Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-22 / 248. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 22., csütörtök 3. Társadalmi juttatások természetben és pénzben (1.) Minden hátrányt nem ellensúlyozhatunk A társadalmi juttatások — az életszínvonal-politika céljainak megfelelően — rendkívül dinamikusan bővültek az elmúlt években. Erre a fejlődésre jellemző, hogy 1963-ban még 100 forint munkajövedelemhez 23, 1980- ban már 48 forint társadalmi juttatás járult. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a lakossági jövedelmek, juttatások kétharmad része a munkával arányosan kerül szétosztásra, egyhar- mad része pedig a munkavégzéstől függetlenül keletkezett hátrányok csökkentését szolgálja. A szociálpolitika a társadalmi-gazdasági fejlettség mai szintjén nem képes mindenféle hátrány ellensúlyozására, a társadalmi esély- egyenlőség megteremtésére. Az eltérő foglalkozási, ré- tegződési, demográfiai helyzetből, települési viszonyokból adódó különbségek legfeljebb mérsékelhetők, csökkenthetők, de meg nem szüntethetők. így például a nagy családok következetes szociálpolitikai támogatásával megelőzhetjük a további hátrányok keletkezését, de a hátrányokat maradéktalanul nem küszöbölhetjük ki. A gazdasági és a szociálpolitikai célok nem állíthatók szembe egymással. A szociálpolitika végső soron a társadalmi-politikai feszültségek csökkentésével, megFénzbeni juttatások 87 300 Ebből nyugdíj 55 979 családi pótlék ' 13 561 gyermekgondozási segély 3 913 táppénz 8 534 terhességi-gyermekágyi segély 1 535 anyasági segély 360 temetési segély 98 ösztöndíj 997 Természetbeni juttatások 60 000 Ebből egészségügyi juttatások 17 800 szociális juttatás és bölcsőde 3 750 oktatási juttatás, óvoda 24 800 kultúra, sport, üdülés 7 900 Társadalmi juttatások összesen 147 300 előzésével hozzájárul a sikeres gazdasági tevékenységhez. De a gazdaság fejlesztése elsőbbséget élvez a jelenlegi helyzetben, hiszen á szociálpolitikai feladatok megoldása szintén a gazdaság teljesítőképességének alakulásától függ. A korlátozott anyagi lehetőségek és a gyarapodó tennivalók szorításában a szociálpolitika a feladatok határozott rangsorolására kényszerül. A meglevő eszközök eredményesebb fel- használása, az eddigi tapasztalatok körültekintő elemzése, a feladatok összefogott, átgondolt, célirányos meghatározására van szükség. A szociálpolitika alapvetően állami feladat, emellett azonban a társadalmi összefogás sokféle lehetőségével is élni kell. Elismerésre méltóak azok az eredmények, amelyeket eddig elértünk, amelyekre építhetünk. Társadalmi juttatásaink kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Jelentős összegeket költünk a jogos igények mind teljesebb kielégítésére. Tavaly összesen 147,3 milliárd forintot fordított az ország társadalmi juttatásokra, éppen háromszor annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A társadalmi juttatások megoszlása a következő (millió forintban) : Ha ezt az összeget elosztjuk a lakosság számával, kiderül, hogy 1980-ban egy magyar állampolgár évi 13 834 forint társadalmi juttatásban részesült. Legnagyobb ütemben a pén2íbeni társadalmi juttatások gyarapodtak: egy lakosra jelenleg 20-szor akkora összeg jut, mint 20 évvel ezelőtt. Kisebb ütemben, 2,6- szeresükre növekedtek a természetbeni társadalmi juttatások a 20 év alatt, arányuk a lakosság növekvő jövedelméhez viszonyítva lényegében nem változott. így az egészségügyi, illetve oktatási, társadalmi juttatások növekedése, bár meghaladta a nemzeti jövedelem növekedési ütemét, legfeljebb a szükségletek mennyiségi gyarapodásával tartott lépést, s nem tette lehetővé az igények minőségileg is megfelelő színvonalú kielégítését. Ami a fejlesztési lehetőségeket illeti: a költségvetés szociális kiadásai — a beruházási összegeken belül — 65—70 milliárd forinttal, folyó áron több mint 40 százalékkal növekednek 1981— 85-lben. De e tekintélyes összeg legnagyobb része az érvényes szabályok szerint automatikusan növekvő kiadások fedezésére szolgál. (Például a nyugdíjak növelésére, a tervidőszakban belépő új kórházi, bölcsődei, óvodai, szociális otthoni helyek fenntartására stb.j. Végül is 8—8,5 milliárd forint marad a pénzbeni társadalmi juttatások fejlesztésére. Az új intézkedések közül már ismert az átlag alatti nyugdíjak, illetve a három, és több gyerek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzése. Bizonyára elnyeri a társadalom egyetértő támogatását ez a gondoskodás a leg- szúkösebb anyagi viszonyok között élőkről. A lakosság e nem kereső, alacsony jövedelmű részét igen érzékenyen érintené az évi 4,5—5 százalékos fogyasztói áremelés, ha nem kapna szinte személyre szóló garanciát az életszínvonal-stabilizálási program keretében, A lakosság másik, nagyobb része inkább képes a drágulásokat elviselni, illetve azit több és jobb munkával ellensúlyozni. (Folytatjuk) Kovács József NAPIRENDEN: A közalkalmazottak helyzete Tizenhárom esztendővel ezelőtt jött létre az a kapcsolat, amelynek az eredményeit értékelték tegnap a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának, illetve a megyei tanács vezetői. Mint megállapították, az együtes intézkedés nyomán tovább fejlődött a tanácsi munka színvonala, hatékonysága. Ezt azok az állampolgárok- jelezték, akik ügyes-bajos dolgaikkal az utóbbi időben felkeresték a helyi közigazgatási szerveket Ügyeik Intézését kultúrált, politikailag felkészült, a szakterületen jártas tanácsi dolgozók végezték. Említést tettek az ülésen arról is, hogy jelentősen javultak a közigazgatásban dolgozó szakemberek élet- és munkakörülményei. „Vajon tavaly és az idén hány vagon paradicsomot nem szedtek le... ? Mennyi megtermelt jó áru megy évente veszendőbe? Erről sehol sem készül statisztika” Még egyszer a paradicsomszezonról Lapunk szeptember 6-i számában, tehát a szezon elején írtunk arról, hogy nincs összhang a paradicsomtermelés, az .értékesítés és a konzervgyártás között és ebből jelentős károk származnak. Augusztus végén és szeptember első napjaiban az volt a baj, hogy a termelő gazdaságok alig bír. ták a termést betakarítani, ezért váltakozó mennyiségben érkezett a paradicsom a tizenegy kihelyezett léállomásról. Aztán megváltozott a helyzet, szinte mindenütt egyszerre érett be a paradicsom, diákok és szerződött munkások százai szedték. Akkor viszont a Hatvani Konzervgyár nem győzte a feldolgozást. Hevesen, Horton, Tarnamérán, Ecséden és a Jászságban napokig hegyekben állt a leszedett paradicsom, minősége romlott. Előfordult, hogy a vetőmagot megmentették, de több vagon lét a szántóföldre öntötték. Vajon tavaly és az idén hány vagon paradicsomot nem szedtek le, hanem szárastól együtt nagy táblák egész termését a földbe szántották? Mennyi megtermelt jó áru megy évente veszendőbe? Erről sehol sem készül statisztika. A Hatvani Konzervgyárral az idén zöldborsó- és paradicsomtermelésre, -feldolgozásra 4 állami gazdaság, 32 termelőszövetkezet és 4 áfész kötött szerződést. Az éves terv 780 vagon borsó és 9700 vagon paradicsom felvásárlása volt.. Ez a két adat bizonyítja, hogy igen nagy mennyiségről, népgazdasági szinten is jelentős értékről van szó. e A Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdasága a hatvanas évek közepén egyszer már abbahagyta a paradicsomtermelést. Nehezen, nagy rábeszélésre és állami ártámogatás után kezdték el újra. Száraz József igazgató és Hényel Ferenc ágazatvezető szóvá tették, hogy a zöldborsó jelentős hányada megöregszik, értéke csökken, A borsó és a paradicsom betakarítása, feldolgozása közben előálló nehézségek, huzavonák miatt 25—40 százalékos a veszteségidő. Tűrhetetlen az az ellentmondás, hogy a gazdaságok hektáronként egyre többet akarnak termelni, ennek érdekében a talajművelésre, műtrágyára, öntözésre és gépesítésre egyre többet költenek, de munkaerő, illetve konzervgyári kapacitáshiány miatt évről-évre jelentős a minőségromlás, nagy mennyiségű termés a szántóföldeken marad és ott legfeljebb zöldtrágyaként hasznosítják. Panaszokat hallottunk a tarnamérai, az ecsédi és a horti tsz-ben is. Gulyás Sán. dór, a hevesi tsz elnöke nemcsak telefonon sürgette a paradicsom gyorsabb ütemű átvételét, hanem személyesen ment Hatvaniba. De a konzervgyár sokkal kevesebbet tud feldolgozni, mint amennyit a főszezonban naponként szedtek és szállítani akartak. Ezt meg lehet magyarázni, a termelők esetleg meg is értik, de ettől vagon. nyi tételekben romlik a borsó és a paradicsom. Nem lehet várni, ilyen tételeket nem lehet tárolni, mert mindkettő gyorsan romló áru. . Rákóczi Lajos, a Hatvani Konzervgyár termeltetési főosztályvezetője elmondta, hogy a gyár mi mindent tesz a termelők, a felvásárlás és a feldolgozás kapcsolatainak javításáért, a közös érdek szolgálatáért. A borsó és a paradicsom betakarításának, feldolgozásának gépesítése, a tizenegy kitelepített lévonal, a szállítás jobb megszervezése sokat enyhített a gondokon, de az idei szezon tapasztalatai azt igazolják, hogy nem tudtak mindent megoldani. Ha sok, ha kevés — a vége torzsalkodás. A bajok miatt csökken a termelési kedv, jelzések érkeztek, hogy a jászszent- andrási tsz, amely az Idén 1200 vagon paradicsomra szerződött, a VI. ötéves terv végéig megszünteti a termelést, Jászkiséren és Heves megye több gazdagságában is megtorpanás tapasztalható. Ha kevesebbet fognak termelni, akkor kevesebb jut a piacra és a konzervgyárba, drágább lesz a pa- . radicsom és a konzerv, csökken az export. Mindez mát nemcsak a termelők és ><a konzervgyár ügye, hanem a népgazdaságot, azaz mindnyájunkat hátrányosan érintene. Hogyan lehet a bajokon segíteni? Könnyű lenne azt javasolni, hogy építsenek új konzervgyárat, mert akkor Dél-Heves és a Jászság ösz- szes termékét konzerválni tudnák. De új konzervgyárra belátható időn belül nem jut pénz. Vajon a Hatvani Konzervgyár mikor és hogyan bővíthető? Erre sem adhatunk biztató választ, hiszen az ország gyümölcs-, főleg almatermésével is tárolási, feldolgozási gondjaink vannak, az élelmiszer- iparnak sok mindenre szüksége lenne. Tehát • más, gyorsabb és sokkal olcsóbb megoldást kell keresni. Az elmúlt évben például nem adtak szezon eleji felárat, az idén a konzervgyár szerint jelentős összeget fizettek. Ám a gazdaságok keveslik, mert mázsánként csak tízfilléreket kaptak. Kinek van igaza? Gyanítom, hogy a termelőknek, hiseien a cukorrépa-termelés csökkenését is csak nagyobb anyagi juttatással sikerült megállapítani. Valószínű, hogy a jelenlegi konzervgyári szerény haszonból nincs lehetőség a termelés célszerű és szükséges ösztönzésére. De a megoldást mindenképpen és sürgősen meg kell találni. Fazekas László D vád: csalás, árdrágítás, sikkasztás RÖNKFAOSZTÁLYOZÖ. Nagy teljesítményű rönkfaosztá- Iyozó és manipuláló berendezés kezdte meg működését Lentiben, a ZEFAG 18. számú fafeldolgozó üzemében. A korszerű, automata vezérlésű berendezés — a nehéz fizikai munkát helyettesítve — évi 80 ezer köbméter rönkfa 40 féle osztályozását teszi lehetővé az igényeknek megfelelően (MTI fotó — Kiss Ferenc felv. — KS) A téma: járműbeszerzés, fejlesztés, export M űszaki-közgazdasági hetek — 1976-tól kezdődően megállapíthatatlan mennyiségű és minőségű áru vonatkozásában követtek el árdrágítást és .pontosan meg nem határozható mennyiségű és összegű tisztességtelen haszonhoz jutottak a vádlót-- tak. — Ezekel a szavakkal