Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 6., kedd 5. Furcsa esküvő Nem mindennapi körül­mények között esküdött örök hűséget egymásnak Ro­bert Heck és Gimme Brown a floridai Daytona Beach- ben. Miután mindketten lel­kes könnyűbúvárok (és a je­lek szerint a hírnév keresé­se sem áll messze tőlük), úgy döntöttek, hogy víz alatt ren­dezik meg a szertartást. Hal Marchman tiszteletes meg­győzése ugyan nehezen ment, ám végül mégis sor került a furcsa esküvőre. Képün­kön: mivel a légzőkész ülők­kel a boldogító „igen” ki­mondása kissé körülményes lett volna, a házasulandók kis táblácskákat mutatva fe­leltek a pap kérdéseire. A mormoták végzetes kíváncsisága A mongol sztyeppékén ezekre a rágcsálókra csak egy hónapon keresztül szabad vadászni A hegyes mongol sztyep­pék közepén a napokban olykor sajátságos színjáték játszódik le: egy fehér le­pelbe burkolt férfi, hosszú fülű sapkával a fején és jak- farkat lobogtatva, egyre ki­sebb körben körültáncol egy távolból pontosan nem ki­vehető pontot. A titokra fény derül, amint az álruhá­ba öltözött férfi villámgyor­san letérdel és biztos lövés­sel leterít egy mormotát. Mongóliában ennek az ér­tékes szőrmeállatnak két fajtája van elterjedve: a sztyeppén a tarbagán (Mor- mota bobac m.j, és az észak- nyugati magas hegységben a hosszabb szőrű és sötétebb altáji mormota. Ahogyan egy mongol barátom, aki a va­dászat szerelmese, mondta, leginkább a leírt hagyomá­nyos módon vadásszák őket. Ezzel a különleges rítussal a vadász mindenekelőtt az állat borzasztó kíváncsiságát használja ki, amely csak té­len olyan közmondásosan álmos. A fehér öltözékben levő, furcsán viselkedő lény megpillantásakor a mormo­ta nemcsak fekete farkcsont­jával kezd izgatottan legyez­ni és hangosan fütyülni, ha­nem még hátsó lábait is felemeli, hogy semmit se mulasszon el a szokatlan történésből. A vadász művé­szete abban áll, hogy a mor­mota figyelmét annyi ideig köti le, amíg előnyös lőhely- zetbe nem jut. A mormotavadászatot a mongol vadászoknak min­denesetre évente csak egy hónapon keresztül engedé­lyezik : augusztus közepétől szeptember közepéig, mielőtt a tarbagán hathónapos téli alvásra visszahúzódik föld­lyukába. Tavasszal, amikor a mormotaanya átlagosan 5—7 kölyköt hoz világra és ko­ra nyáron, az állomány meg­óvása végett, szigorú vadá­szati tilalom van. A mormotabunda a világ­piacon keresett cikk és a szőrmeaukciókon nagy árat fizetnek érte. Mongóliában évente 800 000—1 millió szőr­mét vásárolnak fel és nagy részüket exportálják. A tarbagán húsa kimon­dottan ínyencfalatnak szá­mít. Gyakran közvetlenül a vadászat után, nyílt tűzön megsütik, nagy mennyiséget azonban téli készletek gya­nánt megszárítanak vagy be­sóznak. Az állami beszerző­társaság szállítási szerződése­ket köt az egyes megyék te­nyésztőszövetkezeteivel, ame­lyek tagjai közösen vesznek részt a vadászaton. Ezzel azt akarják elérni, hogy az irha és a hús felvásárlását biztosítsák és egyúttal ele­jét vegyék az ellenőrizetlen lelövéseknek. (Neues Deutschland) A sáskák füle és az emberi szem Első látásra kevés közöset lehet felfedezni az emberi szem és a sáska füle közt, de egy oxfordi zoológus azt állítja, hogy e két, igen kü­lönböző érzékszerv működé­se közt izgalmas párhuza­mok találhatók. Henry Ben- net-Clark szerint az emberi szem és a sáska füle a frek­venciák szétválasztását na­gyon hasonló módon végzi. Az emberi szem színlátá­sát (ami a látható színkép frekvenciák szerinti szétvá­lasztását jelenti) az teszi le­hetővé, hogy három külön­böző típusú receptor (a csa­pok! van szétszórtan elhe­lyezve a recehártyán. Vala­mennyi csaptípus széles han­golású, ezért önmagában nem tudja jelezni az őt in­gerlő fény színét vagy frek­venciáját. Minthogy azon­ban a három csaptípus vi­szonylagos érzékenysége el­térő, a hullámsávjaik pedig átfedik egymást, az agy meg tudja határozni a frekven­ciát a három különböző csaptípusról érkező informá­ciók kombinálásával. Bennet- Clark szerint a sáska ha­sonlóképpen elemzi a han­got. Ami a füleket illeti, ásás- káé nagyon egyszerű. Ben- net-Clark három idegsejt- csoportot különített el, ame­lyek az állat dobhártyájához csatlakoznak. A dobhártya olyan komplex módon rezo- nál, hogy minden egyes idegsejtcsoport csak egy bi­zonyos frekvenciasávra rea­gál. A frekvenciasávok átfedik egymást és Bennet-Clark meg van x’óla győződve, hogy a sáska füle hasonló módon végzi a frekvenciák szétvá­lasztását, mint az ember színlátási rendszere. Ha Ben- net-Clarknak igaza van, ak­kor a sáska használja az ed­dig leírt, legegyszerűbb me­chanikai és anatómiai beren­dezést a hangfrekvenciák szétválasztására. (New Scíentist) Kutya jó dolgok A NYUGDÍJAS Sally, a New York-i rend­őrség híres nősténykutyája, nyugállományba vonult. Sal­ly nagyon fontos munkát végzett. Arra képezték ki, hogy megtalálja a különbö­ző típusú időzített bombá­kat, ezenkívül az Egyesült Államok három elnöke mel­lett volt őrzőkutya, és 500 nehéz rendőrségi akcióban is részt vett. Életének tíz évéből Sally nyolcat a rend­őrség szolgálatában töltött el. CIPÖVÁLASZTÉK Svédországban néhány le­leményes vállalkozó cipő­ket kezdett gyártani... ku­tyáknak. Az előzetes felmé­rések azt mutatják, hogy az új áru jó~ piacra számíthat. A kutyacipők műanyagból, gumiból vagy valódi bőrből készülnek. Elsősorban a hi­degtől akarják velük véde­ni a kutyákat. Gyártottak egy különleges cípősorozatot olyan kutyák számára Is, amelyeket a tűzoltóság em­berek kimentésére alkalmaz. Ezek a cipők természetesen tűzálló anyagból készültek. A BUKÓSISAK Egy kutyakedvelő angol speciális bukósisakot készí­tett kutyája számára, ame­lyet motorkerékpárján min­denüvé magával vitt. Az öt­let azonban nem nyerte el j a közlekedési rendőrök tet­szését, Ekkor., a kutyatulaj-»» Ú donosnak újabb ötlete tó- ’ \ madt: kutyájára olyan kü­lönleges. zsákszerű öltözéket adott, amelyből csak az ál­lat bukósisakos fejé látszik ki, amikor a motoron ül. Így a motorozó kutyának és gaz- i dájának már nem gyűlik meg a baja a rendőrséggel. Aforizmák A szokás csupán ab­ban különbözik a ha­gyománytól. hogy az senkitől sem származik. Minél tisztább valaki­nek a lelkiismerete, an­nál nagyobb az eladási áru. Gondolatban mindig azokkal vagyunk, akik­nek az adott pillanat­ban nehéz a sora. A tényt akkor tekin­tik makacsnak, amikor az önmagáért beszél. A legjobb gondolatok akkor jutnak az ember eszébe, amikor nincs miről gondolkodnia. Mindent meg lehet tenni kivételképpen. (Lityeralurnaja Gazdából) ★ Ahogy mi magunk egyre jobbakká válunk, úgy fedezünk fel egyre több jót a világban. (Henryk Etzenberg) ★ Az ember kicsinysé­gének legszomorúbb bi­zonyítéka, ha nem hisz a nagy emberekben. ■(Carlyle) ★ Az életet csak akkor szerethetjük, ha már tudjuk, mi a kétségbe­esés. (Albert Camus) ★ Egész életét annak szentelte, hogy mérgez­ze mások életét. (Cervantes! ★ Az ostoba nők soha­sem olyan ostobák, ami­lyeneknek látszanak, de az ostoba férfiak — igen. (Marcel Achard) ★ Nyílt kártyával leg­jobb zárt ajtók mögött ' játszani. (Janusz R. Kou-alczyk) (Magazyn Polski) H eti umor ét elején — Hányszor is ugrott maga ejtőernyővel? — kérdezi a parancsnok a katonától. — Csak egyszer ... — De hiszen ide azt írták — csodálkozik a parancsok —, hogy 11 -szer ugrott. — Ez igaz, de ebből egyszer ugrottam, 10-szer pedig kidobtak a repülőgépből... 0*0 — Amikor magával találkozom, mindig Fajtla úr jut eszembe. — De hiszen én egyáltalán nem is hasonlítok rá! — Csakhogy ő is tartozik nekem ezer koronával... 0*0 — Azt mondja, én vagyok a világon az egyetlen, akit sze­ret? Nem hiszem el! — Maga éppen olyan hitetlen, mint a nővére! 0*0 — Most már elhiszem, hogy a világon nagyon sok em­ber van! — És ezt miből állapította meg? — Már a hatodik kocsmába jövök be, és mindegyik egé­szen tele van! (A Roháé-ból) G ondoljanak, amit akarnak, beszéljenek, amit akarnak, de a súlyos egyéniségeknek meg. van a maguk jelen­tősége. Ezt magam­ról tudom. Amikor megszület­tem, már türelmet­lenül vártam, hogy rátegyenek a mérleg­re, és amikor a szü­lésznő közölte, hogy három kiló és hat­százötven gramm va. gyök, azaz ötven grammal több, mint a szomszédságomban fekvő bébi, örömöm­ben összeszorítottam az öklömet, és kia­bálni kezdtem. A to­vábbiakban ez az öt. ven gramm döntő szerepet játszott az életemben — több „emberséget" és min­denből jobbat akar­tam a környezetem­nél, Ha késett a ki­szolgálás, üvölteni kezdtem, Mint gyerek, szí­vósan és kitartóan növekedtem. Ha va­lami csínyt tettem, és a kortársaim el akartak páhoini, és a karizmaikat kezdték mutogatni — nem ijedtem meg. Némán elvittem őket a zöld­ségesbolt mérlegéhez. Megmér edzkedtünk. Csodálatukra mindig nehezebbnek bizo­nyultam, és így ki­tűnt, hogy én más súlycsoportban va­gyok. Megdöbbenve vonták meg a vállu- kat, és békén hagy­tak. Én meg befor­dultam az első utcá­ba, és észrevétlenül, ügyesen a zsebembe rejtett kövekkel kezdtem dobálni a házakat. Már a gyermekko­romban nyilvánvaló lett az éleslátásom. Hamar rájöttem, hogy igy alapozom te a tanáraim laká­sára vittem. Nehezebb volt a helyzet, amikor mun­kába álltam. Jelölt az sok volt, de szak- képzettségem szerin­ti, jól fizető állás — kevés. Ekkor egy tá­voli rokonom lépett közbe, aki súlyossá­D1M1TAR DUBLEV: LEStíHBte*J meg az életemet. Mindent végigküz- döttem. Ámbár az is. kólái érdemjegyeim nem voltak túl fé­nyesek, de mindig rendbe jöttek, ami­kor kipótlódtak azok­kal a teli demizso- nokkal, amelyeket apám utasítására es­gomat a szavával nö­velte meg a megfele­lő tudományos terü­leten. Másnap volt megfelelő állásom. Az évek számával a tapasztalataim is növekedtek. A mér. leg nyelve mindig fe­lém billent. A sú­lyomhoz most már egy kocsi is járul, valamint egy csodá­latos kapcsolat — egy sógor, akit a fe­leségem révén sze­reztem. Igaz, vannak em­berek, akik szállnak, kiemelkednek közü­lünk a sokemeletes házak fölé, és eltűn­nek az égen. Ki nem tiszteli az idealistá­kat, a valaha meg­valósuló rögeszmék megszállottjait? Tap­sot nekik. De mond­ják meg nekem, le­het-e mérlegelni az ideákat, a rögeszmé­ket, a puszta vak­merőséget? Nem le­het. A kozmikus ku­tatások által szállí­tott adatok megálla­pítják, hogy az em­ber nem bírja el • a súlytalanságot. Ezért kell gyarapodni. Már aki gyarapodhat. Mi­nél jobban. A sú­lyért. Ezért vagyunk a földön. Amikor oz'Ij ember elég súlyos, ott marad, ahová he­lyezik. Nincs szét'/-}: ami megingassa;° nincs vihar, ami el­söpörje. Hát ilyen u súlyos egyéniség. Igaz, hogy keveset foglalkoznak vele az újságok, és ritkán mutatja be a televízió, de egy nap fölmérhetik, és he­lyesen értékelik saját helyzetüket. Az élet­ben minden megméri saját magát. Migray Ernőd fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom