Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-06 / 209. szám
— Valami vidámabbat is mondhatna, Balázs bácsi — menti meg a háziasszony a kellemetlen helyzetet. — Vidámabbat, fiam? — és vérere? szemével ránéz az öreg — hát ha az vidám, hogy haragszik rám a család. .. — Ugyan, miért? — Mert megcsináltattam magamnak a keresztet, húszezerért. Senki sem válaszol. Az eperíát nézzük, leveleit néhány helyen beszőtte a szövőlepke nehéz ellene a védekezés. de a diót megnézheti bárki, szebb, mjnt ahogyan a nagvkönyv írja. — Miről folyik a trágya- tás? — szól a kiskapu felől egy igen-igen vidám hang. és a következő pillanatban már bent is van az ember, otthonosan közénk teleoedik. s bemutatkozik illendően: — Faragó vagyok és András. trágyát ói Qazqat.ó.. . T2 éves fiatalember. És nevet és mindenkit ráhangol a nevetésre az úi ember. s hogy egv oohárka pálinkát kan nagv vidáman esv régi kuniét kezd el: Hajlongásom mosolygásom úri modorú. .. Egyszerű, nagyszerű, ó. milyen egyszerű. .. ! Nem lehet nem nevetni rajta, nem lehet nem örülni. hát hallgatjuk még jó darabon a bolondozásait, s végül igen-igen vidáman köszönünk el. — Nagy mókamester az öreg András — térnek visz- sza út közben a tanácsi vezetők az előbbi témára. — Ténv azonban, hogv sok az öregünk, és sajnos, nem mindegyik ilyen vidám, nincs . mindegyik ilyen jó erőben, egészségben. Vannak olyanok is — szerencsére nem túl sokan —.akik gondozásra szorulnak. Két asszony — amolvan körzeti ápolónői tisztségben, de inkább tisztességből. kevés honoráriumért — ellátja, gondozza őket. Közben visszaérünk a kanyargós főutcára. A oarkba valósággal beépülő leendő új ABC-áruház alapjait nézzük. -éppen jókor érkezj.k Bőidonyi József, a termelő- szövetkezet építőrészlegének vezetője. — Hárommilliós beruházás. de lehet hogy nem jön ki annyiból. • — Milyen 'esz az új bolt? — Az eladótér háromszor nagyobb lesz. mint a mostanié. külsőre meg olyan, mint a tarnaméiai. — Szóval szép — teszi hozzá a tanácselnök —, és mi abban bízunk, hogy ezzel a község ellátási gondjai is enyhülnek, most ugyanis mindent elmondhatunk a tej-, kenyér-, húsellátásról, csak azt nem. hogy Tarna- örsön jó lenne. Szerencse, hogy a tsz és a tanács között jó kapcsolat, jó együttműködés alakult ki az elmúlt évek során, s ez bizony — ha nem is old meg mindent — sok gondot levesz Tarna- örs és Erk elöljáróságának vállairól. És mintha a nap is tudná ezt, meghazudtolva a közelgő őszt, melegen süt. s ha mégis eléje merészkedik egy kóbor felhő, messzire fújja, idelenn pedig felragyognak a fehér házfalak, s tükörként villognak a kertekre néző ablakok. B. Kun Tibor ŐSZ. ELŐTT Barázdált bamaföld-hom- lokán a falunak — mint ahol mélyeke bántott — összefutnak a ráncok: apró ablaküveg szemeivel sunyít- va. öregesen felnéz a napra, amely körül most dagadt dunyhához hasonló, kék-fehér pufók felhók úsznak. Amúgy csend, csak a délelőtt szokott neszei, zajai. Autók, asszonyok, szekerek kutyák, gyerekek, a mindennapoknak — többnyire fel sem tűnó — mozgolódása, moccanása. az életnek hol gyorsabb, hol lassúbb lüktetése. .. — Milyen itt, igy ősz előtt. Tárná őrs? — Mi tagadás, kicsit öregszünk — tolmácsolja a választ a tanácstitkár, a fiatal Antal József. Így van ez: telik az idő. A kétezer (és még tíz) lakosú Tarnaörsnek és a szomszédból testvérévé lett ErkTanácslitkár a hivatalában: Ö.sön 72, Erken 2(1 új lakás épült az elmúlt év alatt... Tanácsi pénzből 450 méter. : a község nek — jó testvér, nem jó testvér?, mikor milyen, mint a testvérek — összesen majd’ ezer öregembere van, ha ugyan igaz az, hogy 60 felett öregnek számítanak az emberek. Kérdezzük meg őket. Ezt már Papp István, az időközben előkerült tanácselnök javasolja. Nem egészen véletlen, hogy az. akihez tartunk — „gyütt-ment" a faluban. Ügy értve, hogy nem tősgyökeres örsi. Ügy értve, hogy fiatalon vagy közel a középkorhoz, esztendőkkel ezelőtt jó páran elvándoroltak, városokban, fővárosban keresve a köny- nyebb boldogulást, s hogy elérték a nyugdíjhoz elegendő éveket — hazajöttek. Rokonokhoz, testvérekhez, ha más nem. hát az öreg szülők emlékeihez. Vagy — ha nem is sokan — éppenséggel: senkihez. Ami azt illeti: Nagy G, Lajosék mintha az utóbbiakhoz tartoznának. Mielőtt kinyitnánk a kiskaput, óvatosan átlesünk a kerítés fe- lett. Tagbaszakadt, korosán is erőt mutató ember ül a verandán, mellette egy igazi öreg szomszédot. Pócsai Balázs. Előttük az udvar — diófa, eperfa. virágágyás, hátrább a iószásnak szánt részen hat kacsa hápog. Ügy tűnik, minden rendhogy engem. 18 éves koromban megkalapált a nagyközönség előtt. Igaz. kislány is volt a dologban, de én úgy megröstelltem magam, hogy ' éjszaka megszöktem. így lett belőlem fővárosi melós de igaz az is hogy csoport- vezetőnél alább nemigen adtam magam. — És itt, nyugdíjasán? — Bölcsesség dolga az egész. Van. aki egy zsákból sem jön ki. van. aki kevésből is. Nálunk ezzel nem lenne hiba. inkább az a sajnos, hogy Fehér Lenke doktornőnek állandó kuncsaftja vagyok... A házigazda balján az aszalódott Pócsai Balázs figyel is. nem is a szóra. Hogy megszólal, inkább az utóbbit igazolja. — Száztíz évig élt a nagyapám. én meg még csak 82 vagyok. — Isten éltesse, bátyám — mondja Nagy G. Lajos, mi pedig még egy p<*hárká- val iszunk az említett jóból , — az, öregre. .. Emelkedik a hangulat. Biztatják a háziak Balázs bácsit, beszélne a négy feleségéről. — Minek azokról 1 beszélni. Áldott jó volt az, mind a négy. — Felsorolná őket? — Fel hát. Kiss Juliánná volt az első. A második meg. .. (nem jut eszébe). A harmadik... Kiss Juliánná. .. Valahogy mulatságos is. szomorú is: ezt a nevet mondogatja. a többiek mintha eltünedezőben lennének emléke útvesztőiben tsz-én 1400 méter új utat kap — Igen — mondja a házigazda —, de csak az öregek otthona jöhet már. Egyelőre azonban a felesége jön. Kávét hoz. gőzölgőt, forrót, illatosat: kisüstit. finomat, és szót, szíveset. — Én szabolcsi vagyok, az uram békési. Sokáig éltünk Pesten, aztán, hogy elérkezett a nyugdíj, úgy gondoltuk, jobb lesz vidéken. Kevesebb a lárma, a zaj — és könnyebb a megélhetés. Nekem itt él egy húgom, így aztán 75 novemberében eljöttünk, és itt vertünk tanyát. Nagy G. Lajos 42 éven át lakatosként dolgozott a fővárosban. Nem nagyop vidáman. de mégis., valami befelé mosolygós, bölcs beletörődéssel mondja, hogy nem 42 volt az a 42 év. de hivatalosan csak ennyit tudott kimutatni. — Mindegy, megeszi a fene. Elmondom inkább, hogyan kerültem én faluról Pestre. Kezdtük azzal, hogy szegény an vám mindig azt mondta: kétféle bol d van. gyerekek, józan. m. „ részeg. Apátok iózan. de annyira, hogy alig lehet kibírni... Igaza volt az édesanvámnak, amit az is mutat, hogy lakatos volt az öreg. és a fiaiból is lakatost nevelt. Az meg még inkább mutatja. A jókedv kiapadhatatlan kútja: András bácsi, a ..főigazgató” őszi fényben, Nagy G. Lajoséit vei:Híjáján • "l'V : _ ÍÉqfó: Pc, I Márton) A SOKARCÚ ÖRS A HATVANI KONZERVGYÁRBAN... PoradScsomszez ®n kérdőjelekkel Hegedűs Mihály né, Orosz Ernőné az üvegek lezárása k"zben (Fotó: Szabó Sándor) Korán indult az idei paradicsomszezon a Hatvani Konzervgyárban, de a termelőmunka, a pürésítés nem tudott ezzel párhuzamosan annyira felívelni, hogy a beérkezett nyersanyag lekötötte volna a sűrítő kapacitását. Hogy mi volt ennek az oka? A gyár partnergazdaságai nem bírták a termést kézi erővel, ennélfogva váltakozó meny- nyiségben érkezett a paradicsom a kihelyezett tizenegy léállomásról. A változást ezek a napok hozzák, amikor két-három hétre bekapcsolódnak a diákok is a mezőgazdasági munkálatokba. segítvén a gazdag termés lesziiretelését. A gyártelep. persze, mindettől függetlenül jó tempóban teljesítette tervfeladatait. és ahogyan pénteken tapasztaltuk. a beérkezett 3670 vagon paradicsomiéból már 629 vagon készterméket gyártott. ami az éves tervmenv- nyiség 41 százalékának felel meg. 1. Hogy gondok a betakarítás nehézségein túl is adódnak, ez a készáru, a paradicsompüré természetéből, illetve világpiaci helyzetéből adódik. A hatvani termékekkel szemben elsősorban a minőségi igény nőtt meg. ami alatt a paradicsomsűrítmény színbatását. valamint a gyártmányok penészfonál „hovard”-ban számított fokát kell értenünk. A piac az élénkpiros. 50 fok alatti püré iránt érdeklődik, márpedig ennek nehéz megfelelni. A léállomásokon kevés a válogatáshoz szükséges munkaerő, aztán az esős időjárás is erősebb romlást indít meg a leszedett, napokig tárolt bogyókban. Ami az export- értékesítést illeti, a gyár lehetőségei az előbb említett okok ellenére kedvezőnek mutatkoznak. Legalábbis jobbnak a tavalyinál! Az eddig legyártott sűrítmény minősége ugyanis javult, különösképpen a szín tekintetében. De „hovardos” árumennyiségét is növelni tudja a gyár a korábbiakhoz viszonyítva. Ez annyit jelent, hogy húsz vagon készáru utazik a japánoknak. az angol érdekeltségű, szintén kényes piacon pedig hetven vagon püré eladása válik lehetővé a HUNGAROFRUCT előrejelzése szerint. 2. Egyébként a gondokkal, kérdőjelekkel tarkított új paradicsomszezon 1450 vagon készárut ígér. éspedig több irányú értékesítési lehetőség formájában. Szocialista relációban négyszáz vagon pürét kívánnak értékesíteni, a külkereskedelmi vállalat útján remélhetőleg összesen R50 vagon termék utazik tőkés országokba, a belkereskedelem 150 vagonnyi árura tart igényt, további ötven vagon sűrítmény pedig előreláthatólag iparon belül talál gazdára. Olyan konzervgyárakról van itt szó, amelyek paradicsommal nem foglalkoznak. de készítményeikhez ilyen alapanyagra van szükség. A nyugati piac beszűkülésének különben egyéb oka is van! A minőségi igényen felül rontja a Hatvani Konzervgyár esélyeit az a tényező, miszerint Görögország. Portugália időközben, belépett a Közös Piacba, olcsón tud nagy mennyiségű sűrítményt exportálni, és a tagállamok inkább az ő termékeiket favorizálják. Fölmerülhet a kérdés: szükséges volt-e akkor az űj sűrítő megépítése? A szakemberek egyöntetű igennel válaszolnak. mert a beruházási program készítésekor ötszáz dollárban tervezték meg a püré tonnaértékesítési árát, és ez — a megnőtt termelési költséeek ellenére — mindmáig állja a helvét. Jelenleg például a tőkés piacon egy tonna hatvani sűrítményért 530 dollárt fizetnek. . 3. Ami a konzervgyár vállalati eredményét illeti. tavaly ez 25 millió forint volt. Nos, mivel igen lényeges árnövekedési tényezők azóta nem voltak és a fel- vásárlási ár sem változott különösebben: a 25 millió forintra az 1981-es évi termelésben is számít a szakvezetés. E kilátást csak erősíti. hogy az idei esztendőben javult a léállomások technológiai fegyelme, a tavalyinál kedvezőbben alakultak az időjárási viszonyok, a gyárban pedig változtattak a termékösszetételen, ami szintén domináns tényezője az értékesítésnek. Hogy ez utóbbi alatt mit értsünk? A piaci kereslethez igazodva ebben az évben a hatvaniak igen jelentős mennyiségű pürét forgalmaznak például nagyobb dobozokban. Ugyanekkor a még nem ismert igények kielégítése végett ötliteres üvegekben tárolják a sűrítményt, hogy szezonon túl ebből „szereljék ki” a kisebb egységeket, Ez persze kényszerlépés, oka a piaci háttér és a lebontási terv hiánya, de még mindig a gyár létbiztonságát segíti. Jól példa erre a legutóbbi hét, amikor tavalyi sűrítményből 120 vagon készárut sikerült külföldön elhelyezni. Moldvay Győző
