Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-03 / 232. szám
«. ■HBRstetw - aé«BSm ■KI NÉPÚJSÁG, 1981. október 3., szombat Valóságkúra Washingtonban SOUDARITÜ MŰI 1PTEMBER I9TH -• WASHINGTON D. AFL - CIO Tömegtüntetés Washingtonban a Reagan-konmány gazdaság, politikája dien (Fotó: UPI—MTI—KS) Az amerikai sajtó egyik legtapasztaltabb fehér házbéli tudósítója ezt írta a minap: „ a washingtoni ha_ falom új orvosságot kénytelen bevenni, amelyet a helybéliek csúfosan valóságpasztillának neveznek. Az utóbbi napokban ezeket a pasztillákat még talán túl is adagolták." A valóságkúra leglátványosabb „adagja” volt az a tömegtüntetés, amelyet a Fehér Ház előtt Washingtonban rendeztek Reagan gazdaságpolitikája ellen. Hivatalos becslés szerint negyedmillió- nyian vettek részt ezen a tüntetésen, más adatok félmillió résztvevőről szólnak. A számszerű adatnál lényegesebb az, hogy a megmozdulás fő szervezője az AFL— CIO szakszervezeti szövetség volt. Az Egyesült Államoknak ez a legnagyobb szak- szervezeti tömörülése nein' csak nemzetközi, hanem belpolitikai vonatkozásban is kifejezetten jobboldali szervezetnek számit, és a választások idején egyike volt Reagan legkomolyabb támogatóinak. Az AFL—CIO vezetősége idővel azonban „kényszerpályára” került. Reagan gazdasági programja egyre súlyosabban érinti immár nemcsak a legszegényebb rétegeket, hanem á bérből és fizetésből élők derékhadának közvetlen érdekelt is. Minden jel arra mutat, hogy a washingtoni tüntetés csak az első, figyelmeztető előőrs-csatározás volt egy minden bizonynyal hosszú és bonyolult társadalmi-gazdasági küzdelemben. Arról, hogy a harc hoszr szú és bonyolult legyen, maga a Reagan-adminisztráció gondoskodik. Röviddel a tüntetés után az elnök beszédet tartott, amelyben meglehetősen keményen leszögezte: kitart gazdasági programja mellett. „Nem azért izzadtunk vért a gazdasági program kidolgozása és elfogadtatása során, hogy most elejtsük csak azért, mert keményebb idők következnek." Miről van szó tulajdonképpen? Reagan gazdasági programja három részből áll: I. A katonai költségve. tés óriási mértékű növelése. 2. Nagyszabású adócsökkentések. 3. A költségvetés hiányának megszüntetése 1984- ig. Nem kell gazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy kiderüljön: a három célkitűzés között eleve ellentmondás rejtőzött. A fegyverkezés növeli a kiadásokat, az adócsökkentés mérsékli a bevételeket. Mindez együtt inkább a költségvetési deficit növekedése — semmint csökkentése irányába hat. Ezt természetesen Reagan gazdasági szakértői is tudták. Éppen ezért a költség- vetés kiadási oldalát ott kurtították meg legjobban, ahol az a felső középosztály színvonala .alatt élő rétegeket, valamint a gazdasági segélyre szoruló legszegényebb milliókat rendkívül érzékenyen érintette. Ezt az operációt — némi ellenkezéssel ugyan — annak idején még a szakszervezetek is elfogadták. A társadalom felső rétegeit képviselő törvényhozási többség pedig egyenesen üdvözölte. Hivatalosan a program 1981. október 1-én kezdődött volna eredeti formájában. Augusztus végétől azonban a rendszer kénytelen volt megkezdeni a „valóságpdrulák” bevételét. Kiderült ugyanis, hogy bármennyit faragtak le a szociális költségvetésből — ez még mindig nem egyenlítheti ki azt az érvágást, amelyet a költségvetés számára a hadügyi kiadások növelése és az adóbevételek csökkentése jelent. Szeptember elejére világossá vált, hogy ha az eddigi program változatlan marad, akkor 1982-ben a tervezett 42,5 milliárdos költségvetési hiány helyett 65 milliárd lesz a deficit. És ráadásul: szó sem lehet arról, hogy 1984-re helyreálljon a pénzügyi egyensúly. Ehelyett három esztendő múlva még mindig 50 milliárdos hiánnyal kellene számolni. A valósának ezt a betörését nyomban heves politikai harc követte. 1982-ben ugyanis részleges választások lesznek az Egyesült Államokban. Ebinek során az egész képviselőházat és a szenátus egyharmadát újraválasztják. A törvényhozók így attól félnek: politikai öngyilkosságba kergetheti őket, amennyiben az újabb hiányt a szociális kiadások további lefaragásával akarják pótolni. A törvényhozás- han ily módon egyre nőtt a nyomás annak érdekében, hogy a hadügyi költségvetést is csökkentsék. A kormányban ennek az irányzatnak az élére Stockman költségvetési miniszter állott. O azt javasolta, hogy 1982. és 1984 között 30 milliárd dollárt „vágjanak le” a hadügyi költségvetésből. (Ez nem sok, ha meggondoljuk, hogy egyedül 1982-ben több mint 220 málllárd dollárt költenek fegyverkezésre az Egyesült Államokban.) Weinberger hadügyminiszter, a Pentagon ura természetesen tiltakozott a csökkentés ellen, és elérte hogy 1982 és 84 között, tehát három esztendő alatt összesen csak 13 milliárd dollárt faragnak le a katonai kiadásokból. Miután a kormány közvetlenül ezután majdnem háromszor ennyit. 35 milliárdot „csapott le” a szociális kiadásokból — a társadalmi feszültség gyorsan kiéleződött. Ebinek a kifejezője volt a washingtoni tüntetés. A legújabb jelek azt mutatják, hogy a Reagan-adminisztráció a belpolitikában is a kemény vonal híve. 24 órával a nagy tüntetés előtt, amikor már látni lehetett a készülő demonstráció méreteit, Washingtonban bejelentették: 1982-ben további 16 milliárddal csökkentik a szociális kiadásokat, és az új csökkentések a következő három évre kiterjesztve nem kevesebb, mint 75 milliárdot tesznek ki. A korábbi 35 milliárdos csökkentéssel együtt tehát 110 milliárdot vonnak el a legszegényebb rétegektől — csaknem tízszer annyit, mint amennyivel a hadiköltségvetést csökkentették. Mindez — párosulva a honatyák választási aggodalmaival — azt jelenti, hogy a következő esztendőben heves társadalmi feszültségre és kemény belpolitikai küzdelemre kell számítania Reagan kormányának. —i —e Kolumbiában a közelmúltban kiterjedt „gyerraekkereskedelrai” hálózatot lepleztek le. Az emberkereskedők hamis papírokkal adták el a kicsinyeket gyermektelen külföldi házaspároknak, miután fillérekért megvásárolták, vagy elrabolták őket nincstelen szüleiktől — írja az International Héráid Tribüné című lap. Dr. Roberto és a gyerekek A fővádlott egy bogotai ügyvéd, Roberto Vasquez Móbales, aki 500—600 ko- luihbdai s valószínűleg 100 perui gyermeket adott el. A szomszédos Ecuadorban is több tucat örökbefogadást tartamak gyanúsnak a hivatalos szervek. Kolumbiában többek között ifjúsági bírósági tagok, közjegyzők, ápolónők s a kormány család- jóléti bizottságának tagjai segédkeztek az ügyvédnek. A perui vádlottak között ott van a nemzetközi földrengés! segélyt kezelő kormányszerv egyik vezetője. Az ecuadori letartóztatottak között a legismertebb személyiség a gyertmékbíróság elnöke. A hálózat tevékenységéről tízezer oldalas bizonyító anyagot sikerült összegyűj- teniük a hatóságoknak. A letartóztatott Vasquez Morales 43 éves, öt gyermek aipja. Négy évvel ezelőtt még a kolumbiai kormány családjóléti hivatalában dolgozott, azóta „magánpraxist” folytatott, s hétmillió cfollárra tett szert. A kisgyermekeket spanyol, olasz, francia, holland és svéd Összeállította: Pilisy Elemér házaspároknak adta el, egyenként 10—15 ezer dollárért. Kolumbiában nem nehéz az örökbefogadás, de a jogi eljárás két hónapig tart. Vasquez Morales azonban néhány nap alatt elintézte az ügyet. Arra nincs bizonyíték, hogy az örökbefogadók tudtak volna az ügyvéd „módszereiről”. Arról, hogy a gyermekek egy részét ápolónők játszották Vasquez Morales kezére, arról, hogy a hálózat emberei megkeresték az állapotos prostituáltakat, és rávették őket: adják el születendő gyermeküket. A hálózat eszköztárából a gyermefcrablás sem hiányzott, egy ilyen eset okozta a gyermekkiereskedők vesztét, A In Vega nevű tanya közelében, az országúton játszott a Ramirez család két gyermeke. Egy férfi és egy nő cukorral az autójukba csalta Őket, és elrobogtak velük. A hétéves Mariát és bátyját, a nyolcéves Jósét az ügyvéd öt házának egyikébe vitték, a negyven mérföldre levő Bogotába. Az apa időközben megtalálta a gyerekek eldobott, kopott ruháját. Keresni kezdte őket, s a rokonok segítségével eljutott a fővárosba, Vasquez MoraJeshez. Az Maria és Jósé újra otthon (Fotó: AP—MTI —KSj-ügyvéd visszaadta a testvéreket és hatszáz dollárt kínált fel az apának a hallgatásért. Egy detektív azonban tudomást szerzett az esetről, és a gyerekek segítségével leleplezte az ügyvédet. Maria és Jósé felismerték „dr. Róbertét”. A házkutatáskor nyolc 3—6 éves gyereket találtak Vasquez Moralesnél. A tanúk egyike Gladys Azuero, 19 éves írástudatlan parasztlány. Mikor állapotos lett, a kolumbiai családjóléti intézethez fordult segítségért . Ott egy tisztviselő az ügyvédet ajánlotta, aki házában helyezte el a fiatal nőt, és 800 dollárt ígért neki gyerekéért. Gladys Azuero aztán mégis úgy döntött, megtartja gyermekét, de az ügyvéd egyik segítőtársa erőszakkal elvette tőle a kicsit. Mindössze három dollárt kapott, hogy autóbusszal visszatérjen a falujába. Kolumbiában naponta mintegy kétezer gyermek születik, közülük vagy hatszáznak ismeretlen az apja, a még többen vannak, akik szegény szülők gyermekei. Juan Jocobo Munoz, a kolumbiai család jóléti intézet igazgatója egy nyilatkozatában beismerte, hogy országában az örökbefogadás valóságos üzletággá vált. Az ügyvédek szívesebben adják el külföldieknek a kicsinyeket, mert így sokkal kisebb a rizikó, és nagyobb bevételre számíthatnak. Maria és Jósé szerencsésen visszakerültek a szülői házba, de a többiek valószínűleg soha nem látják igazi szüleiket. Sz. É. IÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG V „ .. Cm fu m —> C ■ ■ "hmmJ;- • ' v%4 " HDortmund Pershing I. A” . áí> kozéphatótávolságú rakéta . ..Lance rövidhatósugarú rakéta Atombombázó-repülötér Atomfegyver raktér. A kommandó központ ® és ..Nike-Hercuie*" rakéták atomfejjel ■ ■ > _ | m 3 ■ _ _• Frankfurt Briwt schweif L .A Vó j u B B| •wurzDuri # Sjjftrucken ■ jj^B ® — • Nurnfcefj S '-•» • ■ ■ • '• Kirbnihe • Stuttgart _ te|wibyr| T r ■ ■ r München /freéuri >* A * A neutronbomba... Három évvel azután, hogy Carter amerikai elnök a világméretű tiltakozás hatására, kénytelen volt eltekinteni a neutronfegyver nyugat-európai telepítésétől, az új amerikai kormányzat e terv megvalósítására tesz kísérletet. Számolva az 1978-ban kezdődött tiltakozó mozgalom „elfáradásával", hatalmas propagandakampánnyal próbálják a neutronbomba lényegét elködösíteni. A valóságban ez a fegyver sokkal veszélyesebb, semmint azt mérete, szerkezete demonstrálná. A neutron- bomba ugyanis olyan kis méretű hidrogénbomba, amelyben a robbanási energia 80 százalékát neutron- sugárzás formájában szabadítják fel, ezzel a bevetési területen megkímélik az anyagi javak (gyárak, bányák, közlekedési hálózat sitfo.) nagyobbik részét, viszont emberek milliói számára kírihalált, tartós, gyógyíthatatlan betegséget, sőt. generációkon keresztül öröklődő károsodást idéznek elő. E fegyver gyártása és telepítése csak növeli bonyolult világiunk nem kevés számú veszélyforrásait. Miután kezdettől fogva az volt a terv, hogy az új fegyvert Nyugát-Eluiópálha telepítik, erősödik az európai közvélemény aggodalma, hogy az USA a neutronbomba révén is azon dolgozik, hogy területétől távol tartsa egy esetleges atomháború veszélyét, s Európát óhajtja feláldozná imperialista céljai érdekében. E tervekkel összefüggésben, különleges felelősség hárul az NSZK kormányára. Hiszen a Nyugat-Ekirópába telepített mintegy 7000 taktikai atomtöltetből 5000 található az NSZK-bán, s a neutronbombák többségét is a Rajna mentén tervezik elhelyezni. Az „eurostrafcégiai” fegyverek elhelyezését bemutató térképet az NSZK- ban megjelenő STEHN magazinból vettük át, időközben ezen újság ellen hadititok megsértése címén eljárás indult.
