Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-06 / 209. szám
Miből? Mennyi a reprezentációja egy községi tanácselnöknek ? j Miből fizeti a reprezentációt egy községi tanácselnök ? A i zsebéből, lm, a második kérdésre adott, válasz egyben vá- f lasz az első kérdésre is. Ha nem is pontos, de igencsak megközelítő válasz. A pontos ugyanis: ketiőszáz forint. Azért írtam le betűvel, nehogy véletlenül a két nullához egy harmadik is keveredjék. Nos. tehát, egy községi tanácselnök évi reprezentációs költségkerete: kétszáz forint. Inkább ne is lenne. És minek is van. Bosszantónak? A közelmúltban, éppen e nevetségesen semmi összeg valamivé tétele körüli manipuláció okán ketten is fegyelmit kaptak helyi tanácsi vezetők közül. — megérdemelten. Mégha nem is ők ügyeskedtek, hanem csak elnézték, hogy mások — úgymond a tanács érdekében — tegyék ezt Mert hogy olyan kevés ez az összeg és olyan annyira kell reprezentálnia a helybéli tanácsi vezetőnek. De hát kell-e? Könnyű lenne sommásan válaszolni, emigyen: kell! Avagy inkább így: nem kell! Csakhogy az. effajta sommás kijelentések semmire sem vezetnek, illetőleg nem mutatnak túl az ügyön, amely csak azért, kívánkozik e formában a nvilvánosság elé. merthogy nem „ügy", hanem jelenség. Társadalmi magatartásforma. Amelyet nagyhangú kijelentésekkel elítélni lehet, de megítélni, — nos, ahhoz egy kicsit több töprengés kelletik. Tegyünk egy kerülőt elébb, hogy témánktól távolodván, közben nagyon is a témához kötődve ejtsünk szót e tanácsi — és nem csak tanácsi! — reprezentációs gondokról. Rögtön hadd szögezzem le, hogy esetünkben, eseteimben és eseteink döntő többségében szó sincs reprezentációról, hanem mindközönségesen — kenésről. Véknyan, vagy vastagon kenésről igen, de a reprezentációról — a szükséges „képviseletről”, a szükséges és szerény formák között — annál inkább szóban. Közismert az a boltos panasz, hogy a nagykereskedelmi vállalat szállítóinak meny- njnre kiszolgáltatott az üzletvezető. Hogyha nincs dug. pénz, vagy ingyen uzsonna, ital, akkor nem lesz a keresett és a várt áruból sem. Nehéz lehet bizonyítani mindezt, meg nem is nagyon akarják, hiszen mire bebizonyít- tatik, addig a vevő nem kap például friss kenyeret egykor volt kedves boltjában és a bebizonyítás után nehezen kap segédmunkást a szállító vállalat az elbocsátott he. lyébe. Márpedig ez aligha más, mint a zsarolás egyfajta és társadalmilag (?) sajátosan legalizált módja. Sórügyben például, hogy mindig legyen Kőbányai, Borsodi is. És iskolaügyben? Közművezeték építése tárgyában? A* bekötő út megépítése miatt? Sőt: a felsőbb tanácsi szerv ellenőrei, felügyelői miatt és okán? A községi tanács megbízatásának eleget tenni akarván, az amúgy is mindig (?) jogos községbeli követelések nyomását enyhítendön igyekszik legalább a lehetőségek határain belül mindazt és gyorsabban megvalósítani, amit lehet, amire képes. Az elnök, a titkár tárgyal, vitázik, építőket fogad, felsőbb állami és tanácsi szervekhez, trösztökhöz, üzemekhez, azok képviselőihez fordul, azokat várja, fogadja helyben, — egy természetes, normális és szükséges munkakapcsolat keretében. Olyan kapcsolat keretében, amelyben a másik fél is érdekelt. Legalább annyira, mint a község, s annak vezetése. Az állami szervek megbízottjai azért kapják a bérüket, hogy segítsenek, ellenőrizzenek; az építőipar, az elektromos művek, az útépítők és a száznyi más vállalat, intézmény megjelenő, vagy fogadó képviselői egy közös munka partnerei — bérért, fizetségért, vállalati nyereségért. Mindközönségesen: ezért „tartják” őket. Hogy mindez oly nyilvánvaló, hogy ez annyira magától értetődő, miszerint erre szót ejteni is felesleges? Az lenne, ha így lenne. Ám mindezek közül nem is kevesen szívesen tesznek úgy, mintha személyükben a megváltó lehetőség, a föld- reszállt kegy, a magasabb jóindulat jelenne meg a községi tanácselnök szobájában, — ami e sajátos társadalmi magatartásformának lehetne még csak az egyik és nevetséges oldala. Ha nem lenne ama másik és kevésbé nevetséges is: hogy a tanácsi vezetők egy része ezt tudomásul is veszi, el is hiszi, magatartásával ezt a pökhendiséget még táplálja is. Miért kellene a tanács titkárának, elnökének. előadójának „reprezentálnia” ahhoz, hogy a tervekben meglevő, ahhoz a kapacitást, pénzt, munkaerőt biztosított körülmények alapzatára épülő új iskola, híd, útszakasz meg is épüljön? Tehetném hozzá kaján-tréfásan: annyi pénze még ha betörne se lehetne egyetlen községi vezetőnek sem, hogy „terven” kívül bármi érdemlegest megépíttessen a falu örömére és a maga hátrahagyandó dicsőséges emlékére. Nem szólva arról, hogy egy tíztantermes új Iskola — például — mégsem egy rekesz sör, amiért és a kedves vevőért vesztegetni kellene. Nyilvánvaló volt és lesz olyan helyzet, amikor az élet bármely területén, bármely beosztású ember úgy véli. hogy jó személyes és szívélyes , ismeretsége, elvtársi, baráti rr.unkakapcsolatai megltíván- 1 iák a vendéglátást. A vendég szíves és mértéktartó látá- ! sát. Ha van rá állami keret. há‘ akkor azon belül fizet- i tessék az. ami fizethető. És ha nincs? Akkor ott a zseb. Különben is: aki a saját zsebére reprezentál, az rögvest tud- ía. ismeri és hirdeti is a mértéket És a hála is őszintébb úgy. ha nem az állam zsebére hálálkodunk. Különösen, ha abban a zsebben az ilyenfajta hálára iószerint egy fitylng s<po. 4 hála pénze ugyanis nem terveztetik! mse* Vulkánkitörés Kamcsatkán (Fotó- AÉN) F élreértés ne essék: nem fedeztek föl aranybányát semelyik Kőrösön, még csak nem is — ami gyakori szóhasználat a szürkét is ezüstösnek tituláló újságnyelvben — valamely hazai termék lelkendező feldicsérése következik alább. Csak az, amit a cím szűkszavúan ígér, részletesebben : Nagykőrös Arany Jánosa. Mezővárosi múlt A nagy múltú, csinos kisvárosnak büszkesége, hogy ő is magáénak mondhatja a költőt, aki ott tanított kilenc esztendeig, s nem is akármikor, 1851-től, a szabadság- harcot követő legsötétebb évektől hívta meg Aranyt az iskola, illetve a parasztpolgár város református egyházvezetősége. Segítség volt a költőnek — tisztesség Nagykőrösnek. A mezőváros múltjának legrégibb írásbeli emléke egy 1266. évi oklevél. E tatárjárás utáni — IV. Béla nevében kelt — irat Nana ispán birtokának mondja Köröst, melynek későbbi birtokosai között történelmi családok — Garay Rákóczi. Lóránt'ííy — neveire lelhetünk. Már az ő idejükben kiemelkedett környezetéből, és lendületesebb fejlődésnek indult a település. Miután a török megszállta az Alföldet, a mezőváros, amely kiesett a hadak útjóból, tovább