kezdte a vádirat ismertetését az ügyész abban a bűnperben, amely tegnap, szerdán kezdődött Egerben. Az Egri Járásbíróság büntető tanácsa előtt- Czipó Lásziónénak, az Eger és Vidéke Körzeti Áfész Katona téri áruháza osztályvezetőjének és három munkatársának kell felélnie tetteiért. A vádirat szerint a bűn- lajstromban a következők szerepelnek: rendszeres volt, hogy a vásánlópulton elhelyezett áruk többségére nem írták fel a tényleges árakat, illetve külföldi italok, cigaretták és kozmetikai cikkek esetében a ténylegesnél és lehetségesnél lényegesen magasabb árat tüntettek fel. Az is „gyakorlat” volt, hogy egyes húsfélék árait önhatalmúlag felemelték, illeive a vevő által kért hentesáru helyett másfajtát mérték ki. persze az előzőnek az árán. Mindemellett gyakran még a pénztárgép kezelője is rátett egy-két forintot, hogy ő se maradjon haszon nélkül. Előfordult az is, hogy a már leselejtezett árukat nem szállították el, hanem a maga árán eladták a vevőknek. Az említett bűncselekmények elkövetésében Czipónénak munka- és segítőtársai voltak: Zagyva Béla, Adám Attila üzletvezető-helyettesek és Dobos Ferencné pénztáros. Persze az ötletek gyártásában ők sem maradtak el vezetőjük mögött, így például Ádám Attila a húsmázsálót 30—40 kilogrammal átállította, így a szállítmányok érkezésekor még a szállítókat is becsapta. Egy, az idei év elején megtartott leltározás alkalmával mesterséges többletet is képeztek oly módon, hogy több értékes árut az ellenőrzés elől elrejtettek, majd a leltáríven leírtakat megváltoztatták. Így az ellenőrzés eredményét több mint kétszázezer forinttal hamisították meg. Czipóné mindezzel sem elégedett meg, kapcsolatba lépett egy pik kisiparossá1, akinek két alkalommal úgynevezett lédig lisztet szállíttatott', annak ellenértékét azonban — több mint 20 ezer forintot — nem fizette be a pénztárba, hanem a saját céljaira fordította. Czipóné sajátos üzleti kapcsolatba lépett Drahos Péterrel, az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát egri vasútállomás mellett levő palackozójának vezetőjével is. Ennek keretében 1979-től Drahos négy alkalommal szállított fajborokat az áruházba, ennek fejében pedig különböző áruféléket vitt el az üzletből, természetesen teljes fizetség nélkül. Az áfépzt és a borgazdasági kombinátot így csaknem 11 ezer forintos kár érte. A felsorolt bűncselekmények miatt az Egri Városi- Járási Ügyészség elsősorban árdrágítás, jelentős kárt okozó, bűnszövetségben elkövetett csalás, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével vádolja az áfész-áruház dolgozóit. A tegnapi első tárgyalási napon a bíróság a vádlottakat hallgatta meg, a tárgyalás- sorozat ma és holnap folytatódik. (Sz. Z.) A Volán 4-es számú Vállalatnál szerdán a gépek bemutatójával és tapasztaltakat értékelő hozzászólásokkal ért véget a Közlekedés- tudományi Egyesület megyei szervezetiének két napig tartó ankétja. A rendezvények sora azonban tovább folytatódott a vállalatnál: a gép- járműjavító szakcsoport előadást szervezett az üzemanyagfogyasztás csökkentésének módszereiről és a járműbeszerzés tervezéséről. A tröszt képviselőd előadásukban a hatékonyabb energiafelhasználás módszereiről szóltak. A Mátravidéki Fémműiteknél a GTE siroki szervezete szerdán az alumíniumipari fejlesztésekről Rendezett ankétot A vállalatot — nagy mennyiségű alumínium alapanyag felhasználóját — különösen érintik a fejlesztési intézkedésék, a termékek exportképessége is ezen múlik többek között. A Közgazdasági Társaság ipari szakosztálya a Heves megyei Finommechanikai Vállalatnál rendezett ankétot külgazdasági kapcsolataink szabályozásáról.Dr. Gál János főkönyvelő bevezetője után exportérdekeltségi rendszerünkről hangzott előadás: dr. Zelkó Lajosné tartott tájékoztatót a szabályokról.
