Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 22., kedd LENGYELORSZÁG Karácsonyra csökkentik a szükségállapottal kapcsolatos korlátozásokat A szükségállapottal kap­csolatos korlátozásokat an­nak mértékében csökkentik, ahogy a nyugalom és a rend helyreáll az országban — mondotta Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője hétfő esti varsói sajtóérte­kezletén. Hangsúlyozta, hogy már eddig is számos enyhítés történt, és az ünne­pek előtt továbbiakat ter­veznek. Karácsony éjszaka jelentősen rövidebb lesz a kijárási tilalom időtartama, egyes vajdaságokban pedig feloldják a helybéli utazás tilalmát. Megkezdődött az internált személyek szaba­don bocsátása. Enyhítették a benzinkorlátozást. Urban a jelenleg inter­náltak számát 5000 körül jelölte meg. Elmondotta, hogy Lengyelország két bá­nyájában van még okkupá- ciós sztrájk. Urban szerint a bányában tartózkodó sztrájkolok számára meg­van minden műszaki lehe­tőség ahhoz, hogy feljöjje­nek a mélyből. Mint elmon­dotta, a lent tartózkodókra szélsőséges elemek fizikai nyomást gyakorolnak a sztrájk folytatása érdekében. Kérdésekre válaszolva Ur­ban kifejtette, hogy Lech Walesa, a „Szolidaritás” el­nöke jelenleg Varsóban tar­tózkodik, többször tárgyalt a kormány tagjaival. Walesát felkereste az egyház képvi­selője is, valamint felesége és gyermekei. A híresztelé­sekkel ellentétben Úrban kifejtette, hogy az internál­tak a börtönkörülmények­nél jóval kedvezőbb feltéte­lek között vannak. Gorniczki kapitány, a len­gyel kormányfő tanácsadó­ja visszautasította azokat a híreszteléseket, amelyek az AFP francia hírügynök­ség, valamint a BBC angol rádió és televíziós társaság anyagaiban látnak napvi­lágot, és hamis képben tün­tetik fel a mai lengyel hely­zetet. Az NSZK kormánya az új helyzetben is biztosítja Lengyelországnak a koráb­ban elhatározott segélyeket — közölte hétfőn Kurt Bec­ker kormányszóvivő. Lord Carrington brit kül­ügyminiszter a Nyugat- Európában — Washington­hoz képest — eddig tapasz­talt mérsékeltebb hangvé­telt módosítva, nyíltan meg­fontolásra ajánlotta „gazda­sági eszközök” alkalmazá­sát Lengyelország ellen, mintegy válaszként a len­gyel hatóságok belpolitikai in tézkedéseire. Dozier elrablói közül kettőt azonosított a rendőrség Az olasz rendőrség terro­ristaellenes osztaga hétfőn közölte, hogy azonosították a James Dozier amerikai dan­dártábornokot elrabló cso­port két tagját. A terroris­tákat, név szerint Remo Pan- cellit és Antonio Savastát, eddig is körözték, egy olasz csendőrtiszt meggyilkolásá­val és egy bíró elrablásával gyanúsítva. A terroristákat szemtanúk vallomásai és rendőrségi, adatok alapján azonosították. Veronában vasárnap első ízben találkoztak az ameri­kai titkosszolgálat képviselői és amerikai terroristaellenes szakértők a Dozier ügyében nyomozó olasz rendőrökkel. Mint ismeretes, a tábornokot hétfőn rabolták el a „vörös brigádok”, s az azóta nyil­vánosságra hozott közle­ményben bejelentették, hogy úgynevezett népi. bíróság elé állítják Doziert. Tüntető izraeliek A Golan-fennsík izraeli bekebelezése továbbra is a nemzet­közi megfigyelők érdeklődésének középpontjában áll. A dön­téssel egyébként a jelek szerint még az izraeli közvélemény egy része sem ért egyet. Képünkön: az annexió ellen tüntető izraeliek nagygyűlése Tel Avivban (Népújság Telefotó — AP — MTI — KSj NEW YORK: Iránban, a sah rendszere idején a CIA által folytatott kémtevékenység kulisszatit­kaiba enged bepillantást a Newsweek amerikai hetilap legújabb száma. A teheráni amerikai kato­nai attasé egyik akkori be­osztottjára — egy volt túsz­ra —, illetve jelenleg is hi­vatalban lévő kormánytiszt­viselőkre hivatkozva a lap közli, hogy a teheráni ame­rikai nagykövetség 1979-ben történt elfoglalása során a CIA szigorúan titkos anya­gai kerültek az iráni hatósá­gok birtokába. Ezek a Szov­jetunió és a Varsói Szerző­dés tagállamai elleni kémte­vékenység adatait is tartal­mazzák. BAGDAD: Szpirosz Kiprianu ciprusi köztársasági elnök küldött­ség élén hivatalos látogatás­ra Irakba érkezett. LISSZABON: Jósé Eduardo Dos Santos, angolai elnök állást foglalt az Angolai Népi Köztársaság és az Egyesült Államok kö­zötti kapcsolatok rendezése mellett. Az ANGOP angolai hivatalos hírügynökség jelen­tése szerint az államfő a nyugat-afrikai Gabonban tett hivatalos látogatásán egy nyilatkozatban leszögezte, hogy a diplomáciai kapcsola­tok felvétele Luanda és Wa­shington között hozzájárul­hatna a namíbiai rendezés megoldásához. PEKING: Csao Ce-jang miniszterel­nök, pártalelnök vezetésével kínai párt- és kormánykül­döttség utazott hivatalos lá­togatásra a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba Kínai részről a legmaga­sabb szintű látogatásra leg­utóbb 1978-ban került sor, amikor Hua Kuo-feng, a párt akkori elnöke utazott a KNDK-ba. Kim ír Szén el­nök 1975-ben volt Peking- ben. KOPPENHÁGA Anker Jörgensen a Dán Szociáldemokrata Párt elnö­ke, kijelölt kormányfő, be­jelentette, hogy kudarcot vallottak a koalíciós kor­mány megalakítására tett erőfeszítései. Nem sikerült a koalíciós partnerként szóba- jöhető szocialista néppártot és a radikális liberális pár­tot felsorakoztatni a mun­kanélküliség és a külföldi adósságok csökkentését is előirányzó átfogó, hosszú lejáratú gazdasági terv mö­gé. Jörgensen hétfőn tájé­koztatta II. Margit, dán királynőt tárgyalásairól. rC Külpolitikai kommentárunk ~)—i Az annexió ára „BARÁTOK KÖZÖTTI NÉZETELTÉRÉS” — így jellemezte Alexander Haig tábornok, amerikai kül­ügyminiszter a Golan-fennsík izraeli annektálása nyomán a két ország kapcsolatában bekövetkezett helyzetet. A washingtoni „haragszom-rád” típusú nyilatkozatok kulisszái mögött, mint várható volt, tehát meglehetősen hamar kibukkant az igazság. Mi­közben a Fehér Házban — tekintettel Washington arab szövetségeseire és az egész nemzetközi közvéle­ményre — igyekeztek úgy tenni, mintha egyértelmű­en elítélnék az izraeli lépést, két alapvető dolgot mindenki tud: Izrael ezt az akciót sem merte volna megtenni, ha valóban komoly amerikai ellenakciókra számít, és Tel Avivban nagyon is jól tudják, hogy a stratégiai együttműködési egyezmény amerikai fel­mondása enyhén szólva távolról sem jelenti a straté­giai együttműködés felmondását. A lényeg tehát az, hogy az amerikai lépés nem tar­talmi, hanem taktikai jellegű; azaz kimeríti a manő­verezés fogalmát. Pontosan ez a megállapítás jellem­ző a másik amerikai lépésre is: arra, hogy Washing­ton ezúttal — a megszokottól eltérően — nem vétóz­ta meg a Biztonsági Tanácsnak az annexiót egyértel­műen elítélő döntését. ÉRDEKES PARADOXONNAK TŰNIK, hogy bár a Golan annexiója a Camp David-del fémjelzett politi- ka következménye, az egyetemes felháborodást ki-, váltott izraeli lépés megnehezíti e politika folytatá­sát. Elég arra gondolnunk, hogy Egyiptomban (amely­re Szadat halála óta távolról sem a teljes politikai 5 mozdulatlanság a jellemző), mennyire megnehezíti a Golan annexiója az Izraellel való együttműködés belső elfogadtatását. Begin ugyan ismét kijelentette, hogy a döntést „soha nem vonják vissza”, ám az iz­raeli kormányfőnek alighanem tudomásul kell ven­nie, hogy ezért több szempontból is nagy árat kell fizetnie. A Biztonsági Tanács még januárban vissza­tér a témára és az első Izraelbe készülő nyugat-euró­pai államfő, Mitterrand francia köztársasági elnök, máris érzékeltette: meglehet, hogy Párizs az új fejle­mények fényében felülvizsgálja a látogatás tervét. HARMAT ENDRE Mitterrand megvárja a BT-döntést Francois Mitterrand meg­várja a Golan-fennsík iz­raeli annektálásának ügyé­ben', január elején összeülő Biztonsági Tanács döntését, s csak azután határoz az eredetileg február közepére kitűzött izraeli látogatásáról — jelezte a Párizsban ki­adott külügyminisztériumi közlemény. A látogatással kapcsola­tos minden egyéb információ eddig elhamarkodottnak te­kinthető — teszi hozzá az igen óvatos megfogalmazású kommüniké. EGY TANÁCSKOZÁS TAPASZTALATAI Ideolígiai harc, napjainkban Mint már arról a tömegkommunikáció hírt adott, december 10—12. között „A nem­zetközi ideológiai harc időszerű kérdései” címmel nagy jelentőségű országos tanács­kozást tartottak Tatabányán. Az első napon plenáris ülés keretében, majd a következőkön négy szekcióban folyt a munka. Összesen több mint 30 előadás hangzott el, felölelve az ideológiai harc szinte valamennyi aktuális kérdéskörét — az áttekintés, a helyzetelemzés igé­nye mellett lehetőséget adva az új jelenségek elméleti, politikai elemzésére, azok tisztázására és egységes értelmezésére. Erre a tanácskozásra több mint 300 szakember, tudós, politikus, propagandista ka­pott meghívást, a téma leg­ismertebb országos szakem­berei, a továbbadásra hiva­tottak, a szerkesztők, az új­ságírók, a politikai munká­sok. Izgalmas témák, széleskö­rű érdeklődést kiváltó, nem egy esetben vitákban tisz­tázódó nézetek, vélemények, értékes és érdekes előadások és felszólalások hangzottak el. Éppen ezért nehéz vál­lalkozás a munkáról hű ké­pet adni. A bemutatás, né­hány kérdés kiemelése — mint a konferencia egyik résztvevőjétől — egy kicsit önkényes lesz. Ezt bizonyára megérti az olvasó. A tanácskozás egyik köz­ponti kérdése, annak széles körű bemutatása, sokoldalú elemzése volt, hogy az egy­mást kizáró, egymás ellen küzdő két világrendszer úgy él egymás mellett, hogy sok tekintetben egymásra van utalva. A társadalmi fejlő­dést úgy kell biztosítani, hogy az emberiség léte fenn­maradjon. A: osztályharcot nemzetközi méretekben úgy kell folytatni — az emberi­séget a kapitalizmustól úgy kell a szocializmusba átve­zetni, hogy a háborút ki le­hessen iktatni. Ez ma a nemzetközi osz­tályharc fő kérdése, mely­nek lényege: háború nélkül biztosítani a világforradalmi folyamatot, korunk alapvető tartalmát, a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­netet. E roppant nagy horderejű feladat megoldása kizár mindenféle sablont, meg­csontosodott gondolkodás- módot, és egyértelműen fel­tételezi azt, hogy a legválto­zatosabb formákban vívjuk meg az ideológiai harcot is. Ezeknek a feladatoknak a megoldása csak hatékonyabb, még színvonalasabb tudomá­nyos tevékenység, elméleti munka révén biztosítható. Tovább növekszik tehát az elméleti kutatásoknak a je­lentősége és ezzel párhuza­mosan nő a felelőssége is az ideológiai harcban. A tatabányai konferencia előadásai és vitái, hozzászó­lásai, témái a nemzetközi osztályharc mai környezetét és a létező szocializmus vi­lágát sokoldalúan elemezték. A nemzetközi osztályharc ma az egymás mellett élő, két egymással szembenálló világrendszer állami, mozgal­mi életének', kapcsolatrend­szerének keretei és külön­böző szférái között folyik. Az alapvető osztálycélok és osztályérdekek egymással kibékíthetetlen ellentétben állnak, még akkor is, ha minden lehetséges módon keresik a sokoldalú együtt­működést a politikai és a gazdasági szférákban. Az ideológiai élet területén nincs és nem is lehet sem­miféle megbékélés és együtt~ működés. 2 Az előadások széleskörű­en bemutatták azokat a ten­denciákat, a leglényegesebb sajátosságokat, amelyek a két világrendszer egymás elleni harcát, egymáshoz va­ló viszonyát, egymás mellett élését és együtt élését jelle­mezték és jellemzik. Szó esett a kapitalizmus helyze­téről, az USA és Nyugat- Európa magatartásáról. Több oldalról elemzésre került a kapitalizmus elhúzódó vál­sága, amely áthatja a politi­kai, gazdasági, ideológiai életük valamennyi területét. A krízis reális bemutatá­sa és értékelése mellett rá­mutattak arra is, hogy ez a válság — sajnos — még nem a kapitalizmus utolsó válsá­ga. Nagyok még tartalékai — mind gazdasági, és mind társadalmi vonatkozásban —, és képes ezekből a világ- helyzetekből mélyebb meg­rázkódtatás és gyökeres tár­sadalmi változás nélkül ki­lábalni. A szocializmus világát fej­lődésében, elért eredményei, gondjai és problémái tükré­ben elemezte a tanácskozás. Hangsúlyozták, hogy a léte­ző szocializmus történelmi­leg mérve rendkívül rövid idő alatt történelmi jelentő­ségű eredményeket ért el. Létrehozta azt a tudomá­nyos, technikai, anyagi és műszaki bázist, amelynek birtokában képessé vált ar­ra, hogy megvédje önmagát, és a kapitalizmussal szem­ben — bár gazdasági telje­sítőképességben még gyen­gébb — katonai erőegyen­súlyt teremtsen. Olyan erő­vé fejlődött, amely ma már legyőzhetetlen. A szocialista világrendszer a béke szilárd védelmezőjévé vált. A szo­cializmus sokoldalúan bizto­sítja a nép anyagi és kultu­rális felemelkedését — és a társadalmi haladást szolgáló tevékenység támogatója volt és marad. A létező szocializmus azon­ban nem állapot, nem egy statikus helyzetkép, hanem állandóan mozgásban, fejlő­désben levő társadalmi, gaz­dasági alakulat. A folyto­nosság és megújulás, a sta­bilitás és változás dialekti­kus kapcsolata jellemzi. Ma már rendelkezik mindazok­kal a tapasztalatokkal és eszközökkel, amelyek fejlő­déséhez szükségesek. őszintén szó esett azokról a gondokról is, amelyek ne­hezítik a szocializmus fejlő­dését. Ilyen például: a na­cionalizmus léte, időnként és helyenkénti újratermelődése, a nemzeti és nemzetközi ér­dekek helyes értelmezése, azok összehangolása, a vi­lággazdasági átalakuláshoz történő igazodásban, követé­sében helyenként tapasztal­ható lassúság, nehézkesség. Elvi, politikai és az agitáci- ós propagandamunka szem­pontjából lényeges rámutat­ni arra, hogy miként értel­mezzük az egyes szocialista országokban tapasztalt vál­sághelyzeteket. Az 1956-os magyarországi, az 1968-as csehszlovákiai, a korábbi és a jelenlegi lengyelországi események nem a szocializ­mus válságát jelentik. Ezek, és az ehhez hasonló válsághelyzetek a szocializ­musban akkor keletkeznek —, szintén törvényszerűen, objektíve viszik válsághely­zetbe a társadalmat —, ami­kor a vezetés eltér a marxis­ta—leninista tanításoktól, amikor a pórt és a tömegek között a bizalom lényegesen csökken, amikor a hatalom­mal való visszaélések sora történik, amikor a párt a szolgálatát, a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatát — még ha az időnként terhes is — nem tudja ellátni. 3 A nemzetközi ideológiai harcban a fő frontvonal a kapitalizmus és a szocializ­mus között húzódik. A léte- ző szocializmus állapota ép­pen ezért döntő és megha­tározó az ideológiai harcban. Ezzel összefüggésben nagy mérsékben megnőtt a szocia­lista országok felelőssége eb­ben a konfrontációban. Az ideológiai küzdelem nem pusztítja el az ember által létrehozott értékeket, az anyagi javakat. Bár igen sok anyagit köt le! Többek között ezért is alapvető ér­dekeink fűződnek az osz­tályharc e területéhez. A döntő tényező azonban az, hogy az ideológiai szféra számunkra rendkívül ked­vező terepet jelent a harc megvívásához. Mit tudunk felsorakoztatni? Egyrészt a marxizmus—leninizmus ta­nításainak tudományosan megalapozott, tényekkel bi­zonyított igazát, másrészt a marxizmus—leninizmus esz­méi alapján létrehozott szo­cialista társadalmat és an­nak elért eredményeit. Mindezek alapján az ide­ológiai harc módszere esz­méink igazára, az eredmé­nyekre, az érvekre és té­nyekre alapozott vita kell, hogy legyen. A tanácskozás időszerűsé­gét és fontosságát hangsú­lyozva kiemelt jelentőséget kapott az a gondolatkör, amely szerint a propagan­dának a korábbitól még fel­készültebben, egységes szem­lélettel, tudományos meg­alapozottsággal és a politikai gyakorlattal összhangban, cselekvésre ösztönzően kell válaszolnia mindazokra a kérdésekre, amelyek az em­bereket foglalkoztatják. Vá­laszaink nyíltak, őszinték kell hogy legyenek, a té­nyek szigorú számításba vé­telén kell hogy alapuljanak, és kielégítők, elfogadhatóak legyenek. A tanácskozás előadásai önálló kötet formájában a közeljövőben megjelennek, lehetőséget adva a szélesebb közvélemény számára az el~ hangzottak megismerésére és alkotó hasznosítására. Vasas Joachim

Next

/
Oldalképek
Tartalom