erősödött, kiváltságot nyervén pengő aranyakért. Amikorra aztán a török kitakarodott, a parasztváros olyan tehetős, nagy és erős volt,már, hogy nem kevés pereskedéssel ugyan, de a visszatérő földesurakkal szemben is megtartotta önállóságát, örök időkre megváltotta a földesurak földjeit magának. Kaszárnyából múzeum A tehetős város polgárai azt is megúnták. hogy az átvonuló katonákat a házaikba szállásolják be, s ezért aztán a múlt század első felében kaszárnyát építettek a J varoson kívül. Ma is áll ez J az épület, s ha bontottak is le belőle, ugyancsak terebélyes — de ma már túlterjedt rajta a város. Remek klasz- szicista, hat oszlop tartotta timpanonján egy szó olvasható ma: MÚZEUM, őrzi a város múltjának emlókeit> § HAZAI TÁJAKON Kőrös aranya köztük tekintélyes helyet ad az 1848-hoz és Aranyhoz fűződőknek. Kossuth kardja, turini üyegpohara, levele látható itt — a nagy politikus 1848. szeptember 24-én érkezett a városba, s másnap Petőfi Zoltán emléktáblája a régi patlknháznak a Patai utcai falán (a szerző felvételei) mondott toborzó beszédet. A nemzetőrök, s a honvédek viseleti tárgyai, fegyverei után érkezünk Arany János emlékeihez, köztük azokhoz, amelyek a költőnek a szabadságharc alatti pályáját jelzik. Fényképek, iratok, tárgyak. Arany írása, családi kép, Arany és író barátai, a kedvenc pipa. az eredeti pad, valamint asztalának és székének hasonmása. Fényképek a körösi temető, az az időből való sírköveiről, amelyeken — régi iskola- mesteri hagyományt folytatva — kis sírversek vannak fölvésve, mégpedig Arany sorai. Egy bizonyos Kovács Mihály sírkövére ezt írta Arany: A jó férjet atyát özvegye magzatja Éjjeli nappali Bánatában siratja Vissza óhajtaná, Vissza nem sirhatja: Számláld meg könnyeit Vigasztalás atyja! Az egyik festmény a múzeumi kiállítás falán a régi patikát mutatja. ahová gyógyszerért járt a betegeskedő költő... Eleven múlt Ez a ház ál] még ma- is közel a főtérhez, a Hősök teréhez, amelyre könnyen rátalálunk, mert egyfelől ott halad át a főútvonal Kécs- kemétet és Ceglédet összekötve, s onnan ágazik ki a régi —, s ma is kedves, han. gulatos és jó, habár keskeny — Szolnoki út, amely a múlt századi irodalomban megörökített Kutyakaparó csárda mellett haladt el. Másfelől azért is könnyű e főtérre rátalálni, mert tornyok tűzik ki: mindenekelőtt a nagy református templomé, aztán átellenben a városházáé (a bejárat mellett az egyik emléktábla Kossuthra, a másik Mészáros Jánosra, az 1919- es vörös városparancsnokra emlékeztet), s a templom mögött a régi gimnázium, s egy kis saroktorony áll. Itt tanított Arany. Az épület előtt a költő szobra, Stróbl Alajostól. A talapzaton egyik versalakja, a vén gulyás pihen ,.. Ha innen az állomás irányában elindulunk, tán száz méterre sincs a következő, balra eső Deák tér Oda forduljunk be, s átellenben a Pataj utca kiindulásánál álló sarokház — egy virágkötő és egy kézimunka.elő- nyomó üzlet van benne — őrzi a régi-régi Kőröst Itt volt a patika! És itt lakótt egyidöben a költő keresztfia, a harcok végén eltűnt, s haláláig gyászolt költőtársa gyermeke. Petőfi Zoltán. 1866-ban ő is körösi diák volt — emléktáblája ott áll a régi patikaháznak a Patai utcára néző falán — koégó- rú jelzi alatta a ma is eleven emlékezetet. .. N.r. 1 A nagykőrösi múzeum