Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

I NÉPÚJSÁG, 1981. december 28., hétfő 5. Köszönjük, hogy ránk is gondoltak Reszkető öreg kezek formázták a betűket. A szöveget a hála diktálta. A vámosgyörki szociális otthon lakóinak köszönetét tolmá­csolva írta özvegy Farkas Sándomé: A vámosgyörki szociális otthon valameny- nyi lakója nevében szeretném megköszönni mindenkinek, — magánszemélyeknek, intéz­ményeknek, szövetkezeteknek, vállalatok­nak, a szocialista brigádoknak, a község vö­röskereszteseinek, hogy a karácsonyi ünne­pek alatt eszükbe jutottunk, meglátogattak bennünket. 'Külön is köszönjük a nagycso­portos óvodásoknak, hogy műsort is rendez­tek nekünk. Nagyon köszönjük az egész éven át történt látogatásokat, a kedves per­ceket, melyekkel enyhítették magányossá­gunkat, az ajándékokat, melyekkel meglep­tek bennünket a nemlétező vagy felejtő családok helyett. Kívánunk mindannyiuk­nak erőt és egészséget az új évben. Es kö­szönünk mindent, amit értünk tettek. Beke Jánosné, az egri nyugdíjasház lakó­ja is hasonló témájú levéllel jelentkezett: „A szép és nemes tettekről nem lehet eleget beszélrii. Hat éve, hogy beköltöztünk laká­sainkba, s rengeteg segítséget kaptunk ah­hoz, hogy békésen, nyugodtan tölthessük napjainkat. Nagyon sok szeretettel gondo­lunk a csebokszári gyógyszertár dolgozóira, akik fáradhatatlanul gondoskodnak rólunk, ha jön a karácsony, az anyák napja, pótolni igyekeznek a családot. Nagyon sokszor egészségünkkel kapcsolatban tartanak elő­adásokat, minden tettük tükrözi, szívükbe zártak bennünket. Reméljük, ez az őszinte kapcsolat nem szakad meg az új évben sem, hiszen olyan szükségünk van rá mint egy falat kenyérre. Halálra ítélt fák Rövid időn belül motoros­Cseretárs kerestetik Immár több éves az a kapcsolat, mely Egert és Csebokszárit baráti szálak­kal összeköti. Munkahelye­men, a Prompribor Ipari Egyesülésnél már több He­ves megyéből jött dolgozó­val találkozhattam. E talál­kozók, beszélgetések terelték figyelmemet a magyar kép­zőművészetre. Most, hogy szívrendelle­nesség miatt 59 éves korom­ban nyugdíjaztak, arra ké­rem a Tisztelt Szerkesztősé­get, hogy levelem leközlésé- vel legyen segítségemre. Szí­vesen leveleznék Heves me­gyei brigádokkal, gyűjtők­kel, szívesen cserélnék kép­zőművészeti alkotásokat be­mutató művészi képeslapo­kat. A képeslapok adta él­ményen túl, esetleges leve­lezésünk bizonyára segítsé­gére lenne magyar baráta­imnak a nyelvgyakorlásban is. Georgij Meljnyikov Post Box 298 428017 Csebokszári Szovjetunió Utólag sem ünneprontásnak szánva A harmincas években még egy fenyőágnak iá örültünk, pláne, ha volt is ráaggatva egy pár szaloncukor, dió stb. Ez a szegénység a múlté. Most valahogy fordítva adódott. A gyöngyösiek az idén csupa nagy — 3—4 mé­teres fenyőt kaptak az erdészetekből. Kis fát, 1—2 métereset alig-aldg lehetett találni. Pedig kellett volna a lakóte­lepi lakókra is gondol­ni. Sokan keresték a kisebb méretű fenyőt, de hiába. Volt, aki meg­vette a nagyot, de av­val, hogy otthon majd kettévágja. Ez egy bi­zonyos szempontból fe­lesleges költséget is je­lent a vevőknek — bár lehet, hogy a kisterme­lők ezáltal tudják ter­vezett bevételüket tel­jesíteni. Mindezt azért írom le, mert jó lenne a követ­kező karácsonyokra szo­lidabb méretű fenyőfá­kat is piacra küldeni. Kürtösi Károly Gyöngyös fűrészek zajától lesz hango­sabb az egri Hadnagy utcai lakótelep. Egymás után dől­nek ki a javakorabeli fák — több száz —, meghalnak. Si­várrá válik a beton kőren­geteg. Kiűzik a természetet. Miért teszik ezt? — kér­dezik a jobbérzésű emberek. A választ a kisebbségben lévők adják meg: ,.Nem tűr­jük a fák nyár eleji virágzá­sával járó kellemetlenséget.” Az igaz, hogy a virágzás­kor szétszóródó szőrtüszőket a szél széthordja — eseten­ként a lakásokba is —, de a virágzás két hét alatt lezaj­lik. A szétszóródó szőrtüsző­ket össze lehet söpörni és a kukákba rakni. Ezzel szem­ben a, szép nyárfák tavasztól Több olvasónk fordult az elmúlt napokban azzal a kérdéssel szerkesztőségünk­höz, mi az igaz abból, hogy a jövőben itt a megyében állapíthatják meg, folyósít­ható-e méltányosságból gyer­mekgondozási segély. A kérdésre a SZOT Tár­sadalombiztosítási Igazga­tóságának vezetője válaszolt. Előfordul, hogy a szüléá előtt álló nő — gyakran tő­le f üggetlen okból — nem rendelkezik az 'előírt feltéte­lekkel és ezért gyermekgon­dozási segélyre jogosultságát munkáltatója nem állapít­hatja meg. Kivételes méltányosság­ból korábban a Munkaügyi Minisztérium engedélyez­hette rendkívüli indokoltság esetén gyermekgondozási se­gély folyósítását. őszig hűsítő árnyékot adnak, a levegőt javítják — a lég­mozgást elősegítik —, a kör­nyezetet széppé, kellemessé teszik. A pótlásul azonnal elülte­tett facsemeték is csak hosz- szú évek múlva töltenék be környezetvédelmi feladatu­kat. Javaslat: szavaztassák meg a lakosságot, hogy kivág­ják-e a fákat, vagy ne? Vál­lalják-e a virágzással járó kellemetlenségeket? Esetileg kompromisszumos megoldás is lehetséges . A fákat ne egyszerre vágják ki, hanem 8—10 évre elosztva egyenle­tesen cseréljék ki más fa­jokra. Hortobágyi Ernő Eger A Munkaügyi Minisztéri­um megszűnését követően ennek a jognak a gyakor­lására a megyei társadalom­biztosítási igazgatóság veze­tője kapott felhatalmazást. Azok a megyében dolgozó, illetve itt lakó anyák tehát, akik segélyre egyébként nem jogosultak és 3 évesnél fia­talabb gyermekük bölcsődei elhelyezésére nincs lehető­ség, a gondozást a hozzá­tartozó keresetveszteség nél­kül nem tudja ellátni, to­vábbá a család anyagi-szo­ciális körülményei is indo­kolják, a gyes-folyósítás en­gedélyezésére vonatkozó kél relmüket — körülményeik részletes leírásával — a kö­vetkező címre küldjék meg: Társadalombiztosítási Igazi gatóság vezetője Eger, Lenin tér 1. Pf.: 28. 3301. A túlhterhelés problémá­jával az elmúlt évben meg­lehetősen sokat foglalkoztak hírközlő szerveink, de a kér­dés megközelítése — úgy érzem —, elég egyoldalú volt; inkább csak egy-két túligényesre sikerült, az életkori sajátosságok figye- gyelembevétele ‘ nélkül ké­szült tankönyv adott okot és alkalmat a vitára. Pedig a túlterhelésnek nem egyetlen oka a nem megfelelő tan­könyv vagy a túlméretezett tantervi anyag. Középiskolá­saink délelőttönként nem átlagosan hat órát töltenek az iskolában. Helyi adottsá­gok következményeként az órák elosztása sem egyenle­tes. Vannak iskolák, ahol az ún. „nulladik órás” napon a diákoknak hét órájuk van, ilyenkor már reggel 7 előtt bent kell lenniük az iskolában, s kettő, fél há­rom, mire hazakerülnek. Az iskolai délelőtti órákon jó­részt megfeszített figyelmet igénylő elméleti és gyakor­lati munkát végeznek, de ez még csak egy töredéke napi élfoglaltságuknak... Délután, szinte mindennap, jönnek az „egyéb” elfog­laltságok: a különféle szak­körök, akárhány tanuló egy­szerre két-három szakkörnek is tagja, mert nem ismeri saját teherbírását, másrészt, mert úgy érzi, hogy tanára ezt tőle elvárja. Sajnos, nem egy szaktanár tantár­gyi sovinizmusa is ezt hoz­za magával. Azután ott van­nak az olyan elfoglaltságok, mint az énekkarban vagy irodalmi színpadiban való részvétel, a sportedzések, akárhány hetenként több­A Népújság 1981. decem­ber 1-i számában olvastam a horti ABC-áruházról. Így