Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., szombat S. előtt az országos negyedik hely megszerzéséhez volt elegendő. Évente — a körülményektől függően — 6—12 vagon hal kerül ki innen, a kiskörei 56 hektáros halastórendszerből. — Ha minden sikerül, 1983 végére , megvalósíthatjuk a régi tervet, és további 280 hektáron alakítunk ki halastavat. Ennek csupán a kivitelezése 57 millió íorint körül lesz, plusz az ivadék, a takarmány, nem beszélve a beruházási feltételek megszorításáról, a kamat növekedéséről ... Mégis: megalapozottan bíznak a szó szoros értelmében „nagy” terv megvalósulásában: a tavalyi 2,3 millió fogni mínusz után ez évben legalább 4,5 milliós nyereségre számítanak; a múlt esztendőben, ilyenkor, novemberben még 11 millió forint üzemviteli hitelük volt, most egyetlen fillér sincs. És . .. — Gyönyörű az őszi vetés. — Az elnök hangja tele bizalommal, de egy röpke csend után még hozzáteszi: — Csak el ne vigye a víz... Az örömteli töprengésnek a halászok kiáltozása vet véget. — Ott a cápa! — Ahun a cápa! — Megvan! — Az annya... ! Ne ereszd! Térdig vízben, ficánkoló halak sűrűjében tocsogva dolgoznak, vígan vannak, örülnek a „fogásnak”. S — meglehet — annak, hogy 11 esztendő után most először tudnak fizetni prémiumot. Mert, Kovács Antal szavaival élve: Ezt az évet Kiskörén valóban nem egyre adták ... B. Kun Tibor Kisköre nagy éve - tópartról nézve (Sfli Mottó: A pénznek nincs halszaga — a halnak pénz. szaga van... Metszőén hideg szél. November immár kimutatta foga fehérét: hideg, szürke, rosszindulatú. Jó szerencse, hogy végéhez közeledik a nagy őszi, lehalászás. A kiskörei tsz tavában — pillanatnyilag éppen a háló fogságában — lubickol, fürdik a sok hal. Zömében kövér potykák. Pikkelyeik — rengeteg megelevenedett aranypénz — sárgán fénylenek a vízben. Láttukra önkéntelen felsóhajt az ember: — Milyen kár, hogy nem igazi ez a sok arany ... ! De ezt már nem hagyhatja szó nélkül a legöregebb halász, a 73 esztendős, termetre szikár, tapasztalatokban önmagát gazdagnak tudható Süveges János bátyánk. —Márpedig, ami azt illeti, hogy ha nem is arany, kincset ér nekünk mégis, mert jó pénzt hoz a konyhára a hal. Nem vitatjuk az öreg igazát, mert tudjuk tapasztalatból, hogy — ha éppen kapható is — a piacon, nem valami olcsó a hal. — Sajnos, az árakat nem mi alakítjuk ki — és ezt nem mentegetőzésként mondja fCovács Antal, a tsz termelésirányítója. Mindenesetre tény, hogy ami a vásárlót érzékenyen érinti — gyakorta kedvező az eladó számára. Jó példa erre a júliusi helyzet, amikor a hónap utolsó napjaiban a budapesti piac 65 forintért vásárolta a kisköreiektől kilónként a halat, amelynek egyébként az önköltségi ára az utóbbi évek átlagában-forint között váltakozik. sb eJßl Nemcsak az említett példa miatt, de igaz, hogy a halászat a nyereséges ágazatok közé tartozik a termelőszövetkezetben. Magyar János elnök csak megerősíteni tudja a már korábban is elmondottakat, hogy tudniillik, ez az a terület, amelyre mindig lehet számítani. Ennek elenére sem feledkezhetünk meg természetesen arról, hogy a fő profil az 1500 hektáron termelt gabona és a kukorica. Számukra ebben az évben különösen meg kell adni a tiszteletet, hiszen az ismert időjárási gondok ellenére jó termést sikerült elérni. A hasonló adottságú gazdaságokban talán hihetetlenül hangzik, pedig már biztosnak tekinthető, hogy ebben az esztendőben a termelőszövetkezet összárbevétele 86 millió forint körül lesz. — Elégedettek vagyunk — mondja erről Kovács Antal —, de azt is tudjuk, hogy ezt az évet Kiskörén nem egyre adták. A búza és a kukorica után a napraforgó is igen szépen fizetett. Ezek mellett talán elhanyagolhatónak látszik a halból származó 2,5 millió forintos árbevétel. Persze, mi ezt a „keveset” illően megbecsüljük, és nem indokolatlanul, mert 30—40 százalékában tiszta nyereség az innen származó jövedelem. — Azt nem lehet — mondta a mester. — De igen. — De nem. — De... — Az ide hatvan kilométerre van. — Nem baj, itt a kocsi. — De nincsen mázsa. — Minek a mázsa, majd megsaccoljuk... Útközben aztán jócskán csökkent a szint a demizson- ban, a jó szív viszont mind nagyobb lett a dunántúli halasemberben. Hát így jött létre ez a törzsállomány. Amikor erről beszélünk, a Vár rájuk a téli medence Csendélet hálóval Tudod-e, hogy ml a halász öröme...? volt a hal... becs’szóra: ekkora A kiskörei haltenyészet kialakításának egyébként meglehetősen prózai okai vannak. Mint íöifb Tisza menti tsz-t, egyes területeket itt is rendszeresen fenyeget a belvízveszély, s ezek ráadásul „semmiföldek” mindössze 2-»-3 aranykoronát értek. Más oldalról viszont — mint már említettük — tisztes a nyereség rajta. — Ez a három alapvető tényező szolgáltatta az alapot ahhoz — meséli a sztoriját Kovács Antal —, hogy Kiskörén felelevenítsük a haltenyésztést. Akkor 1975-öt írtunk, és a halászberkekben igen jó névnek örvendő Baranya megyei Bikái községbe utaztam, onnan szereztük be az új állományt. Annyit már előre tudtunk, hogy ez nem is olyan egyszerű, így hát a kemény szívek meg- lágyítására egy kis demizson pálinkát vittünk, mert hogy anyahalat aranyért sem akartak akkor adni, nekünk pedig az volt a lényeg. Mondom a halászmesternek: — Hallod-e, a főnököd azt mondta, anyahalat is adsz. Három halász — nem éppenséggel szomorúan... (Fotó: Perl Márton; hal java már a teleltetőben, de ez az egy tó, amelynek partján mély átéléssel fa. gyoskodunk, ez még tartogat valamit a halászok számára. Hemzseg a hálóban a sok hal, s ráadásul a riporterszerencse is mellénk szegődik. Szemünk előtt emelnek ki egy tíz kiló körüli poty- kát, s rá néhány percre felbukkan az „anyakirálynő" ... Nem tódítás, de — ekko - r a volt... hárman alig bírtak vele, a súlya pedig legalább 30 kiló. Pontyban bizony ez már nem semmiség. Ha röfögne — malacnak is elmenne. Ezt mondja Ballók Bálint is a fiatal halászmester, aki Tatán szerzett halász szakmunkás-bizonyítványt, és most öt éve, hogy nagy hozzáértéssel dédelgeti a tsz szépen kialakult halállományát. Nem is restelli, inkább büszke rá. — A hal szeretete, az hozott ide... — De a fizetésre sincs, ugye panaszod? — ugratja az öreg Süveges, és ebben meg is egyeznek. Aztán megint az öreg mester vizsgáztatja a fiatalt, ezúttal a még csak 22 éves Tóth Zoltánt: — Tudod-e, hogy mi a halász öröme ... ? Zoli kelepcét gyanít, felhúzza a vállát. — Hát a menyecske! — neveti János bácsi —, de aztán a komolyat is megmondja: — Az a jó, ha szép a hal, s a szép halból sok van. Ennél bölcsebbet nem tud a tapasztalt sem. Maradunk hát ennyiben. Mármint abban, hogy szép ,a kiskörei hal, és . nem is kevés: a hektáronkénti 16 mázsás „termés” két esztendővel ezA felemelkedés lehetősége mindenki számára adott Cigánytelepek a hevesi járásban Ismeretes, hogy kormányzatunk mindent megtesz azért, hogy a cigánylakosság minél gyorsabban elszakadjon kóros örökségétől, s meginduljon a felemelkedés, a beilleszkedés útján. Ilyen törekvések érvényesülnek a hevesi járásban is, ezekről kértünk tájékoztatást Szed- lák Györgytől, a járási hivatal műszaki főelőadójától, aki először a segítségnyújtás formáiról informált bennünket. *■ — Senkit sem hagyunk magáira, valamennyi érdekelt a neki leginkább kedvező, a hozzá legközelebb álló megoldást választhatja. A szociális lakásvásárlási keretből — az V. ötéves tervben 175-öt kaptunk először, majd ez a szám 226-ra gyarapodott — az részesülhet, akinek legalább' egyéves munkaviszonya van, és mindenképpen távozni akar a telepről. Érdeklődőkben nem volt hiány, de csak 53-an vehették igénybe ezt a módozatot, mivel az előbb említett követelmények közül az egyiket nem teljesítették, azaz nem dolgoztak rendesen. Aki felvehette a pénzt, az mindenképpen jól járt, hiszen kulturált otthonhoz juthatott, méghozzá úgy, hogy a megvásárlandó épületet az IKV felértékelte, így aztán nem csaphatták be. Vonzónak tűnik a következő ajánlat is: — Az egyes településeken a községi tanátesok 160 üresen álló lakást vettek meg. Igaz, ezekből mások is részesedhettek, de nyolcvan százalékukat mégiscsak a cigányok kapták meg. Itt is előnyben részesültek a nagycsaládosok annál is inkább, mert a kamat mértékét a A tarnazsadányi Sztahanov utca két arca (Fotó: Szabó Sándor) gyerekek számához igazítva csökkentették. Ráadásul a jól fizetők abban is reménykedhetnek, hogy az OTP egy bizonyos idő elteltével tízezer forintot visszafizet nekik. A statisztikai mutatók azt igazolják, hogy e két formát választották legszívesebben, attól azonban majd mindannyian húzódoztak, hogy maguk építkezzenek. Pillanatnyilag még csak né- hányan akadnak — ezek is Kömlőrn —, akik a lakossági kölcsönt veszik igénybe, s úgy teremtenek otthont maguknak, mint a többi polgár. A gondoskodás nem volt felesleges, hiszen sokan szakítottak a kóros hagyományokkal. Íme a példák: — Az elmúlt öt év során komoly fejlődés bontakozott ki. Fél évtizeddel ezelőtt Átányban, Erdőtelken, Hevesen, Komlón, Pélyen, Tar- naörsön és Tiszanánán voltak még telepek. Rendkívül örülünk annak, hogy e községek közül Átányban, Tiszanánán, Pélyen, és Kömlőn sikerült megszüntetni ezeket. Tudom, ez még nem a remélt álom, de azt is -meg kell vallani, hogy csak lépésről lépésre haladhatunk. Egy azonban biztos: a felemelkedés lehetősége a járás minden cigánya számára adott, csak élni kell vele.
