Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
NÉPÚJSÁG 1981. november 29., vasárnap VISSZHANG : Szabad a vásár? Sehol sem hiányzik? Másfél éve már, hogy Gyöngyösön beköltözhettek a lakók a Vörös Hadsereg úti lakótelep házaiba. A képen- látható építőanyagokat azóta sem szállította el senki. Vajon sehol sem hiányzik? Vagy uram bocsá* már rég leszámlázták valakinek? (A. képet beküldte: Borosi Anna.) Köszönet a véradásért Ismerős gondolatokat fogalmaz meg a Népújság 1981. október 22—i számában B. M. „Népművészet vagy üzlet?” címmel. A népművészet mai helyzetével és funkciójával kapcsolatban egy évtezede ismét fellángolt viták egyik jellemző megközelítéseként e cikk is a hagyományos paraszti kultúra (egyébként gyakorta idealizált) tiszta forrását veszi, védelmébe. B. M. a gombamód szaporodó és igen népszerű népművészeti kirakodóvásárokban és az ott szereplő (árusító) népi iparművészek tevékenységében tótja — szinte kizárólagosan — az „ősi népművészet” felhígulását, hovatovább érvényének teljes elvesztését. A cikk maga sem mentes •bizonyos fokú idealizálástól és túlzott általánosítástól, hiszen az „eredeti népművészeti remekek” ma ismert köréből a legrégibb is legfeljebb háromszáz éves, s azt is tudjuk, hogy a népi díszítőművészet körébe sorolt tárgyak közül számosat nem paraszt- vagy pásztorember készített De ami. talán mégis a legfontosabb: mindez a befogadó és ízlésével a maga képére formáló közösség kultúrájának szerves részévé vált. Amikor pedig ez, a különböző eszközöknek s alkotásoknak funkciót és jelentést adó Lapunk november 11—i számában, „Elpazarolt energiánk” című cikkünkre Zámbo- ri Ferenc, a Heves megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője válaszolt Levelében a következőket írja: „A cikk észrevételei a megyei főenergetikus tevékenységével kapcsolatban ellentétben állnak a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1981-ben végzett utó- vizsgálati megállapításaival. Míg a NEB-vizsgálait a tradicionális paraszti társadalom megszűnt, a fennmaradt tárgyakhoz már csupán a korábbi generációkkal kapcsolatos, egyre vékonyodó érzelmi, vagy éppen a mindinkább kita- pinthatóvá duzzadó divatos nosztalgiából font szálak kötődtek. Megszűnt tehát a klasz- szikus értelemben vett népi tárgyalkotó művészet és közege, de napjaink emberének e kultúra termékeihez való sokféle indíttatású vonzódását igencsak nehéz volna bármiféle szigorral szabályozni. Az igény létrejött, s ennek kielégítésében vesznek részt több-kevesebb sikerrel, egymástól gyakran eltérő szemléletben fogant és megvalósított „portékáikkal” a népművészet ifjú és idősebb mesterei, valamint a népi iparművész címet elnyertek széles tábora. Mint ahogy vásárlóikat sem vonhatjuk egy kalap alá, úgy általánosságban, (miként B. M. teszi) egyértelműen őket sem ítélhetjük el, vagy magasztalhatjuk az egekig. Felelősségük persze nem csekély, de igen egyszerű volna a dolog, ha csupán őket tennénk felelőssé a „nép- művészeti” tárgyak vegyes színvonalú együtteseinek létezéséért. Nem is régen egy olyan kiállítás anyagának zsürizéfőenergetikus szerv jelenlegi szervezeti formájából fakadó hiányosságokra mutat rá, és ennek megfelelően tesz javaslatot a kiküszöbölésére — a megyei tanácsoknál energiaügyi titkári státus létesítése formájában —, addig az említett cikk ezeket a kétségkívül fennálló hiányosságokat magának a főenergetikusnak a személyéből fakadóaknak tünteti fel. A főenergetikus két teljesen különálló munkakört tölt be, s mindkét munkásén voltam jelen, ahol az országos hírű Dél-borsodi Háziipari Szövetkezet által díjként felajánlott textilgarnitúra még csak meg sem közelítette a szintén e tájegység hímzéskultúráját idéző pályamunkák színvonalát. .. Arról pedig egyáltalán nem a népi iparművészek tehetnek, hogy sátraik helyét a kirakodóvásárokon haldokló műanyag hattyúk, fröccsöntött minaretek, matricázott butéliák és tenyérnyi, billegő bokályok foglalják el. A felelősség főként a szervezőké, akiket talán rá lehet szorítani a „kevesebb: több” aranyszabályra, s meg lehet határozni a kirakodóvásárok számát, valamint a résztvevők ajánlott körét. (Éppen november közepén lépett hatályba a művelődési és a belkereskedelmi miniszter együttes — 16/1981. sz. — rendelete „a népművészeti vásárokról!”) Abban mégis kételkedem, hogy ez egymagában megoldja a B. M. által is kifogásolt „felhígulást”. E folyamat ugyanis gát(-lás) nélkül, legálisan tart nap mint nap a különböző rendeltetésű boltok és áruházak sugallta ártalmasabb, ún. szuvenirkultúrá- ban, ahol álllandóan „szabad a vásár”! Kriston Vízi József néprajzos-muzeológus körhöz felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Több vizsgálat és energiaracionalizálási intézkedés bizonyítja, hogy a főenergetikus tevékenysége túlmutat az adatgyűjtésen, az előírások továbbításán. A megyében az energia- hordozók felhasználásának változása a népgazdasági törekvésekkel összhangban van. Így a tanácsi terület energiagazdálkodás) tevékenységét pozitívan kell értékelnünk.” Ilyen is volt: Alkoholellenes nap a megyében * Mind sűrűbben és sűrűbben hangzik az újságokban, rádióban, televízióban a legújabb pusztító népbetegség az alkoholizmus elleni küzdelem szükségessége. A küzdelem mai formáját egészségügyi és társadalmi felvilágosító munka. Az alkoholizmus s az ellene indított küzdelem nem mai kérdés. Régi újságokat lapozgatva kiderül, hogy 1914. március 9-én „alkoholellenes napot” tartottak megye- szerte (sőt az országban is). „Ezen a napon, — írta a korabeli egri sajtó — a megye minden községében a pálinka ellen beszélnek a tanítók. A vallás, és közoktatásügyi miniszter rendelete szerint ezen a napon kisebbszerű iskolai ünnepséget kell rendezni, melynek keretében megmagyarázható a kis, ködmönös gyermekek, nek az alkohol káros hatása az emberi szervezetre, ki kell térni egyszersmind azokra a káros hatásokra is, amelyeket az alkohol mértéktelen élvezete okoz a lélekben. Egyebet sem hallanak e napon a népiskolák tanulói, mint a józan élet feldicsérését s a részegség alávaló, állatias állapotának sötét színekkel való ecsetelését, amikor is a sárban fetreng az ember, a teremtés koronája, majd következnek: a bűn, a börtön, a becstelenség.” Statisztikai adatot is közöl az újság. Magyarországon minden évben 600 millió ko_ rónát isznak meg, több mint hárommillió hektoliter bort, másfél millió hektó sört és kereken kétmillió hektoliter pálinkát. (Akkoriban egy liter bor 80, a sör, 50, a pálinka 140 fillér volt.) Vigasztalásképp azt is megemlíti az újság, hogy Németországban 3080 millió koronát isznak meg, amely kétszerese a szárazföldi és tengeri haderő fenntartásának. Az adatok a régi Magyarország húszmiliót meghaladó lakosságára vonatkoznak. Mindez 1914 márciusában történt. Néhány hónap múlva az alkoholellenes küzdelem jelszava jelentékenyen módosult: Szuromroham előtt dupla rumot a bakának. Kapor Elemér Eger Eger város véradóinak körében emlékeztek meg a Magyar Vöröskereszt 100. évfordulójáról. A találkozón a többszörös véradók képviseletében 90-en vettek részt. A szervezet működéséről dr. Papp Kálmán, a Vöröskereszt városi elnöke emlékezett meg. Dr. Molnár Miklós, a véradóállomás főorvosa referátumában kiemelten foglalkozott a friss és folyamatos vérellátás jelentőségével, hangsúlyozta, hogy e feladat a város véradóinak A Gárdonyi Géza Gimnáziumban már lassan hagyománnyá válik az a szokás, hogy minden évben kiállítást nyitnak egy-egy diákjuk alkotásaiból. Természetesen csak a legtehetségesebbeknek adatik meg a lehetőség, hogy az iskola nyilvánossága előitt bemutatkozzanak. A szigorú értékelést Dargay Lajos művész tanár végzi, aki a gimnáziumiban rajzóit önzetlen segítségével valósulhat meg. A betegek, a vérellátó-állomás és a Vöröskereszt nevében köszönetét fejezte ki mind a két előadó a város valamennyi véradójának — a jelenlevőkön keresztül — azért a támogatásért, amelyet a betegek érdekében nyújtottak. Az ünnepség után a Vöröskereszt városi vezetősége vendégül látta a megNemcsak bírálója, hanem oktatója is a fiatal „művészpalántáknak”. Az alkotásokon a modem, új stílusjegyek is megtalálhatók. Ilyen képekkel jelentkezett Czipó Tamás negyedikes tanuló. Remélhetőleg egyre több érdeklődőt vonz a kiállítás. Sumi István Eger VÁLASZOL A!Z ILLETÉKES Nem az energetikus hívottakat. Eger Marsai Ferdinándné Diákok a képzőművészetben és művészettörténetet tanít. ,Rétegkritika,, 4 Utánajártunk (volna) Nem erős oldalam a matematika, de most mégis számolni kezdtem, egy idős néni panaszos levele okán. Ki ne hatódna meg egy reszke- teg, öreg kézzel írott levélen? Hogy mennyien, az akikor derült ki, amikor a panaszt kivizsgálandó elutaztam a jelzett községbe. A községi tanács illetékese megadóan vette elő az aktákat, ugyanis, mint kiderült, nem én voltam az első érdeklődő. A néni, igazát keresendő, nyolc helyre írt ugyanabban az időben. A tévétől a minisztertanácsig, s közben néhány szerkesztőségbe. Még Brezsnyevhez is elmegyek, — jelentette ki határozottan a jegyzőkönyv felvételénél. A nyolc levelet nyolc helyen iktatták, kiszignálták, s vagy újabb levelet írtak, kérve a községi tanácsot a panasz kivizsgálására, vagy felkerekedtek mint jómagam, hogy személyesen nézzenek a dolog után. Míg idáig ért a dolog, hozzávetőlegesen nyolc embernek adott egykét órai munkát, — vagy annál többet is, s ha hozzászámolom az utazási költséget, elég szép summa kerekedik. S ráadásul a helyszínen kiderült, hogy mindenki feleslegesen bajlódott az üggyel, mert a néni jogos vagy jogosnak vélt sérelmével már a bíróságot is felkereste. A tárgyalás első menete le is zajlott. Első, mert az ügyet nézve lehet még második, harmadik tárgyalás is. Minden, esetre a panaszügyben — mivel a bíróság illetékes és jogosult elbírálni ebben a stádiumban, hogy kinek van igaza, s mivel sem okunk sem jogunk beleszólni ebbe, — minden további lépés feleslegessé vált. Pontosabban már az első lépés is az volt, tekintettel arra, hogy a panaszos leveleket megelőzte a per megindítása. A jó szándék megvolt bennünk is, másokban is. De! De milyen jó lenne, ha nem készülnének panaszos levelek több példányban. Hiszen indokolatlan bizalmatlanságot jelent az, ha az első fórum döntését, intézkedését meg sem várva továbbmegy a panaszos. És senki se gondolja, hogy ez egyedi eset. Sajnos nagyon sokszor futnak párhuzamosan kivizsgálások, s nagyon sokszor kell. szerkesztőségünknek esetleg felettes szerveknek olyan ügyekkel foglalkozniuk, amelyekről már az első beszélgetésre, levélre kiderül, ott helyben is elintézték volna. A jogos panaszokat kötelességünk orvosolni mindannyiunknak. De egyáltalán nem biztos, hogy attól lesz jobb az ügy elintézése, hogy sokan foglalkoznak vele. — deák — Nem tudom, önök hogyan voltak vele, de amikor november 25-én, szerdán este 21 óra 20-kor megjelent a képernyőn műfaji kategóriaként az Operabál 13 című tévéfilm alatt'az, hogy rétegfilm — elbizonytalanodtam. Minden kétséget kizáróan eldönteni, mely réteghez is tartozom, nem sikerült. — Sajnos a precíz felosztásokat még sehol sem láttam kifüggesztve — ezért hát tétova odaadással kezdtem magamat átadni a műélvezetnek. Meglehet, hogy nem ahhoz a „réteghez” tartozom, amelyhez a film szól (remélem!), tehát véleményem talán jogtalan is, de már fent említett bizonytalanságom felment tudatlanságomért. Hát, kérem...! Ilyen rossz filmet már régen láttam. Szánalmas erőfeszítéssel próbál egy kort nevetségessé tenni, zavaros képekkel, idegenül, összefüggéstelen asszociációkkal megközelíteni. Modem film. Ferenc Ferdinánd személye a filmen (nem a színész hibája) olyan idétlen, ízléstelen, hogy az alkotók itt (is) súlyosan elvétették a megfelelő hangnemet. Én a trónörökös helyében kikérném magamnak. S amikor egy gyászmenet végén Hitler is megjelenik — az erőltetett- ség és a dilettantizmus szinte a réteg tetőfokára hág. Tiszta szívből sajnálom a színészeket, akik részükről mindent elkövettek, de hát nem jött össze. Sokért nem adnám, ha megtudnám, melyik rétegnek készült a film? Megjegyzem, az a lényeg, hogy minden réteg megkapja a magáét. Gondolom, a film jó sokba is került — végig arra a nagy mennyiségű nyersanyagra gondoltam, amit a gyártás során felhasználtak — de hát rétegfilmnek ne nézzük az árát, fő az, hogy készült. Bár úgy érzem, az a szerencséjük az alkotóknak, hogy az a „réteg” (?), amelyik reggel 6-ra jár újra meg újratermelni a nemzeti vagyont, már idejekorán lefeküdt pihenni és nem nézte a tévét. Hogyan is tudnának elszámolni nekik, e pazarlással is felérő filmes- di játékról? Hasonló gyenge filmet legutoljára a moziban láttam. A japán film címe: Üzenet az űrből. Az talán egy picikével még ennél is rosszabb volt — bár nehéz ezt pontosan megítélni —, de volna egy ötletem: ezt a mi filmünket most el kéne adni bosszúból a japánoknak — dollárért. Csont István Eger Felesleges készletek borzeje December 1-én és 2-án, 10-től 16 óráig, az egri Technika Háza nagytermében (Eger, Klapka György u. 1.) A megye vállalatai, szövetkezetei FELAJÁNLJÁK 50 MILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ FELESLEGES KÉSZLETÜKET. Minden vásárolni, eladni szándékozót szívesen látunk. LAKOSSÁGI VÁSÁRLÁSRA IS LEHETŐSÉG VANI SZERVEZÉSI ÉS VEZETÉSI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG HEVES MEGYEI SZERVEZETE