van írva: „Az esztendők ótá vajúdó ABC-áruház ügyének végére teszünk pontot. A Hunyadi téren megtörténik a Hatvan és Vidéke Fo­gyasztási Szövetkezet új boltjának átadása.” Egy faház mióta ABC- áruház? Igaz, az egyesülés­kor meg volt az ABC-áru- házra a pénz és hely is. Csak erre futotta? Horváth Mária cikke a Hazafias Népfront lapjának 1981. évi február 14-i szá­mában: „Államigazgatási szakemberek, szociológusok, városvezetők, közgazdászok, agrármérnökök, egyetemi tanárok és közéleti vezetők azért gyűltek össze, hogyan lehet közelebb hozni ahhoz a szinthez a falvakat, hogy fele társadalmi tevékenysé­gek is újabb feladatokat je­lentenek. amik elől nem is volna helyes kitérniük, hi­szen ezek közösségi nevelő- désüknek alapfeltételét je. jelentik. S akkor még nem is szóltunk sok szülő hiú­ságból fakadó gyakorlatá­ról, amikor gyermekét kü. lönzenére, vívásra* balettre, stb. járatja, mert nem akar mögötte maradni valamelyik ismerősének. Mindez együt. tesen azt eredményezi, hogy sok diák 4—5 óra előtt hoz­zá sem kezdhet tulajdonkép­peni munkájához: a tanulás­hoz. s 10, 11 óra, mire ágy­ba kerül. Bizony, ez aligha egészséges napirend! S egyáltalán nem túlzás, hogy akárhány középiskolásnak, ha komolyan veszi minden tennivalóját — sokszor na­gyobb a megterhelése, mint nem egy felnőtt fizikai vagy szellemi dolgozónak. Az ötnapos munkahétre való áttérés még jobban el­mélyíti a túlterhelés prob­lémáját, különösen, ha arra gondolunk, hogy a hivata­los nyilatkozatok hangsú­lyozzák. hogy a tantervi kö­vetelményekből nem lehet engedni. Viszont, ha ezúttal megint csak kitérünk a fel­duzzadt tantervi anyag ész. szerű csökkentésének sür­gető feladata elől, ha to­vábbra is megmarad az „egyéb” elfoglaltságok je­lenlegi rendezetlensége, s mindez most öt napra zsú­folódik, nyilván' még na­gyobb lesz a tanuló ifjúság megterhelése,, vagy ha az elfoglaltságok egy része szombatra, kerül át, akkor kulturáltabb üzlethálózatuk legyen.” Ezzel a témával foglalkozott a Hazafias Nép­front 1975, 1977, és 1978-ban is. És mi van? Az „emele­tes faluban”, hol hála is­tennek annyi már az emele­tes ház, hogy öröm nézni; hoznak egy kiszuperált fa­házat és azt elnevezik ABC- nek. Önök írják az 1981. december 2-i számban. „Hogy nálunk időnként elég, ha valaki jól tudja „csoma­golni” a tényt és máris a mennybe emelik, ahelyett, hogy jól lehordanák a sár­ga földig — a porhintésért.” lÉs a húsboltunk ... Szek- sziusz Mihály járási tanács­elnök rájuk írt a húsbolt ügyében és két éve semmi. Kérem, szíveskedjenek meg­nézni, hogy folyóvíz nélkül mily helyiség az? Így van meg hol marad a „szabad szombat!?” Ez idő szerint a szabad szombat felhasználását ille­tően, jobbára három elkép­zeléssel találkozunk: Az első a tanulók foglal, koztatását az úttörőházhoz, a KISZ-klubbok életéhez kí­vánja kötni, lehetőséget ad­va a nevelői ellenőrzésre és irányításra is. persze kötet­lenebb formában. Egy ilyen „együttmaradás” a tanár-di­ák kapcsolat alakulására kedvező hatással lehetne. A másik törekvés teljesen a családnak akarja vissza­adni a diákot, annak a leg­természetesebb közösségnek, amelyből napjainkban nem­csak a szülők, de a gyerme­kek is egyre inkább kisza­kadnak. A harmadik megoldás tel. jesen a diákra akarja bízni: döntse el; hogyan kívánja szabad szombatját eltölteni; sporttal. kirándulásokkal, kulturális szórakozással, ba­ráti találkozásokkal stb. Melyik ezek közül a leg­célravezetőbb? Így külön, külön egymástól izoláltan talán egyik sem. Inkább va­lamilyen szerencsés össze, hangolásban lehetne elkép­zelni a helyes megoldást. A szabad szombat legyen tel­jesen a diáké, ne