Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

Még megmelengeti a nap hátunkon a pulóvert. Még ragyogva végigsiklik a fény egy fehérre meszelt házfalon, még szúnyog dong a levegőben, még zöldet vet az árokpart. Még fel izzik a nyár egy pirosán fellobbanó őszi repkenye levélen.

De a galambok már fázósan gu bbaszkodnak az eresz tövében, tollúk fényén megfáradt a tavaszi röp dösés. Egy macska fekete árnya suhan a reggeli testmeleget őrző lavór alatt, egy fáradt kéz kapaszkodik a romió léckerítésen.

Anyó várakozik a porta előtt. A határban már bekerítő hadmozdulataival lopakodik előre az ősz, és sorra dőlnek a kukoricatáblák regimentjei. A faluszéli kútágas utolsó bástyaként szembeszáll az osonó köddel.

De minden hiába. Este jön és a kéményekbe hideg huzat morgolódik. őszre jár. Szigethy András és Perl Márton képriportja

A jóllakott ember szájában is összefut a nyál, különösen, ha színesben látja a televízió reklámját, a Csemegebolt kolbászhegyeit, a fehér-aranybarna császárhúsokat, a felvágottak dömpingjét, az oldalasokat és sonkákat, egyszóval mindazt az ínyességet, amire még népi mondásaink is számosán akadnak. Több nap mint kolbász. Kolbászból font kerítés. Például. Meg a társaik. Űjabb hirdetés, csokoládés, kókuszos, tejszín,habos csemege. Megint más hirdetés: szakácsok ajánlják versenymunkáikat, tűzön, zsírban, olajban, sercegve, pirulva, tálalva kínálják magukat a jobbnál jobb falatok.

Az a miénk, amit megeszünk.

Iskolatej. Nem éppen ..korszerű" a reklám, a tehenet vonszoló „gyöngyösbok rétás” paraszt bácsi, de surran és nem cseppen a finom tej, van öröm az iskolában. Már. ahol van iskolatej.

Reklám. Reklámok a tévében. És műsor is,' arról, hogyan fő- zócskézzünk. hogyan főzőcskéznek. de okosan.

Néhány országban már e reklámok bemutatása is tudatos politikai provokációnak tűnne. Ha lenne egyáltalán olyan televíziós szerkesztő, aki merné ott a közvéleményt ilyfajta műsorokkal, reklámokkal irritálni . . . Igen, kis hazánk tejjel-mézzel folyó Kánaán lett. Felépítettük a szocializmus országát, be is fontuk kolbászból lett kerítéssel és tetejét is kiraktuk, cserép helyett sódarral. Így élünk mi Pannóniában. Harcolunk az elhízás ellen, míg mások . .. Sanda* lélek az, akinek nem elég a boldogsághoz, ha tele van a tányérja. az is kell még. hogy a másiké üres legyen.

Hogy a szocializmus nem jelent egyet a kolbászhegyekkel, azt persze csak akkor mondhatjuk ki. s csak úgy mondhattuk ki, ha hegy. nyi nem is. de elegendő már volt és van abból a kolbászból. A kolbász-szocializmus ideológiájával szembeszegülni bizony csak úgy lehetséges, hogyha ebben a harcban. mert egyfajta harc ez is ám. é.s korántsem nevetséges küzdelem, lábunkat a bizton megtermelt javak masszív alapzatán vethetjük meg. S, hogy ilyen alapról beszélhetünk ma és itt, ebben az országban, ahhoz évtizedes és következetes politika — társadalom és gazdaságpolitika — kelletett. Nem is kevés kudarc, tanulás önmagunk botlásaiból, mások tapasztalataiból. de még elleneink kaján kézdörzsölgetéseiből is. Semmilyen politikát, gazdaságpolitikát sem lehet jó kedvből, rossz kedvből, álmokból és napi vágyakból, alapvető elvünk megkerülésével, figyelmen kívül hagyásával csinálni. Az eszme, az elv az a televény föld, amelyen Anteuszként megvetjük sarkainkat, amelyet ..beültetünk” a rövid, vagy hosszabb táv szükségleteink kielégítésére szolgáló javakkal: ami nekünk kell. ami a hazai, a világpiacnak kell. ami biztos, hogy kell. s azzal amit biztos, hogy nekünk kell beültetni. Ha ott a kitűnő talaj bár. de csak úgy. felbuggyanó vágyaink szerint gazdálkodunk rajta, avagy gazdálkodnánk bár okosan, ha nem segítenének mit vetni magukba elveink humuszszemei, — nos, egyik módon se jutnánk sehová.

