig fejezik be, az átköltözést fokozatosan bonyolítják le.

A VI. ötéves tervidőszakban kerül sor a volt Sándor palota külső rekontsruk. ciójára, a belső felújításokat — az ÁTB határozata nyomán — a VII. ötéves tervidőszakban fejezik be. Ha elkészül, építészeti múzeumot és kiállítást rendeznek be termeiben. A volt Honvédelmi Minisztérium épülete egyelőre szociális helyiségek, műhelyek, raktárak elhelyezésére szolgál.

Az építkezésekkel párhuzamosan gondoskodnak arról, hogy a munkaterületek környéke rendezett legyen, a múzeumok és a Népszínház látogatói kulturált körülmények között közelíthessék meg a budavári palotát.

(MTI)

Katalin, a kémnő, at urak gyűrűjében — Tordal Teri

Nemzeti kincsünk

Folytatódik a budavári palota rekontsrukciója

Az eltűnt totó nyomában

Hazánkban az információ időnként gyorsabban terjed, mint az influenza. Talán ezért is nehéz ma már utólag megállapítani, hogyan kezdődött az a váratlan eseménysorozat, amely hetekig lázban tartotta a hazai közvéleményt.

Az első jelekre egy — barátinak nem nevezhető — nyugati lap tudósítója figyelt fel. „A magyarok valahogy furcsán idegesek” telexezte széles vigyorral az ujjaiban Mr. Puff Antch, a londoni Magazin News tudósítója.

Mr. Puff Antch nem járt messze az igazságtól. A magyarok ezen a csütörtöki napon egy kissé idegesek voltak. Egyes boltok előtt hosz- szú sorok álltak, s csak nagysokára derült ki, hogy az emberek totószelvényt akarnak vásárolni.

— Hiánycikk lett a totó- szelvény, emelik az árát — suttogta Elhall Kázmér —, én szerencsére már a múlt

héten megvásároltam vagy 34 ezer darabot, tavaszig ta- lá elég lesz.

— Biztosan elküldtük a totókat a lengyeleknek — suttogta Országos Győzőné egy megalapozatlan rémhír szellemében.

A nyugtalanság jelei másnap is felütötték a fejüket. Elterjedt a hír, hogy mesés összegeket lehet nyerni, mivel hosszú hetek óta nem volt 13+1-es — az állam szándékosan visszatartotta, mondta a Szabad Európa Rádió —, s ezért fogyott ki a totószelvény. Mások azt is tudni vélték, hogy nenxsak a 13+1-es szelvényt tartották vissza adminisztratív úton, de magukat a szelvényeket is, mert attól tartanak az illetékesek, hogyha felcsigázzák az emberek totóvásárlási kedvét, ez olyan mértékben megemelné az állam bevételét, hogy zavar keletkezne a tervgazdálkodásban.

A jólértesültek pénteken este arról suttogtak, hogy már előre eldöntötték, kinek

kell nyernie a mesés összegű 13+1-est. Mivel a legutóbbi nagy nyeremény boldog tulajdonosa középiskolai végzettségű, nehéz gyermekkorú, önmagához viszonyítva jellemes, kétgyermekes fiatalasszony volt, világosnak tűnt, hogy ebből a kategóriából ebben az évtizedben már nem kerülhet ki a nyertes.

Ifj. Pech Aranka, a Krizantém KiISZ-alapszervezet megbízott titkára nyílt levelet intézett az egyik újságon keresztül a közvéleményhez, melyben hangsúlyozta a 35 éven aluli fiatalok felelősségét az ország építésének nehéz munkájában, és rámutatott: a fiatalok egyre ritkábban nyernek a totón, de a borítékos sors. jegynél, a lóversenynél és a rulettnél is csökkenő tendencia tapasztalható.

Vasárnap délelőtt az izgalom a tetőfokára hágott. Elterjedt a hír, hogy a Buznyák Piroska utca és a vele párhuzamos Piskóta tér sarkán lehet totószelvényt kapni, de az odasereglő nagyszámú tömeg már csak annak lehetett szemtanúja, ahogyan a rendőrök elvezetik a totószelvény-hamisítót.

A mozijegyűzérek kétórás intenzív átképző tanfolyamon vettek részt, ők is totószelvényeket árultak, némi felárral. Az idegek már a végsőkig feszültek, egy órán belül — a CB-sek is jelezték — három ember lett rosszul, s csak az alapos orvosi vizsgálat után derült ki, hogy közülük kettő gombamérgezést kapott, a harmadik pedig már születése óta nem érezte jól magát.

Az utolsó totószelvényt Lében kanalassy Romlánd, budapesti lakos vásárolta meg, egy Trabant gépkocsit és egy — előjegyzett — Hi- Fi tornyot adott érte. Igaz, kitölteni már nem volt ideje, ugyanis a szelvények bedobási határideje közben lejárt, ám így is roppant boldog volt, még külföldi rokonait is hazahívta, hogy itthon igyanak majd együtt a medve bőrére.

Dromedár XII. Béla, ez a csupaszív középpályás, aki egy ízben az ellenfél tizenhatosáról rúgott öngólt, ez a vérbeli totógyilkos, nem vett tudomást a körülötte zajló eseményekről. Igazi sportemberhez méltóan, csak a feladatra koncentrált, s

nem is minden eredmény nélkül. A Bajháza—Gondtelep mérkőzés második félidejében — ez volt természetesen a +1 mérkőzés — Drorr.edár XII. Béla olyat produkált, amilyet utoljára a honfoglaláskor láthattak volna a nézők, ha akkor már lett volna foci. A csak a sportnak élő baj házi középpályás ugyanis olyan erővel találta el az ellenfél kapusát, hogy arról a labda a saját kapujába pattant.

Ezen a szomorú vasárnapon sem volt telitalálat a totóban. Másnap a gyárakban rossz kedéllyel indult a termelés, a főnökök összevesztek a beosztottaikkal és viszont, csak azok nem mer. tek szólni.

Egyedül állam bácsi dörzsölte a markát, ugyanis alig akart hinni a szemének : a következő héten az egy főre eső hazai totószelvény-vásárlás olyan hatalmas méreteket öltött, hogy az értékelők nem győzték a szelvényeket vagdosni.

S ez utóbbi — ha egy kicsit belegondolunk — nem is olyan nagy baj.

Földi S. Péter