Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-26 / 226. szám

Sosztakovics az emberiség nevében szó! Dmitrij Sosztakovics (APN-fotó — KS) Á balettzene rajongója Emféfcezés Kenessej Jenőre öt esztendeje nincs már köztünk a szelíd tekintetű, alacsony termetű tinóm muzsikus: Kenessey Jenő. Szeptember 33-án lett volna 15 éves. Kenessey Jenő a Nemzeti Zenedében kezd­te tanulmányait zeneszerzési és orgona sza­kon. Ugyanakkor az egyetem jogi fakultásá­ra is felvették. Hamarosan átkerült a Ze­neművészeti Főiskolára, ahol Lajtha László és Siklós Albert növendékeként 1929-ben nyert diplomát. Jogi tanulmányait szintén befejezte. A feltűnő tehetségű ifjú muzsikust 1928— 29-ben ösztöndíjjal jutalmazták. A mi­lánói Scalában. a római Teatro Reáléban, a salzburgi ünnepi játékokon és a bayreuthi Wagner-előadásokon szerzett tapasztalatokat. 1929- ben szerződtették korrepetitornak a bu­dapesti Operaházhoz, melynek 1932-től kar­mestere lett. Ott működött 1965-ig, nyuga­lomba vonulásáig, sikert sikerre halmozva. Főleg baletteket vezényelt. Nemcsak saját műveit, hanem olyan emlékezetes előadáso­kat. mint a Cieplinski koreográfiájára ké­szült Coppelia. (Swanilda szerepében Szalay Karolával, Coppeliusként Harangozó Gyulá­val, aki később szerzőtársa is lett számos művében.) De milyen nagyszerűen vezette Csajkovszkij Rómeó és Júlia táncköltemé­nyét vagy ama nevezetes A csodálatos man­darin-előadást, amelyben nem kisebb mű­vészek táncoltak, mint Lakatos ©abriellla. Róna Viktor vagy Fülöp Viktor. A hatvanas években ő dirigálta sokáig A fából faragott királyfit is, midőn Havas Ferenc és Ugray Klotild 'léptek fel benne. Kenessey lett a tár­sulat vezető balet.tmestere. A művész több nemzeti hangvételű tánc­játék szerzőjeként hozzájárult a magyar ba­lettművek repertoárjának megteremtéséhez. Első darabját 1931-ben mutatták be Mont. martre címmel. Ezt követte a Csizmás Jankó Harangozó Gyula koreográfiájával. Ugyanő tervezte Majális című balettjét Fóthy János szövegére. Paulini Béla is írt Kemesseynefc balett&züzsét. Kenessey igazi nagy sikerét 1948-ban A keszkenő című táncjátékkal érte el, majd 1954-ben a Bihari nótájával, amely.1 hez Oláh Gusztáv és Bálint Lajos találták ki a mesét. A keszkenő mintegy reprezentálta az 1950-es évek elejének népies törekvéseit itthon és az Operaház balettegyüttesének külföldi vendégjátékain egyaránt. Ezt a táncjátékot akkortájt több európai szocialista országban (Szovjetunió, Csehszlo­vákia. Románia, NDK) főleg Harangozó ere­deti koreográfiájával mutatták be. Mara-,, dandót alkotott Kenessey más színpadi mű­faj területén is. Egyfelvonásos operát írt Krúdy Gyula Az arany meg aiz asszony című darabjából. Mint ismeretes, az idén a Ma­gyar Televízió ebből a művéből operafilmet készített. Sok nagyzenekari, kamarazenei és kórus, műve, szólóhangszerre írt kompozíciója jel­lemzi széles körű tevékenységét. Kuruc borj dalok című kórusát a Munkás Dalosszövet­ség számára komponálta. Szépek Ady. és József Attilajdalai is. A korabeli lapok el­ismerően írnak hangversenydirigensi mun­káságáról. Kenessey Jenőt számos kitüntetéssel ju­talmazták. Előbb érdemes művész lett. 1953- bán megkapta a Kossuth-díjat, később a Munka Érdemrend arany fokozatát, s 1966- bán elnyerte a SZOT-díjat. Utolsó műveinek egyike volt Krúdy Gyula nyomán alkotott Balerinák című egyfelvonásos humoreszkje, amelynek 1975. szeptember 23-i rádióközvetí­tését még megélhette... Kristóf Károly Dmitrij Sosztakovics ti­zenöt szimfóniát, ugyan­ennyi kvartettet, triót, kvin­tettet alkotott. Komponált ezenkívül két zongora-, két hegedű-, két csellóversenyt, egy oratóriumot, melynek címe: Dal az erdőkről, hu­szonnégy zongoraprelúdiu- ’ mot és -fúgát, szonátákat, f dalciklusokat és számos ? filmzenét. Leginkább a f szimfonikus, és kamaraze- ; néhez vonzódott, de a szín- ! padi zeneművek is érdékel- I fék. Ez utóbbiak közé tar- í törik Gogol-elbeszélésből f született, vígopera. Az orr, , a Leszkov-kisresénv opera- változata. a Katverina Iz- majlova. három balett, egy operett. „SZIMFÖNIÄM témája A SZEMÉLYISÉG KIALAKULÁSA" f Sosztakovics Leningrád- ban született. Apja vegyész-’ mérnök volt. Kilencéves ko­rában kezdett zongorázni édesanyja felügyelete alatt zeneiskolában, majd konzer- ! vatórium bán folytatta ta- f nulmányait. 1923-ban siker- ! rel elvégezte a zongora sza- ! kot Leonyid Nyikolajev osz- ! tályában, majd 1925-ben a zeneszerzői- szakot is, Mak- szimilian Stejnberg osztá- 1 lyának növendékeként. 1927- í ben indult az első Nemzet- I közi Chopin Zongoraverse. i nyen, ahol dicsérő oklevelet I kapott. 1 1926. május 26-án tartot­! ták Sosztakovics I. Szimfó­niájának ősbemutatóját. A mű a fiatal zeneszerző dip­lomamunkája volt, és vi­lághírt szerzett alkotójának. Olyan karmesteregyénisé­gek tűzték műsorukra, mint. Bruno Walter, Leopold Sto- kowsky, Arturo Toscanini. O. Dawns kritikus ezt írta róla a New York Times ha­sábjain: „Ezt a partitúrát valóban áthatja a forradal­mi Oroszország szelleme, amely gyermekkorától fog­va nevelte Sósztakovj csőt”. Nem sokkal később meg­születtek a híres Sosztako- vics-operák, amelyek szen­vedélyes vitákat váltottak ki. Az orr szatirikus hang­vételű, a 1 Katyerina Izmal- jova a művészre jellemző humanista szemléletet, az emberi együttérzés gondola­tát szólaltatja meg. A humanizmus eszméjé­hez a művész egész életén át hű maradt. Ötödik szim­fóniájáról például így be­szélt: „Szimfóniám témája' a személyiség kialakulása. Művem alapmotívuma az ember egész benső világa”. SZIMFÓNIÁK A FASIZMUS ELLEN Attól a pillanattól kezd­ve, hogy a fasiszta Német­ország megtámadta a Szov­jetuniót, a zeneszerző min­den erejével a megszállók ellen harcolt. Lertingrád ostroma idején, a blokád hónapjai alatt tűzoltóosztag tagjaként a zeneakadémia tetején őrködött. Az ostrom­lott városban született Sosz- takovics világhírűvé vált VII., Leningrádi szimfóniá­ja. Ugyancsak hatalmas sike­re volt a zseniális VIII. szimfóniának is, amely a Sosztakovics-szimfóniák tra­gikus vonalának legkiemel­kedőbb darabja. A mű ze­nei poéma, amely arról a végtelen fájdalomról, mér­hetetlen szenvedésről szól, amelyeket a fasizmus oko­zott az emberiségnek. A ze­neszerző ezt az alkotását Jevgenyij Mravinszkijnak, a kiváló szovjet karmester­nek ajánlotta. A háború után Sosztako­vics a béke egyik legaktí­vabb harcosa lett. Kilence­dik szimfóniáját a békeharc eszméje hatja át. A