Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

2. NÉPÚJSÁG, október 28., sxerda Folytatja munkáját ar madridi találkozó MADRID Háromhónapos szünet után kedden délben ponto­san 12 órákor zárt teljes üléssel folytatta munikáját az európai biztonsági és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találko­zó. Az ülésteremben helyet foglaltak a találkozón részt vevő 35 ország képviselői, közöttük a Magyar Népköz- társaság küldöttsége Eszter. gályos Ferenc nagykö­vet, külügyminisztérium! fő­osztályvezető vezetésével. A teljes ülés megnyitása előtt a találkozó színhelyéül szolgáló épületben megbeszé­lést folytatott egymással Leonyid Iljicsov külügymi­niszter-helyettes, a Szovjet­unió küldöttségének vezetője és Max Kampelman nagy­követ, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője. Washingtoni cáfolat „Nem ez a polititkánk, nem ez a tervünk” — vá­laszolta Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter egy kedd reggeli televíziós nyilatkozatában, azokra a vá­dakra, amelyek szerint Washington korlátozott nuk­leáris háborúra készül Eu­rópában. Wednberger méltatlanko­dása, amelyet az elmúlt hé­ten egy hasonló tartalmú el­nöki „cáfolat” előzött meg, aligha tűnik majd megnyug­tatónak az amerikai közvé­lemény számára, nem beszél­ve az európairól. Űjabb és újabb tények látnak napvi­lágot Washingtonban arról, hogy az Egyesült Államok Európa kockázatára fokozza a nukleáris fegyverkezést a kontinensen. A The Washington Post kedden első oldalán terje­delmes hágai tudósításban számolt be egy eddig alig ismert nukleáris programról, a 155 milliméteres lövegek 1977-ben elhatározott korsze­rűsítéséről. Az új lánctalpas messzehordó ágyúk lőtávol- sága az eddiginek több mint kétszerese: meghaladja a 45 kilométert. Kekkonen nyugállományba vonul Urho Kaleva Kekkonen államfő, egészségi állapotá­ra való tekintettel, nyugál­lományba vonul — jelentette be kedden a finn kormány. A 81 éves Kekkonen, aki 1956. óta töltötte be az el­nöki" tisztet, augusztus végén betegedett meg, s agyi vér­keringési zavarok miatt kór­házi kezelés alatt áll. A köz­lemény szerint , állapota annyira súlyosbodott, hogy nem tudja ellátni az állam­fői teendőket, ezért vissza­vonul a közélettől. Helsinkiben bejelentették, hogy az új elnök megvá­lasztására hivatott elektorok választására 1982. január 17—18-án kerül sor. A 301 tagú elektori tanács január 26-án szavaz az új államfő­ről. Addig Mauno Koivisto miniszterelnök a megbízott elnök. Szudánnak és Líbiának békére van szüksége Merghani kairói nyilatkozata KAIRO Szudán több hetes súlyos feszültség után a jelek sze­rint az enyhülést választot­ta Líbiával fennálló kapcso­latainak alakításában. Erre következtettek a megfigye­lők Mohammed Merghani szudáni külügyi állammi­niszter kedd délelőtti kairói nyila t kozatá ból. Merghani, miután hétfőn este az egyiptomi főváros­ba érkezett, kedd reggel egy és negyed órán át tárgyalt Hoszni Mubarak államfővel, akinek üzenetet hozott Gaa- far Nimeri szudáni elnöktől. A találkozó utáni sajtóérte­kezleten több ízben is hang­súlyozta, hogy országa üd­vözli a líbiai kormány kö­zelmúltban elhangzott nyi­latkozatát, amelyben Tripöli leszögezte, hogy nincsenek agresszív szándékai szomszé­daival szemben. Merghani arra a kérdésre, hogy Szu­dánt fenyegeti-e veszély Lí­bia részéről, szintén a tri- poli közlemény üdvözlésé­vel felelt, ami éles ellentét­ben áll Nimeri elnök kö­zelmúltban tett kijelentései­vel: a szudáni államfő más­fél hete még „öngyilkos kommandó” felállítását he­lyezte kilátásban Kadhafi ezredes, líbiai vezető fizi­kai megsemmisítésére. Merghani most a helyzet ja­vulásáról beszélt, s azt han­goztatta, hogy szomszédos országokként Szudánnak és Líbiának békében kell él­nie egymással. A líbiai—szu­dáni kapcsolatok helyreál­lítására vonatkozó kérdésre közölte, hogy „ez némi időt- vesiz igénybe”. A szudáni diplomácia ve­zetője megerősítette, hogy országa meghívást kapott a marokkói Fésben november végén rendezendő arab csúcstalálkozóra, s hogy a konferencián részt is fog venni. Merghani egy újságíró kérdésére válaszolva cáfolta, hogy Egyiptom és Szudán egyesítését terveznék. Picassóra emlékeztek Pablo Picasso születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából emlékülést tartott kedden az Országos Bóketa- nács, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a TIT budapesti művészeti szakosztálya a Kossuth Klubban. Boldizsár Iván író, az Országos Béketanács el­nökhelyettese az ülésen Pi­casso életművének máig ha­tó emberi-közéleti példájá­ról szólt, utalva arra, hogy munkásságában mindvégig elválaszthatatlan egységben volt a valóság művészi tük­rözése, s a valóság folya­matainak, összefüggéseinek felismerésén alapuló erköl­csi, politikai állásfoglalás és cselekvés. A második vi­lágháború után kibontakozó béke-világmozgalom alapítói között volt. Az emlékülésen Németh Lajos, az ELTE tanszékve­zető egyetemi tanára, majd Aradi Nóra, az MTA mű­vészettörténeti kutatócso­portjának igazgatója Picasso életművéről szólva méltatta a modem művészet megújí­tásában játszott szerepét. Piros-fehér-zöld címkék az NSZK-ban BELGRAD-Az országgyűlés Apró An­tal elnök vezetésevei jugo­szláviai látogatáson tartózko­dó küldöttsége a keddi napot Zágrábban töltötte. A küldöttség megbeszélést folytatott a horvát köztár­sasági képviselőház Jure Bi- lics elnök vezette delegáció­jával, majd megismerkedett a Nikola Tészta Híradástech­nikai Gyár munkájával. Ezt követően Jakov Blazsevics, a Horváth Szocialista Köz­társaság elnökségének elnöke fogadta a magyar képviselő­ket BUDAPEST Hazaérkezett Madridiból a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége, amely a Spanyol Szocialista Munkás­párt (PSOE) meghívására Cservenka Ferencnének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Pest megyei, pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett a PSOE XXIX. kongresszusán. PÁRIZS Claude Cheysson francia külügyminiszter kedden fo­gadta Borisiz Ponomarjovot, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagját, a KB titkárát és Vagyim Zagla- gyint, az SZKP KB nemzet­közi osztálya vezetőjének el­ső helyettesét, valamint Sztyepan Cservonyenko szov­jet nagykövetet. A megbe­szélésre a szovjet fél kéré­sére került sor. Ponomarjo- vot kedden a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke, VARSÓ Kedden a kora esti órákig több mint tíz lengyel ága­zati, illetve autonóm szak- szervezet ítélte el a „Szoli­daritás” országos bizottsága által szerda délre