Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

NÉPÚJSÁG 1981, október 3., szombat A nagyközség és kistestvérei na Imák , de azért a fejlődés — még ha csak kis lépések­kel is tudunk előremenni — vitathatatlan Termelőüze­meink — áfész, fa. és ru­haüzem, malom stb. —ered­ményesen gazdálkodnak, ter­melőszövetkezetünk — a leg­több segítséget tőle kapjuk — az ország egyik legjobb gazdasága. Nemcsak valljuk, de hisszük is: ha már nin­csenek nagy mecénás üze­meink, és az a jelképes pénztárca is vékonyabb, mint szeretnénk, akkor legalább azt próbáljuk jól és okosan csinálni, amihez adottsága­ink vannak... — Erdőkövesden kimon­dottan büszkén újságolták, hogy a nagyközségi pártbi­zottság titkára gyakran meg­fordul falujukban... — Nemcsak én, hanem a végrehajtó bizottság többi tagja is rendszeres „falujá­ró”. Véleményünk szerint a személyes kapcsolatok ugyan­is semmivel sem helyette­síthetők. Különösen egy olyan területen, ahol a ti­zenkét alapszervezet közül öt községben tevékenykedik. Mi tagadás: jólesik az ember, nek és természetesen a párt. bizottság titkárának is, hogy a hivatalos, az elvtársi és- a baráti találkozókon nemcsak a kommunisták fordulnak hozzánk bizalommal. Ez sern a mi „felfedezésünk”, de mi is azt a gyakorlatot vezettük be, hogy amiben tudunk, se­gítünk, de ha erőnket, lehe­tőségeinket egy-egy adott kérés, vagy probléma meg­haladja, akkor határozott ne­met mondunk. Ugyancsak „szokásaink” közé tartozik az is, hogy nem húzzük-ha- lasztjuk, és főképpen nem lakkozzuk az úgynevezett kényes ügyeket sem. íme erre egy friss példa: a pé- tervásári szakmunkásképző intézet vezetője nemrég lé­nyegében egyik napról a má­sikra váltotta le helyettesét. Az ügyet aztán mi is kivizs­gáltuk, s a tények egyértel­műen azt bizonyították, hogy az iskola vezetőjének nem volt igaza. Ezért döntését felülvizsgáltuk, és az általa leváltott elvtárs ma már is­mét a korábbi beosztásában dolgozik. Tettük és tesszük mindezt az igazságért, vala­mint a politika tisztaságáért. És tesszük ezután is. Legyen bárkiről is szó... — Mivel elégedetlenek, min szeretnének mielőbb változtatni? Már csak azért is, hogy azok a tüzek még melegebben lángoljanak... — A kétezer-hatszáz la­kosú Pétervásárának ma sincs még egy tisztességes ABC-je sem. Lassan meg­eszi az idő — a megkezdett építkezés folytatásához évele óta nincs (!?) pénz — az oly régóta várt tornaterem pil­léreit. Szerintünk elérkezett az i dő ahhoz is, hogy az ezer ifjúkommunista munkáját szervező és irányító KISZ- blzottság végre függetlení­tett titkári státust kapjon. Váraszóra, I vádra sajnos még ma is Egerből hordják az iható vizet. S végül, amit talán elsőként is említhet­tem volna: errefelé is több párttag tartja még ma is természetesnek a kétlaki po­litikai munkát. Vagyis, hogy a párt és az egyház rendez­vényeit is rendszeresen látó. Berta Istvánhoz, a nagy­községi pártbizottság fiatal titkárához kopogtatunk be. — Amikor a múlt év feb­ruárjában erre a posztra ke­rültem — kezdte a beszél­getést a pártbizottság titká­ra —, heteken át mást se hallottam az itteniektől, mint hogy: „Péterke le van írva”, meg „de bezzeg, amikor já­rási .székhely voltunk...”. Most viszont úgy érzem, hogy ha nem is könnyen, de sikerült megnyerni az embe­reket, és az a „de bezzeg” kicsengésű nosztalgia sem a régi már... — Hogyan, mivel tudták nagyobb lángra lobbantam a pislákoló, vagy a „takaré­kon” égő helyi tüzeket? — Több mint tizenkilenc évig dolgoztam a Mátravi- déki ' Fémművekben, így gyakran volt alkalmam arról meggyőződni, hogy a veze­tők munkája és magatartása döntő hatással van a dolgo­zók hangulatára. Nos, itt a pártbizottság élén már az első napokban azt tapasztal­tam, hogy bár a különböző című s rangú elöljárók ma­gánemberekként kifogástalan kapcsolatban állnak egymás­sal, de a valóságban min­denki a maga, illetve az ál­tala vezetett szőkébb közös­ség szekerét tolja csak. Nem volt fájdalommentes, de ezt az anyagi és erkölcsi erőket felaprózó szemléletet alap­jaiban felszámolta az új pártbizottságunk. Most az az egyik munkamódszerünk — mármint a különböző poli­tikai tisztségviselőknek —, hogy a Pétervásárán, Erdő­kövesden, Váraszón, Ivádon és Kisfüzesen dolgozó veze­tőkkel havonta kiértékeljük az itt élő emberekért vég­zett közös gazdasági és po­litikai munka eredményeit, számon kérjük a mulasztá­sok okait, és kiosztjuk az újabb közös tennivalókat is. Az eddigi tapasztalatok egy. értelműén azt bizonyítják, hogy összefogva — ezt. sem mi találtuk fel — lényege­sen többet tudunk tenni ezen a vidéken is az emberekért. Igaz, lehetőségeink jóval szerényebbek, minit a kívá­Berta István A napfényes, langyos ősz már errefelé is átfestegeti a fák zöldjét,' színesednek a közeli, egymásba folyó er­dők. A kettős itornyú temp­lom mutatja az irányt Pé- tervására központja felé, ahová igyekszünk. Útbaigazí­tás okából, a legfrissebb hí­rekért. Hogy innen indulva járjak be majd a határt. Ügy tűnik, itt minden té­ren az összefogásban találják még az erőt. Társaság ala­Egy kis délutáni beszélgetés Tóth Imréék háza előtt gatják. Szóval, értünk es nekünk is van bőven tenni­valónk. .. Az összefogás szép példája: a váraszói óvoda *6 >írtl Molnár Istvánt nem lei' ít elkerülni, ha a közös gazda­ságról, a Gárdonyi Termelő- szövetkezetről érdeklődik az ember. A tsz volt elnöke most nyugdíjas, pártalap- szervezatd titkár, — Én alföldi származású vagyak, 1964-ben kerültem erre a vidékre elnöknek. Pista bácsi mintha szabad­kozna. Itassan húsz eszten­deje dolgozik a környék fel­virágzásáért, kitüntetései: so­ra jelzi az elismerést. — A hegyvidék gyenge Termőhely. Tömi kellett a fejünkét, hogyan marad ha ­Pista bácsi tunk talpon. Létrehoztuk a tehenészetet, legelőket gon­dozunk, egyre sikeresebb a juhászatunk is... Alapos elemzést kapunk arról, hogyan igyekeznek vonzóvá tenni a háztájit: miért hasznos, ha uborkát, paprikát termesztenél; eze­ken a földeken. A tsz szer­vezi meg a feldolgozásit, az értékesítést. Amit a helyi savanyítóüzem nem győz, azt átadják a Hatvani Konzerv­gyárnak, Budapesten, a Ga- ray téren három elárusító­helye van a szövetkezetnek. Húsz-huszonötezer forint a háztájiból eredő jövedelem egy-egy tagnál. — Mindenből jön egy kis haszon. Ezt kell összeadnunk, és akkor már megéri — mondja Molnár Pista bácsi. kult az erdőművelésre. Pé­té rvásána, Tamalelesz, Bél­apátfalva, Bátor szövetkeze­tei álltak, egy sorba. Azután társulás jött létre a takarmánytermesztés, -be­takarítás korszerűsítésére. A tervidőszak végére termelési rendszer alakul a társaság­ból — halljuk Kaszab Ba­lázs tsz-elnök tájékoztatását — Kiszámítottuk például, ha silónak takarítjuk be a kukoricát, az egységnyi táp­anyag jóval .tevesebbe ke­rül, mintha csak a csöveket szednénk le. Ezt már a kukoricatáblák közit mondja Kaszab Balázs, miközben új büszkeségükre, a Hesston-kombájnra mutat. Száz üzemóra után éppen felülvizsgálatot tartanak a gépen a kukoricatermesztési rendszer ceglédi szakembe­rei. Sok még a látnivaló. A‘ szervizműhelyt is útba ejt­jük, mielőtt a 600 hektár legelő közepén épült új juh- telepet megnéznénk. Kisebb munkákat magángépkocsikon is elvállalnak itt, némileg pótolva ezit a környéken igencsak hiányzó szolgálta­tást. Kezdjük érteni, hogyan le­het jó haszonnal gazdálkod­ni rossz adottságok között is... Kollegium ötmillióért. Te­hetséges gyermekek összeto­borzására épült, aztán mó­dosítani kellett ezt a célt, inkább a gyenge, hátrányos helyzetű tanulók kerültek ide. Legutóbb harmincán az Egri Gyermekvédő Intézet­ből. Állami gondozottak, in­nen járnak a nagyközség is­kolájába. Hazudnánk, ha azt állítanánk, semmi gond ezekkel a gyerekekkel, s hogy örömmel fogadták őket az ittt lakók. A kollégisták sza­bad idejéről, hét végi prog­ramjairól külön gondoskodni, okos szervezéssel ehhez az üzemi brigádok, a családok segítsége is kell. Szűcs De­zső igazgató irányításával pályakezdő pedagógusok dolgoznak a kollégiumban, lelkesedésük ma még sok mindent pótoi. Csaknem szemben az új kollégiummal az út másik