Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

2. NÉPJSÁG, 1981. november 25., szerda Brezsnyev bonni látogatásának második napja Scmidt állásfoglalása - Sajtóértekezlet - Találkozások politikusokkal - Tervezetten kívüli megbeszélés Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt megbeszéléseik má­sodik fordulója idején a Gymnichi-kastélyban (Népújság-telefotó — AP—MTI—KS) „A Szovjetunió minden kétséget kizáróan bebizo­nyította, hogy kész csökken­teni közép-hatótávolságú ra­kétáit” — jelentette ki Hel­mut Schmidt kancellár a nyugatnémet televízióban, nem sokkal Leonyid Brezs­nyev pohárköszöntőjének el­hangzása után. — A Szovjetunió javasla­tait és feltételeit alaposab­ban meg kell vizsgálni — mondta Schmidt, ezúttal is megismételve, hogy többet szeretne, mint a szovjet ra­kéták visszavonását az Ura- lon túlra. — A legfontosabb azonban az, hogy a nyilvá­nos állásfoglalások után most komoly1 tárgyalások kezdődnek Genfben a két nagyhatalom között — húz­ta alá első állásfoglalásában a nyugatnémet kormányfő. A nyugatnémet kancellár kedden, a Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjá­nak ülésén kijelentette: Leo­nyid Brezsnyev szovjet ál­lamfővel folytatott tárgyalá­sai során meggyőződött ar­ról, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokkal tartan­dó leszerelési tárgyalásokon „szakaszos megoldásra tö­rekszik”, amellyel az NSZK kormánya is egyetért. Mint Knut Terjung, az SPD parlamenti csoportjá­nak szóvivője elmondotta, a kancellár meggyőződött ar­ról, hogy a szovjet vezetés kész a kompromisszumra. „Semmi kétség nem férhet Moszkvának ahhoz a komoly szándékához, hogy jelentős csökkentés történjék a kö­zepes hatótávolságú fegy­verek területén” — idézte a szóvivő Schmidtet. Ha megállapodás születik a közép-hatótávolságú ra­kéták telepítésének kölcsö­nös leállítására vonatkozó szovjet javaslatról, akkor a Szovjetunió jóakarata jele­ként — mintegy előlegként — kész egyoldalúan csök­kenteni európai közép-ható­távolságú hordozóeszközeit, s akkor közelebb lehet jut­ni ahhoz az alacsonyabb szint­hez, melyről a genfi szov­jet—amerikai tárgyalásokon kell megegyezni. Ez a ki­bővített szovjet moratórium- javaslat lényege — jelentet­te ki a szovjet és a nyu­gatnémet szóvivő közös, kedd délelőtti, bonni sajtó- értekezletén Leonyid Zam- jatyin, az SZKP KB nem­zetközi tájékoztatási osztá­lyának vezetője, a szovjet küldöttség szóvivője. A Szovjetunió célja az, hogy a nyugati hatalmak­kal együtt olyan megoldást találjon, ami csökkenti Eu­rópában a nukleáris ka­tasztrófa veszélyét. Ez nem puszta jelszó — hangoztatta Zamjatyin. Ami* most Bonn­ban történik, az része ennek .a folyamatnak, a megoldás közös keresésének. Zamjatyin vitába szállt az olyan beállítással; ami sze­rint a Szovjetunió „nem ér­ti Reagan elnök új javasla­tainak lényegét”. Emlékez­tetett Leonyid Brezsnyev megállapítására: ezek a ter­vek minden eddiginél na­gyobb veszélyt hoznak Eu­rópára. A nyugatnémet parla­ment négy pártjának veze­tőivel találkozott kedden délelőtt szálláshelyén, a Gymnichi-kastélyban a hi­vatalos látogatáson Bonn­ban . tartózkodó Leonyid Brezsnyev. Elsőnek a Szabaddemokra­ta Párt elnökét, Hans-Diet- rich Genschert fogadta, akit elkísért a párt parlamenti csoportjának elnöke, Wolf- gang Mischnick is. Ezt kö­vetően Helmut Kohl, a Ke­reszténydemokrata Unió. el­nöke, majd Franz-Josef Strauss, a Keresztényszociá­lis Unió elnöke kereste fel az SZKP KB főtitkárát. Vé­gül megbeszélésre került sor a Német Szociáldemokrata Párt elnökével, Willy Brandt­tal, akit elkísért az SPD el­nökhelyettese, Hans-Jürgen Wischnewski és a párt el­nökségének tagja, Egon Bahr is. A találkozókon részt vett Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter is. Mind a négy találkozón a közép-hatótávolságú nukleá­ris rakéták kérdése volt a központi téma. Mint Willy Brandt a meg­beszélést követően elmondot. ta, mindkét részről meg­nyilvánult az a törekvés, hogy a megegyezés érdeké­ben konstruktiv tárgyalá­sokat folytassanak. Az SPD elnöke, aki ez év nya_ rán Moszkvában találkozott Leonyid Brezsnyevvel, úgy vélekedett, hogy a Szovjet­unió is „lehetséges tárgyald" lási célnak tartja a „nulla­megoldást”. Mint az SZKP KB főtitkára elmondotta, a szovjet álláspont kidolgozá­sánál figyelembe vették az 1981 nyarán Moszkvában megvitatott ' elképzeléseket, — jelentette ki Brandt. Mint ismeretes, Leonyid Brezs­nyev hétfőn este részletesen kifejtette, mit tekint a Szovjetunió „nullamegol­dásnak”: az európai célokra irányuló nukleáris fegyverek kölcsönös és teljes felszámo. lását. Brandt rámutatott: „Az SZKP KB főtitkára ál­tal kifejtett elgondolások konstruktív elemei elősegít­hetik ezt a folyamatot”. „Fontos, hogy a felek mind­egyike közeledjék a másik. hoz” — mondotta Brandt. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke kedden késő délután látoga­tást tett Karl Carstens nyu­gatnémet szövetségi elnök­nél. A találkozón részt vett Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet és Andrej Gromi­ko szovjet külügyminiszter. A tárgyalás során Leonyid Brezsnyev szovjetunióbeli látogatásra hívta meg a nyu_ gatnémet államfőt. Ezt követően megkezdő­dött Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt zárómegbe­szélése, amelyen részt vettek a két küldöttség tagjai. A tárgyalásról a késő esti órákban tartottak sajtótájé­koztatót. Leonyid Brezsnyev kedden Bonnban fogadta az NSZK párt­jainak vezetőit. A képen: (balról) Genscher külügyminisz­ter, a szabaddemokraták képviselője, középen Gromiko szovjet külügyminiszter (Népújság-telefotó — AP—MTI—KS) Elszabadult Aszó olajfúrótornyok LONDON: Elszabadult rögzítősodro­nyairól egy norvég úszó olajfúrótorony kedden, a ko­ra reggeli órákban, a viha­ros Északi-tengeren. A bal­eset, amely a skóciai Aber­deen kikötőjétől 300 kilomé­ternyire történt, 112 olaj­munkás életét fenyegeti. Az olajfúrót egy másik, 82 tagú legénységgel dolgozó, ugyancsak úszó olajfúróto­rony felé sodorta nagy se­bességgel1 a tengerár, és a két óriási alkotmány 80 mé­terre meg is közelítette egy­mást. A két fúrótorony ka­tasztrófával fenyegető ösz- szeütközését az utolsó pil­lanatban sikerült megakadá­lyozni azáltal, hogy egy ha­jónak végül is sikerült von­tatókötélre vennie a 12 mé­teres hullámokon hánykoló­dó fúrótornyok egyikét. Legfrissebb jelentések sze­rint körülbelül ugyanebben az időpontban baleset ért egy harmadik, ezúttal angol olajfúrótornyot is, fedélze­tén 70 brit dolgozóval. A rögzítőköteleitől elszabadult toronyhoz két brit mentő- helikoptert indítottak útnak. Hírügynökségek emlékez­tetnek rá, hogy tavaly már­ciusban az Északi-tengernek ugyanezen a részén felborult egy norvég olajfúrótorony, s a balesetnek akkor 123 ál­dozata volt. BRÜSSZEL: Baudouin király kedden Willy de Clerq flamand li­berális pártelnököt bízta meg kormányalakítással. A flamand liberális politikus — kiszivárgott értesülések szerint — jobbközép koalí­ció megalakítására tett ja­vaslatot az uralkodónak. Willy de Clerq 54 éves, több ízben töltött már be fontos tisztséget a kormányban, volt miniszjerelnök-helyet- tes és pénzügyminiszter. KUWAIT: A kuwaiti fővárosban ta­lálkozott Ali Nasszer Mo­hammed dél-jemeni és Ali Abdullah Szaleh ezredes, észak-jemeni államfő. A megbeszélésen, amelyre ,a kuwaiti uralkodó, Dzsaber al-Ahmed al-Dzsáber al- Szabah emír közvetítésével került sor, két ország kap­csolatait, valamint a Fezben sorra kerülő arab csúcsérte­kezlet fontosabb kérdéseit vitatták meg. SZÓFIA: Szpirosz Kiprianu, a Cip­rusi Köztársaság elnöke Tó­dor Zsivkovnak, a Bolgár Államtanács elnökének meg­hívására kedden hivatalos baráti látogatásra Bulgáriá­ba érkezett. Kiprianu mostani látoga­tásának jelentőségét két­ségkívül növeli az a tény, hogy személyében első al­kalommal látogat ciprusi ál­lamfő Bulgáriáiba, első íz­ben kerül sor a két állam vezetői közötti legfelsőbb szintű tárgyalásra. MOSZKVA: Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára és Iván Kapitonov, az SZKP KB titkára kedden Moszk­vában találkozott a Magyar Szocialista Munkáspártnak az SZKP KB meghívása alapján látogatáson a Szov­jetunióban tartózkodó kül­döttségével, amelynek veze­tője Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. —( Külpolitikai kommentárunk ~)— Római párbeszéd ROMA POLITIKAI BOSZORKÁNYKONYHÁINAK EGYIKE — ha nem a legfontosabb —a Montecitorio- palota, a parlament épülete. Kormányok sorsa, poli­tikusok karrierje dől el süppedő szőnyegekkel borí­tott folyosóin, tágas társalgóinak félreeső sarkaiban. Egyszersmind az olasz politika sorsfordulóihoz vezető .Útjai is innen indulnak ki, rosszmájúak szerint nem is annyira a képviselőház tárgyalóterméből, sokkalta inkább a honatyák dolgozószobáinak félhomályából. Kedden fontos eszmecserére került sor ismét a Montecitorio falai között. Enrico Berlinguer, az OKP és Flaminio Piccoli, a kereszténydemokraták főtitká­ra, folytatott megbeszélést. A találkozót a keresz­ténydemokraták kérték. TÖBB MINT KÉT ÉVE szünetel a közvetlen kap­csolat a két párt között. Biztatónak tűnt az az együtt­működés, amely még Aldo Moro idején, a kommunis­ták és a kereszténydemokraták között kibontakozott. Igaz, az OKP-t akkor is kívülrekesztették a kormány­zat sáncain, de — képviselőinek tartózkodó szavazata révén — kívülről támogatta a kabinetet, ami egy­szersmind nagyobb felelősségvállalást is jelentett az ország problémáinak megoldásában. Moro elrablása, majd meggyilkolása után, á többség föloszlott, s a kereszténydemokraták körében ismét a jobbszárny kerekedett, fölül. A párbeszéd, vagyis a katolikusokat tömörítő kereszténydemokrácia és a kommunisták közötti cselekvő együttműködés megfeneklett. Most — római megfigyelők szerint — a kényszer- helyzet miatt kezdeményezte Piccoli a keddi tárgya­lást. Minden józan politikai erő rádöbbent Itáliában, hogy a kormányzás hatékonyabbá tétele nélkül az ország válságos állapota állandósul. A két főtitkár ezért az alkotmány esetleges módosításáról kezdett eszmecserét. Tekintettel a témára, meglehet, tágabban értelmezik majd a napirendet, s más, fontos kérdé­sekben is megpróbálják tisztázni az álláspontokat. Annál is inkább, mert a Spadolini vezette koalíció egyre nagyobb akadályokkal találja szemben ma­gát. A miniszterelnök szeretné 15 százalék alá szorí­tani az inflációs rátát, de a szakszervezetek válto­zatlanul elutasítják azt a megoldást, hogy minden terhet a dolgozókra hárítsanak. KÉTSÉGTELEN, hogy újabb kormányválság kirob­bantásában sem a kommunisták, sem a keresztény- demokraták nem érdekeltek. Annál inkább — vala­mennyi más olasz párttal egyetemben — a hatéko­nyabb-kormányzás feltételeinek megteremtésében. A két főtitkár találkozója ehhez kíván hozzájárulni. Megalapozott reményeket azonban csak a párbeszéd , folytatása ébresztene! Ehhez azonban még túlontúl távoliak az álláspontok. Gyapay Dénes Ciprus és hazánk A Ciprusi Köztársaság a Földközi-tenger keleti me­dencéjében valamivel több mint 9200 négyzetkilométe­ren fekvő szigetország, amelynek görög és török szektoraiban összesen 690 ezer ember él. Ciprus legna­gyobb problémája a megosz­tottság, amely 1974 júliusá­ban, a török katonai beavat­kozás nyomán, területe csak­nem 40 százalékának török katonai megszállás alá kerü­lésével alakult ki. Annak idején mintegy 200 ezer gö­rög cipriótát üldöztek el la­kóhelyéről. A helyzet meg­nyugvása után Cipruson megkezdődött az iparosodás, s a kedvező exportlehetősé­gek kihasználása, a turizmus kibontakozása, mindez a szi­getországban általános fel­lendülést hozott. Ciprus jelenleg is a Brit Nemzetközösség, az Európa. Tanács tagja, s a Közös Pi­ac társult állama. 1974 óta a ciprusi kérdés csaknem minden évben szerepelt az ENSZ-közgyűlés napirendjén. Ennek megfelelően születtek ENSZ-határozatok is, ame­lyek elítélik a török beavat­kozást és az önálló török ál­lam kikiáltását. Szorgalmaz­zák a török csapatok kivo­nását és a bonyolult ciprusi kérdés tárgyalásos rendezé­sét. A szocialista országok tá­mogatják Ciprus független­ségét, szuverenitását, terüle­ti egységét, el nem kötele­zett külpolitikáját, ellenzik a sziget két hatalmi szférára osztását, a külföldi katonai beavatkozást és a külföldi katonai erők jelenlétét a szigeten. Síkraszállnak a ciprusi kérdésnek az ENSZ égisze alatt, békés úton tör­ténő olyan rendezéséért, amely szem előtt tartja mindkét népközösség érdeke­it. Jelenleg a szigetország ex­portjának 49 százaléka az arab országokba és 6 száza­léka a KGST-országokba irá­nyul. Importjának 7,5 száza­léka érkezik a szociálista or­szágokból. Hazánk és Ciprus keres­kedelmi -kapcsolatai különö­sen az utóbbi esztendőkben kezdtek dinamikusan fejlőd­ni. A múlt évben 5,8 millió dollár értékű árut exportál­tunk a szigetországba, s 1 700 000 dollár értékű na­rancs, borféle és dísznövény érkezett Magyarországra. Ex­portunk főleg acéláru, alu­mínium- és vegyipari ter­mék, továbbá élelmiszeripa­ri áru. Gazdasági kapcsola­taink bővítésére mindkét ol­dalon még bőséges lehetősé­gek vannak. A múlt év má­jusában aláírták a két or­szág közötti hosszú lejáratú gazdasági, műszaki és ipari együttműködési megállapo­dást. 1979 októberében Ciprus kereskedelmi és iparügyi mi­nisztere Budapestre látoga­tott, s magyar partnerével aláírták az új kereskedelmi megállapodást, amely 1980. január 1-től hazánk és Cip­rus között az áruszállításra szabad devizában történő fi­zetést tesz lehetővé. Műkö­dik már egy magyar—ciprusi közös vállalat is, Monde né­ven, amely növénytermesz­téssel foglalkozik. A Magyar Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság po­litikai kapcsolatai jók. A diplomáciai kapcsolatokat 1960-ban, közvetlenül a Cip­rusi Köztársaság megalaku­lása után létesítettük egy­mással. 1970-ben Nicosiában magyar kereskedelmi kiren­deltség nyitotta meg kapuit. A két ország' közéleti sze­mélyiségei több ízben köl­csönös látogatáson találkoz­tak. 1966-ban a magyar md_ niszterelnök látogatott el — közel- és távol-keleti körút­ja során — Nicosiába.* Ta­valy, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke af­rikai országokba utazott, ta­lálkozott és rövid megbeszé­lést folytatott a Larnacai' re­pülőtéren Kiprianu ciprusi elnökkel. Púja Frigyes ven­dégeként N. Rolandisz cip­rusi külügyminiszter ez év májusában hazánkban járt. Kulturális kapcsolataink fejlesztésére is törekszünk, s többek között hosszú évek óta érkeznek magyar egye­temekre ciprusi fiatalok. Ciprus kapcsolatai ki­egyensúlyozottan fejlődnek a Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal. A cip­rusi diplomácia erőfeszítése­ket tesz az arab országokkal való kapcsolatainak fejlesz­tésére is. A szigetország po­zitív nemzetközi tevékenysé­get fejt ki az el nem köte­lezettek mozgalmában. Nemzetközi síkon a köz­társaság a problémák meg­oldásában az erőszak alkal­mazása ellen foglal állást. Fellép a fegyverkezési haj­sza ellen, síkraszáll a lesze­relés 'ügye mellett. Az eny­hülés híve, s határozottan elítélte a középhatósuga­rú rakéták európai telepíté­sére irányuló NATO-terve- ket, amelyek növelik a há­ború kirobbantásánaik veszé­lyét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom