Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-10 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 10., kedd 3. TESTVÉRKAPCSOLATOK Amit kérdeznek és amit kérdezünk { ÉRKEZNEK A LÄTOGAJ'ÓK, rendre, sorban. A testvérvárosok, testvérme- yék küldötteiből az idén alán minden eddiginél tobet láttunk vendégül. Sokan utaznak hozzánk is, tőlünk ÍSí ... Az újságolvasó mindezt csak a hivatalosan, sokszor bizony száraz tudósítások szaporodásából veheti észre. Kik jöttek, hol, kikkel találkoztak — és egy-két mon_ átba sűrítve a találkozás ényege, ha befér. A gyárak- an, tsz-ekben dolgozók, a átogatás útvonalára eső falak lakói pedig csak az el- íuhanó állami gépkocsikat látják. A zakóba, nyakkendőbe öltözött látogatók, illetve vendéglátóik között a kapcsolat általában nem válhat személyessé. Már csak íz. idő porciózottsága miatt sem. Pedig a megbeszélések tanulságaiból az újságíró is, £ z ^újságolvasó is hasznosíthat. Lám, sokat elárul már az is a látogatók felkészültségéről, gondolkodásmódjáról, amit — kérdeznek! Szovjet vendégeink az utóbbi időben leginkább a gazdaság irányításáról, illetve J Háztáji gazdálkodásról ér_ emlődnek. Hogyan lesz pont ncíyi a búza, a takarmány, amennyinek lennie kell, ha minden tsz külön tervez? Megkapja-e a tsz-tag a fizetését, ha veszteséggel gazdálkodik a vezetés ? Miért ad több tejet a háztáji tehénke a közös silóját ropog- tatónál? Mi viszi rá a szövetkezeti vezetést arra, hogy nyakába vegye a kisgazdaságok (és nem a kisgazdák!) I takarmánybiztosításának, -felvásárlásának megannyi -gondját? Hogyan irányítja a párt a választott szövetkezeti vezetőket? Ilyen és ehhez hasonló gyakorlati kérdések iránt érdeklődnek testvéreink. Jelezve, hogy őket is a miénkkel hasonló gondok foglalkoztatják. Amelyek megoldásában koránt£ m biztos, hogy követhető sz számukra a mi gyakorsunk. De ötletadó mindenképpen lehet. Tanulás? Vannak látogatók, akik már valóban tanulnak tőlünk. Vietnami szakembercsoport látogatásán voltam tanúja annak, amikor először értették meg $z alagcsövezés lényegét. A Szövetkezetiekkel együtt |uagolva, újjal rajzolva a porba a megoldás lényegét. Protokoll lenne mindez? Mi is tanulhatunk persze: Ausztriából hazaérkezett mezőgazdász ismerősömnek például az tűnt fel, hogy ott a gyomirtást nem fejezik be a tábla szélén — bebizonyosodott ugyanis, hogy többi hulladékterület egyszerezese még mindig ólcsóbb, mint a visszafertőzött tábláé. Aztán vannak, akik a másik oldalról érkeznek — ami azonban nem szükségszerűen jelent más meggyőződést. Nemrégiben két finn kommunista látogatott hozzánk. Nekik nyilvánvalóan nem az nyújthatott élményt, sem a Finomszerelvénygyárban, sem az Egri Dohánygyárban, hogy ott a világpiaci normák szerint tudnak dolgozni —, hiszen ahonnan ők jöttek, ott ez természetes, ök arra voltak kíváncsiak, hogy az állami tulajdonú gyár munkásait mivel lehet ilyen jó munkára serkenteni? Hiszen az igazgató itt nem tulajdonos, és a gyár kapuja előtt sém tolonganak munkanélküliek. Ök ebből az alapállásból gondolkodnak, az ő realitásaikból indulva ki. És végül: volt vendégünk, akt leejtette az állást, amikor az emeletes, hivalkodó falusi házakról megtudta, hogy azok nem valamiféle intézményeknek adnak otthont, hanem a kemény munkában megfáradt paraszt- embernek. És amikor a hobhitelkek kis házadról sem az derült ki, hogy vannak szegények is Magyarországon, akiknek csak ekkora házra telik, bizony furcsán csóválta a fejét... JÓK EZEK A KÉRDÉSEK! Nemcsak a kérdezőt jellemzik: elénk is tükröt tartanak. Megmutatják, milyenek vagyunk, milyennek látnak bennünket. Sokszor azt is, hogy mitől vagyunk egyedül ilyenek e világtörténelmi kísérletben, mitől vált sajátossá a mi módszerünk? Hiszen- a dohánygyári vezetők beszéltek arról, hogy milyen súlyos pénzekért vásárolták meg az NSZK-ban azt a szakértelmet, amellyel az azonos gépekből „kijöhet” az azonos teljesítmény. Hogy nálunk ma is alapelv: a gyártási hibák háromnegyede vezetői, és nem végrehajtási hibából ered! Hogy a vezetők ezért minden negyedévben kétnapos továbbképzést tartanak, hogy hét nyelvből fordítják a dohányipari szakirodalmat, és hogy ma olyan cigarettával álltak ki a BNV-re, amely 40 százalékkal kevésbé ártalmas, mint az eddigi legjobb — európai! Európában élenjáró mezőgazdaságunk sem marad el tanulság dolgában. Lassan külön szótár szerkesztése válik szükségessé vendégeink számára. Hiszen néha a hétköznapi magyar ember sem tudja pontosan, mit is rejtenek azok a fogalmak, hogy aranykorona, termelési rendszer, növényvédelmi társulás, nagyüzemi felár, háztáji-megváltás, és így tovább. Pedig ezek ‘mind olyan fogalmak, amelyek csak a mi gazdálkodásunkat jellemzik és amelyek nélkül az összefüggések meg sem vi- • lágíthatók. Csak ezek használatával éreztethető, hogyan is működik az a rendkívül bonyolult rendszer, amelynek alkalmazásával 10 milliós népünk 35 millió ember élelmét termeli meg. Számomra e látogatások, e vendéglátások tanulsága mégsem ez. Ezek szakkérdések, nem általánosíthatók. Csak részei, ha mégoly jól működő részei is a nagy egésznek. Annak a nagy egésznek, amelynek még a részeiről is oly büszkén számolnak be szakembereink e tapasztalatcseréken. Mert ez a büszkeség, ez általános! Nekem még sohasem mondta hétköznap tsz- elnök, hogy na, ez a kukoricatermés végre az igazi —, de amikor egy vendégnek mondja ki, hogy 80 mázsa, akkor mindig mélyen a szemébe néz, a hatást figyelve. Jó ez a büszkeség, fontos ez a magabiztosság. Ami nem a nacionalizmus gőgje már, messze nem az! Hiszen mire is büszkék ezek a vendéglátók, miben bíznak? Nem más az, mint — saját munkájuk. Szisztematikus, néha hősies, néha lébecoló, nem is mindig a legfegyel- mezettebb, de mindig folyamatos és biztonságot adó munka. Ez ad eredményt, tartást, önbecsülést, és ez ad erkölcsi erőt is a folytatáshoz. Nemcsak a munkapadoknál, a vezetőknél. Mert ahhoz, hogy mindenki fejében ott az alapállás: jól élni, jobban élni, hosszú távon csak a munkából lehet — politikai munka is kellett. Amögött, hogy a ma is, a törvényszerűen mindig újjászülető feszültségek mögött is a megegyezésre és nem az összeütközésre törekvő erőket találunk, ez rejlik: az össznépi politika. NOS, MI EZT TUDJUK, — és ezt rólunk is tudják. Itt is, ott is. Látogató barátaink elismerése, ellenségeink beismerése ad erre igazolást. És a jövőre nézve: az erőt a tennivalókhoz. Kőhidi Imre Nehéz talajon... A kedvező őszi időjárást kihasználják a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaságban is. A mezőgazdasági nagyüzem földjein az őszi mélyszántást végzik az erőgépek. S ahol vizenyős a talaj, ott gyakrabban kell tisztítani az ekefejeket a rárakódott földrétegtől, hogy egyenletes legyen a szántás. Képünkön: Benei Zoltán, a Rába-Steiger vezetője, munka közben. (Fotó: Szabó Sándor) A hét öröme, gondja Lőrinciben, Petőfibányán Gyermekorvosi rendelő épül, folytatják a munkáslakás-akciót A hétfő' reggel négy fokos hideggel köszöntött Lőrinci nagyközségre. Az utcán kicsit össze is húzták magukon a kabátot a járókelők, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet földjein azonban mit sem változott a kép. A múlt héten betakarították 347 mázsás átlagterméssel 211 hektárnyi cukorrépájukat, és a gépek most lassú hóesésben a még műveletlen 500 hektáron végzik a szántást a tavasziak alá. A tanácsházám . eközben Tiszóczi István vb-titkár rendezi iratait, a napi postát. Eközben kezébe kerül az a tervrajz is, amit a Mátra- alji Szénbányák Vállalat mérnökei készítettek társadalmi munkában, hogy a Petőfibányán létesülő gyermek- orvosi rendelő, csecsemővédelmi tanácsadó mielőbb megszülessék. Épület van hozzá. Szintén a bánya segített, átengedve egy valamikori munkásszállást az intézmény céljára. Ezt kell átalakítani, éspedig társadalmi összefogással. A vegyesüzem, a gépüzem, a Vegyépszer és az ingatlankezelő vállalat szocialista brigádjai szerdán már munkához is látnak, hogy tavasszal működhessék az új intézmény. Csütörtökön, több éves gyakorlatnak megfelelően, vendégeket vár a nagyközség. Heves párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetői látogatnak ide, hogy egy napot töltsenek a településközpont és a hozzátartozó falvak" — Selyp. Vörösmajor, Zagyva- szántó, Petőfibánya — életének megismerésével. Ahogy Tiszóczi István mondja, igen hasznosak az oda-vissza alapon szervezett tapasztalatcserék. A figyelmes ember mindig talál utánozn-ivaló jó vonást a másik munkájában. Tarvaly az: egészségügyi ellátás szerepelt a cserelátogatások programjában, most viszont a Hazafias Népfront munkája kerül a tapasztalat- gyűjtés fókuszába. A tanácsháza szomszédságában egyébként szeretnék folytatni a munkáslakásépítési akciót is a nagyközség vezető szervei. A cél 36 új lakás. E vég bői pénteken az üzemek vezetői találkoznak, hogy egyeztessék az elképzeléseket. Szinte minden vállalát támogatja az ügyet, élen a Qualitállal, a Csőszerelő Vállalattal ési a cukorgyárral. Ami gondot jelent, pillanatnyilag: hiába az érdeklődés, hiába az üzemi támogatás, nincs kivitelező cég, amely fölvállalná a lakótömb építését. Amikor Lőrinci művelődési helyzetére terelődik aszó, Tiszóczi István meglehetősen indulatossá válik. Ahogy mondja: a nagyközség nemigen érzi a megyei tanács vb-határozatának érvényesülését, miszerint a települést a VI. ötéves tervben kiemelten kell kezelni. Például saját erőből, hézagpótló intézményként ifjúsági házat teremtettek, de annak a működési költségéhez semminemű támogatást nem kapott a település. Ott árválkodik tehát a kicsinosított, nyolc helyiségből, álló létesítmény a sportpálya mellett, de mindmáig se vezetője, se rendszeres programja nincs. Pedig nyakunkban a tél, a közművelődés igazi szezonja, amikor mind több műsor elkelne benne. (moldvay) . A barátság szürke eminenciása Lassan két évtizede, hogy a szovjet és magyar nép barátságát ápoló társaság tagcsoportja munkához látott a hatvani cukorgyárban. Eleinte Trofinger János bácsi fogta össze nagy lelkesen az ügy támogatóit, később ifjú Sebestyén Istvánnal vette át az irányítást, az utolsó év eseményei viszont már Győri András nevéhez fűződnek. Egyiknek sem volt könnyű dolga, hiszen rengeteg formája van annak, ami által népeink szellemi kapcsolata erősödik. Számtalan lehető_ ség kínálja magát, hogy egymás kultúráját, technikai vívmányait megismerjük, illetve kölcsönös látogatások lopják szívünkbe egy-egy táj, egy-egy országrész természeti szépségeit, építészeti javait. Ember legyen a talpán, aki mindebből úgy sze- melget, hogy erejét ne haladja meg, de el se laposod-, jék a munka. Karácsony András, a gépműhély Hámán Kató • szocialista brigádjának a Vezetője is így vétókszik a kérdésiről, miközben elégl- gé kritikusan veszi számiba tagcsoportunk életét. Paksi vendégségben — Egyszerű szolgálója vagyok az MSZBT ügyének, de mivel a társadalmi, politikai élet több vonalon hoz össze gyárunk munkás,csoportjaival, talán hitellé! tudom felmérni, mi a jó eddigi munkánkban, vagy éppen hogyan ketléne tovább lépnünk — mondja a hirtelenszőke brigádvezető, aki a vállalat szakszervezeti bizottságában szintén szépét tölt be. — Ha jó példákért kell visszanyúlnom, akkor egy szovjet turista cső,port látogatása jut hirtelen az eszembe. Tavaly jártak nálunk, és a hétköznapjaink, gondjaink iránt tanúsított érdeklődés, az üzemrészekben lezajlott barátkozó» őszinte melege igendgén közel vitt bennünket egymáshoz. Aztán köz- ítudott, milyen fontos segítséget nyújt a Szovjetunió a mi első atomerőművünk építéséhez. Ezért ugyancsak erősítő szálnak ítélem kapcsolatunkban azt az utat, amelyet a megye szervezett, hogy Pakson, az MSZBT helyi tagcsoportjának védnöksége révén, megismerked- hesünk a gigantikus, minden képzeletet felülmúló beruházással. Azt hiszem továbbá, hogy érdekes, speciális vonása a mi tevékenységünknek egy Hatvan környékén állomásozó szovjet alakulathoz fűződő kapcsolatunk is! Legutóbb tornaeszközöket, szabadtéri játékokat készítettünk a tiszti telepen, élő gyermekeknek, amiért igen hálásak irányunkban .. . Piszkarjovo Karácsony Andrásban egyéb érzések is munkálnak, ha a szovjet és magyar emberek barátkozására, valamelyest közös ügy szolgálatára „fordul a beszélgetés otthon, . munkahelyen. Nekünk szintén elmondotta, hogy az első, nagyon maradandó impulzust az 1962-es esztendő hozta meg családjuknak. Ekkor nősült, és nászútjuk célállomása éppen Moszkva volt. A Vörös tér, a Kreml, a Lenin-mauzóle- um mindaddig valami távoli, kicsit misztikus ködben borongott előtte. Ám ott, testközelben, valahogy minden átlelkésült, minden ismerete valóságtartalommal tölteke- zett fel. Még csak kedvesebbé váltak a távoli, nagy országot benépesítő emberek, tájrészletek, patináns épületek, amikor 1975-ben újra a Szovjetunióban tölthetett tíz napot. Leningrádban, a piszka r javói temetőben pedig a hősi áldozat olyan megrázó tanúsága hatotta át a szívét, tudatát, amiben egyetlen fogalommá vált a szovjet haza és az emberiség jövendő léte. Vagy ahogyan telitalálatként megfogalmazta Karácsony András: az ilyen utak nem csupán látványos- sággal szolgálnak, hanem népeink érdekazonosságának bi zonysá gt ételei! Ami elsikkadt Mit látna mégis szívesen, és mindazon felül, amit az MSZBT tagcsoport e pillanatban jelent a cukorgyá- riaknál? — Néhány dolog fájdalmasan alsiklkadt az életünkből. Korábban voltaik filmnapok, amikor is városi szervezésben az év legjobb szovjet alkotásaival ismerkedhettek meg a tagcsoportok népes, csapatai. Az ilyen alkalmak arra is jók voltak, hogy közelebb hozzanak bennünket egymáshoz, megismerkedhessünk a legcélravezetőbb módszerekkel, örülnék továbbá, ha a mindmáig inkább alkalmi jellegű kapcsolat élő folyamattá vál-, na a már emlegetett szovjet alakulattal! feltárnánk előttük értékeinket, ugyanakkor közdlebb jutnánk az ő világukhoz. Művelődési házunk szintén szűkkeblű e tekintetben, mint ahogyan a TIT városi vezetősége rendszeressé tehetne gyárunkban a szovjet kultúra, a szovjet tudomány megismertetését célzó rendezvényeit, Végül hadd tegyem szóvá, hogy céltudatosabban kellene bánni a szovjet szellemet közvetítő lapok terjesztésével! Az üzemben csaknem száz előfizetőt toboroztunk ez óv elején is a Fáklya, a Szput- nyik, a Szovjet Irodalom, a Lányok-Asszonyok című időmű időszakos kiadványokra, de van köztük olyan, amiből a mai napig egyetlen példányt sem kézbesített a posta. Az ilyesmin változtatni kell! És én így, ezekkel a korrekdékkal, felújításokkal képzelem el MSZBT-tag- csoportunk igazán termékeny jövendőjét. Ami végső soron nem csupán magánügy, hanem mindannyd- unk jobb, tartalmasabb életének egyik záloga... Moldvay Győző
