Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVEL NÉPÚJSÁG, 1981. október 6., kedd a i«u Kritika kritikáimról (?) A KÉPERNYŐ ELŐTT »— — ... mert a kritikusnak a legkönnyebb. Megnézni. Megírja. És kész. Ha tét. szett, azt írja meg. Ha nem tetszett, akkor meg azt. mintegy kifújva ezzel a mérgét is. A kritikus azért kritikus, hogy kritizáljon. Hogy véleménye legyen a dolgokról. Mindegy, hogy milyen véleménye, de valamilyen legyen. S ha van, akkor már kritikusnak számít, olyannak, akinek a legköny. nyebb, mert. .. lásd, mint fent... Megnéztem. Megírtam, hogy nem tetszett. A Havasi selyemfiú nem tetszett. De különösen nem tetszett, egyáltalán nem tapintatosan meg is írtam, hogy egyáltalán nem tetszett a Kri_ zsánnét alakító Kovács Mária. Könnyű a kritikus dolga : nem tetszett, hát megírja, hogy nem tetszett. És kész. A kritikus azonban nemcsak ír, de olvas is. Más kritikákat, más véleményeket: más kritikusok álláspontját. Megelégedetten olvassa, hogy általában nem, vagy csak kevéssé tetszett a többi lap tévé-kritikusainak is ez a Havasi selyemfiú, de szinte kivétel nélkül mindenkinek tetszett a Ktízsán- nét alakító Kovács Mária játéka. Felfedezték! Sőt. azt is megírták, hogy ez a kitűnő színésznőhöz, aki pályája eddigi szakaszán már sikert siketre halmozott — vidéken —, mily méltatlan dolog, hogy a kritikusok egy része most fedezi fel. S azt is megírták, hogyha egyáltalán érdemes volt a Havasi selyem fi út képernyőre vinni, hát akkor Kovács Mária miatt, Kovács Máriáért volt érdemes. Mert olyan volt az alakítása.-Nem olyan, amilyennek én tartottam, hanem olyan, amilyennek a többség: kitűnő. Most gyakorolják önkritikát, hogy tévedtem? Dehát nekem valóban nem tetszett. Egyáltalán nem tetszett, így visszagondolva sem, elolvasva kollégáim kritikáit sem. De meddig magánügye egy kritikusnak, hogy valami tetszik-e néki, vagy sem? Hiszen véleményével befolyásolni akar, orientálni, szembesíteni, méltatni. Mert a kritikusnak a legkönnyebb. Megnézi. Megírja. A legkönnyebb, ha nincs lelkiismerete. De, ha nincs, akkor meg nem kritikus. Lehet, hogy tévedtem volna? Lehet. Sőt biztosnak tűnik a tévedésem. Amelyet egyébként most is vallók Konokul. Olvasom kedvenc lapom kedvenc kritikusát és haragszom rá. Kiénekelte a toliamból a poént. S ha nem lenne tanúm rá az ég és számos kollégám, hogy én már a múlt héten mondtam, ezen az isztambuli gyorson mindenki magyarul tud, hogy ez az isztambuli gyors ízig- vérig magyar gyors, mert lassú és sokan vannak rajta, — hát nem írnám most ezt le. De tényleg ezt mondtam, mert tényleg meghökkentett, hogy a téli esti faluszélen a szalmás szekér kocsisa honnan is tud angolul, vagy németül, illetőleg Carleton hon. nan magyarul ? S ha megengedik mégis kifejtem, miért hökkentett meg ebben a helyenkint pompásan elkészített, de mégis sokat „ácsorgó”, vontatott vonató filmben a magyar nyelv „világnyelv” volta. Azért, mert mesévé degradálta a magyar- országi fasizmust, azzá tör. pítette Európa harmincas éveinek már vészjósló, óriássá nőtt, árnyékot adó nácizmusnak. A mesében kinek jelent gondot, hogy az egér és a bóka, Akela a szürke farkas és Maugli, Csipkerózsika és a Kék madár mind, mind egy nyelven beszél. A mesében, éppen mert mese, minden lehetséges. Graham Green regényét, a forgatókönyvet aligha lehetne mesének, de még mesésnek sem írni, vagy mondani. De ha mindenki szó szerint — és nem gondolkodása szerint — egy nyelven beszél, ráadásul magyarul, akkor felkajánko- dik az emberben a gondolat mese ez gyermek, azazhogy tévénéző. Pedig nem az! Lehettek bármily csavarosak is a történet szálai, de tudjuk, hogy az élet még rettenetesebb, még igazabb és még szövevényesebb történeteket is írt abban az idő. ben. Vért, könnyet, halált, reményt, drámát, tragédiát, még bizony vígjátékot is. De mesét, azt nem írt. És abban biztos vagyok, hogy eme megállapításomat nem kell majd később és újra felülvizsgálnom. Nagyon szeretem a zenét, ám bevallom, még a kottát is alig ismerem. De ki nem áll ha tóm, állhattam — helyesebben — az operettet. Zenéjét igen, meséjét, isten ments. A musical az más. Az igen. Az nekem való. Annak van — általában — sztorija, ami elmondható, hihető, kibírható, sőt hitelesen művészi erejű. De az operett.... Ugyan ..,? ! Seregi László megrendezte, a kitűnő operisták — itt még Ha urna nn Péter is annak tűnt — eljátszották a Syibillt. Uram ég, egy cári tiszt-szerelem történetét. Remekül szórakoztam. Élveztem a zenét, a játékot, a történetből kedves, a zenét a hátán hordó kis mese lett, ízléssel, csínnal, kellemmel. A televízió újra rangjára emeli — a különben igazán sohasem trónja fosztott volt — operettet ? Csak a musicalt le ne taszítsa a trónjáról. De legalábbis a zene trónjának lábától. Gyurkó Géza Új történeti kiadvány A Heves megyei munkásmozgalom története I. Régi hiányt pótol a közelmúltban megjelent 140 oldal terjedelmű kis kötet. Bár több évtizedes múltra tekinthet vissza a Heves megyei munkásmozgalom történetének feltárása, de a témák kutatóinak tanulmányai láthatóan egy új kezdeményezést indítottak útjára: a jelenlegi kis munkát várhatóan a jövőben majd továbbiak is követik. A kötet a megyénk munkásmozgalmának kutatói által írt, kiforrott írásokat, tanulmányokat tartalmazza. Ez az első kötet még csak tanulmányokat, kisebb közleményeket és a Krónika című rovatot öleli fel, de az évente megjelenő további kötetekben ezek mellett már életrajzok, adattár, visszaemlékezések, eseménynaptár, bibliográfia, valamint könyv, és folyóiratszemle is várhatóan belefér a becses kis munkáiba. A jelenlegi első kötet hat tanulmánnyal lép olvasói elé. Szecskó Károly a Hevesi Szemléből már ismert, de átdolgozott írásában a forradalmi munkásmozgalom történetének Heves megyei kutatásával foglalkozik, s részletesen ismerteti az eddig kifejtett munkát: ki. sebb-nagyofob írásokat, tanulmányokat, köteteket. Nagy József érdekes tanulmánya kiemelkedik a kötetből. Olyan érdekes, valóban izgalmas témát tárgyal, mint az ipari és mezőgazdasági munkásság kialakulásának körülményei Heves megyében. A neves szerző tanulmánya tárgyát a XIX. század második felétől a kiegyezés tájáig vizsgálja. Bizonyos mértékig Nagy József írásához kapcsolódik a gyöngyösi Misóczki Lajos cikke: A Heves megyei szé- gényparaszti és munkásmozgalom kezdeti szakasza 1849 és 1867 között. Varga László a Tanácsköztársaság idején megvolt Heves megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakításáról és az egri termelőszövetkezeti központ működéséről értekezik. A kis kötet értékes tanulmánya Németi Gábor tolla alól került ki: Fehérterror és a munkásmozgalom. újjászerveződése Hatvanban 1919 és 1921 között. Bóta Albert újabb éveket vett vizsgálat alá: Heves megye kulturális életének jellemzői az ellenforradalom leverésétől a Művelődéspolitikai Irányelvek megjelenéséig című írásában. Bár az úgynevezett Közlemények kategóriában kapott helyet, de történeti becsében e kategóriát messze túlnövi A. Varga László levéltáros érdekes tanulmánya: Az egri Szociáldemokrata Párt tö. megsztrájkra felhívó kiáltványa. A tanulmány adalék a helyi párt 1913 eleji, az általános, egyenlő és titkos választójogért vívott harcához. Az egri Fleischmann-fé. le nyomdából kikerült politikai kiadványt tartalmas és elemző bevezetés világítja meg különböző Oldalakról. Molnár József a gyöngyösi Szocialista Diák Szakszervezet történetéhez szolgáltat érdekes adatokat, fotókkal illusztrálva. Csiffáry Gergely az egri várban 1919—1921 között működő internálótábor történetét tárta fel és ismer- • teli, hasonlóan az előbbihez, fényképek kíséretében. A kötet záróblokkjában, a Krónikában, 1978 októberétől 1980 novemberéig kap az érdeklődő a megye munkásmozgalmában lezajlott eseményeiről kisebb_na_ gyöbb híreket, sőt az MSZMP Heves megyei Bizottságának propaganda, és művelődési osztálya gondozásában megjelent munkásmozgalomtörténeti kiadványok biib- Jiográfiáját is olvashatjuk. Az értékes kis kötet az MSZMP Heves megyei Bizottságának Archívuma, valamint a PROPAGANDISTA 19. évfolyama 51. számaként jelent meg. Sugár István Zene a múzeumban Vasárnap délelőtt, az egri vármúzeum Ostromtermében az Egri Fúvósötös adott hangversenyt. Ezt a tényt azért is feljegyezzük, mert az egri kisegyüttesek immár tízegynéhány esztendeje adják kamarazenei műsoraikat a vármúzeum barátainak. Ez a hagyomány jó szolgálatot tesz a múzeumnak is. a zeneszerető közönségnek is. Az Ostromterem egyébként nemcsak történelmi környezetet, elmélkedésre alkalmas miliőt jelent, meghitt hangulatot áraszt. Mozgalmas anyagával, a jól szerkesztett építészeti látvány segítségévei vissza is tud vezetni az elmúlt századokba, megérteni az elmúlt korok embereit. A környezetről és a benne rejlő hatásokról azért is ejtünk szót, hogy érzékeltessük ennek a vasárnap szerzett zenei élménynek az érzelmi háttéranyagát, azt a dúsí- tottságot, amit a közönség ilyen környezetben kaphat. Az Egri Fúvósötös maradéktalanul kihasználta ezt a lehetőséget. Asztalos Loránd, Miklovitz László, Takács János, Papp János és Szepesi György, Christian Bach Fúvósötösét, Beethoven Kontratáncát és Farkas Ferenc La- vottianájának három tételét adták elő. A felsorolt zeneszerzők zenetörténeti nagyságát, jelentőségét szem előtt tartva, talán nem tűnik tekintélyrombolásnak: a megszólaltatott korok legjobb értelemben vett szórakoztató zenéjét hallottuk ezúttal. Mert a XVIII., a XIX. században is és mindig is szerettek táncolni az emberek és a nagy zenészek is időt szenteltek — a komoly, olykor komorló gondolatok, szenvedélyek mellett — a szórakozásra is. A derűs kedély volt a téma ezen a kellemes hangulatú, igényes koncerten. (farkas) Tízéves az óvodai nevelési program Tíz évvel ezelőtt lépett életbe az óvodai nevelési program. Amint Keresztúri Ferencné, az Országos Pedagógiai Intézet óvodai csoport- vezetője elmondta, neveléselméleti, óvodadidaktikai szakemberek, gyermekpszichológusok. fiziológusok, gyakorló pedagógusok, s más szakterületek képviselőinek közreműködésével számba veszik a nevelési program tapasztalatait. Az eredmények vitatha. tatlanok, a közoktatás fejlesztésének távlati terveit fi- gyelembevéve azonban felmerült a továbbfejlesztésének igénye. Szakkörökben téma, hogy a jövőben a gyermekek melyik életkorban részesüljenek óvodai nevelésiben, hány éves korukban kezdjék iskolai tanulmányaikat, avagy: az óvoda előkészít vagy felkészít az iskolai tanulásra. A válaszokat isimerve fogalmazhatják majd a program előírásait, hiszen ha az óvoda előkészít az iskolára, az óvodai nevelés során a gyermekeknek azokat a képességeiket, tulajdonságait fejleszti, amelyekre az iskolai nevelés-oktatás építhet; ha viszont az óvoda felkészít az iskolára, akkor átvállalja annak egyes feladatait. Kérdés azonban, hogy ez utóbbit megteheti-e, ismerve a korosztály élettani sajátosságait. A program fejlesztése előtt dönteni kell arról is, hogy az óvoda feladata-e megkezdeni a gyermekek idegen nyelvű, úszás stb. oktatását. Ezek a foglalkozások az óvodában a legfontosabb tevékenységtől, a játéktól vonhatják el a gyermekeket. Szükséges meghatározni azt is: mát várhat a szülő az óvodától és az óvoda a szülőktől, valamint azt, hogy az óvónők száma, általános műveltsége megfelelő-e? A jelenlegi nevelési program megfelel a mai követelményeknek. alkalmazásának eredményeként fokozódott a gyermekek érdeklődése, önállósága, gondolkodásának fejlődése. Az óvoda formálja a gyermekek személyiségét. A fejlődéshez hozzájárultak számos oktatás- és szociálpolitikai intézkedések és nem utolsósorban a társadalom, amely anyagilag és erkölcsileg támogatja az óvodát. Következésképpen a tervezettnél nagyobb mértékben bővült az óvodaá hálózat. Ma már az óvodák száma csaknem ötezer, a helyek száma pedig több mint 385 ezer; csaknem 60 ezerrel több, mint ameny- nyi öt évvel ezelőtt volt. Az óvónők 60 százaléka felsőfokú, 33 százaléka középfokú végzettségű. A képesítés- nélküliek aránya csökkent, ó 111. rész Valaki bemondja: „Nézzünk körül a belvárosban meg a Rákóczi sztríten, aztán majd csak lesz valami.” A Felszabadulás térig busz- szal mennek. A peronon áll az egész társaság. Húzzák egymást, hülyéskednek az ajtóval, ugratják Melindát, hogy le mer-e ugrani a mozgó buszról. Végigszaladnak a széles Bartók Béla úton és a Duna-parton át Pestre, ahol az Erzsébet-híd leha- nyatló ívénél belevesznek a hivalkodó tornyok, eszpresz- szók, éttermek, sokemeletes irodaházak, áramló embercsordák, kék legyekként dön- gő autóbuszok, muslinca autók, klubok, áruházak, bérházak közé szorított templomok csodálatos dzsungel- jébe. A Felszabadulás téren szállt le. Oda-vissza végigsétált a Váci utca-pályán. Néhány ismerős, a Kígyó utca. A Párizsi udvar előtt új Fiat 1500_asával Ritter Ottó, a Ráday utca zöldséges fia fékez. — Szervusz, gaz kapitalista — köszöntötte az autóból éppen kiszálló fiút. — Üd- vözlégy, régi harcos elfajzott gyermeke. — A pého- ward'os megszólításon jót nevettek. Ritter becsapja a kocsiajtót. Több poén nem jut eszébe. A tehetetlenségi nyomatéküknél fogva együtt maradnak, s nekidőlnek az autónak. Némán kutatják az előttük hömpölygő színes tömeget, hátha valaki vagy valami kirántja őket erről a zátonyról, s visszaiirányítja a hamar megakadt szombateste sodrásába. Feltűnnek Tiborc Józsiéit. Lassan, megilletődve sétálnak. Minden kirakatot, feltűnőbb embert, autót, alaposan megnéznek. Elöl Tiborc Józsi megy, akinek sikerült Melinda mellé kerülnie, s most nekibátorodó bennfen- tességgel megjegyzéseket fűz a látottakhoz. Meráni Győző elfintorítja az arcát, kétlhá romszar hangosan a levegőbe szippant, mintha valami kellemetlen illatot érezne. — Parasztszag — jelentette ki. — Lajbi való ezeknek, s itt meg diigóba nyomják magukat — helyeselt Ritter. — Ritka bunkó a búrájuk, a kezük szeneslapát. — De a paraszt pipinek mintha egész jé karosszériá- ja lenne, a feje persze letakarható. Mit szólnál, ha beinvitálnám a kocsidba, és fölmennénk hozzám? Aztán összehozunk valami játékot. Csak megtanult egy kis mókát a szénakazlak alján. — Tőlem nyugival, de nélkülem. Akik vele nyomulnak, kemény tökű magyar daliáknak látszanak, könnyen kaphatsz egy-kettőt a szemed alá — mondja Ritter, —■, aki néhány hónapot katona is volt, innen ismerte a tréfás szólást, így kedveskedtek a folyosófelmosásra kiemelt emberekkel. — Ugyan-ugyan, meg se mernek mukkanni. Még ők lesznek oda a megtiszteltetéstől, ha elviszem a nőjüket. Boldogok lesznek, ha szóiba állok velük. Utána visszakaphatják. Nem tart soká. Tízkor a Ifjaknál vagy a Fészek dizsibe vagyunk. Ne légy kishitű. — Az előbb valami szagot emlegettél... — Mindent ki kell egyszer próbálni, épp ez az érdekes benne. — Szerintem ez ma nem jön be neked. — Összejön. Egy üveg skót whisky, oké? , — Oké. Egymás tenyerébe csapnak, és Tiboroék után fordulnak, akik éppen zöldet kaptak, és eltűntek a szemük elől a CSEMEGEKÖZÉRT hunyorgó neonbetűi alatt, a Kossuth Lajos utca irányába. — Hát akkor indulás, mert nem érjük utol a röj- töfcmuzsaji Vénuszodat! — Autóval? — A kocsi meggyőzőbb. Ritter előkeresi a slusszkulcsot, kinyitja a kocsi ajtaját. Nagyot ugrik velük az autó. Az Astoria aluljáró előtt érnek célhoz. Ritter hirtelen fékez, Meráni még a mozgó autóból magabiztosan kiugrik a járdára. Ez a lendület féllépésnyire röpíti a fékcsikordulás felé forduló Tiborcék csoportjához, majdnem Tiborc Józsi mellé. Éles, hunyorgató vákufény villan. ★ A fotó alatt lakónikus — az egész lap stílusára jellemző — képaláírás: Satur- day Night Fever á la hongroisi. Deux jeunes chiques homgrois au centre de Budapest, en uniforme des bons consomateur — biensur des familles „meille- urs”. Amit hozzávetőlegesen így fordíthatnánk: Szombat esti láz magyar módra. Két divatos magyar fiatal Budapest központjában, a jó fogyasztók uniformisában — bizonyára „jobb családokból”. Kőbányai János (VÉGE)
