Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1981.. december 1., kedd Színek és érvek IGEN, AZAZHOGY NEM „színek és évek”, hanem a színek és a mellette, ellene (?) szóló érvek próbálkoznak itt most rendre és rendbe sorjázni. A színek, amelyek ma már elengedhetetlenek a televíziózásban, olyannyira hogy érvek sem kellenek voltaképpen értük és mellettük, de amelyek ellen felsorakoznak mégis a hazai fekete-fehér képernyős televíziókészülékek milliói. Nem tudom pontosan, hány előfizetője van a televíziónak ma Magyarországon, de egyet biztosan tudok: annyi a nézője — szinte — ameny- nyi az állampolgára. S nem tudom, hogy a hazai előfizetők tulajdonában hány tízezer színes televízió lehet, de azt mindenképpen tudom, mindenféle statisztikai, felmérés nélkül is, hogy ma még hazánkban a féké. te-féhér televíziózás a meghatározó. Nemcsak azért, mert a készülékek túlnyomó többsége „színtelen”, de azért is, mert a hazai teleA KÉPERNYŐ ELŐTT ^ len lehetséges útja és módja a színes televíziózás. Csak úgy adhatunk hírt magunkról a világban és a világnak, hogy színes produkciókat készítünk, mert csak azokat veszik át a külföldi televíziós társaságok. Mint ahogyan gyakorlatilag ők maguk is csak ilyet szállítanak a számunkra A színes televíziózás persze nemcsak egyszerűen a „szemnek- kellemes” csodája a távolbalátásnak, hanem funkcionális feladatú. Ha színek csak (?) gyönyörködtetnek, tiszteletreméltóak, de kevés értékűek. A színeknek dramaturgiájuk van. Nemcsak a filmekben, a tévéjátékokban, de a mindennapokról szóló tévé-tudósításokban is: megközelítőleg a realitás szintjére emelik a képi valóságot. Emlékezetes számomra a „Mario és a varázsló” című csehszlovák tévéprodukció, amelyet színesben, majd pedig ezt követően fekete-fehér képernyőn is láttam. Egyik jelenetében a rózsaA kép az Ingyenélőkből való. Fekete-fehér. A kép. Az adás persze színes volt, és így „színesebb” maga a tévéjáték is víziógyártás — ellentétben számos más országéval szemben — még mindig és nagy számban ezeket a típusokat gyártja. Megfizethető árban. Mert a színes készülékek ára, ha megfizetihetetlennek nem is mondható, de mindenképpen háromszorosa a fekete-fehér képernyős készülékeknek Tehát ne készítsen a Magyar Televízió színes felvételeket, ne sugározzon, színes adást? A magyar népmese sorozat fekete-fehérben szinte érdektelenül szimpliffikált- nak tűnik. A színes képernyőn magávalragadóan szép, népmeséi ihletettségű alakja a színes televíziózás. Csak népi lélek kaleidoszkópjának ezernyi színes varázsát villantja fel.- Az Ablak, ez a belpolitikai közönségműsor, vagy a Jogi esetek szegényesek és másodrangúak a színes képernyőn a fekete-fehér köntösükben, — másodrangú államipolgároknak tűnnek mondjuk a Skála színes reklámjai mellett és mögött. A JÖVŐ ÜTJA a színes televíziózás. Ami így és már nem is igaz. A jelen egyetszínű milőiibe, mint vészes fekete varjak vonultak be Mussolini fekete ruhás ba'li.l- Jád,' hogy szinte szó nélkül vonuljanak ki aztán a képből. A rózsaszínű, szinte szirupos, idilli naivitást sugárzó színek között a fekete egyértelműen a halált hirdette. Nos, ugyanez teljesen értelmetlen és érthetetlen, sőt unalmas perceket jelentett a fekete-fehér képernyőn. A viliág a színes felé halad — nálunk is. Olyan helyzet alakult ki — ellentmondásos helyzet, elismerem —, hogy a kevesek a fontosabbak most itthon, mert ők képviselik a holnapot : a hazai színes televíziózás nagyarányú elterjedését. Igaz, ehhez nemcsak a televízió műsorszerkesztői, hanem a televízió gyártóinak együttműködése is szükséges. Nagyobb tömegben színes televíziót, — hogy olcsóbb legyen. DEMAGÓGIA EZ, VAGY realitás? Ma lehet, hogy még demagógiának tűnik, de ez a holnap realitása. Gyurkó Géza 13 estén át Énekeljünk! Közös éneklésre invitáló program sugárzását kezdi meg a közeljövőben a televízió. Az Énekeljünk című sorozat nézői 13 estén át egy-egy népdalt tanulhatnak meg szakavatott tolmácsolók közreműködésével. Gulyás László szerkesztő és Sólyom László rendező eredeti formát találtak a népdalok bemutatására és az elsajátítás segítésére. Amellett, hogy az előadások előtt a Rádióújságban megjelentetik a dalok szövegét és kottáját, a kamerákkal felkeresnek égy-egy kisebb, szívesen éneklő közösséget is. A képernyőn találkozhatnak a nézők fiatalokból álló kiránduló csoporttal, masírozó katonákkal, hétvégi házépítkezésen dolgozókkal, s ellátogatnak a televíziósok a budapesti chilei klubba is. A televízió munkatársai az idei népzenei programokkal a népművészet sokrétű bemutatására törekednek. Nagy sikerrel sugározták a közelmúltban a Dalok, táncok a Szovjetunióból és a Szép magyar tánc című sorozatokat. Ezekhez kapcsolódik a december 17-én induló Énekeljünk!, majd a tervek között szereplő Szomszédaink népzenéje című műsor, amelyben a környező országok népzenéjének egy- egy jellegzetes motívumát mutatják be. Átadták a biennálé fődíját A képzőművészet kétnapos ünnepe Hatvanban Barcsay Jenő festőművész megnyitja a har- Szurcsik János festőművész átveszi az arany- madik országos portrébiennálét diplomát Tóth Jánostól, a városi tanács el(Fotó: Szabó Sándor) nökhelyettesétól Az elmúlt hét vége a képzőművészeté volt Hatvanban. Szombaton este „pótszékes” éneklőd és közepette rendezték meg a galériában a Hevesi Szemle és az intézmény közös szervezésű tudományos ülését, amelyen Gyurkó Géza felelős szerkesztő bevezetője után a folyóirat szerzői — dr. Végvári Lajos, dr. Pogány ö. Gábor, dr. Losonci Miklós, Tasnádi Attila — közelítették más-más aspektusból Rembrandt, Ve- lazquez, Hincz Gyula, Kiss István portré művészetéhez. Zárszót Kiss Sándor, az MSZMP megyebizottságának osztályvezetője mondott, utálva a Hevesi Szemle és a Hatvani Galéria munkásságának kölcsönhatására, a megye szellemi életében vállalt és betöltött fontos szerepére. Vasárnap délelőtt, a galéria baráti kör fogadásán Lévai Ferenc, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára, a baráti kör tagja köszöntötte a helyi párt és tanácsi vezetők nevében is a harmadik országos portré- báennálé — arcok és sorsok — megnyitása alkalmából Hatvanba érkezett művészeket, vendégeket, a sajtó és a rádió munkatársait, majd fél 12 órakor került sor az_ ünnepi aktusra a galéria’ emeleti kiállító termében. Itt, nyitányként a Fúvósötös mutatkozott be zsúfolt ház előtt, majd Nagy Attila, a a Thalia Színház művésze adta elő Vörösmarty Mihály, Gondolatok a könyvtárban című poémáját. Megnyitóbeszédet Barcsay Jenő Kos- suth-díjas, kiváló művész mondott, utalva a galéria közel 10 esztendős ízlésformáló munkájának jelentőségére, felidézve egyben a?o- kat a művészeti eseményeket, baráti együttléteket, amelyek őt a városhoz, a galériához kapcsolják, továbbá inspirálólag hatnak az itt kiállító festőkre, szobrászokra, grafikusokra. Barcsay Jenő meleg hangú, olykor meghatott szavai után Tóth János, tanácselnökhelyettes adta át a portrébiennálé és a Bartók- érempályázat kitüntető diplomáit. díjait a lektorátus zsűrije által erre méltónak talált művek alkotóinak. A portrébiennálé aranydiplo- rnájában, első díjban Szurcsik János Munkácsy-díjas, érdemes művész, két ezüstdiplomájában, illetve második díjában Giczy János festő és Mészáros Mihály Munkácsy-díjas szobrász, négy bronzdiplomában, harmadik díjában Meggyes László, Ezüst György, Miskolczi László festő és Konyorcsik János, Munkácsy-díjas szobrász részesült. A Bartók- érempályázat kitüntetettjei: Borsos Miklós Kossuth-díjas, Ligeti Erika Munkácsy-díjas, Kalló Viktor, Vígh Tamás, Kossuth-díjas és Rácz Edit szobrász. Először adták ki a Hatvani Galéria kitüntető emlékérmét, amely Borsos Miklós alkotása. Az elismerésben a helyi képzőművészeti életet lassan tíz esztendeje szolgáló Barcsay Jenő festő és egy fiatal kiállító, Máté István szobrász részesült. Iskolaszínház — felnőtteknek is Pályázat amatőr „játszóknak“ Az ország felnőtt és diák amatőr színjátszó „társulatainak” írt ki a Népművé- lési Intézet „Iskolaszínház’’ címmel pályázatot. Jelentkezni lehet a középiskolai miagyar és világirodalmi tananyag kötelező műveinek színpadra alkalmazott változataival (drámarészlet, feldolgozás, kereszt- metszet stb.) 1982. március 31-ig az intézet címén. Ugyancsak ide kell beküldeni a forgatókönyveket is július 15-i határidővel. Az első bemutatókra jövő év októberében kerül sor. A zsűri három első (hathatezer forint), négy második (öttotezer forint) és öt harmadik (négy-négyezer forint) díjat ítél oda 1983 áprilisában. Bartók-centenárium Kitüntetett kamarakórusok Vasárnap befejeződött a Bartók-centenárium jegyében a Zenekadémián tartott budaipesti kaimarakórusna- pok rendezvénysorozata, amelyet az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Népművelési Intézet szervezett. A dalostalálkozón, versenyen 14 együttes lépett pódiumra; a közönség hetven kórusművet hallhatott. A zsűri kilenc dijat ítélt oda: az OKISZ-elnökség nagydíját a Pillér István vezette budafoki kamarakórus nyerte el, az OKISZ- elnökségi díjat a Kollár Éva vezette OKISZ Monteverdi Kaimairakórus vette át. Három karmesteri díjat is átadtak ezeket Patyak Balázs, á debreceni Monteverdi Kórus, Rozgonyi Éva, a Kecskeméti Kamarakórus és Weber István, az Észak-budai Áfész karnagyai érdemelték ki. UNGVÁRI TAMÁS: Rut szibarita váz Fürödni indult... Mi okozta Natalie Wood halálát? Egyelőre rejtély, mi okozta vasárnap virradóra Natalie Wood világhírű amerikai filmszínésznő halálát. A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint Natalie Wood a hét végét férjével, Robert Wagner filmszínésszel a kaliforniai Santa Catalina-szinten töltötte. Szombaton éjjel a szigeten vacsoráztak, majd együtt tértek vissza a part közelében horgonyzó jachtjukra, ahol kettejükön kívül ott tartózkodott a hajó kapitánya és Christopher Walken filmszínész is. Natalie Wood ezután egy felfújható gumi motorcsónakkal fürödni ment a tengerre. A színésznő ügyvédjének nyilatkozata szerint Natalie Wood gyakran szokott egyedül csónakázni a tengeren, ezért a színésznő férje csak akkor kezdett aggódni, amikor felesége egy negyedóra múlva sem tért vissza a hajóra. Robert Wagner ekkor egy másik csónakkal felesége keresésére indult, majd értesítette a parti őrséget. A színésznő holttestét vasárnap kora reggel, csaknem egy kilométerre a hajótól, a sziklás part közelében találták meg. A tetemen nem volt semmi -külsérelmi nyom, ezért egyelőre csak találgatják, vajon a színésznő belefulladt-e a tengerbe vagy más okozta halálát. A boncolás eredménye talán magyarázatot ad, mi is okozta Natalie Wood halálát. A dél-olaszországi Barit kellett elérnem a minap meghatározott időre — de a tűző nap úgy átmelegítette a kocsit, hogy bizony le-le- szaladt a gázpedálról a lábam. Bariba érve pedig a város helyett a Tarantói- öbölnek vettem az utamat, s akkor jutott eszembe, hogy magyaráztam én már ezt a Tarantói-öblöt hajdanán, a középiskolai katedráról növemdékeimnek, akik mindenáron tudni akarták, hogy ki volt a rut szibarita váz. Igen, amerre a gépkp- cslm most halad, ott virágzott hajdan az időszámításunk előtti nyolcadik században alapított göfőg város Itáliában: Sybaris. Kedvező helyzete volt mint kikötővárosnak: akik nem akarták megkerülni Szicíliát hajóval, s elkerülték volna mindig szívesen a ma is veszedelmes Messinai- szorost — itt rakták ki értékes portékájukat. Nem kellett dolgozniuk a szibarita előkelőknek: kereskedtek hát szépen, abból a kincsből, melyért szinte házhoz (vámházhoz, raktárházhoz) jöttek a szomszédos népek. A szibarita előkelő így csak este kelt fel Atheneus hiteles beszámolójában, ám elébb az ágyához hozták az ezüst bilit. Sybariban találták fel (minden egyéb híreszteléssel szemben) a szaunát, s ugyancsak az estebédhez kötelezően hordott parókát is. A rabszolgák ércsúlyokat húztak a lábukon, hogy gyors mozgásukkal ne zavarhassák a gazdáikat, s még a lovakat is zenére tanították mozogni. Végül is ez lett a vesztük. Croton városával keveredtek vitába, ám amikor a döntő csatára került a sor, a szomszédos város hadvezetése egy káprázatos hadicsellel veszej- tétte el a szibaritákat. Az ellenség kitudta azt a dallamot, amire a szibarita lovak táncba kezdenek, és az elpuhult támadók lovas seregét ez a zene fogadta. Táncba kezdtek a lovak, és halálra taposták a gyalogosokat — így szól a hajdani feljegyzés, és én így tanítottam ezt egykor a tanítványaimnak. Sybaris nyomát különben hiába keresi a mai utas. Nyomtalanul tűnt el a föld színéről. Az elpuhult Syba. risnak nem volt egyetlen filozófusa, költője, s bár rendeztek benne olimpiai játékokat, nem volt egyetlen kiemelkedő sportolója sem. A győztes Crotonnak azonban épp a haditervek elkészítésénél egy filozófus, bizonyos Püthagorasz segített. Amiből persze nem következik semmi kézenfekvő tanulság — mert hiszen időközben Pü- tihagonasz városa Oroton is eltűnt a föld színéről. Nagyon egyszerű lenne az emberi történelem, ha minden szibarita népet elpusztítana tüstént, és minden filozófust megjutalmazna. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a lovakat táncolni tanítani nem érdemes.
