Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
6. v * ’Sí fa NÉPÚJSÁG, 1981. október 24., szombat A B—1 típusú bombázó gyártásáról Carter annak Idején lemaradt AZ MX-DONTÉS HÁTTERÉBEN Reagan rakétatervei ■■ A hírhedt MX-rakéta ÉSZAK-DÉL KONFERENCIA A cancuni csúcs A világsajtóban mind sűrűbben bukkan fel egy mexikói kisváros, Cancun neve. Október utolsó hetében itt tartják meg az úgynevezett Észak—Dél csúcstalálkozót, az iparilag fejlett tőkés országok és a fejlődő államok képviselőinek magas szintű eszmecseréjét. A téma: a világgazdaság e két nagy csoportjának egymáshoz való viszonya, pontosabban a fejlett tőkés világ és a fejlődő országok kapcsolatait Jellemző egyenlőtlenség. Október elején hozta nyilvánosságra hadseregfejlesztési terveit Ronald Reagan. Az Egyesült Államok elnöke alig háromnegyed éves kormányzása alatt most lépett először igazán nagyszabású katonapolitikai elemzéssel az ország és a világ közvéleménye elé, s most ismertette döntéseit azokról a fegyverfejlesztési elképzelésekről, amiket még az előző adminisztrációk indítottak meg. Silók vagy alagutak? Mi is a most hozott elnöki döntés lényege? Először: határozatot hoztak 100 MX- rakéta gyártásának megkezdéséről és rendszerbe állításáról. Ezeket — egyelőre — meglevő kilövőállomásokban helyezik el. Másodszor: a légierőt száz B—1 típusú bombázóval látják el. Folytatják a repülőgépekről indítható Cruise hadászati robotrepülőgépek (szárnyasrakéták), fejlesztését. Előkészületeket tesznek az ún. „lopakodó” bombázó gyártására (Ez a gép állítólag a lokátorrendszerek számára szinte „láthatatlanná válva” képes áthatolni az ellenséges légvédelmi rendszereken). Harmadszor: a hadi- tengerészet állományába tartozó Trident-típusú rakétahordozó atom-tengeralattjárók építését is felgyorsítják. A most rendszerben lévőknél nagyobb pusztltóere- jű, pontosabb és nagyobb hatótávolsú tengeralattjáróról indítható rakétát fejlesztenek ki. A legnagyobb visszhangot világszerte az MX-döntés hozta. A jelenlegi Mimrte- man—3 rakétáknál nagyobb hatótávolságú, tíz robbanó- fejes interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztése már hosszú évek óta folyik. A Carter-kormány szakértői azt tervezték, hogy az MX_ eket Utah és Nevada államok ritkán lakott, sivatagos területein helyezik el, mégpedig úgy, hogy egy-egy rakétához húsz kilövőállást építenek, és a rakétákat ezek között szállítják vasúti síneken vagy nagy teherbírású teherautókon. Felvetődött azaz elképzelés is, hogy föld alatti alagútrendszert építenek a rakéták állandó mozgatására. Ezt a tervezetet azzal indokolták, hogy így az amerikai hadászati rendeltetésű rakétaerő zöme kivédheti a szovjetek meglepetésszerű támadását Most első lépésként olyan döntést hoztak, hogy a régebbi rakéták kilövőállásait erősítik meg, s ezekbe helyezik az MX-eket. Igaz, a tervek szerint az MX-eket alkalmassá teszik majd a levegőből indításra — a rakétákat ekkor nagy teljesítményű szállítógépek emelnék a magasba. Ami a B—1 repülőgépet illeti. ennek gyártását Carter elnök annak idején. azért állította le, mert szakértőinek megítélése szerint a bombázó katonai előnyei (képes kis magasságon nagy sebességgel repülni) nem álltak arányban csillagászati árával. A mostani Reagan- döntésről sokan tudni vélik. hogy az elsősorban az üzletben érdekelt nagy hadiipari monopóliumoknak tett előzékeny lépés. A Trident- fejlesztés — tehát a Polaris- tengeralattjárók fokozatos lecserélése már Carter alatt megkezdődött — most ez nyilvánvalóan fokozott tempóban folytatódik majd. SALT helyett START? A Reagan-kormányzat az elkövetkező öt évben vagy 1500 milliárd dollárt akart katonai célokra költeni — ennek az összegnek a jelentős része éppen a szóban forgó hadászati rendszerek kiépítésére megy. Reagan sajtóértekezletén arról beszélt, hogy ezek a lépések úgymond lezárják az Egyesült Államok védelmében meglevő réseket, s munkatársai szerint csak ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása teheti lehetővé a szovjet—amerikai tárgyalásokat. Sőt, már új betűszót is kitaláltak a jövendő megbeszélések jelölésére. A jelenlegi SALT helyett ez START lenne: a SALT a hadászati fegyverek korlátozását, a START ugyanezen rendszerek csökkentését jelentené. A valóság azonban egész mást mutat: nem csökkentésről, hanem új fegyverkezési verseny startjáról van szó, amelynek a célja: hadászati fölényt érni el a Szovjetunióval szemben, szert tenni a politikai nyomásgyakorlás eszközére, és a fegyverkezési versenynyel olyan gazdasági nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és szövetségeseire, amely gondokat okozhat a szocialista országok életében. Az elképzelések hamisságára a szovjet vezetők több ízben rámutattak, kinyilvánítva: országuk kész a megbeszélésekre, a valódi fegyverzetcsökkentésre, ha annak alapja az egyenlőség, a kölcsönös biztonság elismerése. A jóakarat nyilvánításának már számos jele volt szovjet oldalról. Ugyanakkor ezzel együttjárt annak kifejezése is, hogy a szocialista nagyhatalom nem hagyja zsarolni magát és szövetségeseit — képes és kész megvédeni biztonságát. A szovjet fél ezekkel az elvekkel, nyitott kártyákkal készül az Egyesült Államokkal való tárgyalások felújítására. Miklós Gábor Sem a csúcs, sem a párbeszéd nem újkeletű, hisz a Nyugat iparosodott országai és a fejlődő világ közti konfliktus voltaképpen a világgazdaság krónikus betegsége. Az ellentét az 1970- es években vált olyan élessé, hogy mind Észak, mind Dél (ezek politikai keretfogalmak a fejlődő tőkés, illetve a fejlődő országokra) úgy vélte: a párbeszéd, a megoldás keresése elkerülhetetlen. A fejlődők sajátos problémáit a legélesebb formában az ENSZ-közgyűlés 1974-es hatodik, rendkívüli ülésszaka fogalmazta meg. Ekkor született az a mindmáig alapvető jelentőségű program, amelyet tömören új nemzetközi gazdasági rendnek neveznek. E határkőnek tekintett ENSZ-ta- nácskozás cselekvési programot fogadott el a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jövőjéről, hangsúlyozva, hogy valamennyi országnak részt kell kapnia a világgazdasági problémák megoldásából, minden államnak biztosítani kell teljes és állandó szuvé- renitását, nyersanyagforrásaik, gazdaságuk felett. Ettől kezdve azonban a párbeszéd útja kettévált. Noha az ENSZ megfelelő fórum lehetett volna a globális problémák megvitatására hosszabb távon is, az 1970-es évek második felében a világszervezettől függetlenül több fejlett tőkés ország és néhány fejlődő ország külön, úgynevezett Észak—Dél konferenciát tartott. Az 1975-ben, Párizsban tartott tanácskozás azonban — az egyik ismert résztvevő, Heath, volt brit miniszterelnöknő kijelentése szerint — a szavak tengerébe fulladt. A kudarc kétirányú folyamatot indított el A Világibank és a fejlődő országok segélyezésével foglalkozó más nemzetközi szervezetek vezetőit, a tőkés világ több kormányát arra ösztökélte, hogy állandó, szakértői csoportot hozzanak létre. A bizottság tavaly kiadott jelentésének már a címe is igyekezett érzékeltetni a helyzet drámaiságát: „Észak —Dél: A túlélés programja”. A tanulmány vitathatatlan érdemei, alapossága ellenére is — az Észak—Dél dialógus egész jellegének megfelelően — megkísérelte az imperialista hatalmak és a fejlődő országok közötti ellentéteket az utóbbiak gazdasági helyzetének megjavításáért folytatott harc általános, sokszor ködös jelszavával elmosni. Megmaradt a globális eszmecsere alapvető problémája, nevezetesen a fejlett tőkés világ elzárkózása attól, hogy az új nemzetközi gazdasági rend kialakításában, a fejlődő világ jogos igényeinek kielégítésében a szavakról a tettek síkjára lépjen. Hiszen a harmadik világ a szerepek újrafelosztását akarja a Nemzetközi Valutaalapban, a Világbankban, a GATT- bán, azaz hatalommegosztást ott, ahol mostanáig csorbítatlanul érvényesültek a fejlettek érdekei. Ami a küszöbönálló cancuni csúcsértekezletet illeti, az Egyesült Államok állásfoglalása több szempontból is meghatározó jelentőségű. A korábbi amerikai kormányzatok meglehetős merevséggel utasították el a fejlődő világ alapköveteléseit, többek közt azt, hogy 1984-ig növeljék pénzügyi segélyeiket bruttó társadalmi termékük 0,7 százalékára. Reagan kormányzatával az Egyesült Államok viszonya a fejlődő világhoz, a gazdasági kérdések megközelítése még erősebben „politikaivá” vált Miként a Time című lap fogalmazott: „a segély nem adomány, hanem az amerikai politika eszköze”. Emlékeztetni kell ennek kapcsán a Szovjetunió álláspontjára is. Moszkvai vélemény szerint az Észak—Dél probléma oka jórészt a gyarmati múlt és a neokolonialista politika — ezért pedig a szocialista országok nem tehetők felelőssé. A Szovjetunió nem vesz részt a cancuni csúcson sem, rámutatva, hogy ilyen tárgyalásokkal nem lehet alapvető javulást elérni, ráadásul — amerikai nyomásra — most a résztvevők körét is önkényesen. szabták meg. Győri Sándor „Fekete aratás” Egy skót környezetvédő csoport lépfene-vírusokkal fertőzött földet borított a brit kormány porton-downi kutatóközpontja elé. A föld Gruinardról, az 194] óta lezárva tartott Északskót szigetről származik. A britek a második világháború idején ezen a szigeten kísérleteztek birkákba oltott lépfene-vírusokkal. A lépfe- ne egyébként erősen ragályos betegség, elsősorban szarvasmarháknál és birkáknál fordul elő. A magát „fekete aratás kommandónak" nevező környezetvédő csoport ezzel az akciójával a brit kormánynak a sziget további sorsával kapcsolatos nemtörődömségére kívánta felhívni a figyelmet. A londoni hadügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy a kutatóközpont elé szórt földben lép- fene-vírusokat találtak. Összeállította: Huppan Béla OPEC-ház Becsben Az OPEC házat vásárol Becsben. Nem akármilyet. A híres Deutschmeister-palota lesz a jövőben az olajexportáló országok szervezetének a székháza. Ügy hírlik, az olajorszá- gok képviselői jó üzletet csinálnak. (Nem először.) Potom 50 millió schillingért vásárolják meg a hivatalosan '93 millióra becsült palotát. A neoreneszánsz jalak között egy habsburg, Vilmos főherceg lakott, az 6 otthonának építették a bécsi Ringen Theophil Hansen tervei szerint 1864 és 1868 között a palotát. Aztán a német lovagrend tulajdonába került, hogy annak nagymestere (németül: a Deutschmeister! székeljen ott.) Idősebbek emlékezhetnek a „Deutschmeister-regi- ment” pattogó indulójára is!) A második világháború után a bécsi rendőrség költözött oda, de egyhamar modernebb székházat építettek a rend fenntartói számára. A híres palota a 70-es évek közepe óta üresen állt. Az OPEC-nek eddig Becsben egy rossz emlékű és a céloknak meg nem felelő székhelye volt: emlékezetes az a terrorakció, amelynek során az alig őrzött OPEC-székházból úgyszólván valamennyi tagállam olaj- és energiaügyi minisztereit túszul ejtette a „Carlos” nevű terroristavezér vakmerő bandája... Már csak biztonsági okokból is szükség van az OPEC- nek egy jobban védhető palotára. Pénze van az üzemeltetésre is. Nem kell félteni az olajexportálók szervezetét. Jövőre az OPEC átlagos olajkitermelése napi 23—24 millió hordó olaj lesz. az idén átlagosan 23 millióval hoztak fel felszínre a ,Jekete aranyból”. Olajtartalékaik ma 101 napra elegendők. Ha az olaj ára egyszer megint emelkedik, akkor az olajtömeg értéke csak megugrik. Ha pedig — véletlenül, mert hiszen ki bízhat ebben? — Az olajár csökkenne, a fogyasztás is újra emelkedhetnék. Egyszóval, nem kell félteni a bécsi új háztulajdonosokat. (P) A földgáztermelés alakulása A világ földgáztermelése 1980-ban — ha kisebb mértékben is, mindössze 3 milliárd köbméterrel — csökkent az előző évi kitermeléshez képest. Ennek a visszaesésnek földrészenként más és más oka»' van. Észak-Amerikában elsősorban az árak kialakításával kapcsolatos viták korlátozzák a kitermelést és a felhasználást. Ennek következtében Kanadában több mint 7, az USA-ban pedig közel két százalékkal kevesebb földgázt termeltek ki, mint 1979- ben. Ugyancsak visszaesett a termelés a Közel- Keleten — mintegy 22 százalékkal —, de elsősorban politikai okok miatt (pl. Irán). A Ny ugat-Euró pában bekövetkezett háromszázalékos csökkenés az Időjárás, a sikeres ener- giamegtakaritásl törekvések, valamint néhány mező esetében a kimerülés következménye. Az afrikai visszaesés, mely meghaladja a 20 százalékot is, részben szintén árviták eredménye. Emelkedett viszont a kitermelés Latin-Ame- rikában 22, (Mexikóban 26) és a szocialista országokban 6 százalékkal. A Szovjetunió termelése adja jelenleg a világ összes földgáz- termelésének 29 százalékát, de az 1985-re tervezett 700 milliárd köbméter a világtermelés 40 százalékát fogja jelenteni.