oldalán szintén új épüllet. Ili lesz a tornacsarnok — nem olyan örömmel mutáljál;(ez.t nekünk, mint ‘ ahogy ezt égy patriótától elvárhatnánk. Közösen használná ezt a régen várt létesítményt az általános iskola és a szak­munkásképző. A beruházás húszmilliójából hetet a ta­nács vállalt, a többit a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a szakmun­kásképző -gazdája ígérte. Az. tán meggondolta magát, s az üt fve húzódó építkezés most leállt. Az esetleges újrakez­désig egymilliót már él kell költeni a megépült szerkezet óvására. Vajon elég lesz-e? Egyébként a testnevelés- órákat most a művelődési ház rogyadozó nagytermében tartják. — Helybéliek, ugye? Tóth Imre né a közeli ház­ra mutat: — Itt lakunk ml már jó régen. Kijöttünk most egy kicsit ide beszélgetni, most van rá idő, a nyugdíjas meg különben is ráér — mondja, és nevet hozzá egyet. Aztán az ember felé fordul. — A férjem délelőtt már a darálóban járt. Három ma­lacunk van itthon, meg a többi ház körüli jószág. Van velük munka, de hát nem panaszkodunk. Hoz a háztá­ji is, csak egészséggel bír­nánk. .. — Sikerül-e mindent meg­üt éve épül, s ki tudja, mikor lesz kész? A térképen, ha nézzük, szinte egy „bo­korban" találhatók mindannyian. Ésszerű volt hát az. összefogás, az erők egyesítése. Pétervására, Váraszó, l'.rdőkövesd, Ivád. Kisfüzes. A nagyobb község maga köré gyűjtötte az apróbbakat. Sajátos öröksé­gükkel együtt: féltve őrzött hagyomá­nyokkal, az itt lakóknak a szülőfalu iránt érzett hűségével, az utolsó háznál véget erő bekötő utakkal. Így együtt, hatezer lakosa van a nagy­községnek. A legnagyobb gazdaság a ter­melőszövetkezet, ipari, feldolgozó Ipari melléküzemágaival. Sokai« bizonytalan volt a sorsa a Fétnvill Ipari szövetkezet telepének. Helybeli fogyasztási szövetke­zel az. áruellátás szervezője. Két általá­nos iskola, egy mezőgazdasági szakmun­kásképző intézet, létszámukat tekintve a pedagógusok döntő többségben vannak a községi értelmiség között. Péterke? Sokszor így rövidítik Péterva- sáru nevét. Becéz.őn hangzik, kedveskedő ragaszkodással. Mit tud adni ina a nagy­község cserébe a ragaszkodásért? vásárolni, amit szeretett - volna? — Radics Józsefné tolja mellénk a biciklit, a karján kosár. Kisebb gye­rekhad kiséri. — Hát, ha itt, az ABC- ben valami nincs, akkor me­gyünk a másik boltba. Csak az kicsi. Elkelne a bővíti^,' Radicsné éppen a végén tart, készül vissza,.a tsz-be. Az ötödik gyerek*?) volit otthon. Váraszó. Azt mondják, itt a legerősebb az összetartás az emberekben. Ügy hírlik, annak idején a templomot is társadalmi munkában épí­tették. Az viszont biztos, hogy igen nagy érték, amit most a nyáron közösen lét­rehoztak a falu lakód: egy óvoda. Tisztán közös mun­kából. A Hazafias Népfront helyi Szervezete — élén Pálfi Ist­ván szabó kisiparossal — kezdte a mozgósítást. Kell az óvoda, hiszen korábban csak az tudott munkát vál­lalni, aki Péterkére beutaz­tathatta a gyerekét. Dutkay Dénes pedagógus és felesége szintén a fő szervezők közé tartozott, hívásukra jött az egész falu. A régi szolgálati lakást 300 ezer forint értékű munkával óvodává alakíttrtt ták. Igen sokat segített aftsz helyi fafeldolgozó üzeme./is, Az összefogás lelkesítőén szép példája lett az óvoda, kijárták a fenntartás költsé­geit is. Nincs gyerek, akit ne tudnának elhelyezni. Tölgye­si Attilátté vezető óvónő és Németh Tiborné, a tanács építési főelőadója büszkén kalauzol az apróságok kö­zött : A — Itt volt az avatáson mindenki, eljöttek olyan idő­sek, akiknek már a déduno­kájuk sem óvodás korú. Ak­kor született az elhatározás: ugyanilyen összefogással megépítenek egy öregek nap­közi otthonát is... Csendes, szinte kihalt a vidék, ahogy a dombtetőről, a nagyközség határából kör­benéz az ember. S mi min­dent lehetne, kellene még elmondani, ami fontos, ami szóbeszéd az itteniek között. Ami hozzátartozik a nagy­község és a kisebb testvérek mindennapjaihoz... Szöveg: Hekeli Sándor Koós József Fotó: Perl Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom