Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXn. évfolyam, 253. szám ARA: 1981. október 28., szerda 1,40 FORINT | Álláspont és iiléspont Ismerősöm — ha jól tu­dom a posztját — amolyan diszpécserré lépett elő üze­mében. S ahogyan hallom róla: azóta olyan, mintha kicserélték volna! ö, aki korábban társaival együtt szidta a hanyag, rossz elő­készítést, az akadozó anyag- ellátást, szólt bizony, ha selejtes lemez, idomvas ke­rült a keze alá, mert hát­ráltatta a munkát, véko­nyította a fizetési boríté­kot — egy ideje hamar leállítja a panaszkodást. Olykor valósággal bele­fojtja a szót abba, aki jo­gos fölháborodásában ki­nyitja a száját. Mindent megmagyaráz. Kimagyaráz. S miközben bravúros ügyes­séggel elhárít ja a támadást, eszébe nem jutna kicsit jobban is elgondolkodni a dolgokon. Megérteni a te­hetetlen kesergést, mérleg­re tenni eminnen a cse­lekvésért feszülő energiá­kat, s az őszinte tenni aka­rás ellenére is csökkenő, hullámzó keresetek gond­ját, amonnan pedig a kí­vántnál sokkal kényelme­sebb tempót, a hozzáértés, vagy a szorgalom hiányát. Lehet, hogy ismerős — ismerősöm esete. Mint aho­gyan aligha új, s egyedül­álló a másik példa is, amit még idézek. Az illető, aki a téma kapcsán hirtelen előszökött emlékeimből, hosszú esztendőkig főleg mozgalmi, munkát végzett vállalatánál. Aztán, amikor megváltozott a feladata, s teljes hivatású gazdasági vezetővé tették — egysze­riben „elfelejtette” amit azelőtt csinált, amiből ko­rábban élt. Ha éppen nem is ellensége, de bi.zonyos foki haragosa lett a poli­tikai életnek. Amikor egy- egy tisztségviselőt, aktivis­tát olykor a kenyéradóján túlra szólított a kötelessé­ge, területi, megyei^ vagy országos tanácskozásra hívtak, netalán „beiskoláz­tak” valamilyen tanfolyam­ra — nos, mindig a leg­élénkebben tiltakozott. Vagy legalábbis: ellenke­zett. Mert —, hogy úgy­mond — ha az egyik itt, a másik pedig ott lóg, ak­kor vajon ki dolgozik, ki teljesíti a tervet a gyár­ban ... ? S korántsem vé­letlenül szaladt nyelve a „lógásra”, sajnos, megany- nyiszor nagyon is komo­lyan mondta, amit kijelen­tett. Nem hinném, hogy to­vább kellene citálnom a hasonló történeteket, bizo­nyára elég meggyőző a ket­tő is az álláspont és az üléspont kevésbé szeren­csés változásaira, amelyek­kel még elég gyakran ta­lálkozunk. Csak beszélünk, beszélünk az érdekegyezte­tésekről, s közben egy-egy témát más-más szemszög­ből értékelünk ma is. Káros ez — és kóro6. Sokkal inkább arra van szükség, hogy közeledjék egymáshoz a két oldal szemlélete. S persze, vélet­lenül sem úgy, hogy e né­hány sor címe alapján az a bizonyos csizma netalán a székre kerüljön. Gyóni Gyula AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Lázár György és Helmut Schmidt megkezdte tanácskozását BONN Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke — félesége társaságálban — Helmut Schmidtnek, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancel. lárjának meghívására, ked­den délelőtt háromnapos, hi­vatalos látogatásra az NSZK- ba érkezett A magyar kormányfő kí­séretében van Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Nagy János külügyminiszté. riumi, Juhász Adám ipari minisztériumi államtitkár, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, vala­mint Kővári Péter, bonni nagykövet. Lázár Györgyöt a bonni kancellári hivatalban Helmut Schmidt fogadta ünnepélyes keretek között. A két him­nusz elhangzása és a kato­nai tiszteletadás után a két kormányfő megkezdte ta­nácskozását. Lázár György és Helmut Schmidt eszmecseréjén a kancellári hivatalban részt vett Hans-Dietrich Genscher alkancellár, külügyminiszter és Nagy János külügyminisz­teri umi államtitkár. A meg­beszélés rövidesen szélesebb körben folytatódott, amely­be bekapcsolódott Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter és Kővári Péter, a Ma­gyar Népköztársaság bonni nagykövete, valamint Berndt von Staden külügyi állam­titkár, Otto von der Gab- lentz, a