Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
NÉPÚJSÁG 1981. december 24., csütörtök MŰVÉSZET ÉS IRODALOM az ablakból: — Megállj! El ne haladj! Gyere be! — s csak úgy a kocsiülésből kellett visszaintegetni kézzel, hogy: — Olyan nincs! — s az ablakok mögött bizonyára mondták: — Ejnye, de rátartós, goromba... De egyéb baj is van. Ha valamiféle állat- betegség van, már akkor is korlátozódik a vendégjárás. Vannak letiltott helyek, faluk, majorok, amiken nem szabad keresztülhajtani. És azután az utak, én jó uram! Vannak idelent puszták, amelyek csak húsz-huszonöt éve puszták a szó mai értelmében, mivelhogy azelőtt még pusztábbak voltak, nádasok, semlyékek, vízjárta helyek, amiket évente tengerfenékké tett a tavaszi áradás. E helyek televény, zsíros és vastag földjéhez vendégmarasztalás tekintetében nincsen fogható. Olyan esőzések, amelyek máshol még nem jönnek számba, itt mint csapás jelentkeznek. A gazda esőmérőt tart az udvarban, amit minden reggel megfigyel. Ha látja, hogy a csapadék a mérőben bizonyos átlagon fölül van, az igákat ki sem küldi szántani a földekre, annyira bizonyos, hogy nem bírja el a négy ökör az ekét. Itt aztán az esős teleken, mint a mostani is, be van a házba zárva a kintlakó. Semerre sem mehet, a legjobb út egy hét alatt olyan példátlan csirizesre válik, hogy csak a négyökrös szekér birkózik meg vele, az is üresen. Kocsival, különösen hintóval járni ez időkben lehetetlenséggel határos nappal is, éjjel meg éppen nem lehet. Hiába a modern furfang, amely meg akarja csalni a puszta koromsötétjét: a rúdvégi acetilénlámpás legfeljebb annyit ér, hogy acetilénvilágítás mellett fordul fel az ember. Zárt és rabélet ez ilyenkor; más időben, az ünnep hetében azonban éppen kétségbeejtő. A kintlakó család letehet arról végképp, hogy ő bárhova mehessen, vagy akárki hozzájuk jöhetne. Az egyetlen jó még a világon, hogy lovat és lovas embert teremtett az Isten. Ez az egyetlen lény, amely még mehet valamerre: hova menne máshova, mint a faluba a postáért. Nincsen más mulatság, csak az, amit a posta hoz. Városi ember a karácsonyi duzzadt lapszámokat leginkább ünnep után olvassa el szegről-végre, míg az ilyen börtönébe zárt pusztalakóknak ilyenkor egyedüli öröme az újság, amit tarisznyájában hosszas küszködések után meghoz a postáról a lovas ember. Közben sétálás egyik szobából a másikba, sorra szedése az ablakoknak, s kibámulás valamennyin a vigasztalan, saras világba, szemlélése, hogy miként hajku- rássza a nagycsizmás béresasszony az elszabadult malacot, azután ebéd, azután rövid időre lámpagyújtás, azt is, mint mondani szokás, csak azért gyújtják meg, hogy eloltsák, mert a legkitartóbb szándék sem tud esti nyolc órán túl megbirkózni a fent- létellel... Hát a kintlakó nép? A nagy tanyavilág, amelynek apró, sárból vert falufészkeiben külön-külön lakik a szántóvető magyar? Ott is csöndnek az uralma van ezen a héten, bár ugyan a másikon, meg a harmadikon is. Élik a téli világ egyhangú, zajtalan életét. Itt valóban észrevétlenül truditur dies die. Az asszony főz meg mos, az ember olykor megitatja az állatokat, ételt vet elibük, „kever” a malacnak, egyéb foglalkozása nincsen. Ha ért a betűkhöz, fölír ezt vagy azt a kalendáriumba, olykor verset is szerkeszt, s eldugja, hogy a fia ne lássa. A fiú is igen emberségesen harcol a kalamussal, különféle írásokat vetvén az irkába, már amilyeneket a tanító rendeletbe adott. A kislány a babáját öltözteti vagy dobálja, de nem kell félni, hogy eltörik, mert kukoricacsutkából való. Jó az azonban annak, aki ezzel is beéri. Be meg csakugyan be is érheti. mert úgysem látott még különbet. Lakodalom még nincsen, az majd csak farsangon következik. Legföljebb ha disznótor van imitt-amott, s a jó ismerősökhöz vendégségbe járnak ily alkalmakkor. Ez azonban kölcsönbe megy, mert a szívesség annak idején visszaadatik. Közel tanyákban átjárnak egymáshoz kártyázni az emberek. Aki szeret olvasni, könyvet is hozhat >, gazdasági körből, ha a kör nincsen mess.-. ’ s ha van könyv a körben. Más tennivaló mi lehetne? Ha valaki valaha ült, s a börtönben megtanulta a vargaságot, bajlódhat* a csizmákkal, amiket összevarrás végett hozzáküldenek. Ez a hivatal azonban nem mindenkinek jut ki, a börtön sem jutott. Hát igen, még van, hogy imitt-amott kis- üstben pálinkát főz valamely szomszéd, s ilyenkor ahhoz is el szokás nézni megdepu- tálás szempontjából — azontúl aztán már csakugyan nincsen semmi tennivaló. így jön az ünnep böjtje és az este. Az apró ablakok ez estén tovább világosak, mint máskor szokott lenni. Jézus, a gyermek, repül át a térés mezőkön, a tanyák fölött, s ím belop a szobába a Miska gyereknek egy pár új kis csizmát. A hangtalan téli éjben így libeg Jézus, jővén a csillagok közül, s valóban a Valér lánynak meg papucsot hozott, sarka is van neki, a jó reggelét, no nézd el, nézd csak... Ezen formájú szelíd örömök uralkodnak, s az elárvult hideg mezők között a lelkekben nyiladozik némely apró színes virág. De azért úgy esti nyolc óra tájon csak pihenésre készülődnek. Lepihennek, de nem vetkőznek, mert tíz-tizenegy óra tájon fölkel a nép, mert útja van. Hogy kinek mekkora útja van, az attól függ, milyen távolságra van az iskolától. Űjból fölcsillan az apró ablakokban a világ. És a tanyákból mindenfelől megindulnak az iskola felé, lábalván sarat vagy havat. Csurakokban az asszonyok, nagy sipkákban és subákban az emberféle, a gyerek pedig ködmönben, mert suba nincsen, ami a gyerekre volna tartozandó. Kömyös-körülről, különféle tanyákból haladnak állati bőrökben a népek. Az öreg tanító húzza az iskola mellett a falábon álló csengettyűt, tiszta szava messze elszolgál az éji csendben, és elszótlanodva. mély elmerülések között lépnek be az iskola házába az emberek. A padokban elülnek valahogy (bár a suba nem túlságosan alkalmas erre), de eLhelyezkednek asszonyok, gyerekek, férfiak, vén emberek. Jön nemsokára a tanító is, és kisvártatva a régi ház alacsony szobájában fölzúg az ének, amivel késő éjfélen ott messze a világtól a Gyermeket köszöntik. (1903) A téli könyvvásár újdonságválasztéka nemcsak ajándékozásra alkalmas és mutatós képzőművészeti albumokban gazdag, a szépirodalomban is mindenki megtalálja a kedvére valót. A történelmi regényeknek széles olvasótábora van Magyarországon, akár a történelem előtti korokról, akár a közelmúlt eseményeiről szólnak. Ha a kronológiát követjük, Kodolányi János nagy sikerű műve az első, A vas fiai. melyet a Magvető Kiadó ez alkalommal tizedszer bocsát ki. A szélesen hömpölygő, művészi hitelű regény IV. Béla korában játszódik, a tatárjárás idején. A második honalapító küzdelme kettős volt, egyrészt a belső, a nagyvilági és egyházi hatalmasságok ellen, másrészt a külső tatár hordák, illetve a „hűséges" szövetségesek, mint például Harcias Frigyes osztrák her- .ceg ellen. Kodolányi ne'fricsak a már szinte teljesen reménytelen küzdelmet írja le, hanem azt a készséget is, mellyel IV. Béla a fennmaradást biztosítani tudta. Makkai Sándor, a két háború közti erdélyi irodalom sikeres szerzője, könyvkiadásunk „új” fölfedezettje. Történelmi regényei sorra jelennek meg, régi olvasói örömére, s új olvasók meghódítására. Az ördögszekér egyike leghíresebb munkáinak, s talán a legnépszerűbb is. A XVII. századi Erdélyben játszódik, s meglehetősen extrém témát dolgoz fel: Báthory Gábor és Báthory Anna testvérszerelmét. Mondani sem kell, hogy megjelenésekor felháborodott kritika fogadta ezt a regényt, mely ráadásul egy erdélyi református püspök tollából íródott, A siker azonban nem kizárólag az akkor szokatlan témának szólt, hanem a lélektanilag árnyalt jellemábrázolásnak, főként a tragikus sorsú Báthory Anna hiteles és árnyalt megformálásának is. Makkai regénye ugyanakkor fordulatos cselekményű, izgalmas olvasmány. A nemrég elhunyt Passuth László történelmi regényei közül most kettő jelenik meg egy kötetben: A Lombard kastély és a Lagúnák. Az előbbi főhőse Érdy Lóránt művészettörténész, aki itáliai útja során képhamisítási ügybe keveredik. A csábítás nagy, hisz ha bizonyítja a gazdag tulajdonos képeinek eredetiségét, könnyű élet, ha nem, akkor a tudományos kutatómunka aszkézise várja. A Lagúnák cselekményének középpontjában egy nagyvilági életet élő kurtizán áll, akinek uralkodnia kell érzelmein, szenvedélyein, s kell, hogy legyen benne valami „démoni tárgyilagosság”, hogy maga választotta vagy parancsolt céljait megvalósíthassa. A közelmúlt történetének tragikus eseményeit írta meg Berkesi András az Októberi vihar című regényében. Nem köny- nyű 1956-ról írni. Mennyi tragédia zajlott le azokban a napokban. Diákok, munkások, orvosok Berkesi regényének hősei vagy antihősei, akik felvillannak e nagy sikerű regény lapjain. Berkesi Kardos Györggyel közösen írt regénye, a Kopjások, már nyolcadik kiadásban jelenik meg. A történet 1949-ben kezdődik, amikor Mária, a fiatal, csinos leány disszidál szerelmével, Eajnay Zsolttal együtt. Már külföldön derül ki, hogy Mária szerelme egy nacionalista-fasiszta szervezet tagja, hivatásos ügynök. Tíz esztendeig hányódik külföldön, míg végre hazatér és megszabadul a kegyetlenül megzsarolt lány. Az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb és legizgalmasabb regénye, s a belőle készült adaptáció is egyike volt a legsikeresebb produkcióknak. A Magvető Kiadó kedvelt — névvel külön meg nem jelölt — sorozatát Hármaskönyvnek szokták hívni könyves berkekben. Most Kolozsvári Grandpierre Emil három sikert aratott önéletrajzi regényét adta ki egy kötetben a Magvető. A trilógia nemcsak egy eredményekben gazdag írói életrajz, a szerzővel történt események színes és élvezetes leírása, de egyben századunk magyar társadalmának valósághű körképe is. Az utolsó hullám — Hullámtörők — Béklyók és barátok lebilincselő olvasmány A negyvenes évek végétől követhetjük nyomon történelmi, társadalmi eseményeinket a mindennapok sodrában. Ha egy magyar regény címlapjára azt írhatják, hogy 14. kiadás, azzal a népszerűséget a legobjektívebben jelzik. Ter- sánszky Józsi Jenő Kakuk Marcijáról van szó. Kakuk Marci jelképes alakká vált. Tersánszky legnagyobb sikerű regénye kitűnően megírt szórakoztató olvasmány, melyhez hasonló remeket ritkán szült a magyar irodalom.
