Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 22., kedd 3 47 új önálló vállalat Januári-vei megszűnik négy tröszt Január 1-vel megszűnik a baromfiipari, a konzervipari, a söripari vállalatok trösztje, valamint a Mezőgazdasági Ellátó Tröszt. Vállalataik — a közelmúltban hozott minisztertanácsi határozat értelmében — önállóak lesz. nek, s ezentúl a MÉM közvetlen felügyelete alá tartoznak. A trösztök megszüntetését az élelmiszeripar szervezeti korszerűsítése indokolja. A korábbi években kialakított tröszti szervezet eredményesen szolgálta a népgazdaság érdekeit. Hozzájárult a lakosság biztonságos ellátásához és az export növekedéséhez. A gazdálkodás iránt azonban időközben fokozódták a követelmények. A lakosság alapvető élelmiszer- ellátásán túlmenően fontos feladat: a minőség javítása és a külföldön is piacképes élelmiszerek körének erőteljes növelése. Ezeknek a kívánalmaknak a tröszti szervezeti rendszerben a vállalatok gyakran nem tudtak megfelelni. A tröszti szervezet egyes elemei egyértelműen a fejlődés gátjává váltak. Januártól újabb 47 vállalat kap teljes önállóságot. Ez egyben fokozott felelősséget követel a vállalati vezetőktől, akik saját tervek, üzlet- politikájuk alapján gazdálkodnak. Várhatóan verseny alakul majd ki a vállalatok között — ez végső soron kedvezően hathat a még meglevő tartalékok feltárására, a belső ellátásra, a választék további bővítésére, az élelmiszertermelés előre- vi telére. Ám, amíg az önállóulás a vállalatok többségének kedvez, addig akadhatnak olyanok is, akik kevésbé tudnak lépést tartani a fejlődéssel egyebek között azért, mert például a tröszti szervezetben valamilyen oknál fogva hátrányban voltak. A MÉM figyelembe veszi a vállalatok egymástól eltérő adottságait is, indokolt esetben a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal közösen számukra kedvezőbb feltételeket teremtenek. A vállalatoknak lehetnek olyan feladataik, amelyeknek megoldása külön-külön gazdaságtalan lenne. Ezért mód van közös szolgáltató, értékesítő vállalatok felállítására. A baromfiipar 30—40 vállalata már egyesülést alakított ki a tenyésztő, a termelő, a feldolgozó és a külkereskedelmi tevékenység koordinálására. Az AGROTRÖSZT ugyanakkor TEK-vállalattá alakul, az önállósuló 17 Agroker- vállalat részben ettől szerzi majd be a területéhez tartozó mezőgazdasági üzemek számára a gépeket, alkatrészeket. A korábban létrehozott bor. és cukoripari irodák is megszűnnek. A trösztök megszüntetése nyomán felszabaduló munkaerő elhelyezéséről gondoskodnak. Ezzel az élelmiszer- iparban a szervezeti korszerűsítés1 befejeződik, további trösztök felbontását a MÉM nem tervezi. (MTI) A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Együtt a pártonkívüliekkel Tizennyolc éve, hogy az első hűtőkompresszorok elkészültek az egri Finomszerei vénygyár 31-es üzemében. Azóta már milliókban számolják ezt a bel- és külföldön egyaránt ismert és kelendő hűtőgépalkatrészt. A tizennyolc év alatt rengeteget változott a gyártmány, ha lehet, még többet az emberek. A pártalap- szervezet idei beszámoló taggyűlésén szinte érzékelhetően le lehetett mérni ezt a csaknem két évtizedes fejlődést az itt dolgozó kommunisták magatartásában, de az elmúlt két év fejlődését is, mely a pártmunká stílusában jelentett fordulatot. A vezetőség beszámolója; amelyet Bartha András, az alapszervezet titkára mondott el, egyben a gyárrészleg 31-es üzemi kollektívája egész évi munkájának mérlege is volt. Nem minden büszkeség nélkül számolhattak be arról, hogf sikeres évet zártak az egész gyárral együtt. Az alapszervezet kommunistái, — mint azt a beszámoló is hangsúlyozta, — fontos feladatuknak tartották, hogy ütemes legyen a termelés, csökkenjen az önköltség, javuljon a munkahelyi légkör, az üzemi munka szervezettsége, a munkafegyelem, s nem utolsósorban említve, a minőség is. E célnak rendelték alá a vezetőség és az alapszervezet tevékenységét. Mint a tények bizonyították, az üzem összlétszámának 10 százalékát kitevő komunista kollektíva ezt a magára vállalt feladatot jól teljesítette. Csökkenő túlórával, állandó létszámhiánnyal is túlteljesítették a termelési feladatot, s minőségi reklamáció egész éven át nem volt. A jelentős megtakarítások arányosain csökkentették az előállítás költségeit is. Korszerűsödött a gyártósor, s ezzel együtt a meglevő berendezések kihasználtság! foka is javult. Az alapszervezet 42 kommunistája szorosan együttműködött a pártonkívüliekkel. Az alapszervezet vezetősége rendszeresen beszámoltatta a pártonkívüli vezetőket is, meghívta őket az olyan napirendek megvitatására, melyeknél nélkülözhetetlen volt szakértelmük. A jó együttműködést talán semmi sem példázza jobban, mint az, hogy az egyik pártonkívüli vezető, Kassa1 István, a taggyűlésen is őszintén szólt részlege gondjairól. A pártvezetőség tanácskozásainak napirendjén szinte lemérhető időről időre, mi foglalkoztatta a termelésben dolgozókat a legjobban, s taggyűléseiken is időt szántak e legfontosabb feladatok értékelésének. Tudtak és akartak időt szakítani önképzésre, vitákra. Igen sok javaslat született az ötnapos munkahétre való áttérés előkészítése során is. A taggyűlésen a beszámoló és a hozzászólások egyaránt jelezték, felelősséggel végzik munkájukat, s noha jók az eredmények, újabb és fokozottabb követelményeket állítanak önmaguk elé. Szóltak a dolgozók véleményével, javaslataival való még jobb törődésről, a munkásőrök munkájáról, s őszintén beszéltek szervezeti életük jobbá tevéséről is. Egyenlőbben elosztott, és jobban ellenőrzött pártfeladatokról is szó esett. A taggyűlésen részt vett és felszólalt a Központi Bizottság munkatársa, Tuza József is, hangsúlyozva, hogy az állandóan változó külpolitikai helyzet, a növekvő belpolitikai feladatok a kommunisták újabb erőpróbáit is jelentik, s ösztönöznek a tömegekkel: való kapcsolat még jobbá tételére. összességében jó évet zárt a finomszerelvénygyári alapszervezet, — s ez egyben garancia a jövő évi munkára is. — deák — VESZÉLYES ÜZEM Közlekedjünk — okosan A példánk Gyöngyös. A közlekedés itt is, mint máshol. Semmi rendkívüli. Mintegy húszezer járművet tartanak nyilván a hatóságok. Ebben a számban nincsenek benne azok, amelyek rendszám nélkül közlekedhetnek. A gépjárművezetői engedély birtokosai az előbbi adatot két-háromezerrel múlják felül lélekszámban. Nagyjából ennyire tehető a városon átmenő forgalom statisztikai adata is. A Mátrát egy évben körülbelül nyolcszázezer autó, autóbusz érinti. Viselkedni kell Fura egy helyzet: ha valaki dolgozni akar egy olyan üzemben, amelyről azt mondják: veszélyes — ilyen és olyan vizsgákat kell letennie. Az erről szóló papírokat lepecsételik és lakat alatt őrzik. Kell-e veszélyesebb üzem a közlekedésnél? Amikor a motorizációnak nevezett fejlődés a gépesített járművek özönét zúdítja rá az utakra? Az emberek százezrei és milliói pedig úgy „lépnek be ebbe az üzembe”, hogy semmiféle ^bizonyítványuk” nincs, nem tanultak az „üzem” működéséről semmit. Hol tanulnának? Még inkább: hol vizsgázhatnának belőle? Fura egy helyzet, kétségtelen. Esztelenség lenne viszont azt követelni, hogy minden állampolgár, mihelyt öná'ló- an tud a saját lábán járni, vizsgázzék KRESZ-ből, különben a járdára sem léphet. Pedig majdnem itt tartunk. Ebben a mátraalji városban már az óvodákban vetélkedőket rendeznek közlekedési szabályokból, magatartásból. A kimutatások pontosan jelzik, hány intézményben, hány alkalommal, hány emberke nevezett be, és ki milyen sikert ért el. Mit emberkék? Az „Idős emberek hete a közlekedésben” keretében tavaly másfél ezren hallgatták végig az előadást ebből a korosztályból. Az idén, az év első hat hónapjában már majdnem ötven előadáson több mint ezernyolcszázan érdeklődtek a tudni- és megtartanivalók iránt. Nem kis szám. Szeretünk vetélkedni A Járási-városi Közlekedésbiztonsági Tanács a megmondhatója, mennyire komolyan veszik például a gépkocsivezetők a „Vezess biztonságosan” versenymozgalmat. Évente öt-hatszáz személy és egy sor üzem, szövetkezet jelenti be, hogy igenis csatasorba áll. Bizonyára nem azért a tárgyjutalomért, amely méltán kijár a legjobbaknak. Mellesleg a versenyfeltételek sem enyhülnek az idők során, sőt! A Mátraalji Szénbányák, a GYÖNGYSZÖV, az Egyesült Izzó, a Tejipari Szállítási Vállalat és a Volán „hivatásosai” azok, akik példát adhatnak. A közlekedési tárgyú előadásokra is a nagyobb üzemekben fokozottabb az érdeklődés. A TIT szívesen nyújt segítséget, hogy a siker még nagyobb legyen. Az már más lapra tartozik, hogy olykor egészen váratlanul kérnek előadót valamelyik szervnél, üzemnél, és ilyenkor megtörténik, hogy az előadás színvonala... hát éppen nem a legtökéletesebb lesz. Ahogy az is megtörtént már, hogy az iskolások szép számban mérték volna ösz- sze a felkészültségüket egymással, de nem volt ehhez elegendő tesztláp. Szó, ami szó: ez sem, az sem jó dolog. De ha már van Ugyanis van. Egy nagyon szép, jól sikerült KRESZ- park Gyöngyösön. Túl az iskolákban, óvodákban megépített gyakorlóterületeken. Nem is akármennyiért, kétmillióért készült el a Béke téren, még 1979. májusában. Méghozzá nagymértékben társadalmi munkában alakult azzá, ami lett. Ma már van gazdája is, a művelődési osztály elvállalta a védnökségét, az V. számú Általános Iskola pedig átvette szocialista megőrzésre. Csakhát... semmi sem megy túlságosan simán. A hétvégeken, ünnepnapokon a park — zárva. A nevelési intézmények sem használják ki ezt a létesítményt olyan mértékben, amilyenre alkalmas lenne. Ügy tetszik, és ezt igazolják az adatok is, a leglelkesebbek az óvodások és a kisdobosok, ha be kell bizonyítani, ők már biciklizhetnek, rollerozhatnak, „gyalogolhatnak” ott, kint is, mert ismerik a vonatkozó szabályokat. A „Gyerekek a közlekedésben” elnevezésű rajz- pályázat eredményei szintén az előbbi megállapítást húzzák alá. Még a megyei versenyben is szép sikereket könyvelhetnek el. Mert az a gyalogos Akárhogy mondjuk is, hogy ebben a „veszélyes üzemben”, a közlekedésben mindannyian részt veszünk, abban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel, legfeljebb más eszközökkel, mintha ennek ellenére is volna némi feszültség az egyes „közreműködők” között. Például a gyalogosok. Nagy hiba lenne akár a motorost, akár az autóst, akár a gyalogost kinevezni minden baj eredőjének. Ha volna kire rámutatni, máris nyert ügyünk lenne. Akár hetek alatt is olyan szabályos rendet tudnánk útjainkon, tereinken kialakítani, hogy „ámulj, világ”. De ez nincs. Mert a közlekedés csapatmunka. A statisztika mégis jelez valamit. Nem kevesebbet, mint azt a tényt, hogy a gyalogosok közül egyre többen lesznek egy-egy baleset előidézői. Mintha néhányan azt hinnék közülük, hogy ők „sérthetetlenek”. Körültekintés nélkül lépnek le a járdára, mennek át az úttesten, ahol éppen eszükbe jut, figyelembe sem veszik a piros jelzést a zebránál, és a lakott területen kívül is olyan hanyagul „vonulnak” a menetirány szerinti jobb oldalon, mintha nekik mindenre szabad lenne fittyet hányniuk. De a kerékpárosok közül is nagyon sokan veszik semmibe a táblákat, a szabályokat. Aligha van nálunk olyan ember, aki a tiltó jelzést, a zebrát és a jobb oldali közlekedés szabályát ne ismerné. Vizsga Beikül is. Mégis...! Aztán, ha bekövetkezik a jó. vátehetetlen...?! Ezt is tanulni kell Az ismeretek szerzéséhez mindig két ember kell. Az egyik, aki nyújtja, a másik, aki befogadni akarja az ismereteket. Lehet ezerszer annyi előadás és vetélkedő, KRESZ- park és rajzpályázat, ha a társadalom egészében nem tudatosodik a vitathatatlan követelmény; a közlekedést meg kell tanulni. Hogy mikor? Mihelyt nyiladozik az ember értelme, azonnal el kell kezdeni és utána mindvégig, hiszen az idő múlásával az utakon is másként alakul minden, mint korábban. Tanulni, tudni kell az alapvető szabályokat. Hiszen valóban veszélyes üzemről van szó. Ez nem szólam. Nemcsak egy gőzmozdony- szerű kamionra gondolok, mint elzúgó veszélyforrásra, hanem a kerékpárra is, a jeges járdára is, a könnyű lábú fruskákra is, akik oda se néznek a zebra előtt két méterre zümmögő Ladára. Majd megáll, gondolják. Vigyázzon ő, mert úgyis őt csukják le, ha bajom történik. És a bajomon ki segít már? Sem a lezserségnek, sem a kockázatvállalásnak nincs helye sem az utakon, sem a tereken. Közlekedni is csak okosan szabad. G. Molnár Ferenc Minden — egy helyen Komplex szociális létesítményt épít dolgozói számára az Egri Dohánygyár. Az alagútzsalus épületben — amelynek képünkön tetőzetét szerelik — óvoda, bölcsőde, étterem, illetve művelődési ház kap helyet (Fotó:. Kőhidi Imre) II hét öröme, gondja Bodonyban Jó vízre nincs remény, több szellemi táplálékra igen A domb mögött Bodony. Hóba temetkezve, dermedtem Nem csoda: hétfőn hajnalban mínusz 15 fokot mu. tatott az eresz alá kiakasztott hőmérő. Az alig 1300 lelket számláló falucska e nagy hideg közepében, de még a karácsonyi ünnepek előtt reménykedéssel tekint az „anyaközség” Párádra, ahol az egyesítés óta gondjai leginkább eldőlnék. Mert jó: nem rég megépült a 3 és fél kilométernyi bekötőút, . 120 ezer forintot juttatott a tanács a Hunyadi, a Felszabadulás utcák járdáinak építésére a Petőfi út felújítására, rendbe hozták az iskolát is, hanem azért akadnak kívánalmak, — Gyermekintézmények, szociális és egészségügyi el. látás, kereskedelem, foglalkoztatottság tekintetében valóban nincs okuk panaszra a bodonyiaknak — mondja dr. Várhalmi Károlyné. vb.titkár. — A felsőtagozatos gyerekeket, az ovisokat buszjárat hozza-viszi Bodony és Párád között, dr. Angyalosi József körzéti orvos és Temesvári Istvánná ápolónő tisztességgel ellátja a falu betegeit, Ko. vács Mártonná szociális gondozónő az elesettek bű- jót orvosolja, a Mátraalja Termelőszövetkezet, az erdőgazdaság, a Hevesi Háziipari Szövetkezet „fióikjá” és a közeli ércbánya pedig minden épkézláb embernek kenyeret biztosít. Két dologban mégis hiányt szenved a település. Ez a jó víz, valamint a szellemi táplálék. Nos, ami-az egészséges vi. zet illeti, közelesen lépünk valamicskét. A héten dől el, hogy házi hidrofor beiktatásával legalább az iskola vízigényét meg oldhat juk-e. A pétervásári költségvetési üzem árajánlatát várjuk, annak ismeretében dől el a kérdés. Ami az egész település vezetékes vízzel való ellátását illeti, rendezési tervünkben szerepel! De senki sem biztat bennünket, hogy a három és fél kilométernyi gerincvezeték a közbeiktatandó néhány emelőberendezés megépül a tervciklusban. Közben megérkezik Baráz Máté iskolaigazgató, a Bo- donyra is kiterjedő közművelődési munka felügyelője. Megismervén a kétszintes, jó beosztású művelődési házat, kínálkozik a kérdés: miért nem tudott ott igazán tartalmas élet kibontakozni? — Azt nem állíthatjuk, hogy nincs mozgás a faluban, hiszen hetente kétszer vetít a MOKÉP, az utóbbi néhány évben pár gyermekszakkör vert tanyát a művelődési házban, van ott egy állandó jellegű kiállítás, továbbá látogatottak a diszkórendezvények. Mi azonban koncepciózusatob, a generációs igényekre figyelmet fordító munkát szeretnénk meggyökereztetni Bodonyban — jegyzi meg Baráz Máté. — Ehhez azonban két dolog kell. Ambiciózus, hozzáértő vezető, valamint költségfedezet. Az első feltételt már biztosítottuk, Farkas Józsefné tanárnő, vette kézbe az irányítás munkáját és rövid idő alatt kedvező eredményt ért el. Nagyobb gond. hogy azigé- nyes munka gazdasági követelményét biztosítsuk, és e tekintetben a közeli papoktól várunk kedvező döntést. A fenntartás költségeinek közös vállalásáról van szó! Támogatást nyújt a tanács, ugyanezt várjuk a termelő, szövetkezettől. És ha ehhez most sikerül jó szervezeti szabályzatot kidolgoznunk, akkor az 1982-es esztendő a közművelődési munka fel- íveiő időszaka lehet Bodonyban. .. (moldovay)