kancellári hivatal osztályvezetője és Norman Dencker, az NSZK budapesti nagykövete. A tárgyalások napirendjén először országaink kétoldalú kapcsolatai szerepeltek. El­ismeréssel állapították meg, hogy figyelemreméltó ered­ményeket értünk el, de mindkét fél kifejtette véle­Lázár György miniszterelnök megkezdte hivatalos NSZK- beli tárgyalásait. Képünkön: vendéglátója, Helmut Schmidt kancellár társaságában (Népújság teleiotó — AP—MTI—KS) ményét, hogy lehetőségeink még távolról sincsenek ki­merítve. Az eszmecsere so­rán kifejezésre jutott az a közös törekvés, hogy kap­csolataink elért szintjét ne csak megőrizzük, hanem to­vább is fejlesszük, s hogy erre a gazdaság, a politika, a kultúra és a tudomány te­rületén egyaránt megvannak a feltételek. A gazdasági együttműködést illetően kü­lön hangsúlyt kaptak az ipa­ri kooperációk és a kapcso­latok más, korszerű, hosszú távú formái. A tárgyaló felek ezután áttekintették a legfőbb nem­zetközi kérdéseket, minde­nekelőtt az Európa bizton­ságával és a fegyverzetcsök­kentéssel összefüggő témá­kat. Hangot adtak annak a közös reményüknek, hogy a november végén Genfiben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások az európai kö­zép-hatótávolságú rakéták­ról eredményre vezetnek. Ugyancsak egyöntetűen hang­súlyozták: várakozással te­kintenek a madridi találko­zó folytatása elé, és maguk részéről hozzá kívánnak já­rulni annak eredményes be­fejezéséhez. A Magyar Távirati Iroda tudósítóinak értesülése sze­rint Lázár György és Hel­mut Schmidt keddi megbe­széléseit az egymás állás­pontjának jobb megismeré­sére, megértésére irányuló őszinte törekvés jellemezte, még az olyan nemzetközi kérdésekben is, amelyekben a két fél álláspontja eltér egymástól. A délután folyamán Lázár György nyugatnémet gazda­sági vezetőket fogadott szál­láshelyén, a gymnichi kas­télyban, majd este részt vett a díszvacsorán, amelyet Hel. műt Schmidt adott tisztele­tére. (MTI) Kommunista ifjúsági aktívaértekezlet Egerben Az ifjúság cselekvőkészségére a jövőben is építeni lehet A tanácskozás résztvevői (Fotó: Perl Márton) Eger KISZ-szervezeteiben dolgozó mintegy 170 fiatal párttag részvételével tartot­tak kommunista ifjúsági ak­tívaértekezletet tegnap, ked­den délután a megyei párt­bizottság nagytanácstermé­ben. Dr. Nagy Sándor, az MSZMP Eger városi Bizott­ságának osztályvezetője kö­szöntötte a megjelenteket, köztük Ambrus Józsefet, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának osztályvezető­helyettesét és Farkas Julian­nát, a városi KISZ-bizottság tagját, Eger úttörőelnökét. Bevezetőjében elmondotta, hogy erre az ülésre az ifjú­ság életével kapcsolatos idén megtartott több jelentős ren­dezvény adott alkalmat, kü­lönösen pedig az, hogy a KISZ-ben dolgozó párttagok munkájától nagymértékben függ a párt ifjúságpolitiká­jának érvényesülése, vala­mint a KISZ X. kongresszus határozatainak megvalósulá­sa. Ezt követően Kovács Já­nos, az MSZMP Eger városi Bizottságának titkára tar­totta meg referátumát. Min­denekelőtt szólt a KISZ X. kongresszusára történt fel­készülésről, arról, hogy a be­számoló taggyűléseken és a küldöttértekezleteken a fia­talok kritikusan és önkriti- itusan mondták el vélemé­nyüket. Átlagosan a tanács­kozások résztvevőinek 25 százaléka szólt hozzá a fia­talság életével kapcsolatos kérdésekhez. Ez a cselekvő­készség olyan érték, amire a jövőben is építeni lehet — mondotta Kovács János —, de csak akkor lehet igazán sikeres, ha megismertetjük velük az eddig megtett út eredményeit és a jövendő feladatokat. A pártszervek az eddigieknél is nagyobb mértékben segítették a kong­resszusra való felkészülést, s hasonló figyelmet fordítanak a határozatok végrehajtásá­nak támogatására is. A továbbiakban a megye- székhelyen tapasztalható fej­lődésről beszélt az előadó, külön is hangsúlyozva, hogy az elért eredményekben je­lentős részt vállaltak a vá­ros KISZ-szervezetei is. Az ifjúsági szövetség jövendő feladata ennek megfelelően a tagság értéket teremtő, al­kotómunkára, tanulásra és a szocialista haza megvédésé­re történő nevelése. A KISZ kommunista jellege nem je­lent mást — folytatta refe­rátumát Kovács János —, minthogy képviseli a párt politikáját, annak végrehaj­tására mozgósítja az ifjúsá­got. Épp ezért létfontosságú a párt irányító szerepének érvényesülése. Ebben kap­nak fontos megbízásokat a KISZ-szervezetekben tevé­kenykedő párttag fiatalok. Ezek után munkájukat ér­tékelve kiemelte, hogy az utóbbi három esztendőben emelkedett a politikai mun­ka színvonala, növekedett a hatékonysága. Ebben nem kis részük volt és van a párttag KISZ-es fiataloknak. Előadása befejezéseként az időszerű általános és konk­rét feladatokat körvonalazta a résztvevőknek. Az előadói beszédet vita követte, amelynek végén Ko­vács János válaszolt a fel­tett kérdésekre, ötletekre, javaslatokra. Nők a bútoriparban „Örök” hátrány a szakképzetlenség — Számottevő fejlődés a bérezésben - Könnyíteni a munkát Bútori,pár = asztalosszak­ma = férfi foglalkozás. Az emberek e három fogalom közé áltáléiban egyenlőségje­let tesznek, pedig, mint any- nyi másban, ebben is sokat változott a gyakorlat. Ki hinné például, hogy a két egri bútorgyárban, a dolgo­zók kis híján féle nő. S mi­vel a nők térhódítása e szak­mában nem régi keletű, számtalan a probléma is. Figyelmet, Ezért került napirendre az ügyességet SZMT mellett működő nőbi­klván a gép zottság munkájában annak kiszolgálása. értékelése, hogyan alakult az Szabó Péter, utóbbi néhány évben a bű­né, az Agrla toriparban, dolgozó nők mun­Bútorgyár ka_ és bérhelyzete. dolgozója. Amit elöljáróban meg kell (Fotó: fogalmazni, — s ezt számok Kőhidi Imre) is bizonyítják, — különösen az utóbbi két évben nagy­arányú a fejlődés, nagy lé­péseket tettek annak érde­kében, hogy ebben az ipar­ágban is közelítsék a nők a férfiak munkabérét, termé­szetesen figyelembe véve a szakmai képzettséget, a gya­korlatot és a munka nehéz­ségi fokát is. A nők hátrányos bérhely­zetének itt is egyik — és fő oka — a szakképzettség hiá­nya. Bár vannak már saját nevelésű asztalos szakmun­kásnők is a gyárban, a szak­munkások között a nők ará­nya nagyon alacsony. A bé­rezésnél ez meghatározó, hi­szen a bérbesorolásoknál fi­gyelembe kell venni. A szakmunkások között viszont az ad különbségre okot, hogy a férfiak általában nagy gya­korlattal és jóval régebben dolgoznak. Hogy van törek­vés a különbségek megszün­tetésére, azt a faszobrászok­nál lehet a legjobban le­mérni, e szakma gyakorlód ugyanis szinte kivétel nél­kül harminc éven aluliak, s így keresetük között sincs különbség csupán a telje­sítmények alapján. Ez vi­szont indokolt. A gyár gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői évek óta kiemelt fontosságúnak tartják a bérarányok javí­tását, az Agria Bútorgyár­ban például a nők bér fej­lesztési aránya 8 százalékkal magasabb volt 1980-ban a férfiakénál. Hogy milyen nagy lehetett a lemaradás, azt ez a magas szám is bizonyítja és ennek ellené­re is maradt még pótolná való. Egy ilyen vita során ter­mészetszerűen merül fel az igény, a gyáron belüli szak­munkástanfolyamok meg­szervezésére, de ezzel együtt annak mérlegelésére is szük­ség van, hán y szakmun kás foglalkoztatását teszi indo­kolttá a gyár profilja. Sok olyan intézkedésről adhattak számot a két gyár vezetői, amivel könnyítették a nehéz fizikai munkát, vagy a fiatal nők részére a ter­melésben, való részvétel és a gyermeknevelés egyezteté­sét. önmagában az, hogy mindkét gyár új telephelyen dolgozik, sokat jelentett a munkakörülmények javítá­sában is. összegezve a tapasztalaito­kat, meg kell állapítani, nagy lépéseket tettek a bú­toriparban dolgozó nők helyzetének javítására. De hogy tovább kell lépni, az sem vitás. Az azonban, hogy mikor és mekkora lesz ez az előrelépés, nem csupán a vállalat vezetőin, az ott dol­gozókon is múlik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom