Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 7., szombat 5. — Ismeri ön Abasárt? — Már hogyne ismerném, kérem: község kődobáanyira Mátrai üredtől délre, s kies. fekvését éppúgy dicsérhetem, máiként már-már köd bevesző, legendás múltját, s leginkább tüzes borát, az olaszrialinget. Ha arra jár, el ne mulassza, kóstolja meg...! Tíz férfi közül kilenc feltehetően így felelne, a tizedik pedig, aki még inkább ismerős errefelé — netalán helybeli —, esetleg meg is invitálhat, s két koccintás között meggyónja: arany fa. lu ez mert igen, de igen dolgosak erre a népek. Szépség. Kedvcsiholó, bár- sonyselymű kortyok és a sztori Aba királyról, akit — ha igaz — 1044-ben itt eltemettek. Na és, persze, a szemmel látható jólét már- már hivalkodó, megannyi nyoma, A könnyen és szívesen idetévedő turista számára nagyjából ennyi a jó öreg, ezredik éve felé közelgő Abasár, s csak a helybeliek, meg a környékbeliek tudják, hogy jóval több is ennél, hogy népét kemény próbára tették itt a hegyekként egymásra gyúródó évszázadok, s kényszerből és természetükből lett erény az ősöktől egyre öröklődő szorgalom. Ide tartozik, tehát nem éppen más oldala a dolognak, hogy igen szeretik — rossz nyelvek szerint megszállottan — munkájuk pénzben mérhető gyümölcsét. Der dolgoznak. Méghozzá — keményen. Mielőtt beleesnénk tehát a pénz bűvöletébe. gondoljunk ezzel is. Reálisan csak így értékelhetjük, hogy 3800 lakosú községnek 1350 család — becslés szerint legalább 60—70 millió forintja pihen betétben. Az első pillantásra is drága pénzen épült családi házakhoz 600 gépkocsi tartozik, esténként több mint száz helyen színes tv elé telepednek a helybeliek, és akkor a kisgépekről, a motorizált háztartásokról még nem is beszéltünk. Ügy vélhetnénk, ilyen gazdag faluban a tanács erszénye sem éppen üres. — A helyzet nem ilyen egyszerű — feleli Gubancsi Károly, a községi tanács vb-tikára. — Igaz, látványos gondjaink nincsenek, bár, ha jól meggondolom, eléggé feltűnő lehet, hogy a főutcán még mindig jókora szakasz van járda nélkül, de kerítését most építjük az iskolánál, ahol talán végre megoldódik a központi fűtés is. (A kazán, amelyhez egyébkét egyáltalán nem olyan könnyű hozzájutni, már egy éve megérkezett, de a szerelési munkálatok — mintha kicsit elhúzódtak volna...) Különösebben azért így sem kell félteni a községet. Kitűnik ez abból a kis operatív bizottsági ülésből is, amelyet ottjártunkkor a november 7-i ünnepség előkészítésére hívtak össze. Ennek résztvevője többek között Molnár Ilona, a községi HNF titkára, Hankusz Károly, pártvezetőségi tag. Csárdás Ferenc százados, a helyi honvédségi alakulat képviselője, Zentai Jó- zsefné, a községi pártbizottság titkára, Czáka And- rásné, a községi művelődési otthon igazgatója, Rudas Sándor, a termelőszövetkezet elnöke, és természetesen a tanács, az iskola képviselőd. Pontos forgatókönyvet készítenek, és ha már így összejöttünk, alkalom nyílik egy kis gyors „kerekasz- tal”-beszélgetésre. Ebből mindenekelőtt az' tűnik ki, hogy a község sorsát igen sokan tekintik szívügyüknek Abasáron, s ez igencsak cáfolata a szóbeszédnek, hogy az itteni nép befelé forduló, pénzt hajszoló, a közösségi gondok, feladatok iránt pedig közömbös lenne. Legtöbbet természetesen a Az új elnök, Dér Tibor — egyelőre még a régi mundérban A gond nem jár egyedül. Az abasári termelőszövetkezet másik nagy specialitása a szőlőolivány. Az ötmillió oltványt október végén szedték fel, és ez jó közepes eredményt hozott. Igen nagy gond azonban, hogy 550 ezer darab értékesítése kérdésessé vált. Ha pedig nem sikerül, az tízmillió forint mínusz. Az. már eddig bebizonyosodott, hogy a múlt évi 150 millió után idén csak 120 millió forint a szőlőből származó jövedelem. Mielőtt aggódni kezdenénk az arany falu lakosainak sorsáért, adjunk gyorsan szót a most gyengébb év zárására készülő közös gazdaság elnökének. — Ilyen helyzetre nem szabad nem számítani. A sikeresebb években mi ezt tettük, és most csaknem 19 millió forint tartalékkal rendelkezünk, és ez szükség esetén egy egész év kiesésének pótlására is elegendő A tanácstitkár: a főutcán az a járda... lenne. A tagság jövedelme egyébként megyei szinten nem a legrosszabb: évi 50 ezer a közösből, és további 30—40 ezer a háztájiból... Sajátos ellentmondásnak tűnik, hogy a 600 aktív és nagyjából ugyanennyi nyugdíjas tsz-tag mellett aránylag sok az eljáró: a Tho- rezbe, a Gagarinba és az Izzóba egy-egy műszakkezdésre 450-en indulnak el, s Czáka Andrásné: Tervezőnk tárlatokat, sikkere vihető műsorokat termelőszövetkezet tehet és tesz is a községért. Igaz, Rudas Sándor," az elnök nem éppen az az ember, aki szeret dicsekedni, de kétségtelen, hogy szinte minden jelentősebb feladat megvalósításánál ott volt a tsz. .Sok „segítség” mellett is kiemelkedő fontosságú, hogy az új abasári hat tantermes iskola kivitelezési munkálatait saját építőbrigádjuk végezte. — Bizonyára van miből adni... — Igen, bár ez az évünk kimondottan rosszul sikerült. Ezerhektáros területünkből 400 hektár legelő, a többbi szőlő. Ennek fele közös, fele háztáji, ez utóbbit két évvel ezelőtt egy összefüggő, nagy táblán alakítottuk ki. Visszatérve ez év eredményére: 1,6 ezer tonna volt a tervünk és csak 1300 tonna szőlőnk termett. Az Ady Endre utcából tavaszra lesz valami Oltványszedés a gép után. Nehéz, de megéri ez azt is jelzi, hogy a közeli ipar szintén nem nyújthat éppenséggel rossz keresetet. Utóbbitól — az Izzótól — húsz esztendei munka után, jelenleg 43 évesen, október utolsó napján vett búcsút az abasári születésű, de már régóta gyöngyösi lakos. Dér Tibor. November 1-től ő a községi tanács megbízott elnöMunkagép — abasári módra ke. A norma cső port-vezetői beosztást cserélte fel a kevésbé jövedelmező, számára egyelőre belülről még alig- alig ismert munkakörre. Rövid ismerkedésre még a régi munkahelyén keressük fel. — Nehéz vizeken, új kapitány, a régi hajón...? Dér Tibor megértőén, barátságosan mosolyog. — Számítottam rá, hogy előbb-utóbb sor kerül valami hasonló kérdésre. Nos, a hasonlatnál megmaradva: a „hajó” valóban régi, de a „vízjárást” ismérem, a faluban születtem, ott nevelkedtem, a szüleim a basának, eddig is mindennapos voltam náluk, így a hely- beli gondokat, a legfontosabb feladatokat akkor is tudnám, ha csak félfüllel figyeltem volna oda. Tudom — folytatja a megkezdett gondolatot — nem lesz könnyű dolgom, hiszen a tanácsot, a tanácsi munkát gyorsan meg kell tanulnom. Jövőre, amikor befejezem a marxista egyetemet, amelynek most harmadéves hallgatója vagyok — elkezdem a tanácsi akadémiát, remélem, sikerül azzal is megbirkóznom. Arról viszont hadd ne szóljak, hogy szerintem miért éppen engemet jelöltek erre a tisztségre... A ki sem mondott kérdéssel Fain Józsefnéhez, a gyöngyösi járási hivatal személyzeti vezetőjéhez fordulunk. Válasza rövid, lé- nyegretörŐ: — Ismerjük Dér elvtárs közéleti tevékenységét. Az ifjúsági, illetve a munkás- mozgalomban szinte gyermekkorától részt vesz, 75- től tagja a pártnak, kétszeres kiváló dolgozó, több mint tíz éve szakszervezeti bizalmi, MSZBT vezetőségi (Fotó: Szabó Sándor) tag hosszú esztendőkön át. Előbb mezőgazdasági, majd gépésztechnikusi oklevelet szerzett, összességében: személye szerintünk garanciát jelent arra, hogy a megüresedett abasári tanácselnök tisztségébe arra érdemes, a közösségért tenni akaró és tenni tudó ember került. Juhász Ferenc, a szőlészeti brigád, vezetője toppan be a tanács irodába, s minthogy húsz esztendeje tanácstag, azonnal hozzá is szól a témához. — Régen sok olyan ember lakott itt, akik hajszolták a pénzt. Nem azt mondom, ma is szeretik, a legnehezebb munkát is elvállalják, de más már a világ. Mondok egyet : én 54 éves vagyok, a korombeliek gyermekei iskolát, sokan egyetemet végeztek, az én lányóm például alkalmazott matematikus, vele együtt többen elkerültek, a tsz-ben kevesen maradtak, márpedig a szőlő, pláne az oltvány — kézigényes. Egyébként, nem tudom, szóltak-e már róla: 3 millió palack bor, főleg olaszrizling indul innen minden évben útra. Javaslom, mielőtt elmennének, kóstolják meg.. A Rákóczi Termelőszövetkezet híres borpincéjében nagy a jókedv. Lent angolok mulatoznak, a kármentős' pult előtt pedig még egy — ki tudja, hányadik — búcsúpohárral vidám pesti „gyerekek” énekelnek: „Nem, nem nem... nem, nem nem... nem megyünk mi innen el, míg minket a házigazda... ’’ A házigazda-háziasszony a jó szóra mindig szíves Kerékgyártó Kálmánná. — Adhatok egy kis fi-, nőm paprikás-zsíros kenyeret a borhoz? — kérdezi, s miközben keni a csillogó italhoz még inkább szomjat adó, gusztusos kenyérszeletet, elmondja: Aba Sámuel borkimérő e pince igazi neve, és mert nemcsak nevében királyi a hely, de jó borból négyféle is kapható itt, messzeföldről is szívesen idezarándokolnak a borissza jóemberek. — Élükön az abasáriak- kal, igaz... ? — Azoktól ugyan bezárhatnánk. Azok odahaza saját borukat isszák, főddény- ben nélkülük forgalmazunk havonta 80—90 ezer forintot. — Ennyi pénzhez bizonyára igencsak talpon kell lenni. — Ha keresni akar az ember — feleli, és újra tölt a poharakba —, ha boldogulni akar, akkor nem azt nézi, hogy milyen nehéz, hanem i$ogy mit hoz a munka. Hát ezért van, nekem elhihetik, hogy itt, Abasár on nem alusznak meg az emberek egyetlen hajnalt sem: hamarabb kelnek a napnál. B. Kun Tibor SOK MUNKA, SOK PÉNZ - ÉS Arany hajó, nehéz vizeken...?