Dal az erdőkről című oratórium ugyanezt a témát folytatja, már a szovjet, nép alkotó munkájának bemutatásával. A zeneszerző háború utá­ni művészete káprázatosán sokrétű. Élete utolsó éveiben Sosz­takovics figyelme a vokális zene felé fordult. Kíséret nélküli kórusműveket, dal­ciklusokat és románcokat írt. Kiemelkedő jelentőségű az Alexandr Biok verseire komponált dalciklus. A szimfóniák alkotója, a tra­gikum, a hősi pátosz művésze itt mint a finom líra ihletett megszólaltatója jelenik meg. Súlyos betegen, de aka­rata és alkotóereje teljé­ben született utolsó. XV. szimfóniája és a tizenötödik kvartettje. A Michelangelo szövegére írt vokális szvit szinte összefoglalta legfon­tosabb témáit: ismét fel­hangzik az igazságtalanság elleni tiltakozás, újra meg­szólal az alkotásnak, az em­bereknek szentelt élet gon­dolata. Az utolsó előtti rész címe: Halál, az utolsóé: Halhatatlanság. Sosztakovics 1975-ben halt meg. hév Danyilevics (APN) A magyar könyvkiadás nyitott — szoktuk volt mon­dani. Nyitott minden humá­nus értékre, szülessék a vi­lág bármely táján. Valóban: a fordítások tekintetében az UNESCO legutóbbi sta­tisztikája szerint az előkelő 7. helyen állunk a világon. A legfrissebb külföldi iro­dalmat kétségtelenül a Mo­dem Könyvtár kínálja az olvasóknak. Legutóbbi köte­te a 435. sorszámot viseli, s lassan eléri a hajdani Gyu­lai Pál szerkesztette Olcsó Könyvtár ma-gas sorozatszá­mát. A legutóbbi kötet egy kiváló grúz prózaírót mutat be, Nodar Dumbadzét, ki­nek művei Keleten és Nyu­gaton egyaránt nagy sikert arattak. Az örökkévalóság törvénye című regényének hőse, Bacsana Ramisvili. a sikeres író, szigorú önvizsgá­latot tart, mert mély hu­mánuma. az erkölcsi kérdé­sek iránti szenvedélyes ér­deklődése sikertelen, vissz. hangtalan. Űtját sokszor ke­resztezték aljas, korrupt és ügyeskedő emberek. Bacsana. Ül könyuek ha kicsit naivnak is tűnik, nem védtelen — védi meg­alkuvást nem ismerő jelle­me, erkölcsi tisztánlátása —, de sebezhető. A törpe jel­lemek nem húzhatják le magukhoz, mert minden rossz tapasztalata ellenére hisz az igazi emberi érzé­sekben. Nagyszerű mű Dum_ badze regénye, a grúz próza új remeke, mély gondolati tartalommal. „Mr. Brautigan 1962-ben benyújtott nekünk egy Piszt­rángfogás Amerikában című kéziratot. A jelentésekből úgy veszem ki. hogy nem is a pisztrángfogásról szól.” — írta a Viking Press egyik vezető munkatársa. Richard Brautigan nagyon ravasz író. Írásainak tanúsága sze­rint nagyon jól érzi magát hippi-környezetben. millio­moslányka-prostituáltak. csőlakók, hobók. s egyéb társadalmon kívüliek társa-; ságában. Irigylendő derűs regényeket ír. „Egy olyan világban — írja egyik kriti­kusa —, amelyben az em­berek komolyan gondolkod­nak az elgondolhatott anom, ez a könyv elfogadja az el_ fogádhatatlant, hiszi a hi­hetetlent és leírja a leírha­tatlan t. Az eredmény: egy lenyűgöző, idegesítő és ki­mondhatatlanul szórakozta­tó könyv.” A most megjelent három Modem könyvtári kötet har­madik darabjának. szerzője is amerikai: Joan Didiorn*”" P&, Imádságos-könyv jelleg- : zetesen kaliforniai regény. Két hatalmas és hatalommal rendelkező „nagyasszony” története egy képzeletbeli karib-tengeri köztársaságban.' A múlt századi karib-tengeri világ elevenedik meg A régi idők Kubája című kötet lapjain, melyből nemcsak a régi Kuba különös hétköz­napjait ismerhetjük meg, de bepillantást nyerhetünk a gyarmati társadalom szöve­vényes világába is. A Balaton ametisztszínfi ví- zén messze vitorlák fehér­lenek. Emitt, a sivalkodó fürdő- zőhad közepette szörfözni tanul egy fiatalember. Öt nézi szakértő szemmel a parton ülő három. — Ez is ronggyá ázik, mire. végre fönn tud maradni — saj­nálkozik az egyik. — ö beszél! — nevet a másik. — képzeld, a múltkor egy holland vontatta ki. Kékre-zöldre verte magát, és félig meg volt fagyva. Ha nem jön a holland, ott nyúlik ki a tó közepén! Mind nevetnek, az első meg­jegyzi : — Akkor volt alattam másod­szor deszka. — Egy holland húzott ki? — Az. Rendes pasas volt. És pi­szokul tud szörfözni. Odébb a fa alatt pecsenyevö­rösre égett német család falato­zik. , Magyar szalámit, zöldpapri­kát, a maszek pékségből való foszlós fehérkenyeret, csörgő le- vű magyar őszibarackot. Túl a strandon a sétányon ott megy a francia kislány a hegyes fülű ku­tyájával, körülötte egész testőrse- reg. Idevöröslenek a lugasok ró­zsái. Arról a fiúról, aki ott a szél­deszkával viaskodik, épp tegnap mesélték — egy ilyen Balaton-parti nyári faluban sokat tudnak egy­másról az emberek —, hogy most jött hasa Olaszországból. Farmer­ban, tornacipőben.; vízhatlan háti­zsákkal („már nálunk is kapható, sátor, hálózsák elfér benne”), há­rom hétig csavargóit egy barátjá­val, mikor merre volt kedve. Így utaznak a mai fiatalok, tette hoz­zá a mesélő, de a hangjában nem volt elmarasztalás, csak fájó irigy­ség. A fiú, akit a holland húzott ki, meg a másik kettő, akik barát­ságosan kinevették, már elballag­tak. Az Itáliát járt fiatalember pedig, lám, most éppen hosszasan siklik a vízen. Meg fogja tanulni a fiú, ezek a gyerekek mindent megtanulnak. Farmer, hátizsák, rágógumi, spanyol nyelv, miért éppen a windsurf állna ellent. Holnapután talán ő húz ki egy hollandot... CZ gyszerre a múltból elém to­'— lakszik a Malac képe. Te­kintélyes, köpcös figurája, aho­gyan helyet foglal egy székben, és rövid lábait keresztbe teszi. Jól szabott szürke öltönyét cso­dálja a ház népe, ilyen anyagot nemigen látni a típusöltönyök és lódenkabátok éveiben. Malac ró­zsaszínű és méltóságteljes arcán elömlik fontosságának tudata. Tudja, hogy tisztelet övezi, olyan tisztelet, ami bástyának is beil­lik, mert kőszilárd anyagból épült — irigységből. Malac nem tudja, hogy mi, gyerekek, Malac­Haücima Erzsébet: Nyfár, 81 nak hívjuk őt, van neki tisztessé­ges neve, ő „Izé elvtárs” még az öreg .viceházmesternének is, aki hályogos szemmel csoszog ide-oda a hátsó lépcső homályában, és azt hiszi, Magyarországon még min­dig király uralkodik. Malac soká­ig ott lakott a házban; még akkor is, amikor én először olvastam Párizsról. Vasfüggöny lógott a nyugati határokon, s ez számunk­ra természetes volt, mintha egy folyó folyna ott, ősidőktől fogva. Akinek nem volt híres ember is­merőse, mondjuk egy élsportoló, az nem találkozott élőlénnyel, aki hírt hozott volna e függöny túlol­daláról. És amikor én Párizsiról'ol­vastam, megállt bennem a léleg­zet. A könyv szerint ott is jár­nak vonatok, az orvosok gyógyíta­nak, a tanítók tanítanak, a gyere­kek ordítozva rúgják a labdát, és nyári estéken a poros aszfaltra hulló langyos esőben szerelmespá­rok csókolóznak. Igaz lenne ez? Izgatott lettem: hiszen itt van a Malac, bár sose figyeltem rá ed­dig, mert unalmas alak volt, de a felnőttek azt mondták, Izé elv­társ rendszeresen jár külföldre, Nyugatra is. Üzleteket köt. Vesz ott valamit vagy elad. hogy mit, a fene se tudja, de ez a munká­ja, ezért kapja a fizetését. Aki nem hinné, nézzen az öltönyére, a karórájára, az is onnan való... Hát odaóvakodtam legközelebb, amikor Malac visszatért egyik ilyen útjáról. Járt-e Párizsban is, kérdeztem visszafojtott lélegzettel. Malac azt felelte, hogy „ajaj, nem is egyszer”. És, kérdeztem szo­rongva, mi van ott? Malac vállat vont, talán nem is felelt volna, de akkor a nagyok is ránéztek kérdően, mire ő összevonta a szemöldökét, és azt felelte; kapi­talizmus. A kapitalizmust tanul­tuk az iskolában, de ahogy Malac kimondta a szót, baljóslatú, fe­nyegető sötétség jelent meg a szemem előtt. Mégis összeszedtem minden bátorságomat: milyen Pá­rizs? Nagy, felelte Malac kedvet­lenül, nagy és piszkos. esőbb eszembe jutott, hogy talán nemcsak — ahogy ak­kor mondták — öntudatból válaszolt így, hanem mert így is hitte. Nem látott mást, talán nem is érdekel­te. S végtére nem hazudott. Pá­rizs — aztán megláttam — nagy volt és piszkos. És persze ezer színben ragyogott. És persze réte­gekben rakódott rá a történelem, az üledékek mindenütt láthatók.' Emberek lakják, millióféle ember, az orvosok gyógyítanak, a tanítók tanítanak, a gyerekek ordítva rúgják a labdát, és a nyári esté­ken permetező esőben tényleg csókolóznak a szerelmespárok. Aztán elfelejtettem Mala^t, alak­ja beleveszett a történelem újabb­kori üledékeibe. Most mégis fölbukkant itt, 1981- ben a Balaton partján, ápolt, ró­zsalugasok, vörösre sült németek, hegyes fülű francia kutyák, wind- surfös hollandok és farmergatyás magyar fiúk között, ebben a méz­színű fényben, amely a Badacsony lejtőin csordogál le, és belefolyik az amúgy is szemkápráztató vízbe. Köpcös figurája a megtestesült anakronizmus. Még szerencse, hogy csak én látom őt. Ezek a fiúk itt halálra röhögnék magu­kat rajta. Meg persze rajtam is, ha be­váltanám, valamikor nem voltam benne biztos, hogy Párizsban va­jon. .. Nevetséges is. Nevetséges és szomorú. Kihevertük és mégse hevertük ki. Nemzedéktársam, aki az Itáliát járt fiúról mesélt, nem mutatta irigységét. Hangján még­is átsütött a fájdalom, az ifjúság, az így-úgy sikerült, de visszahoz- hatatlan utáni sóvárgás. Háló­zsákban a puszta földön húszéve­sen lehet csak jót aludni, az öre­gebb derék megszenvedi. A rágó­gumit nem bírják a lazuló, ide­gen anyagokkal pótolt fogak. A windsurfhóz jó egyen súly érzék kell, s azt bizony fiatalkorban kell megedzeni. Aki sokáig félol­dalasán jár, elbizonytalanodik. A pecsenyepiros német, turis­^ ták még mindig eszik a bölevű, édes magyar barackot. A fiú már délcegen feszít az inga­tag . szél deszkán. Puf fatag gumi­csónakban két kissrác evez arra, integetnek, a szörfös fiú vissza­integet, és elsiklik a vizen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom