Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

10. Mai összeállításunk igyekszik igazodni az ünnepi alkalomhoz. Cikkeink érdekességeket kínálnak; egri kutató számol be arról, hogyan várták a szá­zad elején a „betlehemi” csillagnak nevezett Halley-üstököst, és választ keresünk arra a sokat vitatott kérdésre, vajon mi is volt valójában a betlehemi csillag? Emellett a titkokat rejtő Skóciá­ba is elkalauzoljuk olvasóinkat... összeállította'• Hekeli Sándor A technika történetéből Geocentrikus és heliocentrikus világkép — Az inkvizíció közbeszól - a végső bizonyíték NÉPÚJSÁG 1981. december 24., csütörtök Panorámaperiszkóp Egerben és Edinburghban .Í.-ÍÍ -2» oCTh Toronykllátó, Castle Hill, Edinburgh. Itt helyezték el a pe­riszkópot. Az egrihez hasonlóan, ernyőre vetíti a környék képét. A világmindenség elhe­lyezése és rendszere az ős­időktől kezdve foglalkoztatta az emberiség gondolkodóit. Az ezzel kapcsolatos elképze­lések, ahogyan a tudomány fejlődött, gyakran változtak. A megállapítások elterjedését azonban az egyház hosszú időn át megakadályozta. Az első ránk maradt vi­lágkép Hipparkhosz görög csillagásztól (i. e. 150 körül) származik, akit emiatt a „csillagászat atyjá”-nak is neveznek. Tudományos meg­fogalmazása azonban később­ről, i. u. II. századból Ptole- maiosz alexandriai görög csillagásztól ered, aki a vi­lágrendszerre vonatkozó ada­tokat az „Almageszt’’ című munkájában foglalta ösz- sze, de ez is nehezen vált hozzáférhetővé, mert a gö­rögül írt munkát csak 827- ben fordították le arabra, és e nyelvből még később latin­ra. A Hipparkhosz—Ptole- maiosz-féle geocentrikus vi­lágrendszer szerint a Föld a világmindenség középpontjá­ban nyugvó helyzetben van, és a többi összes égitest a Föld körül kering. Ezt a né­zetet a XVI. századig elfo­gadta a tudomány, de az egyház dogmaként a múlt század közepéig még görcsö­sen ragaszkodott hozzá. Megdöntésének szószólói Nicolaus Cusanus (1401—1464) német filozófus és természet- tudós, a reneszánszba való átmenet legnagyobb német alakja volt, aki bíbomok, majd püspök létére hirdetni merte azt, hogy -a Föld fo­rog. öt követte Nicolaus Co- pernicus (1473—1543) lengyel csillagász 1507-beli megálla­pítása, amely szerint a Föld egy bolygórendszer része, és a bolygók a Nap körül fo­rognak. Elméletét részlete­sen Az égi pályák körforgá­sairól c. művében fejtette ki, ami forradalmi nézetei mi­att csak halála után jelenhe­tett meg. Ezt a heliocentri­kus világrendszert nemcsak az egyház, hanem a tudo­mány is támadta, ez utóbbi azért, mert a belőle követ­kező parallaxis (módszer az égitestek távolságának meg­határozására) az akkori mű­szerekkel még nem volt ész­lelhető. Galileo Galilei (1564—1642) olasz természettudóst Coper- nicus tanainak hirdetéséért az egyházi inkvizíció már nyíltan vád alá helyezte, 1616-ban eltiltották ennek ta­nításától, 1633-ban pedig a copernicusi elméletet bebizo­nyító „Dialogo” c. munkája ünnepélyes visszavonására kényszerítették. Állítólag en­nek megtörténte után jelen­tette ki Galilei: Éppur si muove („mégis mozog” ti. a Föld). A heliocentrikus világkép létezését azonban csak 130 évvel ezelőtt sikerült 1851. február 3-án Jean Bemard Foucoult (1819—1868) fran­cia fizikusnak bebizonyíta­nia, mégpedig a pári­zsi Pantheonban végrehajtott híres ingakísérletével. Ezt, a Szajna bal partjának legma­gasabb pontján levő épületet azért szemelt ki Foucoult a kísérlete céljára, mert korá­ban ez volt a legmagasabb (83 méter) párizsi épület. Az inga annál hosszabb ideig maradt lengésben, mennél hosszabb a felfüggesztése. Az ünnepélyes kísérletnél egy kb. 50 méter hosszú drótra felfüggesztett súlyos golyó szerepelt, és a lökésmentes indítása úgy történt, hogy az ingát szélső helyzetében ki­kötötték, majd a kikötésre szolgáló fonalat elégették. Az inga alá homokot helyeztek. Az inga — tehetetlenségénél fogva — megtartotta lengé­sének síkját akkor is, ami­kor alatta a Föld elfordult. Ezt bizonyították az ingának a homokon kirajzolódó nyomvonalai. Foucoult kísér­lete azt mutatta, hogy látszó­lag az inga síkja fordult el a Földön, keletről nyugatra, követve az égbolt látszólagos forgását. így került végérvényes bi­zonyításra a fizika eszközei­vel a tudomány évezredeken keresztül változó feltevése. Kováts Andor A „Magyar Hírmondó” kétszáz éve, 1781-ben szá­molt be az egri csillagvizs­gálóról. „Egerben a nézőto­rony már egészen elkészült A tervező magyar szárma­zású bécsi asztronómusnak, Hell Miksának a hiteles mondása szerint ennél kü' lönb csillagvizsgálót nem­igen látni Európában... A hozzávaló eszközök, melyek messzünen (Becs, London) így összeszereztettek, 15 ezer forintnál is feljebb becsül, tettek' Ezek szerint Magyar, ország most három csillag- vizsgálóval rendelkezik: a nagyszombati, a budai és az egri obszervatóriummal," A spekulának is nevezett csillagvizsgáló három rész­legre osztható: a hatodik emeleten levő két észlelőte­remre, az akkori új műsze­rekkel— a kupolára, külön e helyre készült helyiséggel a tizedik emeleten —, s a camera obscurára (sötét­kamra) a kilencedik emele­ten. Benne van a panoráma, periszkóp, melyet szintén Hell tervezett mint monda — „A vendégek mulattató, sára”. A mai helyzet így jelle­mezhető; Bár a kupola ré­szére készen áll egy 30 cen­timéteres tükrös távcső, de használaton kívül pihen. A hatodik emeleti két obszer. váló terem műszerei ma már csak muzeális jellegű­ek, s a nyugati terembe vannak berakva, ahol a ki­rándulók meg is tekinthe­tik. Egyedül a panorámape­riszkóp tölti be az eredeti, 200 év előtti feladatát, szí­nes képben mutogatja a bel­város mozgó életét. 1972-ben a Népszabadság szenzációs cikket közölt ez­zel a címmel: „Az évszázad üstököse”. Akkor közeledett a naprendszer belseje felé haladva a Kohutek-üstökös. Eddigi tapasztalataink sze­rint azonban sem nagyság­ban, sem látványosságban é század üstökösei meg sem közelítették a Halley-fél’e üstökös méreteit. A „Kohu- tek” 1973 januárjában meg is jelent, de a borult idő miatt kevesen látták, nem is volt mit nézni rajta. De milyen is volt a Halley- üstökös? Legutóbb 1910 ta­vaszán volt látható. Mit is. írtak az egri újságok? (1910. I. 21.) „Jön az üstökös! Kö­zeledik a világvége. Pályája metszeni fogja Földünk út­ját. Nincs kizárva, hogy ép­pen akkor ér a metszőpont­hoz a Föld, amikor az üstö­kös is ott lesz. Az anyaga gázok tömörülése. Lehet, hogy az ütközésnek az lesz a vége, hogy a Halley-üstö- kös lángra lobban. Ha csak az uszálya is érintkezik a légkörrel, akkor a levegő kigyullad, elperzseli a Föld minden szerves életét.” Később a jóslások enyhül­tek. (V. 4.) „Nem találkozik a Földdel, csupán az uszá­lyával, mely mérges gázokat tartalmaz, aminők a cián­hidrogén, szénhidrogén, szén- monoxid stb.” Hogy a ka­tasztrofális találkozás nem következik be, ezt pontosan kiszámította a greenwich-i csillagászati obszervatórium. (II. hó 25. Boston). „Meteor­eső fog hullani!" (V. hó 15. Eger) Végre május 12-én már megjelent az üstökös a tiszta égbolton. Hatalmas csóvája mint lobogó tűnt fel az égen. Megjött! (V. hó 19-én éj­jel). Csütörtökön reggelre virradó éjjelen talpon volt a fél város. A várbeli Kál­vária-dombot egészen ellepte a kíváncsi tömeg. Sokan az Egedre is felkapaszkodtak. Amikor 1966-!ban megnyi­tották az Európában egyedül­álló, műszaki kincseket tar­togató csillagászati múzeu­mot, akkor került sor a pe­riszkóp felújítására is. E gondos műveletet Kulin György irányítása mellett a budai Uránia Csillagvizsgá­ló műszerészei: Hernádi Ká­roly és Orgoványi János végezték el. A műszer a kö­vetkező szerkezeti tagoló­dásit mutatja: a védőburko­lata, tulajdonképpen hen­ger alakú fémburkolat, melynek palástján négyszögle­tes nyüás, az úgynevezett pa- norámaablak található. Eh­hez a kupolaalváz illeszkedik szorosan. A kettő együtt egy függőleges tengely kö­rül forgó mozgást végezhet, hogy a teret minden irány­ból felfoghatóvá tegyék. A tengely egyben vetítőcső­ként is szolgál. Ez 15 cen­timéteres átmérőjű henger- palást. A horizont irányából ér­kező fénysugarak a vetítő, szerkezetbe illesztett tükrön megtörve, az említett csö­vön át a vetítőernyőre (asz. talra) esnek. Megjelenik a kép. A vetítőtükör épségétől, fizikai állapotától függ a, kép minősége. A tükörtes­tet hét milliméter vastag, gondosan polírozott felüle­tű. planparalell üveglap al­kotja. Ennek mellső vetítő felületén vacuum-poriasztás- sal felvitt alumíniumréteg képezi a tükröző felületet. Ennek a védelmére szak­avatott kezelést igényel. E tükröt négy milliméter vas­tagságú szegélylemez zárja le. Ehhez vízszintes tengely van erősítve, mely biztosít­ja a tükör síkjának a meg­A következőket szemtanú­tól (R. D.) hallottam. Este a kaszinó termében gyülekeztek a vendég szín- társulat tagjai is. Éjfél felé „feltankolva” ők is a várba igyekeztek. Ott iszogattak, vártak türelmetlenül. De hajnal felé, mivel nem jött a világ vége, csalódottan hazafelé indultak. Más for­rásból úgy tudták, hogy 19- én a délelőtti órákban suhan át a Föld a csóván. A szem­tanú még gimnáziumi tanuló volt. Reggeltől szipákoltak a levegőbe, érezhető-e már a mérges gáz? Eljött a dél. A líceumból kiáramló jogász, sereg hirdette, hogy elment az üstökös, élünk. Kicsalták a zárda leányseregét. Ujjong­va vonultak végig a Széche­nyi utcán. Kivételesen, akkor az utcán is szabad volt a v csók. A gyönyörködés veszélyte­len napjai ezután következ­tek. Május 22-től a nyugati égbolton ismét látható volt körülbelül június 18-ig „az ég uszályos hölgye”. A csóva mind rövidebb lett, végül mint egy harmadrendű csil­lag ködbe (kóma-üstök) bur­kolva búcsúzott a Földtől. A másik, ma is vitatott kérdés: azonos-e a „betle­hemi csillaggal”? Ugyanis az Eger című lap két helyen az üstökös nevét „betlehemi” csillagként említi. Több száz éve igyekeznek, főleg a csillagászok, tisztáz­ni a kérdést. A Biblia nem egészen világos leírását, a le­gendás Jézus születését, a napkeleti bölcsek látogatását a betlehemi csillaggal nem tudják szinkronba hozni. Végül is Kepler megálla­pítását fogadták el, aki sze­rint a bölcsek által látott égi jel a Jupiter és a Saturnus együttállásából keletkeztet­hető. Ez a „konstelláció” i. e. 7 oen tűnt föl. Ez nem azo­nos időszámításunk kezdeté­vel. De az is elgondolkodtató, hogy a Biblia egyik helyen felelő szögbe való beállítá­sát, hogy mind a közeli, mind a távoli tárgyakat le tudják vetíteni. Tiszta idő. ben a Mátra csúcsa is szí­nesen látható. Hozzá hasoonló várost, sőt a környéket is megmu­tató periszkópról sokáig nem tudtunk. A hetvenes évek elején a scik'sok külföldi túrista között egy skót cso­port jelent meg a torony­ban. Köztük egy 40—50 év körüli férfi volt a tolmács, aki törve beszélte nyelvün­ket „Hasonló szerkezetű periszkóp van Edinburgh­ban, a város központjában!” — mondta nekünk. Azt kér­deztem, hogy tanult meg magyarul? Itthon, a szűlő­sem említ páros csillagot. Sőt a régi rajzok mind uszályos csillaggal szemléltetik. Ellen­vetésül az hozható fel, hogy sem a Biblia, sem a kínai feljegyzések időszámításunk kezdetére nem említenek üs­tököst. Itt megjegyezhető, hogy körülbelül az egy hó­napon át mutatkozó üstö­köst a felhőzet is eltakarhat­ta például Kínában. Nem ígérkezett más megol­dás, mint a Halley-üstökös visszatérési periódusa. A sta­tisztika s a számok törvé­nye kemény valóság. Csilla­gászati szakkönyveink foly­ton ezt a kerek számot emlí­tik: 76 év. Az ezzel való szá­molás nem vezethet pontos eredményre. Végre a Pallas lexikon pontosabb adatot szolgáltatott. Az 598. oldalán olvasható: a Halley-üstökös megjelenési periódusa 76 év és 135 nap. Most már a szá­molás következhet. Utolsó megjelenési idő 1910. Hány­szor foglaltatik ebben a pe­riódus ideje? Mivel itt na­pok is szerepelnek, az 1910 évet is napokra változtattam egységesen. Az 1910 év = 697 150 nap. Azután a 76 év = 27 740 nap, hozzáadandó a 135 nap. Tehát €97150 osztandó 27 875-tel = 25,00. A maradék 250 nap. Vagyis a számolás azt igazolja, hogy a Halley-üstökös időszámítá­sunk első évének a 250. nap­ján, vagy annak közelében jelent meg a Nap körül. Mi itt nem Jézus születé­sének az idejét bizonyítgat­tuk, hanem azt, hogy az idő­számításunk első évében is látszott a Halley-üstökös. Mit mutat a Halley-üstö­kös legutolsó útja? Legtávo­labb volt a Naptól 1948-ban. Azóta ismét közeledik. Most a Jupiter pályája felé ha­lad. Ha a periódus adata megközelítően pontos, akkor a Halley-üstökös a Földet 1986 októberében közelíti meg. dr. Zétényi Endre falumban. Hát hol szüle­tett? Feldebrön! Hogy hív­ják? Trombitás Józsefnek... Hangulatos beszélgetés kö­vetkezett ezután. Megemlí­tettem, szeretném látni azt a kastélyt a periszkóppal együtt, legalább levelezőla­pon. — Mi sem könnyebb, írja le a nevét és címét — kap­tam a választ. Három hónap múlva meg­érkezett Edinburgh város reliefje a kastéllyal, amely­nek tornyában van a pe­riszkóp. Akii az egri csillagvizs­gáló tornyában jár. a ca­mera obscura előszobájában ma is megtekintheti. Meteoritkráter Alaszkában Alaszka középső részén, az északi sarkkörtől kissé délre új meteoritkrátert fe­deztek fel. Átmérője 12,4 km, mélysége 500 m. Közepén 3 km átmérőjű tó keletkezett, amelyből sugárirányú baráz­dák futnak a kráter pereme felé. Ügy vélik, hogy a krá­ter eredetileg csak 10 km átmérőjű volt, mélysége vi­szont 700 m. Az erózió kö­vetkeztében a kráter falának eredeti formája az idők fo­lyamán megváltozott. Az Alaszka Egyetem ku­tatója fedezte fel, aki a vi­lágűrből műholddal készített felvételeket tanulmányozva bukkant rá erre a kráterre. Más módon nem lehetett volna felfedezni, mert a te­rület járművekkel legfel­jebb csak a tél kellős köze­pén közelíthető meg, amikor még elég vastag és szilárd a hóréteg. Ilyenkor viszont a sarki éjszaka miatt csak­nem teljes sötétség uralko­dik ezen a vidéken. Infravörös távcső Hawaiin Hawaii szigetén a 4300 mé­ter magas Mauna Kea tete­jén óriásteleszkópot helyez­nek el, amellyel főleg az infravörös tartományban vé­geznek majd megfigyeléseket. A 3,8 méter átmérőjű tükröt háromévi munkával fejez­ték be, 8 tonnát nyom és felülete optikai szempontból a legjobb, amit valaha is készítettek. Az infravörös távcsövet a Science Research Douncil építette és 11 millió nyugatnémet márkába ke­rült. A csillagászok remélik, hogy segítségével új ismere­teket szerezhetnek a csillag­keletkezés korai fázisairól. Időjáráskutató műhold A közös európai űrkutatás szervezete, az ESA bocsátotta Föld körüli pályára a Meteostat—1. elnevezésű időjárásku­tató műholdat, amely 36 ezer kilométeres magasságból, há­rom kamerán keresztül folyamatosan továbbítja Információ­it a Földre. Az infravörös tartományban készült képek egy­szerre érzékeltetik a szárazföld, az óceánok és az atmoszféra hőmérsékleti viszonyait. A kép bal oldalán a műholdat kö­vető állomás (francia) lézeres akusztika-optikai berendezései láthatók. Jobb oldalon a képpé alakított információk. Z. E. A betlehemi csillag? A Halley-üstökös nyomában

Next

/
Oldalképek
Tartalom