érezze ilyenkor is az iskola „nyű­gét”, de ne jelentsen számá­ra ez a nap üres semmitte­vést, hanem olyan hasznos és szórakoztató tevékenység­re szolgáló alkalmat, ame­lyet a családi együttliét me­lege sugároz be. Abkarovvbs Endre Eger az, ha nincs versenyképes­ség. Arról sem tudnak be­számolni, hogy Hortnak mennyi a forgalma és mennyi ebből a haszna. Visszatérítés nincs. Sajnos szomorú a községünk üzleti elmaradottsága. Az ember­nek a saját községéért har­colnia kellene, hogy az szé­püljön és haladjon minden téren. A mostani jó szándé­kú vezetők szeretnék is, de most minden rájuk szakadt. A község lakosai pedig jo­gosan zúgolódnak, miért nem lehet rendes üzleteket csinálni? Gondolom, az nem baj, ha valaki a saját. községének fájó pontjára felhívja az il­letékesek figyelmét. Abavári János prépost plébános Hort Vigyázni kellene a Berva-völgyre is Olyan problémával fordu­lok önökhöz, amely mindany- nyiunk közös ügye és sürgős megoldást kíván. Néhány éve, szinte minden hét végén kijárok a város­hoz közel eső Berva-völgybe. Több kilométer hosszú, jól kiépített műút teszi itt ké­nyelmessé a sétált. Az út kez­detén mindkét oldalon el­hagyott művelésű kőbányák fekszenek. Talán egy éve már, hogy aggasztó jelenség­re lettünk figyelmesek. Az út mellé, a kőbányák előte­rébe fahulladékot, fűrészport kezdtek hordani. A nagy mennyiségből valamilyen fa­feldolgozó üzemet lehet gya­núsítani. A hulladék egyre gyűlt, s ma már szinte az egész kőbánya alja tele van vele. Űjabban már nemcsak a bányához hordják a fűrész­port és a faháncsot, hanem közvetlenül az út mellé is kiöntik. Ezenkívül nagy mennyiségű szemét (mű­anyagzacskó, konzervdobo­zok, stb.) is felhalmozódott. Vasárnaponként, közeli fekvése és jó levegője miatt sokan járnak ki a völgybe. Nyáron öngyulladás vagy felgyújtás következtében he­tekig égett, füstölt a fűrész- por, rontva a levegő tiszta­ságát és veszélyeztetve a kö- zeli erdőt is. A bányában ki­pusztulófélben lévő, szigorú­an védett madarak is fész­kelnek őket is veszélyezteti ez a felelőtlen szemetelés. Az is eszébe jut az ember­nek, hogy valószínűleg lenne arra mód, hogy a fűrészport és famaradékot alkalmas he­lyen eltüzelve energiát nyer­jenek belőle. Ezzel takaré­koskodhatnának is. Kérjük segítségüket, hogy megszűnjön a város egyik szép völgye szemétlerakodó lenni. Ifj. Lachata István Eger A kanadai nyárfák kivágásáról szinte mindenütt vi­táznak a lakók. Kényelmetlen, kellemetlen, amikor virágzik, — hangzik az egyik érv. Árnyat ad, szép és egészséges — így a másik fél véleménye. Az igazság a fák kivágásáról a kettő között van. Ezeknek a fák­nak az élete 20—25 év. Akkor érdemes kivágni, amíg hasznosítható a fája. A levélhez így megjegyzésként kívánkozik: a fákat ki kell vágni, ha arra érettek. De! E lakótelepen a fák összesen 15—16 évesek. Valóban megszívlelendő, ne egysszerre fosszák meg a lakótele­pet a gyönyörű fáktól, hanem szakaszosan, évente egy bizonyos mennyiséget vágjanak ki, és pótoljanak. Talán még idejében szólunk erről! (A szerk.) Válaszol az illetékes: Gyermekgondozási segély megállapítása méltányosságból Középiskolásaink és az ötnapos munkahét szőr is. A KISZ- és külön. Visszhang Csak erre telt? C Értesítjük kedves vásárlóinkat, ________________________________________________ hogy vállalatunk és fiókunk neve 1982. január 1-ével HEGVÁLTOZIK. Új nevünk: Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat egri fiókja. Eredményekben gazdag, boldog új évet kíván: a Borsod—Heves megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat egri fiókja. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom