Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-13 / 215. szám

Csillanó jel Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirte­len, végtére is már felnőtt embérnek tudta magát, s szégyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszélgettem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gye­reket, hanem biztatóan és sután vállonveregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszívesebben meg­ölelné. Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, ame­lyekről ritkán beszélünk. Könnyet válthat ki belő­lünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben t is könnyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő, s em- J béri szükségleteink gyarapodásával mind több érzel­mi szál köt bennünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tágasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szorongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás szemében. Ő szégyellte, én meg — embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan. Miért szégyelljük érzelmeinket? Miért restelkedünk magunkat megmutatni, s ami rosszabb; miért vélik úgy sokan, hogy akkor élnek okosan, ha érzékenységük felületét a lehető legki­sebbre zsugorítják? Miért igyekeznek néhányan ér­zékenységük köréből kirekeszteni a részvétet, a szé­gyent, a megrendülést, a felindulást, mindent ami ésszerűnek vélt életvitelükhöz feleslegesnek tarta­nak? A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára ha- ragvó gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meghatódott, szinte a fiúval együtt szenve­dett. Tény: az érzékeny ember sebezhetőbb. A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egy­szerűbbnek, könnyebbnek tűnik az élet a lelki páncél viselőinek, felelősségtudatuk terhe minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akaróa élni, mint a hal? A hal­nak valóban nincsenek érzelmei, szükségletei táplál­kozásra és ivásra korlátozódnak, s a biológiai szük­ségletek egyeduralma alól nem képes megszabadul­ni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt. Ám az ésszerű érzéketlenség veszélyesebb a hal közönyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzi­vitás; nem is olyan túí régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szenvtelenség birto­kában fényképezték szakszerűen felakasztott áldoza­taikat. Esetlenül, sptán veregette meg a szégyenkező fiú vállát mestere az imént... A célkitűzö, célmegvalósító munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szenvedését érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtő­je gátat is emelt e képességnek, amikor az ember a termelésben eltüpni érezte önmagát, amikor munka­erejét eladni kényszerült, s a számára közömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi termelési viszonyaink között,.amikor még min­dig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a mo­dern ipar terméke a szocializmus építése során is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítő­jének megkülönböztető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert elrontott egy munkadarabot... A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fejlődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mér­tékben legyen képes megteremteni a személyiség ki- , bbntakozásanak feltételeit. A személyiség kibontako­zását semmi sem segíti jobban, mint amikor az em­ber a közös eredményekben megvalósulni látja a sa­ját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizetésért, i hanem a közös munka eredményéért, annak örömé­ért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink telje- ■ sebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettsége­ink nem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzel­meinket. Történelmileg kialakuló képességünk, hogy ma­gunkénak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nem- . csak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a haladás. lj Az a könnycsepp is. , .á.*-, ^ ^ ^ rACZEL GÁBOR l0rl hűs&k Gyulay Zsolt grafikája TIZENHÁROM ÉV MÚLVA Búcsú egy régi temetőtől N emcsak az élőknek kell lakóhely. A halot­taknak is. Európai gondolat ez, évtize­des sírok tanúskodnak róla, de vallanak er­ről az Ázsiából idevándqrolt népek nyughelyei is, itt a Duna—Tisza táján. Alig múlik el esztendő, hogy ne bukkannának a kutatók ró­mai, késő avarkori, vagy honfoglalás. idejéből való. sírmezőkre. Eger határában,1I a Szépasszony-völgy pere­mén a múlt század végén tárt fel Bartalos Gyula egy harminchat sírt magába fog­laló honfoglaláskor! teme­tőt. Ám, az élők száma so­kasodik, s az élők végül is a földből élnek — egyre ke­vesebb jut a halottaknak. Betelnek á régi temetők. A tizennyolcadik századbeli német temető, a Rókus ka­puját már 1915-ben bezár­ták a Makiári út elején. Két riport jelent meg róla az egri sajtóban. Az egyik még 1940-ben. amikor még el lehetett olvasni a sírkö­vek hajszálvékony vésetein a különös feliratokat (Egyik egri temetőben sincsenek ilyenek!) A .másik a szinte pusztasággá vált temetőről szólt, a háború utáni idők­ből. Akkor már csak a ká­polna állt itt valamennyire épen, amit a pestis ellen fo­gadalmiul emeltek. Később építőipari raktár tiport a helyre, lebetonozták még a híres mátrai betyár, Vid- róczki sírját is. Sor kerül belátható időn belül a Gröber családról is­mert tulajdonképpeni váro­si temető kiürítésére. Míg a szomszéd Hatvani temetőt virágpompa díszíti és ha­lottak estéjén, még a felhő­ket is rozsdaszínűre festi a gyertyaözön. addig itt alig egy-két gyönge mécs szo- mo'-kodik. Minden temető a helytör_ ténet része. Család-, név. és társadalomtörténet réteae- zŐd’k. bennük, művelődés. históriai vonatkozások vil­lannak föl egy-egy név ol- vasásakor. A Gröber-temető a közén. osztálv magasabb rétedének temetkezési helye volt. a gazdagabb szabadfoglalkozá­súak. orvosok. . iigvvérlek. szőlőbirtokosok építettek itt kriptát. csekélv számhan vezető ■ tisztviselők: Greg hóstyai asszonyok mondása szerint: finom úri népek laknak ott. A legtekintélyesebb fekete gránit obebszk Grőb“r Sán­dor és családG helvét hir­deti. Kereskedők, szőlőbir­tokosok voltak, köziih'ik te- nő ielentékenv részt vállalt a filoxéra pusztítása utáni telepítésben, borait messze földön ismerték. Mellette az Altorjay, Okolicsányi nevek olvashatók — közszolgálat­ból ismertek. A legrégibb orvos-sír Szurmák Vilmosé 1866-ból. Műemléknek te­kinthető Timon Ákos sír­emléke, az egyetlen bronz­szobor itt. Tlmon a pesti egyetemen az alkotmány és jogtörténet professzora volt, könyvéből sokat tanultak az egri jogászok is. Szentkoro­na elméletével a legfőbb államhatalmat akarta sze­mélyektől függetlenné tenni, az ítéleteket nem a király, nem a kormányzó, hanem a szentkorona nevében hozták. Ma úgy mondanánk: egy világos jogászi elme tiltako­zása volt a személyi kultusz ellen. Érdekes az az emlék­mű, amely a régi egri Ru- zsin nevet francia névvel kapcsolja egybe (Dejonae). Itt nyugszanak a török ere­detű Bajzáth kereskedő-csa­lád tagjai. Sajósy Alajos festőművész az egyházmű­vészetből ismerős. A Dálno- ki-Nagy. Tolvay nevek a ré­gi ügyvéd generációk emlé­két idézik, megörökítésre váró történetek kennetek róluk valamikor. A Már- tonffy. Kálnoky, Menyhárt nevek viselői tisztségviselők voltak. Magas énítésű krip­tát font be sűrűn a folyó növények tenyészete: az egyetlen cárrá rai márvány szobor látható benne, egy nőalak mellszobra, neve: .Juhász Mária Zsanéta, a francia Jeanette magyar ízű változata. Egyik sarbk-em- lékmű a Wind csa'ádé. Ter­vezőié és építőié volt a vá­rosháza épületének. Aztán itt nyugszanak az „elsők”. Hingelhann Béla az első villanygyár első igaz­gatója. Munkája állandó fejlesztés és korszerűsítés volt. Bárány Géza. aki 1920- ban először írta le ezt a szót: idegenforgalom. Ö az egri idegenforgalom elméleti és gyakorlati megalapítója volt, a verseny szintű úszó- sport megteremtője, az Ide­genforgalmi Hivatal meg­szervezője és első igazgató­ja. Fia, dr. Bárány István, •aki ma is él Budapesten, so­káig a 100 méteres gyors­úszás csúcstartója volt. Páris város nagydíjának nyertese. Szerény kis sír takarja Gás- párdy Katinka porait, aki az első egri zeneiskola meg­alapítója és igazgatója volt. Legkülönösebb lovag Tóth István klasszikus felépítésű kriptája, ma már omladozó állapotban. Tóth István mint bujdosó negyvennyolcas hon. véd sokáig tartózkodott Né­metországban, onnan hozta magával a Legényegyletek gondolatát. A magyarorszá­gi szervezetek megalapításá­ért a jeruzsálemi pátriárka a jeruzsálemi Szent Sir Lo­vagrend tagjává nevezte ki, majd a pápa a Nagy Szent Gergely lovagrend ke­resztjével tüntette ki. 1860-tól az egri líce­umi nyomdában dolgozott, ö alapította és szerkesztette az első magyar nyomdászat! szaklapot, amely 1866-ban „Gutenberg” címmel jelent meg. mint a „Nyomdászat, s vele rokon szakmák közlö­nye”. Ez g szaklap annyira egyedülálló volt, hogy az ezredévi kiállításon is be­mutatták. Ettől a temetőtől búcsút kell venni, mert tizenhárom év múlva, pontosan 1994. szeptember 22-én a város kiüríti a hagyományos te­metkezési helyeket. 1970-től már megszűnt eert- 9 temetkezési mód ebben 2 temetőben, s helyet adott aa úrnatemetőnek. A bejárattal szemben a fasiszták elleni harcban elesett hős szovjet katonák emlékművét vészi körül a felszabadított város népének kegyelete. Koszorú­zás! ünnepek zajlanak le itt s a hozzá vezető úton sora­koznak fel az úrnaállvá- nyok. Az apró koszorúkkal díszített márványlapok mö­gött nyugosznak a hamvak.' — A város lakossága nem is tudja, milyen nagy gond Egerben a temetkezés ügye — mondja Dér Béláné, a városi tanács helyettes el­nöke. A felekezeti temetők úgyszólván beteltek. Egyelő­re az úrnatemetőt kell bőr vítenünk, újabb állványo­kat felállítanunk, amíg el-' készül az új városi temető a város északi részén. A te­metőkre vonatkozó rendelet előírja, hogy a kiürítés té­nyét három ízben közhírré kell tenni. A hozzátartozók elszállíthatják halottaik ma­radványait és a síremléke­ket. — Az új városi temetőről Dobi Antal, a Temetkezési Vállalat igazgatója, az ügy, szakértője ad felvilágosítást.1 — Az új köztemető helyét a Gyermekváros mögött je­löltük ki, kissé északnyugat felé terjedő irányban. Terü­lete 26 hektár, ebből 16 hek­tárnak kell elkészülnie a hatodik tervidőszak, vagyis 1985 végéig. A terület fenn­maradó része ma még ter­mő szőlőtábla. — A bejárat a Szalapart utcán át lesz megközelíthető. A kapun túl mindjárt a dísz-tér következik s azon, kissé nyugatra lesz a két­szintes ravatalozó, a szük­séges egészségügyi létesít­ményekkel. Maga a ravata­lozás a földszint alatti rész­ben történik, a kész rava­talt' lift szállítja fel a föld­szintre. Tovább külön terü­letet jelöltünk ki a Mun­kásmozgalmi Pantheon szá­mára. — Bécsi és pozsonyi ta­pasztalataim alapján új te­metési módot is. megvalósí­tunk. Ez lesz a hamv-sző­nyeg, az erre kijelölt kisebb részben. Egy emelvényről fehérbe .öltözött férfi szer­tartás hangjától kísérve viszi a hamvakat erre a helyre és széthinti. Ezután vízirózsa nyílik ki és össze­mossa a hamvakat. Ez a „vízi temetés” most kezd meghonosodni Európában. — Az új temetőt gazda­gon parkosítjuk, hogy a be­lépőt ne a sírok szomorúsá­ga, hanem a környezet szép­sége ragadja meg. Nem is temető lesz a neve. • hanem „sírkert”. ... És aki névtelen kíván maradni holta titán, össze­mossa porát a vízirózsa a többiekével. Dr. Kapor Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom