Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 21., szombat 3. II párt szövetségi politikája Heves megyében 1956-1962. Növekvő költségek, alacsony felvásárlási árak A szőlőtermelés gondjai Heves megyéőeo Heves megye talaj és éghajlati adottságai alapján kiválóan alkalmas szőlőművelésre, különleges minőségű borok termelésére. Ezen a tájon az egri és a Mátraalji borvidék méltó rangot, elismerést vívott ki hírneves termékeivel. A két történelmi borvidék az ország szőlőterületének 6,6 százalékát foglalja el, ahol a gazdaságok a hazánkban termelt szőlőmennyiségnek 8,3 százalékát adják. V. A proletárdiktatúra politikai alapja a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Az ellenforradalom leverése után a munkás-paraszt szövetség központi kérdése átmenetileg nem a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése, hanem a munkáshatalom megszilárdítása volt A párt ebben az időben a szövetkezetek fejlesztését, a mezőgazdaság szocialista átalakítását nem állíthatta politikájának középpontjába, mert ez az adott helyzetben leszűkítette volna a párt paraszti bázisát. Ebben a helyzetben a munkás-paraszt szövetség fő feladata falun a föld megvédése, az egyéni paraszti termelés biztonságának megteremtése volt. A párt és a kormány helyes intézkedései — a kötelező beszolgáltatás eltörlése, a kényszertagosítások megszüntetése, a terményfelvásárlás bevezetése, a szövetkezés lenini alapokra való helyezése — következtében 1956 után megnövekedett az egyéni parasztság termelési kedve, növekedett bizalma a párt és a kormány, illetve a helyi vezetés iránt. Ezt megyénkben is számos tényező bizonyítja. 1957 tavaszán a tavaszi mezőgazdasági munkákat a parasztság rendben és időben végezte el. Megszűnt a mintegy 8—10 ezernyi hold- nyi parlagterület. Növekedett I fcw műtrágya-felhasználás. A I szőlős vidékeken megindult a korábban elhanyagolt szőlőkultúrák felújítása. Míg 1956-ban csak 229 kh. telepítés volt, addig 1958- ban 1025 kh. A gazdálkodás eredményessége folytán a parasztság reáljövedelme mintegy 8—10 százalékkal jnegnövekedett. lj9; A megye egyéni parasztságának megnövekedett bizalma azonban nemcsak a jó termelési eredményekben fejeződött, ki, hanem az állampolgári kötelezettségek (adó, szerződéses termelés stb.) teljesítésében, a közügyek iránti fokozott érdeklődésben és aktivitásban is. A parasztság tömegesen vett részt a különféle rendezvényeken és gyűléseken. Például az 1958. május 1-i ünnepségeken a megye 320 ezer lakosa közül mintegy 90 000 fő, többségükben falusi lakos vett részt. Megnövekedett az egyéni paraszt tanácstagok Aktivitása is. Több helyen gazdaköröket szerveztek. Amikor a párt és a kormány az egyéni paraszti gazdálkodást támogatta, egy percig sem mondott Je a mezőgazdaság kollektivizálásáról. Abból a tényből azonban, hogy a párt és a kormány ezt nem tűzte máról-holnapra napirendre számos helyen téves következtetéseket vontak le. Az ellenforradalom leverése után hosszabb ideig a megye párttagságának egy részében is élt az a helytelen nézet, hogy a párt és a munkásság csak úgy tud falun tartós tömegbázist szerezni, ha lemond a kollektivizálásról. Több párttitkár és tanácselnök jelentette ki, hogy ne beszéljünk a termelőszövetkezetről, mivel akkor „elveszítjük a tömegkapcsolatot”, elriasztjuk a középparasztot a párttól. A mezőgazdasági kollektivizálása meggyorsításának kérdésében a párt Központi Bizottsága történelmi jelentőségű, 1958; decemberi határozatában döntött. A határozat Étlapján a megyei pártbizottság már ebben a hónapban hozzákezdett a szervezéshez, s megyei vezetőkből egy 70 tagú tsz- fejlesztési bizottságot hozott létre a szervezési munkák irányítására. Az átszervezésnél az volt a fő cél, hogy a munkásosztály, a parasztság szövetsége még jobban megszilárduljon. Ennek megvalósítása érdekében meg kellett küzdeni a párton belüli türelmetlenséggel is. (Folytatjuk) Szecskó Károly Növekvő hozamok Heves megyében összesen 11 ezer 318 hektáron folytatnak szőlőtermelést az üzemek, melyből 7459 hektár a Mátra aljára, 3296 hektár Eger környékére és 569 hektár pedig megyénk alföldi részére esik. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően elsőként Hevesben kezdődött a nagyüzemi szőlőtelepítés. 1961—1975. között nem kevesebb, mint 6599 hektár új ültetvénnyel gazdagodott megyénk. Miután az állami támogatás fokozatosan csökkent, így a IV. ötéves tervben előirányzott 1700 hektár telepítési programból csupán 958 valósult meg. A termelési kedv fellendítésére 1974-től meghatározott összeget kapnak a gazdaságok, egy hektár szőlőtelepítéshez, ami azóta ösztönzőleg hatott. Ehhez párosult az is, hogy 1974 óta a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság irányításával termelési rendszer és az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát vezetésével szaktanácsadási rendszer működik. Ezek segítségével a gazdaságok előírt technológia alapján — a metszéstől, a szüretig — a terméshozam ugrásszerűen növekedett. Az V. ötéves tervidőszakban, a 70-es évek első feléhez képest 31,8 százalékkal emelkedett, a korábbi 5,3 tonnáról 7,1 tonnára. A borkombinát a telepítési kedv ösztönzésére anyagilag is hozzájárult egyes termelőszövetkezetekben a szőlőtelepítésekhez. Ennek nyomán az V. ötéves tervben 485 hektár kékszőlővel gazdagodtak az ültetvények. Túlteljesített program Az országosan fellendült telepítési kedv a hetvenes évek második felében olyan helyzetet teremtett, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű szaporítóanyag. Súlyosbította a gondokat, hogy 1977-ben jégkárok miatt a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezetben nem tudták felszedni a szőlőoltványokat. Az V. ötéves tervben a tervezett telepítést mégis sikerült túlteljesíteni, kétezer helyett, kétezer-háromszázötvenhárom hektárra Heves megyében, miután a nagyrédei és az abasári mellé a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet is csatlakozott oltványtermelésével. 1975—1980 között a nagyüzemi mellett 352 hektár háztáji szőlőt is telepítettek megyénk történelmi borvidékén. Nagy előrelépést jelentett a korszerű, egységes telepítési rendszer megvalósítása. Változott a szőlőfajták aránya is, miután a 2353 hektárból 773 hektáron vörös bort adók lettek. Emellett az export fokozására a minőségi borokat adó illat- és zamatanyagokban gazdag szőlőket telepítettek. így szürkebarátot, Irsay Olivért, rizlingszilvánit, valamint az új fajták közül Badacsony—1- eí, Badacsony—2-őt, ezerfür- tüt, zenitet, zweigeltet és merlot. Megcserélt sorrend A telepítési kedv ellenére komoly gondot okozott, hogy a szőlőtermelésben állandóan csökkent a kézi munkaerő. Ezzel szemben még mindig kevés a gyárilag készített szőlőművelő gépek, így az üzemek nagy része és a termelési rendszerek is rá vannak kényszerítve, hogy például oszlopbenyomót, kulti- vátort, huzalfektetőt és feszítőt házilag készítsenek. A szőlőtelepítés és -művelés, valamint a borászat kcHségei állandóan emelkednek, amit a felvásárlási árak nem követnek. Az elmúlt öt esztendőben például 100—200 százalékkal növekedtek a permetező- és porozó szerek, a gépek, az alkatrészek, a műtrágyák ,és a szolgáltatások árai. Ezfek lényegesen csökkentették a szőlő- és borgazdaság jövedelmezőségét, ami veszélyezteti az ágazat továbbfejlesztését. Heves megyében jelenleg egy hektár szőlő művelési költsége 55 ezer forint. Ebből következik, hogy hektá- rankénti 5,5 tonna hozam alatt a termelés nem jövedelmező! 1980-ban ugyan 11 üzem termelt hektáronként nyolc tonna fölötti szőlőmennyiséget, négy üzemben viszont nem érték el az öttonnás átlagot. Az elmúlt években jelentősen visszaesett az egri borvidéken gazdálkodó üzemekben a szőlő- termelés színvonala. Míg 1975iben 1,3 tonnával termeltek többet hektáranként mint a Mátra alján, addig tavaly a Gyöngyös környéki üzemek 2,3 tonnával nagyobb hozamot értek el hektáranként, mint az Eger környékiek. Ez főleg a technológiai fegyelem lazaságának és a nem megfelelő tápanyagutánpótlásnak tudható be. A borászatban a V. ötéves tervidőszakban jelentősen fejlődtek a gazdaságok. Bővítette tárolóit az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság, a nagyrédei, az abasári és a gyöngyöspatai termelőszövetkezet. A fejlesztés igazolja, hogy a megyéből évente 100—120 ezer hektó minőségi bor kerül tőkés exportra, továbbá az elmúlt években a nemzetközi és hazai versenyeken eredményesen szerepeltek a hevesi borok. Bővítik a feldolgozást, a tárolást Megyénkben jelenleg naponta 2860 tonna szőlő feldolgozására, óránként 13 ezer 800 palack töltésére alkalmas géprendszert, továbbá közel 700 ezer hektó bortároló van a nagyüzemeknél. Ezzel évente 60—65 ezer tonna szőlőtermést lehet feldolgozni, ami a jövőt tekintve bővítésre szorul! 1985-ig ugyanis az új telepítések termőre fordulásával évente 80 ezer tonna szőlő vár feldolgozásra az üzemekben. A feldolgozás és a bortárolás bővítése tehát sürgető feladat a VI. ötéves tervben. Hevesiben 1985-ig várhatóan, a népgazdasági célkitűzésekkel összhangban, 1500 hektár új szőlőt telepítenek a gazdaságok, melyből 375 hektár háztáji lesz. Mint a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megállapította, további gondot jelent, hogy a VI. ötéves tervidőszakban tovább csökken a közös gazdaságokban a kézi munkaerő, miután a nyugdíjasok helyére kevés fiatal lép. A csökkenő munkáskezek pótlására mindinkább sürgetőbbé válik történelmi borvidékeinken a szőlőtermelés speciális gépesítésének megoldása és a szakmunkás-utánpótlás biztosítása. Amennyiben ezen a két területen nem lesz változás, nehéz helyzetbe kerülhetnek szőlősgazdaságaink! A szűkös anyagi lehetőségek miatt a feldolgozás és tárolás bővítésére a leggazdaságosabb beruházást javasolják megyénk vezetői elsősorban az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál. A szőlőtermelés és a borgazdaság továbbfejlesztése sürgető feladat országosan, Heves megyében is. így várható, hogy az ágazat jövedelmezőbbé válik és további sikereket érnek el a gazdaságok 1985-ig. Mentusz Károly AzokSzabályozók Egyszerűbben, hatékonyabban Nem hiszem, hogy a vevőt érdekelné, milyen akis- keneskedeümá vállalat belső felépítése, hogyan hatnak a munkájára azok aiz irányító elvek, az úgynevezett szabályozók, amelyek minden lépésének keretéül szolgálnak. Aki bemegy egy boltiba, azit akiarja, hogy ott megtalálja azt, amire neki szüksége van. Szabályozók ide, belső szervezés oda. Csakhát nem ilyen egyszerű a dolog. A már említett körülmények igenis a pultnál mutatkoznak meg, ha nem is közvetlen módon. Nagyon nem mindegy tehát, hogy miféle rendeletek és rendelkezések találhatók azokon a bizonyos útjelző táblákon. Mármint azokon, amelyek az áru útját kísérik. Nem az elnevezésen múlik — Ügy tudjuk, két osztályt is érint az a belső átszervezés, amely nem régen zajlott le. — Tulajdonképpen csak átcsoportosítást hajtottunk végre és az egyik osztály nevét változtattuk meg — válaszolta Szabó László, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — De nem is a név a fontos. — Mi tehát a lényeg? — Egyelőn szóval: a hatékonyság. Magyarán: ha az ellenőreink kimennek az egyik üzletbe, nem elegendő, ha felírják, milyen hiányosságokat, tennivalókat vettek észre. Ha csak pontokba szedik a véleményüket, attól még semmi sem változik. Ugyanígy: azok, akikre egy-egy üzletcsoportot rábízunk, tegyenek is azért, hogy az ellátás jobb legyen, bővüljön a választék, ha elromlott a hűtőpult, azt megjavítsák és így tovább. — Tehát nem a papírokra, az önmaguk igazolásárcf van szükség. Ehhez azonban jogokkal is kell rendelkezniük. — Pontosan erről van szó. Gyorsan váltsuk aprópénzre ezt a summázó megállapítást Lássuk a hétköznapi gyakorlatot. Köztudott, hogy vannak elismert személyek minden vállalatnál, óégnél, akikről mindenkinek az a véleménye, hogy jól dolgoznak. — Mi van azonban, ha az egyik kiemelkedően jó üzletvezetőnk, mégis Valami olyat tesz, amiért felelősséggel tartozik? Ha csak hümmögünk, a fejünket csóváljuk, ettől a helyzet nem változik. Tehát? Megkapja ő is a megérdemelt bírságot. Tudom, az a másfél ezer forint nem vágja a földhöz — magyarázza az igazgató —, de megbüntettük. öt is, akinek neve van a szakmában. Az ellenkezője is igaz: ha jutalmat érdemel, azt is megkapja. — Eddig tart az elmélet. — Igen, de nálunk az utóbbi hetekben ezt az elméletet átültettük a gyakorlatba is. Nem kis meglepetésre. Ügy gondolom, az lenne a baj, ha ugyanazt a tényt más-más mércével vizsgálnánk, attól függően, kinek a személyéről van szó. Jött tehát a nagy szigorúság? Egyáltalán nem. Csak a kimondott szó fedezetét teremtették meg. Úgy vélik, az emberek igazságérzete ezt el is várja, meg is követeli. Felelősség — szó szerint Afféle művezetők. Annak a tíziti zenkét boltnak a tevékenységéért nekik keli felelniük. — Olyan egyszerűnek tetszik ez a megállapítás. De mit tegyen az irányító, ha a FŰSZERT nem szállít azt, amit a bolt kért, vagy ha nem annyit Szállít, mint amennyit kért? — Sokat tehet. Neki joga van a nagykereskedelmi vállalattal tárgyalni. Érdeklődni és a szállítást sürgetni. Egy kis bolt vezetője ezt nem teheti meg. De joga van arra is. hogy az egyik üzletből a másikba átirányítson árut. — Miféle tortúrával? — Semmilyennél. Egy jegyzék kell csak hozzá. Ahogy minden más ügyben is hasonló „egyszerűséggel” intézkedhet — Jutalmazáskor, béremeléskor, fegyelmi esetén mihez van joga? — Bizonyos pénzkeretét kap, amit a megfelelő társadalmi szervek felelőseivel egyetértésben oszthat szét. Fegyelmire javaslatot tehet. — Tehet. És a foganatja? — Ha indokolt a javaslata, elfogadom. Minden más ügyben is. — Es miért éri meg neki, hogy ennyi gondot a nyakába vegyen? — Mert a munkája eredményességétől függően kap prémiumot. — Két-háromszáz forintot? — Nem. Előre közöljük, teljes jövedelmének milyen hányadát kaphatja meg. Félévkor előlegként az ötven százalékát, a többit év végén. Ha...! Az összeg nyolc-tízezer forint lehet. Aki még ezek után is akadékoskodni akar, magára vessen. Még nincs befejezve A változás úgy folyt le. hogy mindenkiyel személy szerint külön beszéltek Akinek nem fűlött a foga az új munkakörhöz, arra nem akarták ráerőszakolni. Pályázatot írtak ki. Jelentkeztek többep olyanok, akik eddig a pult mögött álltak, ök aztán a saját bőrükön tanulták meg, milyen az, ha valami nem úgy megy, mint kellene. Tudják tehát, mik a kényes pontok. — Még nem értünk az átcsoportosítás végére. Egykét személyre van még szükségünk, akiket szeretnénk minél előbb megtalálni. — Végleges a mostani állapot? — Mi lehet végleges? És ha valaki meggondolja magát néhány héten belül? És ha valakiről az a vélemény alakul ki, hogy nem eléggé rátermett? Megemlítem, az irányítók maguk kérték, hogy kétévenként más-más üzletcsoportot kapjanak. Mint mondták, nehogy túlságosan „összeszokjanak”, és valamiféle olyan kapcsolat alakulhasson ki köztük, amelyik... Még a látszatját is szeretnék kerülni az elvtelen összefonódottságnak. — Manapság pedig azt szeretnénk elérni általában: hogy minél jobb személyi kapcsolatok jöjjenek létre, hogy minél jobban megismerjék egymást a vezetők és a beosztottak. — így igaz. A jó ismeretségnek nem feltétlen következménye az elvtelenség. Csak a vállalat? — Eddig csupán a vállalati érdekeket vettük sorba. Es a vevő? — Igaz, a vállalatnak elsőrendű érdeke, hogy ne legyen magas a raktárkészlet, a forgalom növekedjék a forgási sebesség gyorsuljon, a költségek csökkenjenek és így tovább. De mindez csak akkor következhet, ha jól kereskedünk. Ha pedig jól kereskedünk.. Akkor mi, a vevők elégedettek vagyunk. A végcél pedig nem lehet más. Ezt akarja, ezt szeretné elérni az élelmiszer kis kér is a belső átszervezéssel, aminek a lényege: nem papírokat kell gyártani, hanem intézkedni. Tenni, cselekedni. Mindenkinek ott, ahová a beosztása állította. A vevőért. G. Molnár Ferenc
