Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., siombat A bonni látogatás Brezsnyev Schmidt kancellárral legutóbbi bonni látogatása alkalmával (Fotó: AP — MTI — KS — 1978-as archívfelv.) Csillag vagy fel hó? Az akció neve „Fényes Csillag", angolul „Bright Star", pedig illőbb lett volna „Sötét Felhőnek” elnevezni, annyira vészjóslóan borul az egyik legveszélyesebb és legingata. gabb válságterület, a Közel-Kelet fölé. Az amerikaiak nagyszabású hadgyakorlata november 14-én kezdődött és a tervek szerint egészen december 8-ig tart majd a térségben. Mit hoz magával és mit vár a Német Szövetségi Köztársaságtól? — teszi fél a kissé leegyszerűsített, de indokolt kérdést a Die Zeit Leonyid Brezsnyev bonni látogatása előtt. Valóban: mi várható e találkozótól Helmut Schmidttel? A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó egyik sajátossága, hogy az első, a fő helyen olyan téma áll, amelyikei kapcsolatban nem a vendéglátó a vendég fő partnere. (Az igazi partner nem lesz jelen Bonnban.) A figyelem középpontjában a sokat emlegetett közép-hatótávolságú rakéták kérdése áll majd. Márpedig erről Bonnban nem dönthetnek, ez a november végén kezdődő genfi, szovjet —amerikai eszmecsere tárgya lesz. A két világhatalomnak kell e tekintetben egyezkednie. Miért tulajdonítanak a megfigyelők mégis oly nagy jelentőséget ennek a bonni találkozónak? Elsősorban azért tanácskozik majd Brezsnyev és Schmidt a rakétaügyről, mert Európa sorsáról van szó. Itt szándékoznak felállítani a Pershing—2-ket és a robot- repülőgép kilövőállomásokat. Bevetésük esetén mi pusztulunk el és nem az amerikaiak. Két esztendeje hozta meg a NATO rakétatelepítési határozatát és mind ebben a döntésben, mind azóta az esetleges korlátozással való próbálkozásokban nagy szerepe volt az NSZK-nak. Két okból is: egyrészt Európa közepén egy esetleges hadszíntéren terül el, ily módon közvetlenül érintett — másrészt Nyugat-Európa legbefolyásosabb hatalma, tehát hatást gyakorolhat az eseményekre. Schmidt kancellárnak az a véleménye, hogy az SS—20- as rakéták felállításával a Szovjetunió katonai fölénybe került. Leonyid Brezsnyev legutóbb a Spiegelnek adott nyilatkozatában kimutatta, hogy valójában egyensúly áll fenn a két fél, tehát egyrészt az Egyesült Államok és a NATO, másrészt a Szovjetunió között. A Bonnban november 23. és 25. között találkozó két politikusnak ellentétes tehát a kiinduló álláspontja. De amíg az amerikai kormány a „szovjet veszély” jelsziavát arra használja fel, hogy erőltetett ütemben fegyverkezzék és ezzel fölényt alakítson ki — a nyugatnémet kormány olyan megoldást keres, amely elkerülhetővé teheti a fegyverkezési verseny új szakaszát. Nem először fordul elő, hogy Bonn közvetít — Washington címére szóló üzenetet, javaslatot kap Moszkvától. Tavaly, a szovjet- amerikai viszony egyik mélypontján Schmidt kancellár a szovjet fővárosban járt, és magával hozta a hírt, hogy a Szovjetunió a NATO-dön- tés visszavonása nélkül is kész tárgyalni; idén nyáron Willy Brandt járt ugyanott, s hazajövet elmondta: a Szovjetunió kész felfüggeszteni a rakétatelepítéseket, ha a nyugati fél ugyanezt teszi. Ügy tűnik, hogy most Brezs. nyev nem hoz magával újabb szovjet javaslatot a középhatótávolságú rakéták ügyében. Több nyilatkozatban is körvonalazta már a szovjet álláspontot, november 30-án megindulnak Genfben az amerikaiakkal a tárgyalások. Valószínű, hogy a szovjet vélemény továbbformálódá- sának feltétele a valóban, komoly amerikai megegyezési szándék és a rugalmasság bizonyítása lesz. Természetesen a kétoldalú — a szovjet—nyugatnémet — kapcsolatokról is szó esik Bonnban. Lehetséges, hogy aláírják az új nagy gázcsőügylet okiratát. Ennek értelmében a nyugatnémetek (más nyugati vállalatokkal, köztük még amerikai is akad), részt vesznek egy Nyugat- Szibériát Nyugat-Európával összekötő ötezer kilométeres csővezeték és a szükséges állomások építésében. Fizetségül 1985-től évi 40 milliárd köbméter földgázt kap az NSZK, Franciaország, Ausztria és Olaszország. Az amerikaiak szeretnék visszatartani ettől a lépéstől az NSZK-t, mondván: „Túlságos függőségbe kerül aSzov. jetuniótól”. Ügy látszik, Bonnban nem tartanak ettől a veszélytől. Ez az üzlet előnyös a Szovjetunió számára, munkát ad sok nyugatnémetnek — így a polgári Frankfurter Allgemeine Zeitung — és az NSZK csak a szovjet gáz segítségével tudja megoldani az energiastruktúra tervezett átalakítását. Még 1978-ban negyedszázadra szóló szovjet—nyugatnémet gazdasági, műszaki-technikai szerződést kötöttek, s ennek egyik gyakorlati megnyilatkozása a gázcsőügyelet. E megállapodás mutatja, hogy mindkét fél bízik a hosszútávú együttműködésben. A Szovjetunió célja a Brezsnyev-látogatással minden bizonnyal hármlas. Egyrészt élénkíteni a kereskedelmi-pénzügyi kapcsolatokat, másrészt .ösztönözni a nyugatnémet kormányt, hogy gyakoroljon további erőteljes hatást az amerikaiakra, késztesse rugalmasabb magatartásra, igyekezzen eltéríteni őket az utóbbi hetekben különösen feltűnő, zavarosveszélyes elgondolásaiktól. S végül a szovjet kormány biztatást akar adni egész Európának, benne a békemozgalmaknak : folytassák küzdelmüket a kölcsönös és általános fegyverzetkorlátozásért. Tatár Imre A fagyálló Közös szovjet—amerikai tudományos expedíció keres választ egy természeti rejtélyre a déli sarkvidéken: miért nem fagy be a Weddel-tengernek egy mintegy harmincezer négyzetkilométer nagyságú felülete, miközben a környező vizeket vastag jégpáncél borítja. Izgalmas kérdés, o közös kutatás talán megadja majd a választ. De talán nem ártana egy-két expedíció szervezése a nemzetközi politikában sem, mi, vagy éppen ki az oka annak, hogy korábban fagyállónak tűnő vizek hirtelen befagynak. Kezdhetnénk például a hidegháborús fuvallatokkal a washingtoni Potomac folyó körül, nem kell a déli sarkig menni... R. E. Allen „megússza” Richard Allen ügyében nem neveznek ki különleges vizsgálóbírót. A The Washington Postban közölt értesülések szerint Reagan elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója „megússza” újabb pénzügyi botrányát is. Allen ezer dollárt fogadott el egy japán képeslap munkatársától annak fejében, hogy elintézett egy exluzív interjút Nancy Reagan-mal, a „first ladivel"/ A pénzt páncélszekrénybe tetette áll- tólag azzal a szándékkal, hogy később befizeti az államnak, de a borítékot hónapokon keresztül a páncélszekrényben felejtette, s végül mások találták meg Ezek után Reagan személyes utasítására vizsgálatot indították az ügyben és Reagan két közvetlen munkatársa — Edwin Meese és Michael Deaver — Allén távozását követelte. Az igazságügyminisztérium nyomozói javasolták, hogy a Richard Allen ügyében folytatott nyomozást különleges vizsgálóbiztos kinevezése nélkül f ejezzék be. Ha ez az értesülés megfelel a valóságnak, ez nyilvánvalóan a sokadik ,,Allen-ügy" lezárásával egyértelmű. A hadgyakorlat szorosan összefügg az Egyesült Államoknak azzal a stratégiai döntésével, amely az iráni forradalom kibontakozását, majd Szaúd-Arábiában, a térség kulcsországában ' a mekkai nagymecset elleni, máig sem tisztázott támadást követte. A döntés az amerikai, beavatkozás új, korszerű fegyveres típusának koncepcióját testesíti meg. Az amerikaiak ebben határozták el, hogy egy úgynevezett „gyorsbevetési hadtestet” (angolul: Rapid Deployment Force, RDF) hoznak létre, azért, ha újabb társadalmi mozgás esetén a térségben egy Amerika-barát rezsim biztonságát veszély fenyegetné, akkor Washington gyors fegyveres intervenciót hajthasson végre. A beavatkozás térségét az amerikai stratégia rendkívül szélesen értelmezte. Nemcsak a Szaúd-Arábiával szomszédos és a Perzsaöböl kijáratát ellenőrző, rendkívüli fontosságú Omán számít a gyorshadtest bázisának, hanem Egyiptom, Szudán, és Szomália, tehát három afrikai ország is. Egy további lépés volt az egyértelműen Fekete-Afri- kához tartozó Kenya bevonása a gyorshadtest támaszpontjainak körébe. Az új intervenciós erők első katonai demonstrációját tavaly tartották. Ezen kétezer amerikai katona vett részt és a kardcsörtetés színhelyéül akkor még csak Egyiptomot választották A jelek arra mutatnak,! hogy a most kezdődött, de már csaknem egy esztendeje tervezett második hadgyakorlat méreteinek látványos ki- terjesztéséről a Szadat elleni merénylet után döntöttek. Maga a felröppentett „próbaléggömb” ugyancsak képet ad arról az amerikai szándékról, hogy az idegesség, a feszültség a bizonytalanság légkörét tartsa fenn e rendkívül robbanás- veszélyes térségben. A Fényes Csillag hadgyakorlatról eddig nyilvánosságra került puszta tények is tanúskodnak a Pentagon provokatív szándékai róL Az Egyesült Államok ezúttal ötezer katonát küldött a térségbe, két és félszer annyit, mint egy esztendővel ezelőtt. A hadgyakorlat területi körzetét is kiterjesztették. Immár nemcsak Egyiptom, hanem Szudán, Szomália és Omán területét is bevonták. Sőt: az Indiai-óceán közepén lévő Diego Garcia ’ szigete, a térség egyik legnagyobb amerikai katonai, támaszpontja a „Fényes Csillag” hadgyakorlaton részt vevő tengeri és légierő koordinációs központja. Első ízben vesz részt a bevetésben a hírhedt „Zöldsapkások”, a „Különleges Haderők” egyik osztaga, amely a vietnami háború idején szerzett magának kétes hírnevet. Mindent összevetve: a második világháború befejezése óta nem volt példa arra, hogy az Egyesült Államok ilyen nagy Észak- és Kelet-Afrikából a Perzsaöböl kijáratáig terjedő területen hajtson végre erődemonstrációt. A hadgyakorlat ily módon úgy értékelhető, mint ami szerves része annak az agresszív, nyílt intervenciós célokat követő politikának, amelynek alapgondolata már a Carter—Brzezinski korszakban megszületett, s amely Reagan-elnökségével minden korábbinál erőszakosabb, provokatívabb és brutáli- sabb formákat öltött. Gengszterek, polgárok, fegyverkereskedők Rettegő amerikaiak Egy amerikai fegyverkereskedésben. A bevásárlás olyan egyszerű, mint egy zöldséges boltban. „Saturday Night Special” (Szombat esti különleges) — így „becézik” azt a 22 kali- beres revolvert, amellyel John Hinckley, Reagan merénylődé az elnökre lőtt. Egyike volt ez annak az 55 millió pisztolynak, ami az amerikai polgárok birtokában van. Az amerikai polgár fegyverkezik. A félelem egész arzenált halmoz fel — revolvereket, puskákat, könnygázgránátokat. A házak erődökké változnak, az utcákon felfegyverzett őrök cirkálnak. A rettegés a lakosság egész életmódjára, életritmusára rátelepszik. A gyilkosság a lopás, a betörés, az erőszak, a vandalizmus áttörte a nyomornegyedek, a fekete és barna gettók falait és betört a gazdagok hivalkodó lakónegyedeibe iá, New Yorktól. Chiösszeállította: Huppan Béla cagón, Detroiton keresztül Atlantáig, Houstonig. „Baljós a levegő ... Los Angeles, a nyugati metropolis maga is a „félelem városává” változott. A legújabb statisztikák szerint minden 140. emberre jut rablótámadás, minden 3500- ra gyilkosság, minden 547-re nemi erőszak és minden 33-ra betörés. Védekezésül sok házat acélajtókkal, különleges zárakkal és elektromos vészjelzőkkel szerelnek fel. A kaliforniai hatóságok 1980-ban 40 ezer engedélyt adtak ki könny gázifegyver tartására. Ez a szám az idei év első negyedében 600 ezerre emelkedett. 500 iskolában 10 ezer instruktor tanítja, hogyan lehet védekezni ezzel a fegyverrel. A félelem légköre egyre sűrűbb Amerika városaiban. Flora Lewis, a New York Times párizsi tudósítója, hosszabb távol léte után Detroitiba hazatérve így ír: „Baljós a levegő, az emberek bizalmatlanok egymáshoz, a félelem és a kétség- beesés oktatlan agresszióba torkollik, a durva sértegetéstől, idegen autók megrongálásán keresztül a gondatlanságból okozott emberölésig”. 140 millió fegyver Egy másik újság George- townról, Washington előkelő negyedéről így ír: „Háromszoros zárak az egykor nyitott kapukon, a házak börtönné változtak, amelyekbe az emberek önmagukat zárják be”. Bob Green, az isimért chicagói újságíró felteszi a kérdést: „Ki fizeti meg a pszichikai árát annak, hogy Amerika a szabadok országából a zárak és rácsok országává változott?” A bűntények és a félelem növekedése természetesen szorosan összefügg a gazdasági viszonyok romlásával. Minél erőszakosabb a társadalom, minél tehetetlenebb a rendőrség és a bíróság, annál inkább igyekeznek a polgárok felfegyverkezni. Az 55 millió revolverhez, amelyet zsebben, kézitáskában, kesztyűtartóban, övékben hordanak, vagy a párnák alatt, az előszobaszekrények fiókjaiban rejtegetnek, további 85 millió puska és más fegyver járul: összesen 140 millió fegyver a 230 millió lakosság kezében! „Nem a lőfegyverek, hat- nem az emberek ölik meg az embereket!” — hangzik a fegyver-lobbv cinikus védekezése, és noha 1938 óta számtalan közvéleménykutatás a fegyverviselés valamilyen. szabályozása mellett foglalt állást, a törvényhozók gyakorlatilag a fegyver- üzletben érdekelt csoportok álláspontját képviselik. Előzékeny kiszolgálás Fegyvert Amerikában a szaküzleteken kívül akár egy trafikban vagy zálogházban is vásárolhat bárki. Reagan merénylője 1980 októberében éppen egy dallasi zálogházban vett két revolvert, darabonként 47 dollárért. A boltos —a biztonság kedvéért (!) — elkérte Hinckley vezetői jogosítványát, megkérdezte: nem ká_ bitószerélvező-e, volt-e büntetve és nem áll-e ideg- gyógykezelés alatt. Egy másik üzletben: szerezte be a „Devastor” lőszert, a dum_ dum töltények egyik változatát. A kiszolgálás itt is előzékeny és gyors volt. Reagan, a merénylet után még a kórházban sietett kijelenteni : az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet sem indokolja a fegyverkereskedelem korlátozását. Mike Royko, a Ohioago Sun- Timies cikkírója így kamu mentálta a nyilatkozatot: „Amerikában valószínűleg nincs több őrült, mint más iparilag fejlett országban. A különbség csak az, hogy egyetlen úgynevezett civilizált nemzet sem fegyverzi fel. az őrültjeit... Ha egy őrült fegyverhez jut és azt használja, ki a bűnős: ő, ■vagy azok, akik őt a fegyverhez juttatták? ... Reagan mindenesetre segített abban, hogy a fegyvert ráirányítsák”.
