Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., szombat Moszkva nem hisz a könnyeknek Kétrészes, színes szovjet film A sok sablonos cselekmé­nyül, a valóságtól idegein fi­gurákat felvonultató, az egyszer itúi prózai, máskor nagyon patefikus hangvéte­lű alkotások után végre egy remekbe sikerült művel le­pett meg bennünket a szov­jet filmművészet. A Moszk­va nem hisz a könnyeknek méltán kapta meg ebben az esztendőben a legjobb kül­földi produkciónak járó Os- car-díjat. A kritikusok, a kommen­tátorok felsőfokú jelzőkkel illetik. Teljesen indokoltan, mert nemcsak kellemes szó­rakozásiban van résziünk, hanem művészi élmények regimentjével is gazdago­dunk, A tamásfcodók utánérzé­sekre hivatkoznak, s Csehov mesteri Három nővérét je­lölik meg „forrásként”. Per­sze csak vetítés után, ami­kor megszabadultak a va­rázslatos hatástól Nincs igazuk, mert a közös vonás csak az. hogy az alkotók szintén három szereplő sor­sának alakulását állítják az események fókuszába, ez pe­dig nem tartalmi, hanem végképp mellőzihető szám­szerű egyezés. Az is lehet, hogy nem minden jellemet rajzoltak, jelenítették meg árnyaltan, sokoldalúan. Menet köziben némelyik valóban elhalvá­nyul. az sem vitatható, hogy olykor — csak néhány eset­ben — bőbeszédű a stáb. Mégis — képletesen szól­va — mindez csak szeplő, ami még szebbé teszi a fia­tal a friss arcot. Az igazi lelemény: a szovjet embe­rek, s mindennapi életük meglepően hiteles bemuta­tása. ' Ezt hiányoltuk, ezt vártuk olyan régen. Ezzel ajándékozott meg forgató­könyvében Valentyin Csor- nih. Felvillantja előttünk 1958 Moszkváját, ahol há­rom különböző karakterű, de egyaránt jószándékú lány próbál szerencsét. Vidékről jöttek a fővárosba, amely számukra álmaik netovább­ját jelenti. A talpraesett Ljudníila-Irina Muraüjova teremti * élénk, megnyerő temperamentummal — a férj vadászat során kizárólag híres és gazdag férfiakra számít, tudósokra és művé­szekre, valamint neves spor­tolókra veti ki hálóját. El is éri — legalábbis pillanat­nyilag — a célját: a híres jéghokiversenyző felesége lesz. Az önérzetes, az ala­koskodásra képtelen Katye- rina azonban csalódik. A tévéoperatőr Racskin, miu­tán nem tekinti előnyös partnernek, elhagyja őt, s ezután maga nevelheti tőle származó lányát A legkiegyensúlyozottabb Antonyina, aki megelégszik egy viszonylagos jómódot ígérő és biztosító férfival, épp ezért konfliktusok nél­kül suhannak el felette a gyorsan múló esztendők. Húsz év múltán ismét látjuk őket. Kátya magá­nyos, Ljudmála sportolója al­koholista lett. egyedül har­madik társuk ■ pályája fel­hőtlen. Az indító állókép­ből isimét fordulatos cselek­ménysorozat bontakozik ki. Ennyi is elég annak jelzésé­re, hogy a mese, a sztori nem rendkívüli, mégis azzá teszi a történetet átszövő, szinte utánozhatatlanul fi­nom líra, a hétköznapok költészetének olyan ábrázo­lása, amelyet már régen hi­ányoltunk. Annál is inkább mert nemcsak a szovjet mű­vek maradtak adósak ezzel. Ritka lelemény a ötletes szerkesztés, a különböző stí­luselemek merész elegyítése. A poezist humor váltja, vmajd csipkelődés, kritikai mozzanat követi. Egyik s incs túladagolva, mind a megfe­lelő arányban ötvöződik egésszé. Ez nem csak a te­hetséges forgatókönyvíró, hanem Vlagyimir Menysov rendező érdeme is. aki soha nem tartott az esetleges hangulati töréstől. Tudta mit csinál, s karmesteri pál­cájának intésére a „zene­kar” a legbonyolultabb for­dulatokat is hibátlanul adta vissza. Csak dicsérni kell a színészi alakításokat, külö­nösképp Vera Aljontováét (Kátya) és Alekszej Betala- lovét (Gosa) valamint Szer- gej Nyikityin kifejező zené­jét. Az egész gárdának kö­szönhető, hogy ilyen általá­nos elismerést kiváltó, ritka siker született. Reméljük nem kell sokáig várnunk a foytatásra sem ... Pécsi István FAFARAGOK AZ ASZTALOSÜZEMBEN. A Kisalföldi AG asztalosüzemében a napi munkán kívül az ügyes kezű mesteremberek faragott bútorokat készítenek. Munkájukban a táj népművészetét elevenítik meg, termékeiket a szövet­kezeti kereskedelem hozza forgalomba. * (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) Május 35. — a színházban A főszereplő hármas a darab egyik jelenetében Sokak szerint a gyerekek­hez szóló műveket, tárgya­kat (irodalom, dráma, film, sőt, játék) csak a kicsiknek szabad megalkotótok, mert ők ismerik igazán saját vi­lágukat, igényeiket. Ennek az igaztalan véleménynek analógiájára azt is könnye; dén kijelenthetnénk, hogy á korosztálynak címzett dara­bokat senki más, csak ők állíthatják színpadra. Az eredmény felől azonban nem lehetnek kétségeink... Mégis — és ezt ne értse félre senki — azt hiszem, hogy e bemutató rendezőjé­nek, Galkó Balázsnak szán­dékai maradéktalan megva­lósítása érdekében nem ár­tott volna, ha meghitt dis­kurzusokat folytat a kör­nyezetébe tartozó kicsinyek­kel. Ezek során talán még az is megfogalmazódik ben­ne, hogy lemond Erich Käst­ner Május 35-ének közön­ség elé viteléről... Elismerem, manapság a legnehezebb feladatok egyi~ ke az általános iskolai kord­áknak színházi élményt nyúj­tani. A televízió megjelené­se és a tatár lovasok roha­mára emlékeztető elterjedé­se, hódítása sok-sok, ele­inknek még érdekességet je­lenítő dolgot megfosztott va­rázsától. A hat-hét-nyolc évesek hamarább rémüldöz­hetnek a tévé képernyőjén át a szobába csempészett Galapagos-szigeteki ősször­nyetegek láttán, mintsem vásárolhatnának önállóan a sarki fűszeresnél. Benne él­nek a Tv-híradó által tá­lalt abszurditásokban és ne­kik nem okoz annyi megle­petést már az sem, ha a po­litikai széljárás ércfcakasai falsan csikorognak. Mesevi­láguk — akár tetszik, akár nem — sokkal másabb már mint a mienk, vagy akár Köstneré is, volt. Már-már nem is azon csodálkozna, hogy a gonosz farkas bekap­ja a nagymamát, Piroskát és még ki tudja kicsodát, ha­nem azon, hogy miért nem kínozza meg előbb őket egy kicsit. (Villanyáram, elekt- rosofck — a la külpolitikai kommentárok.) Mit nekik hát egy paradicsomlés kö- penyfoemi, fumérbárddal sza­ladgáló ügyefogyott hentes? Már nem elég izgalmasak a dajkamesék soványka fordu­latai, hiszen vasárnap délu­tánonként végignézhetik Stirlitz standartnfürer és hírszerző logika-i-taktikai- stratégiai sakkjátszmáit is. A világért sem a natura­lista színházat vágynánk, de Galkó Balázsnak számolnia kellett volna ezekkel a té­nyekkel, miután eldöntötte (?), hogy kiknek és miről (?) akar beszélni a Május 35- tel. Még fontosabbá tenné a rendezői szándék pontos tisz­tázását az a körülmény, hogy a célba vett réteg az elmúlt évtizedek során elemeire bomlott. Féléves életkori el­térések is óriási különbsé­geket jelentenek közöttük. A személyiségfejlődés felpörge­tett sebessége miatt szinte lehetetlen egységes és dek­larált gyemekszínházat csi­nálni. Jó néhány évtizeddel ez­előtt az akkori csöppségek számára Kästner műve igen szórakoztató, érdekes, (ka­landos) lehetett. De most, amikor aktualizálása csak addig terjed, hogy az elő­adás során elhangzik - az egyébként ízletes — hot-dog kolbász neve, bizony pólós­nak és avasnak érezhetjük. És ezen nem segít a József Attila vers sem, sőt idegen­nek, tolakodónak tűnik kör­nyezetében. Szőrszálhasogató akadé­koskodásnak tűnhetnek a fentebb felsorolt érvek, hi­szen a műsoridő alatt jól érzi magát az iskolákból ki­szabadult tanulósereg. Nem azért, mert eléggé kiéhezett a színházi élményre, nem is mert jópofa jelmezeket (Fe­kete Mária) és ügyesen ta­karékos díszleteket (Gei - gely István) lát, hanem mert a szülészek játéka kedves és szívhez szóló. Kamrád szerepében Máhr Ági igazi gézengúz: M. Szi­lágyi Lajos Henrik bácSiká- ja kedvesén esendő figura. Negro Kaballónak, a görög korcsolyás cirkuszi lónak Somló István ad életet, „te­livér” alakításában. De Mil- viusz Andrea Moszíkoja usán- ka sapkás, békés szörnye is szeretetreméltó. A előbbiek pedig egyenként, és külön- külön is lelkes játékkal aján­dékozzák meg az egri kicsi­nyeket. Ha a nézőtéren mégis nyo­masztó, sokszor az előadást is zavaró zsivaj, az a tartal­mi hiányosságoknak, kidol­gozatlanságnak köszönhető, és ezek hétköznapivá szür- kítik őzt a különös Május 35-ét. . . Szilágyi Andor üzenet az űrből „ Fantasztikus" programok az MNK-ban Érmelelet Intercisából Intercisa — Dunaújváros római kori elődje — polgári településén, az úgynevezett Intercisa Vieusban kezdtek feltárásokat a dunaújvárosi múzeum szakemberei. A munka során találtak száz­nál több nagyobb kopott ér­mét, valamint mellettük le­vő hagymafejes bronz fibu- lát (ruhacsatot). A régészek több értékes kisebb lelet­re is rábukkantak, többek között egy ládáké bronzvere- tedt, bronz karperecét, üveg­edényt, csontból készült használati tárgyakat, kerá­mia fazekakat, bögréket, csé­székét és állaitcsontokat hoz­tak a felszínre. 1. rész A bolt olyan volt, mint valami mesebeli erdő az üveghegyen túl. Legalábbis Hammer, ha fölnézett a mennyezetre, úgy látta, hogy az a rengeteg arany meg ezüstnyelű csillár a kristály­függőkkel, matt üveggöm­bökkel, csiszolt tányérokkal, formabontó formákkal olyan, mint egy elvarázsolt erdő, fejjel lefelé lógva a plafon­ról. No lám, gondolta Ham­mer, és elégedett volt ma­gával, hogy ilyen költői gon­dolatai vannak. Annál in­kább, mert a gimnázium­ban például az égbemeren- gő Körtés tanárnő mindig azt mondta, hogy „magában annyi költésizet sincs, mint egy bakacsizimában”. Szegény Körtés tanárnő a költészetével. Hammer most három nap alatt keres any- nyit, mint az egy hónap alatt. Ennyit a versekről. Félszíwel se figyelt oda. A Megyei Művelődési Központ Hyperon sci-fi klubja az esztendő hátralé­vő részében is érdekes prog­rammal várja tagjait, és az érdeklődőket. December 4- én író-olvasó találkozót ren­deznek, amelynek vendége Zsoldos Péter a Feladat az Ellenpont, a Távoli tűz és a Portré négy ülésben című regények szerzője lesz. De­cember 11-én pedig felolva­rrüközben kiszolgált egv zsí­ros kalapú parasztot. — És ez a Szokol rádió gyakran szók elromolni? — kérdezte az illető. — Ez?! — csodálkozott Hammer. — Ez még sosem romlott el. Legalábbis még senki sem panaszkodott. Egyébként pedig a Keravill- hetek alkalmából megvál­toztatták a nevét SzoköLról Szaktálra. Tudja, védeni kell a nyelvhelyességet. A vevő tátott szájjal bá­mult. — Mit magyaráz itten? ... Imádta az ilyen pasasokat, mert ezeket hülyíteni lehe­tett, majmot csinálni belő­lük, és panaszra menni egyik se mert. — Szóval akkor most úgy kell kérni, Szoktál rá­dió? — Igen. — felelte. — De a jövő 'hónapban már újra Szoksz. Körtés tanárnő. Jaj, meg Horváth tanár úr. aki a ma­tematikát tanította, s mert sóestre kerül sor, amelyen a csoport tagjainak saját no­velláiból és verseiből hang­zanak el a legjobbak. Ekkor minitárlat is nyílik, ezen az amatőr alkotók grafikáit mutatják be. December 18- án az Üzenet az űrből című japán fantasztikus filmet te­kinthetik meg az érdeklői, dők. 22-én pedig Clifford D. Simák A város című művé­ről beszélgetnék a sci-fi iro­dalom kedvelői. ő egy kissé nehézfejű volt hozzá mindig kulcscsomóval ütötte a nehéz fejét. Egé­szen addig, míg a szülei meg nem fogadták a tanár urat korrepetálásra, órán­ként húsz forintért. Akkor lett szent a béke. A múltkor találkozott Horváth tanár úrral, s meg­köszönte neki, hogy ilyen jól megtanította számolni. — Mi is vagy te fiam? — kérdezte a tanár úr el­nyújtott, hülyén rezgő hang­ján. — Kieravdll-eladó. Jól megélek. Nem keresek any_ nyit, minit mondjuk egy me­nő futballista, de egy osz­tályos orvos pénze azért bejön. — Olyan jól megfizetik ma már a boltosokat? — zengte a tanár úr. — Ugyan! Sok a mellé­kes. De azért, tanár úr, ha szüksége lesz rádióra, tévé­re, magnóra, lemezjátszóra, jöjjön be hozzánk, majd szerzek vdlamit. Azt még nem döntötte el, tényleg jót szerez-e vagy valami lerobbant ócskaságot azokért a nagy, kulcscsomós ütésekért. — Kazettás magnetofont szeretnék — reccsent egy kövérkés, kalapos alak hang­ja. Ez valami hivatalnok le­het. — Egyszerűt, de nagysze­rűt, vagy esetleg valami jobbat, finomabbat? — kér­dezte Hammer bizalmasí- kodva. — Kazettás magnetofont! — Hja, ha a kedves vevő Porgy és Bess A nagy sikerű operát, a Porgy és Besst új szereplők­kel mutatja be decemberben az Operaház társulata az Er­kel Színházban. A premier 1970-ben volt-az Operaház­ban. Az akkori párhuzamos szereposztású előadásokon olyan neves művészek tol­mácsolták a címszerepeket, mint — az azóta elhunyt — Radnay György, valamint Házy Erzsébet, illetve Begá- nyi Ferenc és Andor Éva. Az új betanulásban a cím­szerepeket Sólyom Nagy Sándor és Kukely Júlia énekli; a további szerepek­ben Maros Gábor, Maria Te­resa Űribe és Páka Balázs mutatkozik bew_ így parancsolja! Mart az igazán minőségi áruért alig­hanem be kellene mennem a raktárba. — Akkor menjen bel Ez a dolga, nem?! Szóval édesapám, így ál­lunk. Majd én itt koptatom neked a számat meg a ci­pőm talpát ingyen?! — Ez van — mondta, és levett a polcról egy terep- színű magnót. Kipróbálták a készüléket, szólt. A vevő fanyalgott, de azért elvitte. Hammer befe­lé röhögött. lEz volt az a gép, amit egyszer már visszahoztak. A kazetta közepén egyszer csak elkezd nem fölvenni. Ma kellett volna leadnia a rak­táron mint hibás árut, de azért még ezzel a vadász­kalapossal kikukoricázott egy kicsit. Igaz, visszahozza, szóval nem fizet rá. De ta­lán megüti addig a guta. A lámpaerdő vadul vilá­gított, kék, sárga, fehér fé­nyű körték vakítottak, a kristályok csilingeltek, né­ha halkan egymáshoz koc­cant finom üveghangon né­hány búra. Hammer bor­zasztó jól érezte magát itt. Még az új főnök ellenére is. Ez a pofa olyan fekete, mindig, borotválatlannak látszó, gyomorbajos külsejű alak volt, és állandóan ar­ról szónokolt, hogy majd ő rendet csinál itt mert őt rendet csinálni küldték ide. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom