Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

4. 3I1ÍMB1 KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG 1981. november 29., vasárnap (Fotó: Köhidi Imre) „Konkrét megjelenés...” A címbeli jelzős szerkezetet egy meghívónak ebből a mon­datából emeltük ki: „Konkrét megjelenését kérjük I”. Még ak­kor is meghökkentő a konkrét szó használata, ha pontosan tud­juk, hogy vele arra kértek: sze­mélyesen jelenjünk meg, ne küldjünk magunk helyett sen­kit. Ebben a beszédhelyzetben és szövegösszefüggésben teljesen felesleges a sok jelentésű konk­rét szóalakkal való élés. A szaknyelvben, a hivatalos közlésekben is gyakran csak di­vatos töltelékként jelentkezik. Ezek a szövegrészietek is ezt ta­núsítják: „Az elemzés hol egé­szen konkrét, hol túlontúl ál­talános gondolatpályákon mozog” (Kritika, 1981. 6. sz.). — „A konkrét beavatkozásokat a konk­rétumokhoz tapadó, anyagszerű közlésekkel biztosíthatjuk” (Egy szakvita anyagából). A sajtó nyelvhasználatában is unos-untalan találkozhatunk a szócsalád e tagjaival is: konk­rété, konkrétum, konkrétan, konkretizál, konkretizálás stb. A Magyar Hírlapban a „konkrétan elvégzendő feladatokról" írnak (1981. júl. 12.). Ez a kijelentés sem mond sokat: „Az élet tele van konkrétumokkal” (Élet és Irodalom, 1981. júl. 18.) A felsorakoztatott szavakra bi­zonyos szakmai közlésekben va­lóban szükség van, de az már nem szükségszerű, hagy ez az idegen eredetű szócsalád sok egyértelműbb és kifejezőbb ma­gyar megnevezést szorítson ki nyelvhasználatunkból. Hogy a magyar megfelelők tára mennyi­re gazdag, arról ez a példatár bizonykodik: közvetlenül tapasz­talható, valóságos, kézzelfogha­tó, tényszerű, ténybeli, érzékel­hető, nem elvont, pontosan meg­határozott, nem általános jellegű, tényleges, létező, tapasztalatilag, gyakorlatilag igazolható stb. A figyelmes versolvasó már azt is észrevehette, hogy egy- egy költeményben kulcsszóként is szerephez jut a szóban forgó szócsalád néhány tagja. Nem véletlenül. Sajátos stilusértékben a költői gondolatok elmélyí­tése mellett, a gunyoroskodás, a humorkodás és a groteszk versbeli helyzetek kifejezőbbé tételére kerültek az alábbi vers- mondatokba a konkrét, a konk­rétan, a konkrétum szóalakok. „A köröm és a kő, / konkrét csikorgásával ünnepet kínból csi­holva” (Nagy László: Medve­zsoltár) . — „Emberszabású konkrét nevet kapnak” (Rákos Sándor: A törvényciklusból). — „Ha kétségek s konkrétumok / vakító torkolattüzében / tudnám, hogy mi a veszteség” (Tóth István: őszi dáliák). — „És jött aztán egész konkrétan apám, / s a fáradtságtól összeroskadt” (Zs. Nagy Lajos: Huszonkilenc). — „A park füvén konkrétan, s körös-körül / úgy általában bé­ke van” (Hegyi Gyula: Béke van). Dr. Bakos József Hívatott a vezér helyet­tese. — Kérlek szépen — kezd­te a mondókáját, miközben egy óriási fotelba beástam magam —, a sajtó nagyon érdeklődik vállalatunk, az Egyesült Tapüóművek ter­mékváltása iránt. Elsősor­ban a mélyhűtött töpörtyű- porra kíváncsiak, mondván, hosszú évekig a gazdaság­talan taplógyártás zsákutcá­ját jártuk, s íme, néhány hónap alatt egy zseniális ötlet birtokában a mélyhű­tött töpörtyűporral betör­tünk a hazai és a külföldi piacokra. Telefonált az egyik gazdaságpolitikai tévéműsor szerkesztője, riportot szeret­nének készíteni rólunk, te­hát fölkerülünk a képer­nyőre. A vezérigazgató elv- társsal úgy gondoltuk, hogy neked, a mélyhűtött töpör- tyűpor feltalálójának ott a helyed a kamerák előtt. Az Egri néptánc­együttes bemutatójáról Színes forgatag ■ r-io muzsikával Az Egri néptáncegyüttes — a Megyei Művelődési Központ tánccsoportja — a népművészet mestereinek ■közreműködésével bemuta­tóit tartott a Gárdonyi Szín­házban. A törökországi útjáról ha­zatért tánccsoport esetében az ismert sikerek birtokában mi sem természetesebb, minthogy a hazad közönség, a barátok, ismerősök előtt megmutassák, hogyan is fes­tettek ők — odakint. Aki ezen az előadáson jobban odafigyelit, észrevehette, 'hogy ez az együttes a kezdeti, nagyon is tétova állapotától elszakadt, nekiibátorodott. öt óv munkája-szorgalna-lelke­sedése kezdi meghozni a gyümölcsét. Színes műsort, átgondolt rendezésiben állítottak szín­padra. Az estet ifi. Sára Fe­renc három feldolgozásával, mezőségi, széki, kalotaszegi táncokkal vezették be. A Mezőség az erdélyi népi táncernlókek között is ki­emelkedő helyen áll. Ezen a területen belül is a széki „táncszokások” még elkülö­nülnek. A táncok a népvise­lettel együtt őrzik egy táj és emberének a lelkivilágát, azt a méltóságot, ahogyan a sor­sukat átélték, és olykor elvi­selték. Ezek a táncszokások ■minősítik most az együttest. A Tardonai karikázót, Tímár Sándor koreográfiáját a lányok bájos derűvel tán- colták-énekelték. Varga Zoltán koreográfiá­Egy ilyen tévényilatkoza­tot, riportot nem szabad el­kapkodni, így hát előkészítő bizottság alakult, s az új testület a vezér helyettesé­nek irányításával mindenek­előtt kijelölte a nyilatkozó­kat, a riportban szereplő személyeket, munkahelyeket. Az első variáció szerint a riport a taplóraktárban kez­dődik, a polcokon elfekvő készletek között, majd gyors képváltással a kamera a mélyhűtött töpörtyűport gépkocsira rakó munkások sürgő-forgó sokaságát mu­tatja. Itt kell nekem elmon­dani, hogy hosszú kísérletek során hogyan találtam rá a töpörtyűpor titkára. Szót kap még Soponyai Benő, a laboratórium vezetője és Pálinkás Gellért bácsi, a kísérleti üzem igazgatója. Gellért apóról tudni kell, hogy reggeltől estig folyton égő szivar lóg a szájában, az ötvenes években vásá­jával járták a fiúk, lányok a Dél-dunántúli ugró&t, a Méh­keréki táncokat és a bolgár táncelemeikből összeépített Skandálást. A meghívott és a népművészetet mesteri szintien mívelő Nyisztor György és felesége, és a nyírségi Balázs Gusztáv olyan magától értetődően és hatásosan formálták meg számaikat, hogy a közönsé­get vastapsra ragadtatták. Az ősz hajú, román ajkú Nyisz- tor György fiatalokat meg­szégyenítő rugalmassággal ropta a válogatott figurákkal teletűzdelt .táncot, Balázs Gusztáv pedig úgy improvi­zált, a hangulat adta keret­ben annyi érdekeset muta­tott be, hogy a közönség új- ráztatni akart. Az egri táncosok eljutot­tak most egy lényeges szin­tig: már van olyan két-há- rom .táncosuk, akik a mes­teri szintet teljesítik. Kovács Tibor, az együttes jelenlegi vezetője és Böröczki Endré- né vállalták az összehason­lítást a Nyisztor házaspárral, és fegyelmezetten előadott számuk megérdemelt sikert aratott. A műsor zenei részében Fajcsák Attila szerepelt teke- rőlantján. Egri gyűjtéseiből szólaltatott meg néhányat. A Euszulyka együttes — ugyancsak Fajcsák Attila ve­zetésével — lakodalmas da­rolt, zsírfoltos, szivarhamus öltönyét állítólag még éjsza­kára sem veti le, a környék­beli gyerekektől e gáláns megjelenéséért Piszkos Fred, a kapitány titulust kapta. Mivel nem lehetett rábe­szélni, hogy a tévések tisz­teletére új öltönyt vegyen magára, s arra a néhány percre, amíg a kamerák előtt beszél, vegye ki szájá­ból a szivart, a bizottság Gellért apót törölte a nyi­latkozók listájáról. A máso­dik verzió szerint Lancsa- licsné, a töpkírtyűport cso­magoló brigád vezetője sze­repel majd helyette. A harmadik variációban Soponyai laborvezető is ki­esett, bejött viszont Branyák Béla szakszervezeti bizalmi, aki a töpörtyűpor és az üzemi demokrácia kapcsola­táról mond majd néhány szót. Megváltozott a szín­hely is: a taplókészleteket rejtő raktárban nem lesz forgatás, ellenben bemutat­ják totálképpiel az új üzemi könyvtárat, ahol a dolgozók éppen a töpörtyűgyártás szakkönyveit forgatják. A következő alternatíva szerint én majd csak a stú­dióban, a kerek asztalnál nyilatkozom, amikor a gyár­ról szóló filmet levetítik. Várható, hogy a riporter szakmai kérdéseket is fel­tesz, ezért táplálkozástudo­mányi problémákat kezdtem kutatni. Szociológiai felmé­rések, cikkek alapján elem­ző tanulmányt készítettem arról, hogy napjainkban a nehezen emészthető, túlzsí- ros ételek fogyasztása ho­gyan befolyásolja az ötven éven felüli férfiak, nők szexuális életét, házassági szokásait, s a könnyű töpör­tyűpor mennyivel haszno­sabb ajzószer, mint a gin- zeng-gyökér és a zeller­krémleves. lókat, házasítókat adott elő: A népi humor minden kis rezzenése visszhangot vált ki a közönségből. Nem elég­gé éltek Fuszulykáék ezzel a kedvező lehetőséggel. Bát­rabban és többszörösen be kell iktatni az ilyen számo­kat a műsorba! Nemcsak a hangulat emelkedik meg, le­vegősebbé válik a program is a jókedvű zeneszámok be­iktatásától, időt hagy a kö­zönségnek a táncritmusok hatása alól szabadulni, hogy egy új számnak az élvezeté­ig eljuthasson. B. Németh Erzsébet énekszámát külön feljegyezzük. Az együttes ze­nekarának prímása ' tisztét Danhanzer Zoltán töltötte be. Kovács Tivadar is mu­zsikált. Egerben, az amatőr együt­tesek nem népies gyülekeze­tében ez a táncegyüttes igen nagyot fejlődött. Bizonyítot­ták, a műfaj iránti készsé­güket és a lelkesedésüket. A mecénás dolga, hogy ezt a két nagy hajtóerőt kamatoz­tassa. Mert ezek a fiatalok sikereikkel és tudásukkal magukkal ragadhatnak olya­nokat is, akik ma még té­továznak, hogy kellene va­lami érdemlegeset kezdeniük a szabad idejükkel. Kell az utánpótlás! Főleg azért, hogy miinél többen a szólista szin­tig érlelődhessenek! Farkas András A következő variációkban többek között szóhoz jutott még a munkaerőhiány okait elemző személyzetis, a tech­nológiai szabályokat ismer­tető főmérnök, egy rakodó- munkás, egy gyesen lévő kismama, Szaplonczai Géza, az ellátási osztály vezetője, valamint Tóvízi Kornél piackutató. Ez utóbbi lelké­re kötötték, ha beszél a szo­cialista és a kapitalista vi­lágpiac harcáról, gazdasági rendszerünk fölényéről, a különböző kapitalista világ­bankoktól felvett pénzköl- csönöket egy szóval se em­lítse, mert abból a vállalat egy centet sem lát. Ügy volt, hogy Gölöncsér Mal­vin reklámfőnök is kamera elé kerül, de az ő nevét a vezér kihúzta, mivel nem szereti a torzonborz hajú, farmerban járó művészlel- keket, ápolatlan csőlakó, csavargó hippit lát bennük. Az utolsó variáció vég­képp leegyszerűsítette az el­képzeléseket. Ezek szerint, miközben a kamerák a tö­pörtyűport gyártó üzemrészt mutatják, fehér köpenyben a vezérigazgató mindent el­mond, amit az új termék­ről tudni kell, és kész. * * * Láttam a riportot. Ahhoz képest, hogy a vezér ere­deti szakmája kéményseprő és halbiológus, elég értelme­sen beszélt arról, hogyan növekszik a profitráta egyes iparágakban, értékarányos árak feltételezése mellett, a bővített tőkés újratermelés viszonyai között. Azt mond­ják, a mélyhűtött töpörtyű­por gyártását is képmagnó­ra vették, azonban a szer­kesztő kivágta a műsorra került anyagból. Állítólag gyermekkora óta tiszta szív­ből utálja a töpörtyűt. Kiss György Mihály Jog - közérthetően A nézők legalább másfél milliós tábora — lehet, hogy még többen vannak az ér­deklődők, mert, a fiatalok is kedvelik ezt a műsort — hosszú évek óta rendszere­sen figyelemmel kíséri a tévé Jogi esetek című program­ját. Legutóbb például a tulaj­donjogi megosztásról, az al­bérleti szerződésekről, az ajándékozás körüli szokatlan bonyodalmakról hallottunk érdekesen — s ez nagyon lényeges — filmszerűen, azaz képi nyelven tálalt sztorikat. Csak dicsérni lehet a szak­értők megválasztását. Mind­annyian mellőzik a tékervé- nyes, az anyanyelv szépsége­it sértő szakzsargont, a nehe­zen felfogható, a homályos megfogalmazást. Szerte az orl szághan tevékenykedő kollé­gáik igen sokat tanulhatná­nak tőlük. Az ízes, színes, változatos szóbeli kifejezés­ben elsősorban dr. Erőss Pál, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője jeleskedik, de társai nem sokkal ma­radnak mögötte. S ami na­gyon fontos, arra is okítanak bennünket, hogy mellőzzük a tyúkpereket, a folytonos, a bíróságon végződő torzsalko­dásokat, s próbáljunk meg emberségesebbek, megér­tőbbek lenni egymás iránt. (pécsi) Pipi-papák, mamucikák isi-misije Immár harmadik részét te­kinthették meg a nézők a nemrégiben indult 13 részes Szülők iskolájának. E soro­zat célja (műsorvezetője Ke­lemen Endre) valószínűleg az lenne, hogy minél több fia­tal szülőt világosítson föl a csecsemők helyes ápolásáról, neveléséről. E szándékot azonban csak sejteni lehet. A módszer ugyanis az, hogy civil családoknál ellesett pillanatokat elemeznek és értékelnek a szakértők — de akkora tapintattal és oly bűbáj gügyögéssel, hogy em­ber legyen, aki biztosan ki­deríti (egyéb tájékozódás hí­ján) mi is a legjobb a ba­báknak. Még szerencse, hogy nem hatolnak különösebben e téma mélységére az alko­tók. A megcsócsált, semmit­mondó képsorokkal illuszt­rált ismeretanyag körülbelül annyi, amennyit egy ügyes körzeti védőnő öt perc alatt elmond a kezdő anyáknak, így hát, nem sokat veszít az sémi aki — megnézi... (németi) A „lelőtt” festő Bizonyos vagyok abban, hogy egy fiatal festőmű­vészt képiéivel, gondolataival, életútjával, mai mindennap­jaival a tv kameráinak se­gítségével sem könnyebb 40 percben bemutatni, mint mondjuk egy lap szűkre sza­bott hasábjain. A csütörtöki Tv-galéria adását nézve azonban úgy tűnt, D. Fehér Zsuzsa még meglevő lehető­ségeit sem volt képes meg­felelően kihasználni Földi Péter művészetének megis­mertetésére. A késő est i műsorban ugyanis egyszerre igyekezett mély esztétikai elemzésekkel tarkított tárlat- vezetést tartani, helyszíni ri- pxirttal mindennapjait, peda­gógiai munkamódszerét meg­rajzolni, és kedélyes riportban a tisztelőket, barátokat megszólaltatni. Az eredményt igencsak meg lehet kérdője­lezni, hisz szinte már kínos­sá vált, ahogy a művészt legizgalmasabb képmagya­rázatai, önvallomásai közben ■„lelőtte” valamiféle elképzelt gördülékenység, folyamatos­ság érdekében. A képzőmű­vészetek Heves megyei ba­rátai legföljebb annak örül­hettek, hogy jóval e suta műsor előtt fölfedezhették a Ho Si Minh Tanárképzőn Végzett fiatal festőt első ön­álló tárlata alkalmával, az egri Megyei Művelődési Központban. (n. zs.) Willy Brandt A nyugatnémet szociálde- mokráták vezéralakjával ké­szített interjút a Magyar Televízió. A beszélgetés mély rétegei történelmet, népek sorsát, mozgalmak és eszmék távlatait, inai világunkat, lehetőségeinket térképezték: Kiderült — többek között —, hogy azonos fogalommal körülírt kategóriáikról hom­lokegyenest más nézetet vall Brandt úr, mint mi. Kide­rült, hogy másképp értel­mezi például az internacio­nalizmust, másképp gondol­kodik a világpolitika jó né­hány kérdéséről. Nem titkolta a beszélge- tópartnerek közül senki a véleményét. Nyugodtan, hig­gadtan, udvariasan mondta el a volt szövetségi kancel­lár, a kelet—nyugati kapcso­latok egyik úttörője a saját álláspontját. De nem mono­lógot mondott. Mint ahogy nem előre gyártott tételeket kérdeztek a magyar ripor­terek sem. Úgy cseréltek véleményt, ahogyan ma Európában — de Európán túl is — ma beszél­ni illik, lehet, kell. Örülök, hogy ez a vita — amelynek közös egyetértési alapja, hogy élni akarunk — éppen most hazánkban a le­hető legnagyobb nyilvánosság előtt, a Magyar Televízióban zajlott le. (szigethy) A zene Yehudi Menuhin nyolc folytatásban végigbandukol­ta előttünk a zene történe­tének néhány tartományát, a kezdetektől egészen addig, míg Bartók Béla Szólószoná­tájának hangjaival búcsúzott tőlünk. És mert a mai hall­gatónak nem elég az érze­lem, a szenvedély, az érte­lem is meg akarja kapni a magáét, hát így vélekedik még mielőtt a szonátát ját­szani kezdené: „Bartókot legszívesebben mértéktartó fanatikusnak mondanám. Szenvedélye visszafogott, szabadsága fegyelmezett. Mu­zsikája élő lelkiismeretünk, a végső kérdéseket veti fel.” Mindezt azért mondja el, a nagyobb nyomaték kedvé­ért, hogy végre ki tessék: a mai ember kétségbeejtő gör- csösséggel kapaszkodik abba a technikába, amit megte­remtett. Miközben minde­nütt, minden mennyiségiben elárasztja az utcákat, a te­reket, de a lakásokat is a technika által létrehozott ilyen vagy olyan hangokkai- zönejekkel. Ellenpontként egy művész — filozófiai meggondolásból — kivisz az utcára, a térre egy zongo­rát: a klaviatúrát nem is érinti, stopp>erórával ki­méri az el nem játszott mű idejét, majd feláll, fogadja a közönség elismerését. És a „hallgatóság”, ahogyan az ut­cán a néma zongora mellett az utcai lét zörejeit figyeli, valamit talán megért abból is, amit nem kellett; hogy miért fontos a zene. (/• a.) F E LKERÖiÜNKjílÉPERNYÖRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom