Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-19 / 297. szám
Hiú NÉPÚJSÁG, 1981. december 19., szombat uskaporos özép-Amerika Polgárháború, gerillaakciók, határvillongások, fenyegetőzések. vádaskodások — Közép-Amerikában ismét puskaporos a levegő. Nicaragua és Kuba fegyveres erői harc- készültségben állnak, Salvadorban a kormánycsapatok védtelen parasztokat gyilkolnak, ám nem tudják megtörni a felszabadító harcosok erejét. Guatemalában is egyre hevesebb a gerillatevékenység. Sandinista milicisták ünnepi gyűlése Nicaraguában (Fotó: US News and World Report — KS) Empire State Building Az ötvenéves épületóriás Nem spórolt a lőszerrel Haig, az Egyesült Államok külügyminisztere sem, aki az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) idei közgyűlésén ismét össztüzet zúdított Kubára és Nicaraguára, mondván, a közép-amerikai válságövezet minden gondjáért ők felelnek. Igaz, ezúttal — nyilván a kedvezőtlen nemzetközi visszhang hatására — elmaradt a közvetlen katonai beavatkozással való fenyegetőzés, amely az elmúlt időben kedvenc témája volt az amerikai vezetőknek. A washingtoni adminisztráció a múlt hónapban titkos leleplező dokumentumot juttatott el szövetségeseihez a közép-amerikai válság mozgatórugóiról. A Fehér Ház ezúttal is a jól ismert recepthez folyamodott: kubai és — közvetetten — szovjet beavatkozás kísérletével riogatott. A dokumentum állítólag bizonyítékokkal támasztja alá, hogy több ezer kubai tanácsadó gerillákat képez ki Nicaraguában, hogy szovjet és kelet-európai fegyverek érkeznek Nicaraguán keresztül a salvadori felszabadító erőkhöz. Az állításokat — amelyek hitelességére több, már leleplezett hamis CIA-„dokumentum” példájából következtethetünk — Kubában és Nicaraguában is erélyesen cáfolták. Fidel Castro kubai államfő üzenetben követelte, hogy Washington hozza nyilvánosságra állítólagos bizonyítékait. Ez azonban mind ez ideig nem történt meg. Az egymást váltó USA- kormányzatok kétféle politikát űznek Közép-Amerikában. Ha úgy érzik, szilárdan megvetették lábukat a stratégiai fontosságúnak ítélt „hátsó udvarban”, hajlamosak elfeledkezni a kis ba- nánköztársaságokróL Ha azonban politikai földrengések rázkódfatják meg a térséget, akkor stratégiai létérdekeikre hivatkozva felemelik a „furkósbotot”. A nicaraguai forradalom valóban földrengésszerű győzelme óta Közép-Amerika a washingtoni politikacsinálók érdeklődésének előterébe került, azonban alig foglalkoznak a miniállamok társaTömegsír Salvadorban: a jobboldali terrorosztagok tucatjával gyilkolnak le baloldali, vagy annak tartott személyeket Salvadori kormánykatona — dalmi-gazdasági gondjainak, a válság valódi gyökereinek elemzésével. A sandinista győzelem után Washingtonban leszögezték, hogy még egy hasonló fordulatot nem tűrnek el a térségből: mindenáron — ha kell, katonai erővel is — útját állják a baloldali földcsuszamlásnak. A mostani fenyegető zési kampányt is egy ilyen vészjelzés váltotta ki: Salvadorban egyre erősödnek a .felszabadító erők, s ingadozik a Washington-barát junta. Az északról jövő fenyegetőzések fő célpontja Kuba mellett Nicaragua, ahol jórészt elhallgattak már a fegyverek, egyre élesebbé válik azonban a politikai harc — a hatalom megragadásáért. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front a győzelem kivívásakor demokratikus, valamennyi irányzatnak teret adó társadalmi berendezkedés és vegyes (állami és magán) gazdasági modell mellett tett hitet. Helyet kínált mindazoknak, akik hajlandók együtt dolgozni a közös célok megvalósításáért. A magántőke azonban régóta felmondta a forradalmi harc idején összekovácsolódott szövetséget. A Reagan-kor* fegyver az USA-ból érkezik (Fotó: Newsweek—KS) mányzat kemény hangvételén felbátorodva egyre élesebben, agresszívebben bírálja a sandinistákat. Ama- naguai kormányzatnak feszült helyzetben — a szomszédságában gyülekező so- mozista ellenforradalmárok- ra tekintve, Washington gazdasági-politikai nyomása közepette — kell egyensúlyoznia, hogy hű maradjon céljaihoz. Nemrégiben több támadólag fellépő nagyvállalkozót ítéltek börtönbüntetésre, ugyanakkor letartóztattak olyan szélsőbaloldaliakat is, akik megalapozatlan és elsietett követelésekkel próbálták a radikalizálódás ingatag útjára terelni a forradalmi folyamatot. Nicaragua a gazdaság talpraaldítására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor — akárcsak az ugyancsak fenyegetett Kuba — minden intézkedést megtesz, hogy készen álljon a forradalom megvédésére. A közép-amerikai kulcsország most mindenképpen Salvador. A katonai és a politikai harc dűlőre vitele meghatározó jelentőségű lehet a közép-amerikai erőviszonyok, légkör alakulására. Az országot elvérzéssel fenyegető polgárháború elhúzódása ma már senkinek sem érdeke — döntő katonai győzelmet sem a kormánycsapatok, sem a felszabadító erők nem tudnak rövid távon kierőszakolni. Politikai rendezést sürgetnek tehát mindkét oldalon. Washington továbbra is a reakciós rezsimre tesz, gazdasági-katonai segélyek áradatával tartva azt felszínen. A junta választási gyógyírt kínál az akut válságra, az ellenzéki erők azonban elutasítják az olyan választá«- sok gondolatát, amelyet a rendkívüli állapot körülményei között rendeznének meg, s a junta szabná játék- szabályait. A felszabadító erőket, amelyek az ország egy részét ellenőrzik, már aligha lehet kihagyni a salvadori politikai rendezésből. Az AÁSZ ülésszakán a tagállamok többsége a salvadori általános választások mellett foglalt állást, pedig saját tapasztalatukból is tudhatnák, hogy egy voksolás hitele mily csekély, ha szuronyok árnyékában rendezik meg. Közép-Amerikáiban puskaporos a levegő. Egyetlen szikra elegendő lehet a térség lángra lobbantására. Katonai segélyinjekciók, fegyveres akciókkal való meggondolatlan fenyegetőzések helyett mélyreható társadalmi-gazdasági változásokra lenne szükség a feszültség enyhítésére. Elekes Éva Napjainkban mór nem a legmagasabb, de, kétségtelenül még mindig a leghíresebb felhőkarcoló az Empire State Building, amely nemrégiben ünnepelte fél évszázados évfordulóját. A 102 emeletes épületóriás a Szabadság-szobor mellett, New York második szimbóluma, és egyben a város legvonzóbb turisztikai nevezetessége, évente majd kétmillió látogatóval. Hamisítatlan amerikai látványosság lévén, a felhőkarcoló történetét ildomos a rekordok, a tiszteletet parancsoló adatok tükrében felidézni. Építtetői fő szándéka annak idején az volt, hogy múlja felül a Chrys- kr-székházat. A konstrukciót valóban rekordidő, mindössze egy év és 45 nap alatt fejezték be! Súlya 365 ezer tonna, eredeti magasságával pedig — 381 méter — sokáig tényleg világelső volt, (az 1950-ben felszerelt tv-antennával együtt 448 méteres), ma azonban már lefőzi, a manhattani Világkereskedelmi Központ és a chicagói Sears-torony is. Megnyitása után, a nagy gazdasági válság idején sokáig kétséges volt, akad-e vevő több ezer helyiségére, ám aztán a turizmus megoldotta a gondokat A fél évszá- zad alatt több mint 56 millióan keresték fel, nem csekély üzleti hasznot biztosítva — az irodák, üzletek bérleti díja mellett — a tulajdonosoknak. (Az épületben majd 20 ezren dolgoznak). Az 1950-ben felszerelt légkondicionáló-rendszer, óránként hatszor cseréli ki a levegőt. A hat és fél ezer ablakot havonta kétszer mossák le, s csak takarítónőből kétszázat alkalmaznak. Az épület kb. 150 filmhez szolgált helyszínül, a legemlékezetesebb a King Kong- fdlm híres jelenete volt, amikor az üldözött szörny végső menedékként a tatőre mászva hadakozik a támadó repülőgépeikkel, és halálra sebezve innen zuhan alá. Történt azonban egy valódi tragédia is: egy B—25-ös bombázó 1945 nyarán nekiütközött a felhőkarcolónak a 79. emelet táján. A robbanás és a tűz 13 embert megölt. Egy leszakadt felvonó 75 emeletet zuhant, a benne levő két nő mégis megúszta. A helyreállítás egymillió dollárt követelt, de magát az épületkolosszust még ez a megrázkódtatás sem rongálta meg komolyabban. New York egyik legismertebb látványossága. Kilátórészt két helyen, a 86., illetve a 102. emeleten képeztek ki. Ez utóbbiról jó időben akár 130 kilométerre is el lehet látni. A kíváncsi látogatókat 67 expressziig szállítja a souvenirboltokkal, büfékkel, messzelátó automatákkal teli üvegezett, és nyitott körkilátókhoz. Az irdatlan mélység több mint egy tucat embert csábított már öngyilkosságra. Egy alkalommal a szél mindössze egy emeletnyi zuhanás után, visszafújt a 85. emeletre egy, 86. emeleti kilátóról kiugrott nőt, aki így, csupán csípőcsonttörést szenvedett. Utoljára 1961-ben cserélt gazdát a felhőkarcoló. (Az aktus négy órát vett igénybe, s a szerződéseken, végül 3600 aláírás szerepelt!) Az 1964-es világkiállítás óta, a felső harminc emeletet díszkivilágítás emeli ki a Ney York-i éjszakából — a mostani, jubileumi évben a sokszínű lézersugár-korona még pompázatosabb. Köszöntő cikkek százai jelentek meg a világsajtóban, emlékeztetve, hogy az Empire State Building a felhőkarcoló-építészet és a modem várostervezés jelentős alkotása, amely a magas irodaházak józan stílusát a torony- kiképzés díszességével ötvözi. Jövőjét sem kell félteni, hiszen az embereket valószínűleg mindig vonzani fogja, hogy a tetejéről csodálhassák az amerikai metropolis látványát. (szegő) II paradicsomtrükk Az USA-ban egyre több farmer termel illegálisan — zöldség helyett — marihuánát. Az amerikai ültetvényesek e különleges terményei érthetően egyetlen hivatalos statisztikában sem szerepelnek. Az illegális marihuana- termesztést az Amerikai Kábítószerellenes Hatóság, a DEA üldözi. De a tiltott ültetvények tulajdonosai igen találékonyak. íme: amikor a kábítószerellenes ügynökség tisztviselője helikopterével az északnyugat-kaliforniai Humboldt felett körözött, az óriási fenyők között sárgáspiros paradicsomokat vélt felfedezni. Ezt rádión jelentette földi kollégáinak. A földi csoport nehézkesen utat tört az erdőben. A tetthelyen sűrű szögesdrót kerítés mögött néhány száz buja növényt találtak. A négy métert is elérő fák oldalágain piros karácsonyfaösszeállította: Huppan Béla gömbök himbálóztak. Az esetről beszámolt a nyugatnémet Spiegel is, hozzátéve, hogy a paradicsomtrükk csak egy példa az amerikai ültetvényesek találékonyságára illegális tevékenységük leplezésére. A marlhuanatermés becsült nagykereskedelmi értéke az USA legnépesebb államában, Kaliforniában ebben az évben több mint egymilliárd dollár. De a serifek és a kábítószeréi lenes ügynökségek azt gyanítják, hogy az illegális növények ültetésével és szüretelésével az USA más államaiban is hasonló nagyságú jövedelmeket érhetnek el a farmerek. Ezt látszik alátámasztani, hogy Nyugat-Virginiában a DEA- nyomozók csupán tíz hét alatt, júliustól szeptemberig tíz tonna marihuánát koboztak el, újraeladási áron számítva kereken tízmillió dollár értékben. A Spiegel szerint minden tizedik amerikai havonta legalább egyszer elszívja a maga adagját. Virágcserepekben, melegházakban, hátsó udvarokban körülbelül egymillió amerikai polgár nevel marihuananövényt saját felhasználásra. Washingtonban az az újság, hogy a Reagan-kor- mány enyhíti az autók kipufogógázára és a széntüzelésű erőművek füstjére megállapított szennyezési határt, s leszállítja az egészségügyi okokból hozott légtisztasági szabvány tűrési normáit. Gőzerővel nekiveselkedve a légtisztasági törvény meg- pucoválásánafc, a kormány jelezte: minden téren jelentősen csökkenteni fogja a légszennyezés dúsításának útjában álló jelenlegi rendelkezések szabványelőírásait. Senki sem tudja még pon- tosan, mire gondolnak, de kormányhivatalnokok arról biztosították a közvéleményt, amennyivel rosszabb lesz a levegő, annyival több előnyhöz jut az ipar. S valóban, a Reagan-csapat egyes közgazdászai már beharangozták, hogy a légszennyezés elleni rendkívül költséges védekezés * kiadásainak csökkentésével, legalább kétszer annyi pénz jut majd a szennyes levegő által okozott tüdőkárosodások gyógyítására. Például: egy négytagú család száz dollárt is megtakaríthat autója kipufogógázának már nem is oly szigorú szűrésével, és ebből a megtakarításból oxigénpalackot, vagy gázálarcot vásárolhat a légkosz ellen. Ha nem kényszerítik a széntüzelésű erőműveket drága füstszűrők fölszerelésére, akkor az áramelőállítás költségmegtakarításából annyi élőhalat importálhatunk, amennyi megdöglik a pernyével és korommal elárasztott tavakban. — Ennek a kormánynak — hangsúlyozta egy barátom a Fehér Házból —, semmi kifogása sincs a tiszta levegő ellen. De nem osztja azt a nézetet, hogy minden szennyezés rossz, csak azért, mert szennyez, és minden tiszta levegő jó, csak azért, mert tiszta. — Mi hát az álláspontja? — Nem kormányfeladat, hogy mindenkinek megszabjuk, milyen levegőt szívjon. Én kedvelhetem a seéngázt, te előnyben részesítheted a szénport, de lehet, hogy a közvetlen szomszédod már kéngázzal akar inhalálni. Ha mindenkire egyformán kötelező légtisztasági szabványt írunk elő, akkor csaíds és kizárólag a környezetvédők légflancát szolgáljuk. — Ügy véled hát, hogy meg kell húzni a lélekharangot a légtisztasági törvény felett, s mindenki azt lélegezzen be, amit akar? — Ha eltörölnénk a légtisztasági törvényt — mondta a barátom —, a honatyák képesek volnának bevétetni az alkotmányba. S ha tovább csökkentjük a lég- szennyezést, akkor megfosztjuk az embereket egyik legféltettebb joguktól, attól ugyanis, hogy azt égesse el bárki a kazánjában, amit akar. — Nem engedhetjük meg magunknak továbbra is azt a luxust, hogy mindenkinek biztosítsunk egy lélegzetvételnyi friss levegőt. Hiszen az az elsődleges célunk, hogy pénzügyileg rendbe hozzuk az ipart. Mert csak tőle várhatjuk, hogy megvalósítsa mindazt, ami az amerikai álomból még hiányzik:. — A környezetvédők há- borognak — vetettem közbe —, hogy háttérbe szorul az elsőbbségük. Az új intézkedésekkel hogyan akarjátok lecsendesíteni őket? — Megmagyarázzuk nekik: ebben az országban csak csak akkor lesz valóban tiszta a levegő, ha felülről árad majd lefelé. (Fordította: Homoródi József)