A kerítést lehet ugyan kolbászból fonni, de fonni kell. ami munka. A kolbászhoz hús kell, amit jószágként nevelni kell. ami munka. A jószágnak takarmány kell, amit megtermelni kell, ami munka .. . Nincs mese, a mese sincs meg munka nélkül.

Nézem a televízió reklámját, amolyan bőségszarunak tűnik az egész, s voltaképpen ostobaság lenne is szégyellnünk azt, amink van — nem a mondást, hogy az a miénk, amit megeszünk, mert az szamár egy mondás. —7, miután mindaz amink van, az a munkánk nyomán van. De hát egy reklám- műsornak nem is feladata á mosolygó húshegyek mögött az értékesítési gondokat is megmutatni, a gyöngyöző borral teli pohárban minek visszatükröztetni a szőlőtermelés hazai gépesítettségének, igen alacsony fokát és a tárolási gondokat, meg az értékesítésit is minek. Pedig, ha jól belegondolunk, e téren is és más téren is a gazdaságnak — és nemcsak az élelmiszer-gazdaságnak — bőven van. volt és lesz gondja. Olyan is, ami rövid távon feloldható, olyan is. ami nem. olyan is. ami a gazdaság irányításának kellő át nem gondoltsága miatt lett teher a vállunkon. meg olyan is, amit ugyan átgondoltak, átgondoltunk, csak mire a végére értünk a gondolkodásnak — elfutott felettünk az idő.

Nézem a televízió reklámját és eszembe jut. hogy nem is olyan .nagyon régen, a politika történetét, pontosabban történelmét illetően, szinte tegnap, évtizede tán, hogy nálunk is gond volt a hússal. majd a cukorral. Gond, mert a háztáji gazdálkodás társadalom- és gazdaságpolitikáját nem okos szabályzókkal, hanem oktalan adópolitikával akarták összhangba hozni. Néhány — kettő, három — hízósertés anyakoca után erős progresszív adózás: nehogy a

zsírosodó malachájjal arányosan zsírosodjon a termelő is. Ügy véltük — miért, véltük? — úgy vélték egyesek, hogy az ellentmondana elveinknek. Rövidesen hús- ' gondjaink lettek, ismét és igazán bosszantotta volna a Magyar Televízió nézőjét, ha a mostanihoz hasonló reklámfilmekkel traktálták volna a sertéspörkölt helyett. Minek nekünk termelni cukorrépát? Biztosítsuk a cukrot importból, még behozva is olcsóbb. mint megtermelve azt itthon. A döntés megszületett, közben a világpiacon megugrott a cukor ára — no nem a mi döntésünk miatt —, és máris gond volt a hazai cukorellátással. Évekig tartott, míg helyreállt a termelés mennyisége és különösen a termelés kedve.

S. még azt sem lehetne mondani. hogy valamiképpen nem megfontolt döntések voltak azok. Csak nem meggondoltak. Nem vették figyelembe a társadalom, a gazdaság realitásait, naiv puristaként szentélybe kívánták ismét helyezni az eszmét, az elveket, ahelyett, hogy értük, azok szellemében cselekedtek volna.

Régen volt? Igen. De annyira azért nem. hogy saját akkori hibáinkból ne tudnánk még akár ma is tanulni. Mert ehhez a dehogyis kolbászból font és dehogyis bekerített, inkább nagyonis nyitott kis ország jelenlegi gazdálkodásához küzdelmes, kitartó, következetes. a hibákkal nyíltan is szembenézni tudó politika vezetett el. Egy rugalmas piacgazdálkodáshoz, a szocializmus építésének olyan gazdasági modelljéhez, amelyben elveiben azonos, módszereiben azonban más, elütő a többi szocialista országétól. S. amelynek bárminő másolása éppen olyan reménytelen vállalkozás lenne. a saját helyi és történelmi viszonyok figyelmen kívül hagyásával, mint amilyen ' bukott vállalkozás lett és volt egykor a miénk.

Nézem a televíziót és töprengek: íme egy nép, amely még a mai újszülöttjei génjeiben is ott hordja az évszázados éhezést. Nem tud betelni az evéssel. A terített asztal népe lettünk. Majd, ha eljutunk a szellem nem kevésbé dúsan terített asztalához is, nos ak. kor lehet majd mondani joggal, hogy itt van már a felépített szocializmus.

Addig is jó étvágyat.

Cj<yU.-y>U