Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

\ 6. ' .1 ■ o-v; NÉPÚJSÁG, 1981. november 7., szombat Francia ősz — reformpolitikával Mitterrand mérlege Százezer virág pompázik Skandinávia legnagyobb vi­dámparkjában, a göteborgi Lisebergben, ahol évente kétmillió felnőtt »és- gyermek szórakozik. Stockholm büsz­kesége, a világ első szabad­téri múzeuma, az Artúr Ha- zelius alapította skanzen 1891 óta fogadja a látogató­kat,' akik alig győznek be­telni a 75 hektáron bemu­tatott svéd népi építészet egyszerűségében is legnyű­göző szépségével. Ha kiruc­canunk Riddersbergbe, egy délceg fafaragó művész sajá­tos kiállításában gyönyör­ködhetünk: Calle ömemark 40—50 méteres alkotásokkal valóságos szoboróriásokkal hökkenti meg közönségét. Bizony, a svéd méretek számunkra sokszor szokat­lanok. Ahol 96 ezer tavat, 150 ezer szigetet tartanak nyilván, ott nem hat meg­lepőnek a javaslat: indul­junk tó- és erdőnézőbe északnak, a hegyek közé. majd ezer kilométerre. Ar­rafelé — noha a hosszan nyújtózó országnak alig a „derekánál” járunk — egy négyzetkilométeren átlagban mindössze hárman élnek, s egy-egy takaros tanya kö­zött két-három órás gyalog- úttal számolnak. Errefelé mindenki az erdőből és a tóból él. Fafaragók és bú- torasztalosok tudománya száll apáról fiúra, a tavak pedig tömérdek halat kínál­nak. Télen a rénszarvasok befogásával telnek a szürke : hófelleges hétköznapok. A család hússzükségletét sok helyütt nem az ABC-áruhá- zakban, hanem a lefelé ván­dorló rénszarvascsordákból teremtik elő. Am tudni kell: ha az északi erdők népének életét vizsgáljuk, némileg félrevezető képet kapunk. A 8,3 millió svédből ugyanis csak negyedmillió él mező- gazdaságból, fakitermelésből, halászatból-vadászatból. A dolgozók nagyobbik hánya­da a bányákban és a gyá­rakban, a közlekedésben, a szolgáltatóiparban és a szál­lításban keresi a kenyerét. Hosszú évtizedeken át a világ elragadtatással beszélt az úgynevezett „svéd mo­dellről”. Kétségtelen, hogy a szociáldemokrata kormány­zatok sajátos jóléti államat teremtettek: már a harmin­cas években megvalósult a teljes foglalkoztatottság, s egyedülállóan magas színvo­nalú szociálpolitikai rend­szert alakítottak ki. öt év­vel ezelőtt azonban a szo­ciáldemokraták kisebbségbe kerültek a centrista irány­zatú polgári pártokkal szem. ben. Megdőlt az 1936 óta tartó szociáldemokrata he­gemónia. Ráadásul a tőkés világ válsága rendkívül ér­zékenyen érintette Svédor­szágot, amelynek energia- számlája évről évre emel­kedett. Mintha a hagyomá­nyos. svéd ipari termékek trabt is megcsappan! volna a kereslet: a drága Volvo, kocsik, a precíz- SKF-gyárt- mányofc, a roppant költség­gel előállított hajók egyre versenyképtelenebbekké vál­tak. Nemrég tanácskozott a Svéd Szociáldemokrata Mun­káspárt kongresszusa. A küldöttek jóváhagyták azt a nagyszabású programot, amelytől a svéd modell kor­szerűsítését, az ország gaz­dasági problémáinak orvos­lását remélik. Szeretnék visszaszorítani a jelenleg 120 ezer fős munkanélküliséget, mérsékelni a 46 milliárd ko­ronás külföldi adósságot, s az adók némi csökkentésével a fogyasztás növekedését, a beruházási kedv visszatértét igyekeznek elősegíteni. A gazdaságpolitikai reform a jövő szeptemberi általános választások előkészületeinek jegyében fogalmazódott meg. A szociáldemokraták nem titkolják: vissza akarják szerezni többségüket a Riks- dagba,. a parlamentben, ahol a polgári pártok jelenleg egy mandátumos, rendkívül tö­rékeny többséget élveznek. Bárkivel elegyedünk szóba Svédországban, abban min­denki egyetért: a hagyomá­nyosan semleges, államnak még fokozottabb a felelős­sége az enyhülés vívmányai­nak megőrzésében, a lesze­relésért és az atomfegyver­kezés ellen folytatott küz­delemben. Egy felmérés sze­rint a svéd közvélemény túlnyomó többsége helyesli az -észak-európai atomfegy­vermentes övezet létesítésé­nek tervét. Olaf Palme, volt szociáldemokrata kormány­fő, pártjának vezére is ezt szorgalmazta a kongresszu­son, de a centrumpárti Fäll- din miniszterelnök is ennek rendelte alá az ország kül­politikáját. Az új svéd modell ugyan­is — így vélekednek a skandináv országban — csakis az enyhülés, a biza­lom, a kölcsönösen előnyös politikai és gazdasági kap­csolatok kedvező légkörében valósulhat meg. Gyapay Dénes Csádi csiki-csuki Ha van valahol a világon s ha volt valaha a világon zűrzavaros helyzet, akkor a csádi az. Az Afrika közepén elterülő, gyéren lakott, de a hírek szerint földje mé­lyében nagy-nagy ásványi kincseket rejtő ország ko­rábban francia gyarmat volt. A párizsi neokolonializ- mus a legkevésbé sem mu­tatkozott hajlandónak le­mondani például a csádi uránércről. így aztán a „füg­getlen” Csádi Köztársaság továbbra is Franciaországtól függött. Idegenlégiósok tar­tották fenn a rendet, fran­cia tőkések igyekeztek mind több hasznot húzni az or­szág gazdaságából.. . A félig arab, félig néger, félig mohamedán, félig po­gány hitű lakosság úgy is megoszlik, hogy egyes tör­zsek a hegyek közt, mások a sivatagon, megint mások a városokban vetették meg a lábukat. A különböző ellen­tétek aztán a személyekben testesültek meg: Hissen Hab. ré, Goukonni Oueddei, Acyl Ahmat, Abdelkader Kamuge hol a franciák ellen harcolt algériai, líbiai segítséggel, hol egymás ellen. ■s ekkor már az egyik egyszer a franciák támogatását kérte, a másik meg a korábbi szö­vetségesei mellett maradt. De ez sem maradt így sokáig, a fordulatok egymást érték. Legújabban Goukouni Oued­dei, aki a volt gyarmatosí­tók ellen harcolt jó darabig, megint Párizstól várja az üdvösséget. Valóságos csiki-csuki já­ték az, ami Csádban végbe­megy. Nem csoda. A gazda­sági elmaradottság, az írás- tudatlanság lehetővé teszi, hogy Csád sorsáról egyesek a nép akarata ellenére pró­báljanak dönteni. Kokain-liDSiness A változatosság kedvéért kokaint fogyasztanak újab­ban marijuana helyett- az amerikai kábítószeresek. A kábítószerek ellenőrzésével foglalkozó amerikai hivatal jelentése szerint az Egye­sült Államokban tavaly 35 milliárd dollár értékű ko­kaint adtak el, amely ezzel a legnagyobb illegális jöve­delemforrássá nőtte ki ma­gát a 24 milliárdos marijua. na-üzlettel és a „mindössze” négymilliárdos porno busi- ness_szel szemben. » „CSENDES FORRADA­LOM” — „Nagy szociálde­mokrata kísérlet” — a nyu­gati világ ilyen és hasonló címkéket ragasztanak mind­arra, ami Franciaországban május óta történik. A kor­mánykoalíció szocialistái és kommunistái viszont szeré­nyen, visszafogottan fogal­maznak: a jelenlegi kor­mány, (amelynek négy kom­munista minisztere is van) végrehajtja azt a választási programot, amelynek alap­ján a baloldal hatalomra jutott. Ami megvalósul, nem más mint józant körültekin­tő reformpolitika, szó sincs a „mindent, de azonnal” túlzó jelszaváról. Az óvatosság természete­sen nem óvatoskodás. Fran­ciaországban az elmúlt idő­ben máris sokkal több vál­tozás történt, mint a giscard-i „fejlett liberaliz­mus” — valójában újkon­zervativizmus — hét esz­tendeje alatt. A bőség za­varával kell megküzdenie annak, aki a mitterrand-i vezetés intézkedéseit akarja felsorolni. De kezdjük in­kább azzal, ami nem követ­kezett be. A jobboldal a vá­lasztási harcban azt hirdet­te, hogy a baloldal hatalom­ra jutása esetén Franciaor­szág a káoszba hull. „Feke­te októbert” jósoltak —vad sztrájkharcosokkal, véres ut­cai megmozdulásokkal. Sem­mi ilyesmi nincs. Sőt! A szakszervezetek és a kor­mán egyfajta szótértés je­gyében kölcsönös türelmet tanúsít egymás iránt. Ez a türelem arra épül, hogy a vezetés folyamatosan telje­síti azt, amit még ellenzék­ként megígért. CSODÁT senki sem VÄR, de a franciák öröm­mel nyugtázzák, hogy ^ a társadalmi igazságosság ne­vében a kormány felemelte a minimális munkabért, a családi pótlékot, a nyugdí­jakat, a rokkantsági járulé­kot. ' Pótadót vetettek ki a nagyon magas jövedelmek­re, külön megadóztatta az olajmonopóliumok nyere­ségét. A baloldali többségű nemzetgyűlés a közigazgatá­si reform keretében elfogad­ta az adminisztráció decent­ralizálását. A jogszolgálta­tás demokratizálásától vezé­relve a kormány megszün­tette a politikai perekben önkényesen ítélkező hírhedt állambiztonsági bíróságot, amelyet még az algériai háború idején hívtak létre. Szabályozták annak a több százezer vendégmunkásnak a helyzetét, aki tartózkodá­si és munkavállalási enge­dély nélkül él Franciaor­szágban, sokszor a legva­dabb kizsákmányolás áldo­zataként. A kormány napi­rendre tűzte és véghez is viszi 11 kulcsfontosságú iparvállalat és 36 hazai bank államosítását. E folyamato­kat a földresújtottságából tápászkodó jobboldali ellen­zék csak lassítani tudja — meggátolni nem. Az- intézkedések társadal­mi-politikai súlya különbö­ző, de mindegyik tömegeket érint, és jelzi a kormány előrelépési akaratát. Ám, az is világos, hogy a franciák Mitterrand-tól ott várnak igazán sikert, ahol Giscard a legnagyobbat bukott: a munkanélküliség és az inf­láció elleni csatában. Ez a harci terep pedig buktatók­kal van tele: a munkanél­küliek száma jelenleg sem csökken, a grafikon vonala kúszik a kétmillió felé. A frank értéke is romlik. A franciák ma még megértik, hogy ez nem Mitterrand- ék, hanem az előző vezetés bűne. Ma még megértik, de később talán már nem. Ad­dig kell hatnia a kormány akciótervének: az idei fél­százalékos gazdasági nö­vekedési ütemet jövőre három százalékra akarják növelni. A foglalkoztatott­ság érdekében leszállítják a nyugdíjkorhatárt, a munka­időt, külön hiteleket kapnak azok a vállalatok, amelyek új munkaalkalmat teremte­nek. A kormány nagyszabá­sú közmunkákat kezdemé­nyez. A lényeg, hogy a gé­pezet beinduljon: a meg­növekedett vásárlóerő ke­resletet, ez pedig a termelés bővítését idézze elő. A nagy kérdés persze az, JiOgy a tőkések elfogadják-# ezt a logikát. A BELPOLITIKÁNÁL JÖVAL ELLENTMONDÁSO­SABB az új francia külpo­litika. Az a Párizs, amely Washingtonnal szemben a salvadori ellenzék legalitá­sáért szállt síkra, egyidejű­leg állást foglal a nagyobb atlanti fegyverkezés mellett, és nem talál semmi kivetni­valót a neutronbomba gyár­tásában. Igaz, néhány hónap alap­ján végleges értékítélet alig­ha mondható. Az új vezetés előtt még hosszú időszak áll. Hável József Újnáci fegyverraktár Nagy mennyiségű fegyvert és lőszert foglalt le a nyu­gatnémet rendőrség az alsó- szászországi Lüneburger Heide lápvidéken felfedett mintegy harminc titkos új­náci fegyverraktárban. Az őrizetbe vett első számú gya­núsított, az újnáci kapcsola­tairól ismert helyi erdész zárkájában felakasztotta magát. Egy. véletlenül felfe­dezett rejtekhely vezetett az erdész nyomára és a többi raktár felfedezéséhez. A rendőrség áttette az ügyet a karlsruhei államügyészség­hez, amely egyelőre nem nyilatkozott az eljárásról. Ernst Albrecht keresz­ténydemokrata tartományi miniszterelnök rádióinter. jújában kijelentette: meg­lepi az elrejtett fegyverek mennyisége. A géppiszto­lyok, páncélöiklök, gránátok és más kézifegyverek, vala­mint robbanóanyagok „két­ségtelenül jobboldali szél­sőségesek tulajdonát képez­ték és erősödő szélsőjobbol­dali tevékenységet jelez­nek” — mondotta.---"V Ö sszeállította: Huppán Béla Még mindig napról napra újabb áldozatokat szed Spa­nyolországban a mérgezett étolaj. Május óta mintegy tizenötezren betegedtek meg, s több műit 170-en haltak meg az alattomos mérgezés következtében. Majd 800 em­ber hónapok óta kórházi ápo­lásra szorul. Az orvosok pe­dig változatlanul nem isme­rik teljesen a rejtélyes kór biztos ellenszerét, s attól tartanak, hogy a hűvös idő beálltával tovább nő a ha­lottak száma, Tavasszal még „atipikus tüdőgyulladásként” emleget­ték a titokzatos Járványos betegséget, amely magas láz­zal, szédüléssel, hányingserrel jár, bénulást, légzésza varo­kat okoz. Hosszú hetek teltek bele, míg sikerült kideríteni, hogy a nagyobb mennyiség­ben forgalomba hozott mér­gezett étolaj a felelős a „tö­meggyilkosságért”. A vizsgálatok szerint Franciaországból importál­ták — hamis vámengedély- lyel — az ipari célokra al­kalmas (analinnal kezelt) repceolajat a különböző fi­nomító vállalatok. Az ille­gális kereskedelem lebonyo. lítói a finomítás módszeré, tői függően eleve halálos adagokat, vagy „csupán” enyhébb mérgezést okozó ét­olajat kotyvasztottak. Már­pedig az étolaj a spanyol konyha legfőbb alapanya­ga... A betegség elsősorban a SiZiegényebb néprétegéket sújtotta, hiszen a denaturált repceolaj jóval olcsóbb volt, mint hitelesített társai, igaz, a minősége nem volt töké­letes. „A férjem rám szólt, hogy ne használjam már ezt a kellemetlen szagú étola­jat” — mesélte a madridi El Pais riporterének egy asz. szony, aki 9 éves lányával együtt hónapok óta a kórházi ágyat nyomja. Attól kezdve kétféle olajat keverve főzött — talán ennek köszönhetik, hogy életben maradtak. Miközben az étolaj-méreg­keverő cégek búsás hasznot zsebeltek be, a spanyol kor­mányzat csak tehetetlenke. dett. Nehézkesen szervezték meg a mérgező étolaj be­gyűjtését. Még most is ta­lálnak az feletek polcain el­fekvő készleteket. Sok gyó­gyult beteg ismét fogyasz­tott a kotyvalékból, s életve. szélyes állapotban került vissza a kórházba. Az amúgy is válságos belpolitikai hely­zetben legszívesebben a sző­nyeg alá söpörték volna az egész botrányt — csakhogy már nem lehetett. A balol­dali ellenzék követelte, hogy még a NATO-csatlakozás vi­tája előtt tűzze napirendre a képviselőház az étolaj­ügyet. Céljuk ezzel az volt, hogy megakadályozzák az ügy eltusolását, hiszen az előzetes vizsgálatok során le­kapcsolták ugyan a kis ha­lakat, de a repce-maffia szálait valójában mind a mai napig nem göngyölítették fel. Calvo Sotelo kormányzata alighanem csupán Tejeróék. nak, a február 23-i vész­jósló puccskísérlet szerve­zőinek köszönhette, hogy nem bukott bele az étolaj­botrányba. Az ellenzéki pár­tok ugyanis, bár követelték a felelősök — az illegális importot, az illegális keres­kedelmi hálózatot fedezd magas rangú hivatalnokok, valamint az egészségügyi el­lenőrzés megdöbbentő hi­ányosságaiért felelősök — megbüntetését, így legfelső szinten Calvo Sotelo öt mi­niszterének lemondását — egy újabb puccs fenyegeté­sétől tartva azonban nem nyújtottak be bizalmatlansá­gi indítványt a kabinet el­len. Egyelőre megelégedtek azzal, hogy a kormány vizs­gáló bizottságot nevezett ki, s ígéretet tett az áldozatok kártalanítására. A botrány azonban lassan tovább gyűrűzik az ország­határon .túlra is. A Közös Piac több országa átmeneti­leg felfüggesztette az étolaj felhasználásával készült spanyol termékek behozata­lát, bár az exportáruk kö­zött eddig még nem találtak mérgezett termékeket. Rá­adásul az étolaj ügye ko- 'rántsem az egyetlen spanyol élelmiszer-mérgezési eset. Spanyolországban kataszt­rofális például a vágóhidak higiéniai állapota, gyakran fertőzött a tej, baj van né_ hányfajta vörösborral, s sokszor a tengeri kagylók­kal is. A bizalmatlanság terjedése pedig aligha hasz­nál a közös piaci felvételt oly kitartóan szorgalmazó spanyol kormányzat nemzet­közi hitelének. EZÉ. A nemrég tartott tüntetés résztvevői a bűnösök felelősség­re vonását és az áldozatok fokozottabb támogatását követel­ték (Fotó — UPI — MTI — KS) Az étolajbotrány hullámai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom