Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-03 / 232. szám
EGRI UDVAROK Intim, bensőséges a hangulat — ez az, ami megfogja az idegent a történelmi egri belvárosban. Mitől e hangulat? Talán attól, hogy itt minden a helyére került már. A rekonstrukció tízmillióiból elpusztultnak vélt öreg ■ házak — mint például a* Forst családié — támadtak fel főnixként, az időben véglegesen eltűntek helyére pedig műgonddal illesztették az új épületeket. Az apróságok — amitől pedig az otthonosság — mind pontosan, nem hivalkodóan díszítik az összenyitott belső udvarokat, szintén a ré- >git őrizve a mában. A kerékvetökő, ) a cégérek, lámpák, a macskakövek mind csak okos, szép adalékok a megszületett, művészi egységhez. (Fotó: Kőhidi Imre) Valaimi vagy törvényes, vagy törvénytelen. Arn a kategóriák ilyetén elválasztása egyértelmű és világos, csak a jog — és bármilyen ellent- moindásinak is tűnik —, a leegyszerűsített gondolkodás keretein belül lehetséges. Az élet, mint annyiszor máskor és másban e két, egymást kizáró kategóriát is gyakran összemossa, különösen, ha akadnak olyanok, akik szívesen vállalkoznak is a „mosónő” vagy — hogy az egyenjogúság se szenvedjen csorbát — a „mosófértfi” sze* repére. S akiknek aztán valóban tisztába kell tenniük az összemosott szennyest, a tisztázandó és szétválasztandó fogalmaikat, azok kerülhetnek ismét olyan dilemma elé: lehet-e a törvényes is törvénytelen? A rövid kis történetnek nem is a történeti része az érdekes, hanem a tanulsága inkább. Amikor a tanulság tanúságot tesz, hogy a törvény igenis nem egyformán méretik, mégpedig nem egyformán annak a számára, aki maga is törvényalkotó. aki maga is felelős a törvények tisztaságáért és azok tiszta megvalósításáért. Számára szigorúbb az! Vagy lennie kell annak. Egyik tanácsi funkcionáriusunk — teljességgel érdektelen, mint kiderül majd a továbbiakban, hogy ki ő, és hol funkcionál — lakást cserélt. Kétszer is, alig több mint egy esztendő alatt. Ezáltal, beleszámítva a „kiinduló” főbérletét, a harmadik bérlakáshoz jutott. Felháborító? Miért lenne az? A példánkban szereplő tanácsi dolgozó jogosult volt a lakáscserére. Családi körülményei indokolták, hogy a kisebbet nagyobbra — átmeneti jelleggel — s azt majdan, egy megfelelő véglegesre cserélje el. A törvényes előírásoknak megfelelően, a törvény keretein belül. Mi akkor ebben a felháborító? _ Az lenne, hogy a kétszer költözködő tanácsi funkcionárius fegyelmit kapott? Mert azt kapott. Anniik ellenére, hogy a felsőbb szervek elismei ték a törvény paragrafusait. de megkérdőjelezték a szellemét. Nem a paragrafusnak, hanem a törvénnyel ..élő” tanácsi unkcionáriusék, aki nehéz lakásviszonyaink közepette, a lakásra várók hadának árgus tekintetével mit sem törődve, a harmadik új otthonába költözött. így lett a törvényes törvénytelen ! A vezető, legyen az kisebb vagy nagyohb — különösen, ha nagyobb, — a beosztásában kétszeresen is a figyelem középpontjában van. És most nem a rosszindulatú, a kaján. az intrikus figyelemről szólók. Éber szemmel figyelik, hogy tettei mennyiben segítik elő a közérdeket, a közösség munkáját, életét, mennyiben - követhetők utasításai, mennyiben megvalósíthatók a tervei, elképzelései, s hogy ezekhez milyen mértékben kér és vár el segítséget. És figyelik, mint példát. Mint a követendő példát. Hogy követhető-e? Aki a közéletben tiszta, magánéletében sem kevésbé az, s legfeljebb csak ebben a „tisztaságban'' keveri össze a kettőt, — mármint a közéletet és a ríjagánéletét. Nos, aki e kettős és jogos figyelemre fittyet hány. ha úgy véli, hogy az egyik nem feltételezi a másikat, aki az iránta való bizalmat összetéveszti a kinevezési okmány feihataílmazásával, az járhat el bármilyen törvényesen, mégis törvénytelenséget követ el. Nem a paragrafusok írott, de a közerkölcs íratlan .szabályai értelmében. Igen, különös érzékenység és érzékelő készség kelletik ahhoz, hogy bír mely vezető tudja — álmából felkeltve is saját lénye lényegének érezze — mit tehet, mennyit tehet, és meddig tehet? Jogas lehet a kérdés: hát egy tanácsi funkcionárius, egy gazdasági vezető talán nem egyenjogú magyar állampolgár a többivel? Hát néki, csak azért, mert vezető, nem jár annyi jog se, mint bárki másnak? Hát már oda jutottunk a demokrácia torz. túlértelmezésében, hogy aki ma vezető hazánkban, annak kevesebb jog jár ki, mint bármely csélcsap beosztottnak, csak azért, mert az egyik vezető, a másik meg beosztott? Az. ilyesfajta kérdések soros kancsó melletti igazságok. Tetszetősek. Itatásosak, és — demagógok. Ha koppan a kiürült pohár, úgyis tudja mindenki, aki kérdezte, az is, hogy éppenséggel nem erről van szó, sőt erről van szó a legkevésbé. Hanem sokkal inkább arról, hogy azért, mert valaki vezető a politika, a gazdaság, a kultúra bármely területén, az még semmivel sem kaphat több jogot, mint amennyi munkája szerint mégi Heti. Ebből természetszerűleg nyilvánvaló, hogy munkája szerint, annak arányában illeti meg több abból, amit a törvény, a jogi előírásunk. bérrendszerünk, szociálpoli- likánik és más egyéb intézkedéseink ezt lehetővé teszik. Munkája szerint — írom és mondom nyomatékkai — és nem a — beosztása szerint. Mén a társadalom feltételezi. hogy a vezető beosztású munkája általában nagyobb értéket produkál a társadalom, a közösség javára és hasznára, mint a szerényebb „létrafokú” munkatársé. Általaiban persze. Világos dolgok ezek, ha beszélünk róluk. De hogy a gyakorlatban is világosak maradjanak, ahhoz a társadalmi ellenőrzés, a bú ráló és idejében ejtett szó. szükség esetén a felettes szervek rádöbbentető határozatai is szükségeltetnek. Nem születtünk törvénysértőknek, de nem szói lettünk makulátlan törvénytisztelőknek sem. Ha a közvélemény, a közhangulat. a politika eltűn, sőt természetesnek tartja, hogy egyesek kezében nagyobb kanál járjon a közösség fazeka mellett, akkor egy idő után ezek az „egyesek” már úgy vélhetik, hogy nekik külön törvény is jár a nagyobb kanál mellé. A nagyobb kanál törvénye a ki vá lasztottaknak. Voltak olyanok, akik miután nem volt ilyen törvény, hát fabrikáltak, sőt fabrilváItattak — talp- nvalókat könnyű találni — maguknak néhányat? Voltak. Vannak ilyenek még ma is? Kiről tudunk, hogy van. kiről nem tudunk még, ki mosít válik azzá, hogy olyan legyen. S hogy kevés legyen, hogy mind kevesebb legyen az effajta, ahhoz az szükségeltetik, hogy a jog lehetőségeit az alkalmazásiban mindenkor összhangba hozzuk az alkalmazók körüli való világ lényeivel. Hogy ily finoman, sőt kis. sé körmönfantan fejezzem ki magam, .. Egyszerűen, köznyelven szólva: nem okos dolog szembekerülni a közvélemény hangulatával, pajzsként használni ez ellen akár a törvényt is. Mert nem tesz az jót sem a törvénynek, sem a pajzstartónak, sem a közvéleménynek. Hát ez volt egy tanulság tanúsága. a törvény érdekében.