meghirde­tett országos „figyelmeztető” sztrájkot. A vasutasok, a bányászok, a postások, a kohászok, a ki­kötői munkások, a vegyipari dolgozók szakszervezete és több más szakszervezet is felhívásban szólította fel tag­jait, hogy ne vegyenek részt a szerdai sztrájkban. Több ilyen dokumentum azt kö­vetelte a kormánytól, hogy gondoskodjék azoknak a vé­delméről, akik az általános sztrájk idején felveszik a munkát. Dr. Eriitől, az NSZK földművelésügyi miniszteré­től egy sajtótájékoztatón megkérdezték, hogy mit le­hetne tenni az NSZK-ba irá­nyuló magyar élelmiszer- export növelése érdekében. Mert bár az NSZK-ba irá­nyuló magyar kivitel összes exportunk egytizedét teszi ki és ennek 22—23 százaléka élelmiszer, az NSZK élel­miszer-importjában a ma­gyar szállítások alig érik el az egy százalékot. A kérdésre a miniszter azt válaszolta: „Ahhoz többet kellene enni!” Ha hizlal, nem veszik! A magyar termékek zöme: húskészítmények, borok, mélyhűtött áruk stb., sajátsá­gos magyar élelmiszer-külön­legességek. Ez az áruszerke­zet többek között a szigorú közö6 piaci agrárrendtartás következménye is, amely a kívülállók számára elsősor­ban az alacsony fokon fel­dolgozott termékeket sújtja. Nem véletlenül! A Közös Piac mezőgazda­sága már évek óta többet termel a belső szükségletnél, az önellátás több mint 100 százalékos. Ám az NSZK 9 százalékkal kevesebb mező- gazdasági terméket állít ejő, mint amennyit elfogyaszt. Ezt az űrt igyekeznek betöl­teni Európa és Amerika élel­miszer-exportőrei, köztük a magyar szállítók is. Az ed­dig valóságos Jolly-Joker- nak tartott szalámiról példá­ul kiderült: bármennyire is híres, exportjának korlátot szab, hogy hizlal. A fiata­labb generációhoz tartozó vásárlókban már nincs meg a Herz, és a Pick-szalámik iránti nosztalgia. Ha hizlal, nem veszik! Meg kell jegyezni, hogy a jó minőség a magyar fo­gyasztóknak szánt termékek esetében is követelmény. Ha ez a követelményrendszer, illetve az éhhez szükséges feltételek általánosak lenné­nek, a minőségi gondok sem volnának olyan nagyok. Je­lenleg ugyanis az a helyzet, hogy — néhány nagyon is egyedi eset kivételével — az exportcikkekkel szemben Magyarországon különleges, esetenként a feldolgozóipar teljesítőképességét meghaladó követelményeket kell tá­masztani. Az üzletpolitikához tarto­zik a piaci diverzifikáció, magyarán szólva az, hogy hány helyen kapcsolódunk az érintett piachoz. Jelenleg még sok piacon adunk kizá­rólagos értékesítési jogot, vagyis egy-egy országban csak egy bizonyos cég fog­lalkozhat a magyar élelmi­szerek eladásával. Ez gyakor­latilag azt jelentheti, hogy egyetlen ügynökség vagy cég munkájától függ, mennyit és milyen áron tudunk expor­tálni az adott térségben. Kapcsolat több céggel Az NSZK-ra nem ez a jellemző. Az ide irányuló ál. lati termékek közül például a szalámit, a gyulai és a csabai kolbászt, a készétele­ket és néhány sajtféleséget a müncheni Thoímas Nieder - reuther-, a hamburgi I. Schroeder. és a Swiit-cég forgalmazza. A vágott ba­romfi a nürnbergi Leo Rin- gel, a müncheni Wigei és a stuttgarti J. Kaufmann ér­dekeltségi körébe tartozik. Az NSZK-ba irányuló ma­gyar élelmiszerek közül el­sősorban a mélyhűtött ter­mékek exportja növekedett. Ez nemcsak a fagyasztott termékek minőségének, ha­nem az élvonalbeli technoló. giáknak is köszönhető. A piros-fehér-zöld címké­vel ellátott mélyhűtött gyü­mölcsök és zöldségek árai az NSZK piaci árszínvonalának a felső régióiban helyezked­nek el. És hogy ezek az árak mennyire értékítéletet fejez­nek ki, azt az is jelzi, hogy a magyar hűtőipar az NSZK piacon olyan gyorsfagyasztó nagyhatalommal áll kooperá­ciós kapcsolatban, mint az Unilever multinacionális cég nyugatnémet házával, a Langese-Igló-val, és az en­nél kisebb, de az NSZK- piacon. jelentős szerepet ját­szó frankfurti Handelswer- kehr-céggel. Bábolna nemcsak „csirkében utazik" A magyar—NSZK élelmi­szerkapcsolatok tehát túlnő­nek az egyszerű adásvételi szerződéseken, de túlnőnek, az NSZK területére érvényes kooperációs megállapodáso­kon is. A harmadik piacra is érvényes együttműködési szerződések közül okvetle. nül meg kell említeni azt, amit a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát kötött az NSZK-beli Tetra-Zucht vál­lalattal. Ez a kooperáció le­hetővé tette, hogy más vi­lágcégeket megelőzve Ang­liába, az NSZK-ba, Francia- országiba, Spanyolországba, Hollandiába, Belgiumba és Olaszországba adjanak el broiler-tenyészanyagqt. A bá­bolnai vállalat nemcsak „csirkében utazik”. A bevált kooperációt kiterjesztették a sertésre és a juhra is. Az olajtermelő arab orszá­gokban jelentkező nagy élel­miszer-kereslet kihasználása érdekében — hiszen a piac megszerzése nem azonos a rendelés felvételével — az együttműködő NSZK-céggel Protinas GMBH néven kö­zös vállalatot is létrehoztak. Az ilyen jellegű kapcsola­tokkal lehetne bővíteni, mert az NSZK-val létesített 350 kooperációnak (a tőkés kooperációk zömej még csak elenyésző hányada foglalko­zik élelmiszer-termeléssel. • (Bonyhádi) PORI ii. Hétfőn reggel fogadnak bennünket a városházán. In­dokolt a többes szám, a ta­nács és a városigazgatás szinte minden vezetője ott van. Közöttük Marmio elv- társ, volt lapszerkesztő, mint újdonsült elnökhelyettes. Po­riban a baloldal eddig nem volt ilyen erős. Talán kap­csolataink is javították a légkört a kommunisták kö­rül. A polgármester üdvözöl bennünket, egy koccintás pezsgő, tájékoztató a város 10 éves fejlődéséről. Miért éppen tíz? Lehet, hogy a na­gyobb távlat jótékonyan hat. Érzésem szerint a fejlődés, érthetően, a finneknél is las­sult. Importérzékeny gazda­ság, az árak megduplázód­tak, ha nem háromszorozód- tak ez idő alatt. Poriban 7 százalék a munkanélküli, de volt már 13 százalék is. A mi szemünkkel nézve testvérvárosunkban kevés az építkezés. Bontást, áll­ványozást nem látná a ant_ rumban. Növekszik a lakó­telep, szaporodnak a családi házak a kertvárosi negyedek­ben. A közintézmény-háló­zat jól kiépült és szépen gyarapodott. A minőség igé­nyei vannak soron. Elké­szült a múzeum, a színház korszerűsítése, a munkás­könyvtár és továbbkéző köz­pont, a sportcsarnok. Fo­lyamatosan növekszik a kór­ház-rendelőintézet. Most adják át a Művészeti Múzeu­mot és Szabadiskolát. Nem­zetközi pályázat útján ter­veztetnek egy kongresszusi és koncertközpontot, hogy csak a saját érdeklődési te­rületemen maradjunk. Megnézünk egy filmet, ma­gyar stáb készítette Poriról, Monte Carlóban aranydíjat kapott. Rólunk is szó esik, a főiskola kórusa énekel ben­ne finnül. Igazán kitűnő film. Igyekszem majd bemutat­ni egyik-másik intézményt, amelyet meglátogattunk. Mindjárt a Művészeti Mú­zeumba megyünk. Ez a vá­ros egyetlen műemléki ré­sze. Az épület valaha vám­raktár volt, klasszicista tömbje hosszain nyúlik el a folyóparton. Gyönyörűen si­került a helyreállítás. Ven­déglátóink hivatkoznak is rá, hogy évek óta van az egri nyári egyetemnek hallgató­ja Poriból. De ami benn fo­gad, azt már nekünk lehet­ne tanulni. Mondom is ked­ves házigazdáinknak. A két ifjú hölgy idén járt a nyári egyetemre, udvariasan hitet­lenkednek, azután segítségü­ket ajánlják, ha lesz mihez. Nos, a létesítmény: korhű külső és hipermodern funk­ció belül. Légkondicionálás, mozgatható válaszfalak az óriást kiállítócsamokban, egy­séges installációs rendszer, számítógépes nyilvántartás, zártláncú televízió. Min­denütt rendkívül célszerű, olcsó, hivalkodást messze el­kerülő megoldásokat látunk. Megerősödtem abban, hogy az öreg épületek, igen is, al­kalmasak ilyenre. Ezt kell szorgalmazni majd, ha az eg­ri galériára, múzeumra sor kerülhet. A múzeumnak eddig csak egy szárnya működött, tevé­kenysége most szerveződik. Most vonták össze a Szabad­iskolával is, ami helyi integ­rációt és ésszerű együttmű­ködést jelent. Az egész vá­rosi alapítvány. Ez itt az ér­dekes. A tanács valamely közcélra alapítványt tesz, amely természetesen egyéni adományokkal bővíthető. (Ta- találkoztunk is a múzeumot mecénáló hölggyel, aki jó­formán ezért jár csak haza Párizsból.) Az alapítvány kezelésére bizottságot állíta­nak fel felelősökből, hozzá­értőkből, az ügy pártolóiból, megszállottáiból, amely az­után irányítja az ügyeket létesítéstől a működés fel­ügyeletéig, és gondoskodik a fejlesztésről, az adott érde­ket képviseli a tanács előtt. Mindez az intézmény szak­mai önállóságát nem csor­bítja, de néven nevezi a fe­lelősséget bizonyos témákért, és felszínre hozza, ütközni engedi az érdekeket, meg­könnyítve rangsorolásukat. Mindez számomra hasonlít a hajdani strandfejlesztő társulathoz. Hogy ez magán­vállalkozás volt — azt kel­lene kiiktatni belőle. Lassan már azt se. Ebéd a Finn Klubban, hangzatosabban díszebéd. Házigazdáink valamennyien részt vesznek rajta. Egy asszonyka búcsúzik el csu­pán, nagycsaládos, szalad a gyerekekhez. Érkezik helyet­te másik, bájos délutáni kí­sérőnk az idegenforgalmi hi­vataltól. Kiderül, hogy többen va­gyunk, mint a teríték. Most itt képzeljük el, mi követ­keznék nálunk. Fejvesztett szaladgálás, szitok a fogak között. „Küldje ide a főnö­két”. Esetleg egyesek elölda- lognának kínos sugdosódás után. Nem, nem — a Finn Klubban vagyunk. Kedves­természetes ténymegállapítás és szabadkozásféle. Állva koccintunk, ami különben is szokás, miközben észrevétlen szinte megterítenek egy szomszédos helyiséget. Éppen sikerül megbeszélni a bogyó dolgát, amellyel koktélunk ízesítve van. Különféle bo­gyók máskor is feltűnnek, mert parfé, vagy a híres lakklikőr alapanyaga, amely­nek egyik márkája a sokat sejtető „Éjféli nap” fantázia­nevet viseli. Szóval idegen itt a fontoskodás, kivagyi­ság, üres protokoll, a látszat hajszolása, türelmetlenség. Mindennapi demokráciával, szókimondva, de tapintattal folynak a dolgok, és egysze­rűen. (Folytatjuk) Kalmár Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom