Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 1., kedd

A beszámoló taggyűlésekről jelentjük

Felelősséggel az utánpótlásért

Másodízben került sor beszámoló taggyűlésre az egri Finomszerelvénygyár kompresszor gyárrészlegben. Az egy esztendővel ezelőttin tulajdonképpen az útkeresés tapasztalatait összegezték. A szervezeti keretnek megfelelő munkásstílus kialakítása volt akkor a feladat. Ebben' az évben már a tavalyi tapasztalatokat hasznosítva végezte munkáját a pártvezetőség.

A beszámoló híven tükrözte a gazdasági eredményeket is —, hiszen a párt- szervezet munkájának egyik fő ága a termelést segítő ellenőrző munka. Ezt tükrözte a vezetőség munkatér - ve, a taggyűlésék témái. Megvitatták többek között az év gazdasági feladatait, beszámoltatták a különböző üzérnek (pl. a G-üzem), vezetőit a gazdasági, politikai munkáról. De volt gondjuk a kommunistáknak a selejt- csökkentésre, a takarékosságra, az exporttervek teljesítésére is. Nyugodtan állapíthatta meg a beszámoló, hogy a mindennapi feladatokra való mozgósítás során a pártonkívü'liekre is nagy hatással volt az alapszervezetben végzett politikád munka. Erősödött a pártvezetőség és a pártalapszervezet tagjai, valamint a kommunisták és a pártonkívüliek közötti kapcsolat.

Részletesen foglalkozott a beszámoló a pártépítési munkával, melyben az eredmények ellenére még elmaradtak a kívánt szinttől. E kérdés kapcsán a beszámoló és a hozzászólások is felelősséggel tárgyalták az után- pótláá, a kádernevelés kérdéseit. „Közös feladatúnk aktivizálni a fiatalókat” szögezte le a beszámoló, s kitért arra is, hogy megfelelő feladatokkal kell megbízni a káderutánpótlásként figyelembe vett fiatalokat. Megfelelő eredményék ugyanis csak akkor születhetnék, ha megfelelő képzettségű fiatal szakemberekkel gyarapodik a gárda. Értékelte részletesen a pártvezetőség beszámolója a KISZ-ben folyó nevelő munkát, s dicsérően nyilatkozott a KlSZ-szerve- zetekben dolgozó 12 fiatal kommunista tevékenységéről.

összegezve a beszámolót és a hozzászólásokat, megállapítható, hogy a gyárrészleg kommunistái felnőttek a feladathoz. mely az átszervezést követően rájuk hárult. Ebből következik, hogy jólösz- szegezték a jövő évben végrehajtandó feladatokat is, melyek között meghatározták, hogy tovább kell javítani a pártépítő munkát a nők és a fiaitalok körében, jobbítani kell az agitáeiós, politikai tevékenységet, s erősíteni a politikai irányító, ellenőrző munkát a KISZ- ben és a szakszervezetben'. Ugyanakkor megfelelő súly- lyal kell foglalkozni továbbra is a gazdasági célkitűzések teljesítésére való mozgósítással. segítséget kell adni a szakmai vezetésnek az egyenletes jó minőséget, az árbevétel teljesítését célzó munkában.

— deák —

A HÉT ÖRÖME-GONDJA HORTON

ABC-áruházat adnak át, bővítik

az iskolai napközit

Vasárnap ötcentis hó esett Hort környékén, később olvadásnak indult, hétfőre pedig megfagyott. Síkosak a járdák, síkos a községi buszmegállók környéke.

Kassa László tanácselnök reggeli telefonja éppen ezért Kozsda András tsz-elnököt keresi. Segítségeit kér. Homok kellene, hogy a kritikus szakaszokat felszórhas- sók. A válasz nem is lehetne más: „Lacikám, . rögtön intézhetlek, küldünk néhány kocsi homokot.. ” Ahogy á tanácselnök későhb megjegyzi,, a település minden intézményével, vállalatával hasonlóan, közvetlen és jó a kapcsolatuk. Azután a hét első napjának legfontosabb hivatali teendőjéről beszél. Véglegesítik 45 tanácstagi körzet beszámolóinak menetrendjét, hogy a jövő héttel zavartalanul indulhasson az egész községre kiterjedő párbeszédsorozat.

— Kedden is fontos, esemény részesei leszünk. Az esztendők óta vajúdó ABC- ánuház ügyének végére teszünk pontot A Hunyadi téren megtörténik a Hatvan és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet új boltjának átadása, ami megnyugtató módon rendezi a község csaknem egynegyedének élelmiszeralapellátását. Ez az üzlet az első láncszeme lesz annak a koncepciónak, amely a lakossági kiszolgálás területe- •sítésén alapul — mondotta későbbiekben a fiatal tanácselnök. — Egyébként a héten, az idő várható javul- ! tával, szeretnénk befejezni egy másik munkát is. A József Attila és az Iskola utcák egy kilométernyi szakaszának járhatóvá tételéről van. szó, éspedig bontott kőanyagból. A tanácsot e munkálatban a Betonútépítő Vállalat és az UTIBEJR segíti, tanácsi szinten pedig a járási hivatal és az útfelügyelőt egyezteti a témát.

Öröm Horton, ahogy saját fejlesztési alapból, illetve a megyei tanács támogatásával, megközelítően, hárommillió forintból, a múlt hónapban felújíthatták, kibővít- hetiték az egykori kolostorépületben levő iskolai napközit. Főleg a konyhai és tantermi részek' igényelték a modernizálást, ezzel viszont két legyet ütöttek egyszerre. Az abasári költségvetési üzem által jó minőségben elvégzett munka eredményeként nem csupán a napközis csoportok számát növelhették, hanem Bényei Tamás igazgató .megoldhatta a felső tago-zatiban az egyműszakos tanítást is. Ehhez az örömhöz azonban mindjárt gond kapcsolódik, amit Kassa László így fogalmazott meg:

— A húszesztendős, korszerűnek tűnő művelődési házunkról az idén kiderült, hogy azonnali gyógyítást kíván, különben bezárhatjuk ajtaját. Az elektromos berendezés életveszélyes, de hasonlót mondhatok a tetőszerkezetről, az alapozásról is. Emiatt a héten folytatódik a statikai vizsgálat, aminek befejeztével döntünk a továbbiakról. Egy bizonyos: a település 4400 lakosának szüksége van az intézményre, és a szükséges korszerűsítésiben mögöttünk áll a járási hivatal. Elképzelésiünk szerint a legsürgetőbb munkákat jövőre végezhetjük el, majd azután következik a folytatás. Van hozzá fedezet.

Végezetül a tanácselnök elmondta, hogy a hét feladatai közé tartozik a legközelebbi vb-ülés előkészítése, amikor is a község jövő esztendei, 8 millió 493 ezer forintos költségvetését és az egymillió 605 ezer forintos fejlesztési alapját vitatja meg a testület.

(moldvay)

Koszorúzás, ünnepi ülés Egerben

(Folytatás az 1. oldalról)

vájnak képviselői is, akik a koszorúzási ünnepség befejező aktusaként az Intema- cionálé hangjai mellett sorakoztak fel a szobrot körülvevő népkerti sétán.

★

Az MSZMP, a Hazafias Népfront, a KISZ Eger városi Bizottságai és Eger Város Tanácsa rendezésében este 6 órakor együttes ünnepi ülést tartottak a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Otthonában. A szovjet és a magyar himnusz, valamint egy szavalat elhangzása után Schmidt Rezső, az MSZMP Eger városi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Mint hangsúlyozta:

„A magyar szabadság első reményei Moszkvánál és Sztálingrádnál csillantak meg. Az út hosszú és rögös volt 1944. november 30-ig.” Arról, hogy mit jelentett ez a megyeszékhely lakosságának, az előadó egy korabeli szemtanú szavait idézte. A továbbiakban szólt a felszabadulás utáni napok eseményeiről, az újjáépítés, a szocialista átalakulás küzdelmes időszakáról. Beszélt a több mint három és fél évtized alatt elért, eredményekről, Eger fejlődésének fontosabb állomásairól. „A 37 év ma már történelem, amely arra kell, hogy tanítson bennünket, hogy szeressük ezt a várost, hogy érte élni és dolgozni legyen képes minden egri állampolgár” — mondotta beszédének végén Schmidt Rezső.

Ezt követően elismerések átadására került sor. Eger Város Tanácsa a város politikai, gazdasági, kulturális feladatainak megvalósításában végzett kimagasló munkája elismeréseként a Pro Agria plakettet adományozta Dvorzsák Lajosnak, a városi tanács mélyépítő és város- gondozási üzeme vezetőjének, Farkas Istvánnak, az Állami Zeneiskola tanárának, az Egri Szimfonikus Zenekar karnagyának és id. Pitner Elemér nyugdíjasnak. A kitüntetéseket dr. Varga János, Eger Város Tanácsának elnöke nyújtotta át. A HNF városi bizottsága a társadalmi munka kiemelkedő szervezéséért, irányításáért

és példamutató személyes részvételéért tizennyolc személynek az Egriek a városért emlékplakett arany, ezüst, illetve bronz fokozatát adományozta. A Társadalmi munkával Eger városért oklevelet tíz szocialista brigád kapta meg. Kiváló társadalmi munkás kitüntetésben hárman, Érdemes társadalmi munkás elismerésben pedig négyen részesülitek.

Az ülés befejező részében Dal a szabadságról címmel hangzott el ünnepi műsor, amelyben közreműködtek: Szabadi József, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, Ka~ kuk Jenő, Pászthy Mária, Jónás Zoltán, Nagy Edit, Juhász Csaba, valamint az Egri Szimfonikus Zenekar, Farkas István vezényletével.

Vasárnapi utazás — hétköznapi

gondolatok

Már percek ótá azon töprengek, hogy miért vagyok ünnepi hangulatban. Az kevés, hogy vasárnap van. Még az is, hogy a túrataxi vezetőjével olyan nyugodt- kömolyan beszélgetünk. Talán a hó. Igen minden bizonnyal az, hogy november utolsó napjára hófehérbe öltözött a város. Az első örömöt hamar elillanltja a ke- recsendi út mentén kerekeit égnek meresztő autó. Mi is óvatosabbak leszünk. Rákanyarodunk a hármasra — tiszta, gondosan letakarított aszfalt fogad. Lejebb pedig Besenyőtelek határában már fcikand’kál a zöldelő vetés az alig néhány centis hó alól.

Megállunk. Igazság szerint azzal a szándékkal indultaim neki, hogy a vasárnapról beszélgessünk. Arról, hogy mit szeretnének és mit lehet csinálni a hét utolsó napján, falun.

Arra igyekszem, amerre két piros melegítés férfi siet. A főút mögött alig hat- van-hetven méternyire a bitumenes focipályán óriási derbi folyik. Mint később megtudom, az öregfiúk csapata játszik a Lirnfoó együttessel. Egy hónapja tart hat kispályás csoport között a vetélkedő. Az Áfész, az ÉMÁSZ, a KISZ, a fent. említettek, valamint Zsák és csapata jár ki minden vasárnap, és vezetik a pontszámot, gólkülönbséget, hogy végül tisztázódjék, ki a faluban az első. Nem, nem szervezte ezt a mérkőzés- sorozatot senki — meséli a falnak támaszkodva Csirke István aiz öregfiúk — huszonöt éves, ha lehet — kapusa. — Mindenki összedobott egy ötvenest. Ez az első díj. Persize úgyis együtt fogjuk elsörözni a kocsmában.

Nyitott kapukkal

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy minden vasárnap kint van ötven-hiaftvan fiatalember, itt, együtt. Beszélgetünk, játszunk. Már mindenki haver. Ismerjük egymást. Itt legalább jól érezzük magunkat. És egészséges is, nem igaz?

De igaz. Mennyire igaz,

Ikarus

Amerikába

Nemrégiben kezdték meg az IK—286 típusszámú csuklós városi autóbuszok sorozat- gyártását, amelyeket az amerikai piacra szállítanak. A szép kivitelű, speciális felszerelésekkel ellátott járművekből az idén száztizenötöt kapnak a megrendelők. Az Amerikába exportált buszokat az Ikarus mátyásföldi gyárának egyedi gyáregységében készítik

(MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS)

tűnődök magámban, miközben azon töprengek, hogy vajon vétek lenne-e ilyenkor megnyitni az országos hírű besenyőtelki komplex intézmény kapuit. Már csak azért is érdemes volna, hogy a falnak támaszkodva pihenő, egymással ' szót váltó, vagy éppen csak ácsorgó emberek a szünetek ideje alatt hátha leülnének bent. Hátha kezükbe akadna véletlenül egy könyv, egy folyóirat, egy érdekes cikk. Hátha valakinek ez jelentené a találkozásit valami nagyon fontos dologgal az életben. Vagy csak ahhoz szokna hozzá, hogy a megye egyik legszebb, legkultúrál- ,tabb művelődési intézményében is lehet beülni egy baráti beszélgetésre. Aztán később esetleg rendszeresen eljárni.

Persze tudom, az ilyesmit nem tanítják a népművelőknek az egyetemen, meg a főiskolán; legyen az kispályás foci akár, és ennek ürügyén- okán megpróbálni közösségi életet lehelni falvaink lassan elszivárgó közösségi melegébe.

Tiszanána hosszú főutcáján alig látni embert. A házak lehúzott redőnyök, függönyök mögött gubbasztanak a télben.

— Tessék mondani, hol iitt a művelődési ház? — kérdem egy kék overallos, keményarcú férfitől. Megáll, szétnéz.

— A fene se tudja. Pedig világ életemben itt éltem.

— Hová tetszik menni?

— A kocsmába.

Kiskörén megebédelünk. A

halászlé forrósága felcsap az arcunkba. Jó étvágyat kívánunk egymásnak, kanalazga- tunk. Szokott-e gyakran a magamfajta ember — újságíró, színész, filmes egy kalap alá vétetik — vasárnap étteremben ebédelni — kérdezi Józsi bácsi, miközben slusszkulcsával babrál. — Két, három éve igen gyakran elmentünk a családdal. Most már nem nagyon.

Oda a kirándulás...

ő is így van vele, de még mielőtt belemelegednénk az

árak kérdésébe, a fiatal, cirmosszemű pincérnő bizalmasan tudatja velünk, hogy éjszaka kirabolták a kiskörei boltot, elvittek harmincnégyezer forintot, plusz azt a pénzt, amit a kereskedő- brigád saját magának összeadott, gyűjtögetett már mióta egy közös kirándulásra. A szombati bevételt már nem lehetett postázni, és bent maradt a kasszában. Elvitték. Nem először — teszi hozzá kis szünet után. A múltkor is ugyanez történt.

Az étterem — de nevezzük inkább így, vendéglátó- ipari egység — látogatóit azonban egyáltalán nem érdekli a betörés. Történtek itt már különb dolgok is, meséli egy öreg harcsabajuszos férfi. Két hete leszúrtak egy embert.

— Cigány volt — mondja —, de a legrendesebb, legdolgosabb fajtából. Egy magyar szúrta le. Azelőtt meg kmt a határban találtak egy fiatal nőt. Azt beszélik, megfojtották.

A hírt megerősítik a másik étteremben is. Ez a másik étterem kint van a víz-, lépcsőnél, a modern, kétszintes, központi fűtéses lakásokkal gyufásdoboznyi városkát imitáló lakótelepen. Valamikor — jól emlékszem magam is — háromszázan, négyszázan szorongtunk a Tisza II. éttermében. Most súlyos függönyök sötétítik be a nagy termet. A k:s presszóban is mindössze hárman vagyunk, na meg két felszolgáló. Egy szakállas férfi keresztrejtvényt fejt. Mi Molnár Jánossal, a szakaszmérnökség dolgozójával kóla és sör mellett beszélgetünk.

Mit szokott vasárnaponként csinálni ? Van úgy, hogy összeszedi a telep apróságait, beülteti őket az autóba, és átviszi Hevesre, megnézni a maitiniét. Néha sétál egyet a Tisza-parton. Néha hazaimegy Szolnokra.

— Pedig mi mindent lehetne itt csinálni. Itt van ez a hatalmas étterem. Üres. Néhány pingpongasztal kéne. Lejönnének, összejárnának az emberek. Ott vannak a hajdani felvonulási épületek

szobái. — Később be is járjuk a kongó termeket, a zuhanyozókban felváltó festék, lepergett csempe köszön vissza. Üresek. Nem igaz, hogy nem lehetne életet lehelni beléjük. Máshol súlyos pénzeket fizetnének, ezekért a helyiségekért. Itt nem kell.

Mire visszasétálunk az étterembe, a létszám megszaporodott. A szakállas rendületlenül fejti a keresztrejtvényt, a szomszéd asztalnál svájcisapkás férfi ebédel. Molnár arról beszél, hogy jövőre megszervezi harminc iskolásgyerek teniszoktatását. Hátha ezzel is elindul valami. Még reménykedik — mondja.

Tizenkét órán át

Odakint elköszönünk egymástól. A házak között némán kavarog a hó. A telep főutcája a kiskörei vízlépcsőhöz vezető széles beton üres. A vízparton karcsúan, elegánsan magasodik a duzzasztórendszer központi

„agya”, az üvegből, betonból emelt vezérlőközpont. Minden automatizált. Most Német András teljesít benne szolgálatot tizenkét órán át. Kényelmes kagylófotelben ül, olvas. Előtte megvilágított mezők, számlapok. Az egyik számsor — milliméter (!) pontossággal jelzi a Tisza nulla pont feletti vízmagasságát. Ha állítani kell a duzz^pztólapokon, csak egy gombnyomás az egész. A Velencei-tó négyszeresének víztükrét, a kiskörei tárolót így lehet szabályozni. Kitűnően megtervezett, kivitelezett és hasonlóan működő technika vigyázza Magyarország második legnagyobb tavát.

Hazafelé számokait morgók magamnak. Százhetven- millióért most épült fel a nyíregyházi művelődési központ, kétszázért építik a szászbalombattait.

Ehhez már értünk. Majd csak beletanulunk egy nehezebb szakmáiba is. A kisközösségek melegének felszikráz tatásába.

Szigethy András