Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-06 / 209. szám
% Latm&vits, 0 színész „Ha a művész élete rövidre szabott: élete sűrű-vérű, sűrű- idejű hosszában mondja el a rábízott mondatot.” Latinovit« Zoltán Kegyetlen volt halála. Véres és borzongató. Vajon mit érezhetett, mire gondolt azon az öt évvel ezelőtti júniusi napon, ott Balatonszemesen ? Mi volt, amely oly nagyon, már elviselhetetlenül fájt, ami végzetes utolsó- ugrásához vezetett, egy vonat kereke; alá űzve? Soha senki nem tudja meg, a halál előtti .pillanatok gondolatainak nincsenek tanúi. Utolsó színpadi szerepében Bozzi úrként dallal búcsúzott. Valahogyan így szólt a versike: most nincs időm, most mennem kell, mert jóba lettem az élettel. A közönség ünnepelte. A premieren vastaps, bravózás, újrázás, öröm. Latinovits visszatért. Ki gondolt volna akkor a végre? A halál ritkán jelzi közeledtét. „ín a arakmát szenvedélyesen szeretem, is szenvedélyes ember vagyok, különben nem szerethetném szenvedélyesen.” „Zseni, de őrült!” Viselte a ráaggatott címkét. De miért őrület a túlfűtöttség, még akkor is, ha ez összetűzésekhez vezet, az elégedetlenség szülte jzgágaság, amely mindig továbbhajszolta, soha nem engedte tespedtség- ben tunyulni. Legendák keringtek állítólagos összeférhetetlenségéről. Fábri Zoltán rendező mondta: „Róla az emberek életében még több rosszat elmondtak, mint másról, valószínűleg azért, mert jelentékenyebb volt náluk. Sokan összeférhetetlennek tartották, hisztérikusnak, közösségbe nem valónak. Minden tette azonban, minden kötözködése, minden indulata, minden sistergő dühe a közösség ügyében, a jobbítás érdekében lobbant. Gyűlölte a középszerűt, a langyost, az elzsírosodott agyú tunyaságot, a rosszab- ba-belenyugvást. Ezt teljes meggyőződéssel állítom. És ennek tanúja akarok lenni.” Zseni volt. Valóban az. A színpad zsenije, szent őrültje. aki a játékról mindent tudott. 1956 nyarán az újdonsült építészmérnök diplomáját zsebre dugva írta alá élete első színházi szerződését: segédszínész lett Debrecenben. Majd Miskolcra ment, onnan pedig vissza Debrecenbe. Tagja volt a Vígszínháznak, a Tháliának, aztán is mét a Vígnek, a veszprémi Petőfi Színháznak és a Radnóti Színpadnak. Vendégként iszssot; 3 Madách Kamarában, a Körszinházban, Kecsy keméten, a szegedi szabadtéri játékokon, utolszor pedig a Fővárosi Operettszínházban. Volt Rómeó Miskolcon és a Vígben. Rómeóval lett 1963-ban pesti színész. Játszotta a többi között Ruy Blast, Higgins professzort, az őrnagyot a világsiker felé induló Totókban, Liliomot, IV. Henriket Pirandello - darabjában, és Arthur Miller W-ilíy Loman* ját, az ügynököt. Sbemutatkozott a veszprémi Petőfi Színházban rendezőként is. „Nem tudom, pontosan hol a helyem. Egyelőre csak kódorgók a színházban, a színház körül.” „Hoiry a napból hozott, tűz íellobbanjon bennünk is, el kell égnünk, ahhoz mindent: szerelmet. gyermekségünket, játékot, mindent föl kell áldoznunk: Önmagunkat.” Latinovitsnak ekkör már alig volt valamire is ideje. Ezt még ő sem tudta. Tér- denállva mászott, ugatott és dalolt Bozzi urat játszva, volt még néhány előadása nagy sikerű önálló műsorából, s 1976. június 3-án. egy nappal halála előtt még elmondta a rádióban Ady Két kuruc beszélget című versét. Ez volt utolsó munkája. Színházi alakításainak emlékeit csak azok vihetik magukkal, akik színpadon iá láthatták. De örökre itt marad a versmondó, az Adyt új hangon tolmácsoló Latinovits és a filmszínész. Negyvenöt magyar filmben játszott, a többi között a Szegénylegényekben, a Hideg napokban, az Isten hozta. őrnagv úrban és a nagy sikerű Szindbádban. „Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szerete- te: gyűlöltem és minden felett megmaradtam folyton- keresőnek. terepfelverőnek. lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, jsazságkeresőnek, nevetőnek.” ,..Trt lenne rsendet teremteni magunkban.” Mi vezette az utolsó űtra? Gyötrő lelki, vagy test; fájdalom? Vagy talán a meg- csak most, szeptember 9-én :lékélés. az envhet adó csend utáni vágy? Korán ment el. öt esztendeje halott, Smég lenne 50 éves. Sebei Erzsébet Pozderka János versei: Kettő között Kettő között harmadiknak lenni. Két malomkő között, mint porló búzaszem. Szédítő magasban kötélként feszülni. Jaj el ne hibázza a kéz, a láb, a szem. Tűz és víz közt élő gátként állni- S hideg fejjel ifézni mindegyiket. A hasznos lobogást pusztítónak látni, Szóval választani ketté a vizet. Hármas bilincsben már halálig zárva lenni, Láncokkal lábamon futni köröket. Tudva: öngyilkosság e láncokat széttörni. És vércsepp minden perc, s napom rövidebb. Balszerencsés autóversenyzőből Világrekorder kaszkadőr Felnőttkor Aki voltam egykor, már nem lehetek. Az a gyanútlan gyermek ki örökké valami másra, szebbre várt. Ma már tudom: nincsenek csodák. A jó tündérek szárnyát sár fröcskölte be — Nem bírtak szállni, hát tőből levágták. Tűzbe dobták a bűvös varázspálcát. S lettek álom talán, józan emberek. Humorszolgálat Az aszfaltozott országúton egy férfi fut. ahogy a lába bírja. Sportöltözéket visel, fején a kerékpárversenyzők sapkája, a mellén két kerékpárgumi van keresztbe téve. Hirtelen észrevesz egy szembejövő gyalogost. Megállítja: — Bocsánat, ez a kerékpárverseny vonala? — Igen. De hol van a kerékpárja? — A kerékpárom? Tényleg! Tudtam, hogy valamit otthon felejtettem! A rendőr éjszaka egy betört kirakatra lesz figyelmes, az üzlet belsejében pedig egy férfit vesz észre, aki éppen a kasszát nyitja k'. Letartóztatja és beviszi a kapitányságra. A férfi magyarázkodik: — Ártatlan vagyok. Egyszerűen túl erősen támaszkodtam a kirakatüvegnek és összetört. Akkor arra gondoltam. hogy otthagyom az üzletben a címemet, és majd megcsináltatom az üveget. — És akkor miért törte fel a kasszát? — Ceruzát kerestem, + — Doktor úr, én száz évig szeretnék élni. — Mi sem egyszerűbb ennél: ne igyon alkoholt, ne cigaretázzon, kerülje a nőket ... — És akkor így megérhetem a száz évet? — Azt nem tudom, de az bizonyos, hogy az időt bor- zn.sztóan hosszúnak fogja találni .,. rlr Agatha befejezte a gépkocsivezető tanfolyamot, A vizsga után megkérdezik tőle: — — Sikerült? — Nem: De ez igazságtalanság. Két kérdésre jól fejeltem, csak- a- harmadikra nem találtam el a választ. — És mit kérdeztek? . — Az első kérdés ez volt: Hogy hívják? A második: Mikor született? A harmadik: Mi az a belső égésű motor? •ér Megszólal a telefon. A család gyermeke «eszi fel a kagylót. — Apuka otthon van? — kérdi egy férfihang. — Szégyellem bevallani, de nincs itthon — felek ® gyerek. — De miért szegy elled? — Hát, mert én nem szeretem a csalást... Az Almásfüzitői Timföld- gyár sportpályáján elcsendesült a népes nézősereg, amikor a gyermeknapi programsorozat fő attrakciójára, az autós kaszkadőrök bemutatójára került sor. Nyolc gépkocsit sorakoztattak szorosan egymás mellé a rendezők, s hangosbemohdón tudatták a nagyérdemű közönséggel, hogy néhány perc múlva világcsúcskisérlet szemtanúi lehetnek, Maruzsi László megkísérli beállítani a Lada-gyár versenyzőjének rekordját. Felibőgött a motor, a a vakmerő fiatalember kocsija szédítő sebességgel közeledett a rézsűs ugrató építmény felé. Autója a levegőbe emelkedett, könnyedén átsuhant a nyolc kocsi fölött és elegánsan landolt a földön. A világcsúcs beállítása a - szó szoros értelmében szárnyakat adott a fiatal versenyző 1200-as Ladájának. Ugyanis ezután kilencedik- ‘ ként egy újabb kocsival toldották meg a nyolcas akadályt, amelyet az első kísérlethez hasonlóan könnyedén repült át az ifjú kaszkadőr. Ezzel az abszolút világcsúcscsal Maruzsi László megdöntötte a Lada-gyár versenyzőjének rekordját. Ritka dolog, amikor valaki sorozatos balszerencséjé. nek köszönheti sikerét, márpedig Maruzsi Lászlóval, a Volán SE autóversenyzőjével éppen ez a helyzet. A 28 éves fiatalember négy éve foglalkozik versenyszerűen a bátor emberek sportjával, de a legjabbak közé mindeddig nem sikerült beverekedni magát. — Tipikusan peches versenyző vagyok — mondta magáról, és ez így igaz. A döntő pillanatokban hol kocsijának motorja fosztotta meg az áhított babéroktól, hol pedig navigátora számolta el magát. Az almásfüzitöi abszolút .világcsúcs teljesítése így egy pechsorozat végére tett pontot, és. egy sokat ígérő vállalkozásra előlegezte meg a „koronát”. Maruzsi László ugyanis „Tigris” elnevezéssel kaszkadőrcsoportot szervezett. összesen kilencen — fiatal autószerelők, gépkocsi- vezetők — hódolnak ennek a sok bátorságot, és nem kis ügyességet követelő különleges hobbinak. A fiatalok jelenleg egy olyan műsor összehozásán fáradoznak, amelyben bőven lesz majd izgalom, technikai bravúr. Ezzel az autós süoiü-val kívánják bejárni az országot és a határokon túlra is szeretnének eljutni. Eddig 30 hazai településre kapott meghívást a „Tigris” kaszkadőrcsoport, de a Német Demokratikus Köztársaságban és a Lada-eyárban is felfigyeltek teljesítményükre. Rab Erzsébet Pénzeszköz Az értékmérő, a cseeeesa; köz, illetőleg a fizetési eszköz nyelvi használati- érbe- : - keket megnevező pénz szóósz- '1 - szetételi tagként is gyakran ; - szerepel. Erről ez a példatár bizonykodik: pénzügy, pénz- tár, pénztárgép, pénzösszeg, pénzpiac, pénzhitel, pénzin, tézet, pénzjáradék, pénzforgalom, pénzjövedelem, pénzű 'bőség, pénzellátás, pénzforrás, pénzhiány, pénzgazdáii* kodás, stb. ■ Egészen új nyelvi alakulatként a címbeli pénzeszköz összetétel is jelentkezett A magyar értelmező szótársáé- rint mint szakkifejezés ,űt J szocialista gazdálkodásban valamely meghatározott célra felhasznált vagy felhasználható pénz” megnevezésé- ' re hivatott. Úgy, ahogyan erre ez a szövegrészlet isütal:: „A vállalat a maga pénzeszközeit csak a tervben meg- - jelölt célokra használhatja fel”. Ez így rendben is lenné* De újabban az összetétel használata már nem igazol- . ja ezt az értelmezést. S igen gyakran, elsősorban- az újsá- gok hasábjain feleslegesen szakszerűsködő nyelvi formává vált, illetőleg n*m mond többet, - mint a pénz egyszerű szavunk. A jelentés- és a használatértékbeli eltolódásról epek a szövegösszefüggések adnak szemléletes képet: „Pénzeszközeink elosztását meghatározták a nagy beruházások”. —„A pénzeszközök elosztásánál csökkent a korábbi kötöttség s a megyei tanács szabadabb kezet kapott a - pénzeszközök felhasználása tekintetében” (Magyar .Hírlap, 1981, júl. 26.)- — „Alakosság fokozatosan visszavonta pénzeszközeit a lakásépítési piacról” (Népújság,' 1981. aug. 8.). Egy jelentésben olvashattuk ezt a mondatot: „A lakók felajánlót, ták pénzeszközeiket a játszó- . tér kialákitására”. A televízió Stúdió 31. adásában hangzott el ez a megjegyzés! „Nincs elegendő pénzeszközünk a könyvek vásárlására.” Példatárunk második fe-' lében idézett szövegrészletekben a pénzeszköz összetétel helyett elegendő lett volna a pénz vagy a forint szavak felhasználása a mondanivaló egyértelműbb közlésére. Vissza kell tehát szorítanunk a feleslegesen gyakori használatát, s az egyre inkább divatszóvá váló pénzeszköz összetétel térien vtsz- sza ahhoz a szakszó) hasz»,, nálati értékhez, amire háta- . lálták, megalkották. Dr. Bakos József — Utálom a névtelen levélírókat — mondta szigorú tekintettel Povázsai arra a kérdésemre, hogy utálja-e a névtelen levélírókat? — És azért utálom őket, tette hozzá magyarázatul —, mert gyávák, mert a névtelenség homályába rejtőzködve rendsze. rint nem is jót akarnak.,. Mert aki jót akar — emelte fel az ujját, mint a pap a szószéken, vagy eszbé-titkár a terme, lesi .tanácskozáson —, az nem restelli névvel aláírni jó csele, kedetű levelét... — Itt van, nézd. ez a levél. Most küldöm el éppen a minisztériumnak. Hogy mi van benne? Nincs titkom, hiszen leír. tam. de jó kis meglepetés lesz ez a fő. osztály számára. Az van benne, kérlek, hogy az igazgatónk egy korrupt fráter. Olyan, aki rendszeresen lejáratja a vezető tisztes fogalmát, megsérti a párt erkölcsi normáit és a házasélet tisztaságát. Igen., .ezt . mind ő csinálja. Leírtam, itt van a levelemben — Á neves levél hogy az egészet az ujjadból szoptad, téged vonnak felelősségre, mint a levél i bátor aláíróját? — Fél a nyavalya. .. A levél ugyan nem névtelen, de nem én írtam alá,.. — Nem te? — Nem bizony. Már évek óta utálom ezt a Kajevácot. Az egy törtető fickó. Szemináriumok, tanfolyamok, továbbkép. zések, bátor kritikai hang az értekezlete, ken.,.. Bizony. Hát most az ő nevét ír. tam alá. Most legyen majd olyan bátor.., De ami fő, a levél nem névtelen, őre. gém, mert én utalom a névtelen levélíró, kát — tette hozzá szigorú tekintettel, rendreutasltóan. Gyurkó Géza bökögetett a papírra oly elszánt keménységgel, mintha ama korrupt igazgató lenne a levél helyett a kezében, — És mit csinált az a te igazgatód? — Mondom, hogy megírtam. Itt van fe. ketén-fehéren, hogy lepénzelhető, hogy jutalmakat oszt ér. demtelenill a haver, jóinak, hogy a szeretőjéből csinált gép- írónőt a bizalmas ügyek osztályán, hogy ... Nem is sorolom tovább Ennyi is elég. És mégis alá van írva a le. vél. Ehhez mit szólsz? — Hát hogy is mondjam... elkeserí. tő, ha egy vezető, ilyenné válik... És te honnan tudtad meg mindezt? — Én? — csodálkozott rám értetlenül Povázsai. — Sehon. nan. Nekem a? egészről fogalmam sincs, hogy igaz-e, vagy sem... — Már megbocsáss, akkor minek írtad, le ezt a hazugságot? — Ostoba kérdés... Minek? Hát először is, hátha nagyon is igaz, amit írtam... Annyit hallani manapság efféle ügyek, ről, hogy miért ne lehetne korrupt pont az én igazgatóm is. Aztán meg ott van. nak a fejesek, vizsgálják ki, hogy igaz. e, vagy sem. Tiszta vizet önteni a pohár, ba, az az ő dolguk, nem az enyém. Az enyém, hogy megír, jam ezt a levelet, amelyet... — ... amely, ugye, nem névtelen? — Ügy van, az én levelem nem névtelen, .. — És mondd, Po. vázsai, nem .félsz, hogy a vizsgálat után, amikor kiderül, ( i i
