Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 30., péntek Jaruzelski: Lengyelország - létéről van szó Lengyelországnak végre normális, stabil országgá kell válnia. Határozottan erre fogunk törekedni, Lengyel- ország létéről van szó — hangsúlyozta Wojciech Ja­ruzelski szerdán Varsóban, a Lengyel Egyesült Munkás- párt Központi Bizottságának ötödik plénumán. A LEMP Központi Bizott­ságának első titkára a nem­zet megmentése érdekében, a párt nevében felhívta a „Szolidaritás” realista erőit, hogy hagyjanak fel a sztráj­kokkal, a helyzet javítását célzó intézkedések bojkottá­lásával. A tanácskozáson el­hangzott bejelentés szerint a „Szolidaritás” szerdai egy­órás sztrájkjában a délelőtti műszakban foglalkoztatott, összesen hétmillió dolgozó közül a szervezet kétmillió tagja vett részt. Mint isme­retes a „Szolidaritás” vala­mennyi regionális szervezete , bevonásával szervezte meg az ' egyórás sztrájkot. Az ilyen jellegű akciókat a szer­vezet gdanski kongresszusán határozták el azzal a szán­dékkal, hogy politikai zsa­rolás eszközeivel kényszerít­sék a lengyel kormányt a társadalmi-gazdasági irányí­tásról való lemondásra. Jaruzelski kijelentette, hogy a párt az ellátási ne­hézségeket nem egyszerűen gazdasági kérdésnek, hanem mindenekelőtt társadalmi­politikai jelenségnek tekinti. Kazimierz Bardkowski, a PB. tagja, a KB titkára, a 4. plénum óta megélénkült pártmunkáról, az aktívával való szoros kapcsolattartás­ról beszélt. A Központi Bizottság el­fogadta a Politikai Bizott­ságnak azt a javaslatát, hogy az ország helyzetére való tekintettél a LEMP KB első titkári, a miniszterelnöki és a nemzetvédelmi miniszteri tisztségeket átmeneti időre viselje egy személy: Woj­ciech Jaruzelski. A plénum1 a Politikai Bi­zottság póttagjává választot­ta Flórian Siwicki vezérez­redest, a nemzetvédelmi mi­niszter helyettesét, Wlodzi- mierz Mokrzyszczakot és Marian Orzechowskit pedig a KB titkárává választotta. Új miniszterelnök Iránban Hosszéin Musszavi lett Irán új miniszterelnöke, miután az iráni parlament csütörtökön reggel jóváhagy­ta Khamenei államfő jelölt­jét erre a tisztségre. A kép­viselők 115 szavazattal 39 ellenében fogadták el Musz_ szavit, az ország eddigi kül­ügyminiszterét az ország kormányfőjének. A 40 éves Hosszéin Musz- szavi, aki gépészmérnöki diplomával rendelkezik, az Iszlám Köztársasági Párt egyik vezető személyisége. Augusztus 15-ig — külügy­miniszterré való kinevezé­séig — pártja lapjának, a „Azsumhorije Iszlaminak” (Iszlám’ Köztársasági volt a főszerkesztője. Khomeini aja_ tollah egyik legelkötelezet- tebb híveként tartják szá­mon. Musszavi Khamenei elnök második jelöltje volt erre a posztra. Mint ismeretes, a medzslisz, az iráni parla­ment a mút héten nem fo­gadta el Khamenei első je­löltjét, AH Akbar Velajatit. Reagan győzött AWACS-ok Szaúd-Arábiának Politikai megfigyelők általában a Reagan-kormány jelentős sikereként értékelik az AWACS-repülőgépek ügyében történt szenátusi döntést. Képünkön: a korszerű radarrepülőgép egy egyiptomi katonai bázison. A washingtoni szenátus 52:48 arányban jóváhagyta e típusú gépek Szaúd-Arábiának tör­ténő szállítását (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj Az amerikai szenátus szer­dán 52—48 arányban jóvá­hagyta a kormány tervét, hogy nagy mennyiségű modern fegyvert, egyebek között öt AWACS felderítő repülőgé­pet szállítson Szaúd-Arábiá­nak. A szavazás kimenetele Ronald Reagan újabb jelen­tős politikai győzelme. Ed­ward Kennedy szenátor ki­jelentette: Az a mód, aho­gyan Reagan az utolsó negy­vennyolc órában a maga ja­vára fordította a korábban szinte vesztett törvényhozási csatát, példa nélkül áll. Howard Metzenbaum, egy másik demokrata szenátor viszont azt mondotta: egész politikai pályafutása alatt nem tapasztalta, hogy a Fe­hér Ház olyan erős nyomást gyakorolt volna a kongresz- szusra, mint a szaúdi fegy­verszállítások ügyében. Met- zenbaum szerint ha a sze­nátorok „szabad akaratuk­ból. szavaznak”, az AWACS- szállítások ellenzői 65—70 szavazatot kaptak volna (a 100 tagú testület ben). Brezsnyev látogatása elé Felmérhetetlen előnyökkel jár az enyhülés BONN — „Országunk összes bé­keszerető erői, összes dolgo­zói nagy reményeket fűznek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának NSZK-beli látogatásához” — hangsúlyozza a Német Kom­munista Párt elnökségének a szovjet államfő küszöbön- álló bonni látogatása alkal­mából közzétett nyilatkoza­ta. A szovjet államfő — em­lékeztet a dokumentum — harmadik alkalommal érke­zik az NSZK-ba, olyan rend­kívül kiéleződött nemzetkö­zi helyzetben, amikor a há­ború és a béke, a fegyver­kezés és a leszerelés kérdé­seiben folyó világméretű küzdelem állása mélységes aggodalommal tölti el né­pünket és az európai föld­rész többi népeit egyaránt. A szovjet államfő 1973- ban tett első látogatása óta mindkét ország népei saját tapasztalataik alapján győ­ződhettek meg arról, milyen felmérhetetlen előnyökkel jár az enyhülés mind az NSZK, mind a Szovjetunió népei számára. Megerősöd­tek a két ország közötti gaz­dasági, politikai és kulturá. lis kapcsolatok, a Szovjet­unióval való gazdasági együttműködés számos nyu­gatnémet dolgozónak biztos munkaalkalmat teremtett. A második világháború után csaknem 40 évvel a békét világméretű konflik­tus veszélye fenyegeti. Az Egyesült Államok kormá­nya kikényszerítette a fegy­verkezési hajsza újabb sza­kaszát, amelynek értelmében — az „első csapás képessé­gének” megszerzése céljából — a Szovjetunióra irányított új amerikai atomrakéták te­lepítését akarja kikénysze­ríteni Nyugat-Európa, így az NSZK területén — hangsú­lyozza a nyilatkozat, és em­lékeztet rá: a Szovjetunió számos nagy fontosságú kez­deményezést tett a leszerelés előmozdítására, amelyekre most az NSZK kormányá­nak is választ kell adnia. A szovjet államfő nem a fe­nyegetések koncepciójával, hanem a béke, a leszerelés, az enyhülés folyamatát to­vábbfejlesztő javaslatok programjával érkezik a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba. Csádban az élet békésen zajlik A Jana líbiai hírügynök­ség csütörtökön határozottan cáfolta a nyugati sajtó állí­tásait arról, hogy Csádban valamiféle államcsínykísérlet történt volna. A TASZSZ idézte a líbiai hírügynökség azon megállapítását, hogy „Csádban a ' helyzet teljes mértékben nyugodt és az élet békésen zajlik.” A Jana jelentése leszöge­zi: a csádi helyzet állítóla­gos kiéleződéséről, ottani „politikai válságról” terjesz­tett nyugati sajtó tudósítások nyilvánvalóan provokatív céllal készültek. —( Külpolitikai kommentárunk ~)— Az AWACS-iordulat 't, ÜJABB FORDULATOT VETT Szaúd-Arábiának ígért nagy teljesítményű amerikai felderítőgépek, az AWACS-ok ügye, miután a washingtoni szenátus jó­váhagyta a kormány hosszú ideje vitatott fegyver­szállítási tervét. Lényeges kérdésről folyik a csatáro­zás az amerikai kormány és a törvényhozás között. A nemzetközi közvélemény is azt latolgatja, milyen következményekkel járhat, ha a vita végleges lezár­tával megnyílik az út az AWACS-ok előtt Ríjad felé. A dolog vizsgálható a washingtoni belpolitika és a törékeny közel-keleti helyzet tükrében is. Ami az el­sőt illeti, Reagan számára kétségkívül jelentős siker a szenátusi szavazás, hisz az AWACS-ügy egész kö­zel-keleti stratégiájának egyik alapköve volt, nem is- beszélve a fegyverüzlet szinte példátlan (több mint 8 milliárd dolláros) nagyságrendjéről. Hogy a döntés hosszú távon is siker lesz-e, azt már az amerikai tör­vényhozás jó néhány tagja is vitatja. Szaúd-Arábia ugyanis közel jár ahhoz, hogy áz Egyesült Államok olyan bázisállama legyen a közép-keleti térségben, mint Irán volt a sah idejében. Mások az Izraelhez fűződő viszony és amiatt aggód­nak, hogy Amerika esetleg közvetlenül belesodródik egy közel-keleti konfliktusba. Reagan válasza mind­erre az lehet, hogy a Camp David-i politika esélyei ugrásszerűen javultak, illetve Szaúd-Arábia még ha­tározottabban fogja képviselni majd Washington és a fejlett tőkés világ érdekeit az OPEC-en belül. S EZ UTÓBBI KÉT SZEMPONT már nemzetközi politikai összefüggéseket vet fel. A washingtoni kor­mányzat AWACS-sikere az első visszhangok szerint esetleg kiszélesítheti az eddigi különutas Camp Da- vid-i alkudozást, bekapcsolhatja az anyagi helyzete miatt kulcsfontosságú Szaúd-Arábiát egy Washington szája íze szerinti kiözel-keleti rendezés folyamatába. Minthogy azonban azok a fenntartások, amelyek Camp Daviddel szemben a közel-keleti arab front­államok zöménél, a Szilárdság Frontjánál eddig is •megvoltak, pusztán az AWACS-ügylettel nem változ­nak meg, nem valószínű, hogy ez az egyezkedés hosz- szú távú, tartós békét teremthet a térségben. Legfel­jebb a rendezés illúzióját, amely rögtön szertefosz­lik, mihelyt a valóságos érdekek egyértelműen ki­kényszerítik majd a valódi, átfogó megoldásokat. rpŐRI (Befejező rész) Finnország nem a vadka­pitalizmus hazája. Külpoli­tikája közismerten a pozi­tív semlegesség. Belül a pártküzdelmek, kompro­misszumok itt-ott akadozó szekerét évtizedek óta társa­dalmi reformok felé tolják, viszonylagos jólét halmozó­dott fel eközben. Másik ol­dalon szociális problémák kopogtatnak: a lavinaszerű drágulás, a munkanélküli­ség, egyebek. Honnan veszem ezt? Jórészt apró jegyekből, két rövid látogatás benyo­másainak összehasonlításá­ból. Pori és Eger kirakatai, üz­letei színvonalban sókat kö­zeledtek egymáshoz. Nálunk áruház és szaküzlet egymás után nyílt ez idő alatt, és épül is szépen. Ott mindent a helyén találok. A kiraka­tok, a választék néhány éve még valóságos élmény volt, azóta náluk is történt ez-az a pult körül. A drágaság ka­tasztrofális nemcsak forint­árfolyamon, hanem a finnek számára is. Áruval telve a bolt, a vevők lézengenek. Kevesebbet jár a finn átlag­ember vendéglőbe, keve­sebbet dohányzik stb. Látni is, mondják is. Komoly rém a munkanél­küliség, ami elsősorban a fiatalokat sújtja. Ezt több­ször meg is fogalmazzák, és elvisznek minket a társa­dalmi baj gyógyintézetébe. Vendéglátóink mindig is büszkén mutatták be a ta­nács társadalompolitikai erő­feszítéseinek bizonyítékait: az egyre növekvő, korszerű­södő városi kórházat, az öre­gek otthonát, a könyvtárat és munkásakadémiát. Amit most, mintegy búcsúzóul mutatnak, számunkra telje­sen újszerű. Látogatás a Szakmai Továbbképző Köz­pontban — mondja a prog­ram. Ezt az intézményt a szükség hozta létre. Városi alapítvány, területi együtt­működés és állami támoga­tás segíti. Húsz éven felüli, állástalanok, munkanélküli­ek kapnak itt ellátást, szo­ciális juttatásokat és re­ményt az elhelyezkedésre. Két héttől — két évig ter­jedő különféle tanfolyamo­kon olyan szakmákban ad képzést, vagy különleges ké­pesítést, amelyekkel a mun­kaügyi hivatal jelzése sze­rint könnyebb az elhelyez­kedés. Így idomul a kereslet a kínálathoz, közben az idő is telük, és az egyén is gya­rapszik belőle. Mindenesetre a törekvés komolyságát az intézmény állapota és felsze­reltsége. Tiszteletre méltó igyekezet, a bajok gyökerét nem a város feladata kutat­ni ... Bár elvtársaink ott is más véleményen vannak. Leltárszerűen nem mén, tem minden részleten végig. Láttunk kórházat, sport- centrumot, uszodát, tenger­parti strandot. Elsorolhatat- lan a megható apró, kedves figyelmesség, amelyet koráb­ban Egerben járt ismerősök­től kapunk, akik lépten- nyomon feltűnnek egy kéz­fogásra, néhány szóra leg­alább. Kérdezősködnek Berci bá­csiról, X úrról, elvtársról, Erzsikéről, kórusról, gyalo­gosbelvárosról — mindenről, mindenkiről. Otthon vol­tunk. Mondják, a finnek kevés­sé nyitották, nem szenvedé­lyesek és így tovább. Sävelä úr sem, az a délszláv, vagy olasz temperamentum, és bi­zony könnyesre sikerül a búcsú. Félnapos városnézés van csak hátra Helsinkiben. Mi­re elég ez? Sok minden lát­nivalóra, meg arra isi, hogy a Finn—Magyar Baráti Tár­saság elnöke átszervezze napját és velünk ebédeljen a „Kappeli”-ben. „Beugrik” hozzánk egy másik régi is­merős is, egyenest Kockából jött ezért. Gyorsan javasla­tot tesznek a délutáni prog­ramra, megnézhetjük a Ta­nácsházat és a Finnlandia Palotát is. Az étterem tera­szánál parádés söröskocsi csinálja a reklámöt, odábib a piactéren dózerek és víz­ágyúk végzik a takarítást, lépésnyire az öbölben hajó­kolosszusok állonganak. Kö­zépen a városház aulájában képzőművészeti kiállítás fénymobilokból. Gyerünk tovább! Végezetül fáradtságunkat a baráti társaság székházá­ban pihenjük ki csendes be­szélgetésben.. Sirkka, a tol­mácsunk hozott ide, hivata­los idő után saját kulcsá­val bíbelődve. Nagy öröm ott szétnézni, mégis inkább őróla beszélek. Nem akartuk elhinni^ hogy nem magyar, és nem járt hazánkban két hétnél tovább. Német leve­lezőnek szerződött annak ide­jén a követséghez, így lett félig magyarrá — talán egé­szen azzá, közben finn is maradjon. Mi úgy éreztük,' vele négytagú volt a delegá­ciónk. Köszönet érte. A végső búcsú a MALÉV jóvoltából meglehetősen ka­landos volt. Akaratunkon kí­vül egy éjszakát még Hel­sinkiben töltve, másnap ke­rülővel repültünk haza. Azonban ez már másik írás témája lehetne: „Hazánk Finnországból jövet”. A Pori—Eger kapcsolat története pedig szövődik to­vább. Megérkezünk és fo­gadjuk a Pori Big Band dzsessiz-zenészeit, néhány napra rá népes turistacso­portot, a városi tanács tag­jai és hozzátartozóikat. Is­merkedés, barátkozás to­vább. Kalmár Péter A Rosenlew Pori egyik legjelentősebb gyára

Next

/
Oldalképek
Tartalom