Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
4. rjg |-| NÉPÚJSÁG, 1981. november 7., szombat Magyarországi ősbemutató Egerben A minőség igézete Most még együtt a zenekar (Fotó: Perl Márton! Londonban egy évig próbálták Peter Buckman ... Most mind együtt című darabját. A színészek ugyanis, akik szerepük szerint — egy vidéki kisváros zenekarának ■ tagjait alakítják, kivétel nélkül mind megtanultak hangszerükön játszani. A miskolci—egri színház közös társulata úgy vitte színre a művet, hogy a zenét is eljátsszák. A közönség így tulajdonképpen —kettős produkciónak tanúja a bemutatón. A színfalak mögött játszó zenészek láthatatlan fő' Szereplőivé válnak az előadásnak. Korántsem formális tehát az a mozzanat, amikor a tapsot megköszönve a színészek kézenfogva állnak a közönség elé hangszerüket megszemélyesítő muzsikus társaikkal. De hát mi is történik a Színpadon, mi vezérelte Csiszár Imrét, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetőjét, hogy elhozza Angliából Egerbe a... Most mind együttset? Minden bizonnyal a minőség igézete. Peter Buckmav alkotásában ugyanis nem az az érdekes, hogy kizárólag a miskolci—egri társulatnak fordították magyarra, nem az, hogy ismét növekedett hazai színpadainkon az angolszász bemutatók száma, hanem az, hogy ez a darab egyenesen nekünk beszél Felvetve — a nem csupán napi pilitikai aktualitás szintjén jelentkező — gondot: hogyan lehet a nagybetűs Közösséget rávenni arra, hogy önmagát megújítva képes legyen átlépni egy magasabb kategóriába, amelynek cégérén ez áll: minőség. A hazai ősbemutató cselekménye látszólag egy vidéki kisváros zenekarának, hangulatos, és ami rendkí. vül fontos, konfliktusmentes összejátszásáról szól, amelyet csak nagy jóindulattal lehet próbáknak nevezni. De nem is ezért járnak össze a zenészek, hanem azért, hogy jól érezzék magukat. Felejtsék a munkát, családot, a maguk módján kiteljesedjenek a biztonság langyos, csobogó kis házi medencéjében. Ebbe az élethelyzetbe lép be az ambio- nőzus profi zenész — James Turney — Blaskó Péter Azt a célt tűzi ki a zenekai elé, hogy tiszta hangzású, nagy eredményeket felmutató együttessé váljanak. Ehhez azonban változások szükségeltetnek. A közösség nagyobb része azonban megretten a változás lehetőségétől. Többször el is hangzik a kulcsmondat: „Én ezt az egészet úgy szeretem, ahogy van." Csiszár tiszta — talán túlságosan is, kiszámíthatóan tiszta — vonalvezetéssel viszi végig rendezői koncepcióját. Nem utalásokban, nem jelképekben beszél. Mindvégig az a kérdés izgatja, hogyan alakul a közösség sorsa, ha választási, döntési lehetőség elé kerül. Felvonultatja a múltbeli érdemeket szerzett tagokat, akiknek jobbára csak érdemei vannak. A qualitás jelen követelményeinek nem felelnek meg. Hajdani volt, vagy valós dicsőségből élnek. Vizsgáztatja a közösség és vezetőjének viszonyát, az emberi együttélés lehetséges modelljeit elemezve. A zenekar többsége először ragaszkodik vezetőjéhez — Dégi István tehetetlen Matthew- jéhez — mert benne látja a biztosítékát az állóvíznek, a dolgok konzerválásának. A minőség ábrándja fokozatosan igézi meg a tagokat. Keith gz iskolásfiú, a fiatal nemzedék és a tehetség pártfogóját látja Turney- ben, ám később ő tiltakozik legjobban, hogy még fiatalabb — esetlég még tehetségesebb tagok után nézzenek. Igen, itt már benne vagyunk legvalóbb életünk legvalóbb problémáiban. Észre sem vesszü^ és színpadra vontak bennünket, nézőket, akik sok közösség tagjai vagyunk Családunk, ismerőseink munkahelyünk és nem utolsósorban nemzetünk közösségének tagjai. James Turney nem önző, öncélú vezetőnk. Nem a saját sikeréért, hanem a közösség sikeréért vázol fel új lehetőségeket, s dolgoztat kegyetlen mosoly nélküli fe- szességű próbákon bennünket. Fűti, hajtja a minőség igézte. Végül is eléri célját a közösség. Végül is úgy tűnik, eléri célját, mert telt hangzással, hibátlanul szólal meg a zenekar. Egyetlen baj van, hogy akik ezt a minőséget elérték, már nem tekinthetők egy azon közösség tagjainak. Már nem érzik jól magukat egymás társaságában, már ki kellett mondani, hogy ki tehetségtelen, már meg kell válni barátoktól, már nem szívesen, hanem robotos verítékkel ragaszkodnak ... mihez is? Semmihez. A zenekar szétesik, atomjaira hull. James Turney után is csak a letett karmesteri pálca marad. És a nagy kérdés, lehetséges-e olyan modell, amelyben a közösség tagjai jó] is érzik magukat, ahol nem múltbeli érdemekre, rokonságra, 'jóindulatra mérik az elismerést és minőségileg is magas színvonalat érnek el. Tertium non datur. Harmadik út pedig nincs, tartja a latin mondás. Ezek szerint a kisváros zenekara is a vagy-vagy közül választhat, A letett karmesteri pálca viszont nem ezt sugallja. Meg kell találni a közösségnek a maga vezetőjét, aki a számtalan választási lehetőség illúziója közül felfedi azt a ténylegesen létező és egyetlen utat, amely által a minőség igézze valósággá válik, úgy, hogy az emberek megőrizzék személyi identitásukat, kiteljesedhetnek, boldoggá válhatnak — magasabb fokon. A cél ugyanis nem csakhogy az eszközt nem szentesid, de önmagában értelmetlenné is válhat, ha felülemelkedik az emberek valós vágyain, lehetőségük határain. Az egri bemutató gondolatgazdag, inspirativ előadása következetesen megvalósított művészi összmunka produktuma. A minőség szelleme — nem csupán megérintette a rendezőt és színészgárdát, de beléjük is költözött. Ha az angol kisváros zenekarának nem is sikerült rálelni a helyes útra, úgy tűnik. Csiszár most megtalálta azt. A színészcsapat megvalósította önmagát, létrehozta azt a minőségű produktumot, amely egyértelműen jó osztályzatot érdemel. Ez az előadás a színészeké. Több olyan szerepformálással találkozunk, amely az egyébként is kifogástalan „csapatmunka” fölé nő. Nem jelent rangsorolást, de így kell megemlíteni Polgár Géza nyers — kamionhumort árasztó teherautó-sofőrjét, Körtvélyessi Zsolt kellően sértődött modoros-előkelő •Villiamét, Csapó János élő konzervativizmussal átitatott Lee-jét. Tímár Éva Hanna alakításáról és Varga Gyula Don postásáról szinte sértés leírni, hogy hiteles. Kulcsár Imre olyan otthonosan mozog a kottásszekrény és a bariton tuba között, mint egy igazi régi zenekari tag, Sallós Gábor kisvárosi gyógyszerésze körül szinte patikaszagú a levegő. Matus György nagyon szűkre mért lehetőségből teremt kerek, egész figurát. Horváth Zsuzsa és Zsolnai Júlia két különféle érzelmi, alkalmi indíttatású igazi nővel teszi teljessé az együttest. Gáspár Tibor eltalálja az indulatos iskolásfdú képletét, de meg- megbicsaklik. Kurta Károly többnyire külsődleges eszközökkel valósítja meg feladatát. Fráter Katalin főiskolás hallgatóként nem okoz csalódást Régen várt és igényes munkával ajándékozta meg a miskolci—egri társulat az egri közönséget. Ügy gondolkodtat el, hogy szórakoztat, hogy nem tanmesét nyeke- regtet, hanem organikus élethelyzetet bont ki — igaz, s ez az írott mű hibája is kissé didaktikusán. Jól bánik a nevettetés felkínálkozó lehetőségeivel. Szlávik István funkcionális, egyszerű, jól tervezett díszletet bocsátott rendelkezésre egy fegyelmezett és kiváló munkát végző színészegyüttesnek, amely méltán érdemli ki esténként a közönség, most pedig a kritikus elismerését. Szigethy András Dégi Két egyszerű mozdulattal csinál karaktert szerepéből. Hátrasimítja hajának gyér tincsét és zsebredugja a kezét —, de hogyan! Ha többet nem is közölne Matthew-ról, az árvJiázi osztályvezetőről, már egész képet adna erről a botcsinálta karmesterről és zenekarvezetőről... Amikor megigazítja rakoncátlankodó haját, mintha közölné zenekarával és a külvilággal: nem látjátok, hogy művész vagyok, hiszen lobogó „sörényem" is ezt sugallja. A következő pillanatban azonban már viseltes nadrágja zsebében markolászik, s ott talál elfoglaltságot magának, ahogy a zenekari próbákon kívüli világban általában. Hiszen neki erre az egy-két órára megadatott, hogy alkotónak, uram bocsá’ zseninek képzelje magát, de mert ő sem bújhat ki a bőréből: Matthew-nek kell maradnia, még „legemelkedettebb” pillanataiban is. Ki is ez a zsebében biztonságot kereső figura? Kis- szabású alak, akin lötyög a konfekcióöltöny; ide-oda emberke, aki veleszületett tehetetlen liberalizmusával és dilettantizmusával — zenei süket az istenadta! — nem lehet hasznára társainak, de igaz nem is árthat nekik. Él, mint hal a vízben, és amikor vége pünkösdi királyságának, elfogadja azt is. Nem ágál — beilleszkedik. Jól- fésülten ül a többiek között (nyoma sincs már a zsenitincsnek) nem lóg ki a sorból, bólogat és mosolyog. Idomul új szerepéhez. A színész két mozdulattal teremt Matthew-et emberré, hétköznapi visszaköszönő: járó jellemmé. Milyen egyszerűnek tűnik, pedig ez teszi igazán emlékezetessé, értékessé az alakítást — és hitelessé Dégi művészi erejét. Blaskó Bejönni, még szinte észrevétlenül jön be. Igaz, a bemutatkozásában már van valami különös, de ez a fura északi fickó csak akkor mutatja ki igazán foga fehérjét, amikor a pálca — szerencsére csak karmesteri — a kezébe kerül. Határozott, célratörő, tervei érdekében kisebb akadályokon keresztül habozás nélkül átlépő, — de csak addig, míg környezete elismerésével találkoznak tettei. Amint nem, lendületé megtörik, s ha ideiglenesen is, összeomlik. Mert James, a kitűnő pisztonos, afféle pozitív karrierista. Számára nem elég csak lökni egyet a világ kerekén, boldogságához az is kell, hogy ezért dicsérjék... Blaskó elsőrangúan bontotta ki e szerepet. Ismét bizonyítva számomra, hogy azokhoz a színészekhez tartozik, akik mint afféle művész-tudósok, nemcsak ősihlettel, szívvel, de mindig jól gondolkodó fejjel is játszanak. Helyén van minden. Az első hűvös figyelő pillantástól az energiától izzó, hatalom átvevő programbeszédig, majd a végső hangelcsuk- lásig. A figura fegyelmezett felépítése végig elegánsan simul a darab szerkezetének ívéhez, szépen ellenpontozva így Dégi lezserségét. A precízen megtervezett hangsúlyok, pontos kísérője mimikájának, gesztusainak ritmusa. Sőt, úgy tetszik, Blaskó még arcszínével; a sápadtsággal, elvörösödéssel is alakít. Persze az effajta elemzésre csak a darab ismételt megtekintése után kerülhet sor... az egyszeri nézőt ugyanis maradéktalanul magával ragadja a játék.. (németi) ART BUCHWALD: Tűz — csak páratlan napokon Munka és művelődés Jók, jók, jók... versenye Mindössze hat pont különbség volt az első csapat és az utolsó közt azon a versenyen, melyet ipari üzemek, termel ős zö vetkezetek és kisipari szövetkezetek brigádjai szálmára rendeztek szerdán és csütörtökön az egri Megyei Művelődési Központban. Pedig a kérdések igazán nem voltak könnyűek e harmadik — megyei fordulón. Az eredetileg benevezett majd 400 csoport 21 legjobb továbbjutójának jártasnak illett lennie a képzőművészetben, az irodalomban, a zenében. Válaszolniuk kel. lett emellett a Munka Törvénykönyve, a szocialista brigádokat érintő rendeletekre, valamint a közművelődési törvényre vonatkozó kérdésekre... Jók közt a legjobbaknak bizonyultak az ecsédi és a pélyi tsz, a Technolux Ktsz és az egercsehi háziipari szövetkezet, valamint a Csepel Autó és a Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat dolgozói. Rcmald Reagan nek sikerült majdnem teljesen elérnie a költségvetés igényelt csökkentését. Ám az emberek igényei megmaradnak, így a politikai nagyágyúktól elvárják, hogy ezentúl kormányzóként és polgár- _ mesterként biztosítsák ugyanazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a törvényhozás megkurtított. Ahogy egy polgármester ismerősöm mondja: a választók szavazatukkal felhatalmazták Reagant a szövetségi kiadások visszafogására, de továbbra is elvárnak minden eddig kapott állami segítséget. — Mik hát az elképzelései? — kérdeztem tőle. — Azt hiszem, spórolhatunk valamit a tűzoltókon. Határozati javaslatot akarok elfogadtatni arról, hogy csak a hét páratlan napjain történhet tűzeset. Ha páros napon támad tűz — oltsák el a károsultak maiguk. — Ez valóban megtakarítás — jegyeztem meg —, és mit csinál a rendőrséggel? — Ugyanazt, amit a könyvtárakkal: csak kedd és csütörtök éjjel, valamint szombat reggel lesznek nyitva. — És ha valaki máskor keresi őket? — Akkor egy automata fog jelentkezni, lejátszik néhány taktust a himnuszból, és megkéri, hogy később telefonáljanak újra. — Ügy tűnik, erőteljes a spórolás — gondolom, az iskolarendszer is sorra kerül. — Nem, állami törvény írja elő, hogy az iskolákat nyitva kell tartani — válaszolta a polgármester. — Ezt örömmel fogják hallani a tanárok — mondtam. — Miféle tanárok? — csodálkozott. — Iskolákra és tanárokra egyszerre már nincs pénz. — De hogy akar iskola- rendszert tanároki nélkül? — Megtartjuk őrködni a pedellusokat. — A kórházakat viszont, remélem, nem zárja be. — Persze hogy nem — milyen polgármester is lennék! De megszigorítjuk a bejutást. Pusztán a betegség nem jogosít majd fel egy betegágyra, hanem bevezetjük a felvételi vizsgát. — S mi lesz a szemét összegyűjtésével ? — Azt sorshúzás fogja eldönteni: hetente száz címet választunk ki, és e szerencsésektől másnap reggel elvisszük a szemetet. —’ Ügy tűnik, ragyogóan megy ez a megkurtítási program. Remélhetőleg, a választók is belátják, hogy mindez a takarékoskodás saját nemzeti érdekünk. — Ha nem, majd jobban meggondolják legközelebb, mire is szavaznak. (Szegő Gábor fordítása) Tévéfilm a diétáról A cukorbetegeknek sugároz műsort a Magyar Televízió december elsején az t-jes, és december 5-én a 2-es programban. Bemutatják a cukorbetegek diétás táplálkozásáról szóló filmet, amelyet az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségnevelési Intézet szakmai irányításával készítenek. A tízperces adásban a szakorvosok hangsúlyozzák: az előírt diétás táplálkozás életbevágóan' fontos a cukorbetegek számára, némelyik cukorbetegnek kevesebb gyógyszert kell használnia, nincs szüksége inzulinkezelésre, ha a diétás étrend szerint táplálkozik. Ismertetik a szénhidrát nélküli, energiaszegény ételeket, italokat — hazai és külföldi terme, keket —, amelyek ma már megvásárolhatók az élelmiszerboltokban, A televízióbaji elhangzó orvosi tanácsokat, a diétás készítmények beszerzésére és fogyasztására vonatkozó tájékoztatásokat nyomtatásban is köztó teszik.
